Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-21 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 21, 1965 A HÁBORÚS BŰNÖS KÜLONITMÉNYPARANCSNOK ÉS TÁRSAI PERE B’PESTEN Möst tárgyalja a budapesti Fővárosi Biróság büntető tanácsa a háborús bűntettel vádolt Bene János Ferenc és két társa, Kiss Árpád, valamint dr. Stirling Károly ügyét. Húsz évvel ezelőtt a Stirling által szervezett és a Bene parancsnoksága alatt ailt gyülevész külö­nítmény Kassa körül terrorcselekmények egész sorát hajtotta végre. Partizánokat, azok hozzátarto­zóit vagy általuk “gyanús egyéneknek” nevezett ártatlan embereket brutálisan megkinoztak, majd közuiuK toDDet meggyiiKoitak. Bizonyíthatóan tiz gyilkosság terheli őket. Az egyik kivégzésben részt vett az akkor még fiatalkorú Kiss Árpád is, aki önként jelentkezett a bandába. Csak ma számit bűnnek? A vádirat felolvasása után Bene, a különítmény volt vezetője igy védekezett: — Amit elkövettem, az ma bűnnek számit, de akkor hazafias cselekedetnek éreztem. Ebből az állításból kiindulva igyekezett megma­gyarázni borzalmas tetteit, “legendásan kemény viselkedését.” Bene gyakran hangoztatta a tárgya­lóteremben, hogy alakulata reguláris egység volt, s ezért ő csak végrehajtotta a “fentről jött utasí­tásokat.” Volt vezéréhez gyorsan csatlakozott Kiss Árpád is, aki miután a kivégzőosztagban játszott szerepéről kérdezték, vállvonogatások után, lako­nikusan közölte: — Parancsra tettem mindent. Engem beosztot­tak az osztagba. A tények, a vallomások azonban ezeket, a há­borús bűnösök által sokszor használt kifogásokat ismételten megcáfolták. Kiderült, hogy Bene az ítéletek kihirdetésénél minden esetben első sze­mélyben beszélt. A könyörtelenül végrehajtott “felsőbb paran­csot” Bene akarata, elképzelése és kegyetlensége jelentette. Tagad, "nem emlékszik" Amikor Bene látta, hogy körmönfont magyaráz­kodásai nem tévesztik meg a bíróságot, a legegy­szerűbb eszközhöz folyamodott. “Memóriája kiha­gyott”, s egyre gyakrabban mondta: — Nem emlékszem egészen tisztán. Ugyanezt válaszolta a szembesítéseknél is. Sok­szor mozdulatlan, rideg arccal, szenvtelenül taga­dott. A terrorkülönitmény szellemi szervezője Stirling Károly sem tett másképp. Minden kérdés­re monoton hangon, “nem tudom”-mal válaszolt. Sőt egyszer még el sem hangzott a tanácsvezető bíró kérdése, ő máris tagadott. A tárgyalás egyik legmegrázóbb mozzanata volt, amikor a biróság Benéék egyik hármas gyilkossá­gának körülményeit tisztázta. 1945 január elején egy partizánalakulat megtámadta a nyilas banditá­kat, s felrobbantotta a hangzatos nevű I. Magyar Petőfi Rohamdandár egyik raktárát. Több foglyot is ejtettek. Ezeket a partizánok később szabadon engedték. Közülük hárman visszatértek az egység­hez. Ekkor azonban Bene utasítására “haditörvény­szék” elé állították őket, mert “csak azért tértek vissza, hogy a partizánoktól kapott méreggel elte­gyék láb alól az egység tagjait.” Mindhármukat megkinozták, majd kivégezték. (Az exhumálás adatai szerint, kegyetlen kínzások nyomait lehetett felfedezni a kivégzetteken.) A ki­végzést a háromszoros pálinkaadagtól feltüzelt ke­retlegények január 7-én —- nem véletlen! —, Szá- lasi születésnapján hajtották végre. Az emberi érzésekből teljesen kivetkőzött Bene az egyik kivégzésnél “igyekezett humánusan bánni az elitélttel.” A tárgyaláson kiderült, hogy Bene a szerencsétlen embert a sor szélén, néhány má­sodperccel a kivégzőosztag halált jelentő tüze előtt, itallal és cigarettával kínálta, majd a már remény­kedő emberre tekintve adott parancsot a tüzelésre. A gyilkos ma is közömbös, cinikus Egy másik alkalommal, 1944 dec. elején, a ta­núvallomások szerint két elfogott partizánt rette­netesen megkinoztak. Amikor egyikük egy óvatlan pillanatban inkább az öngyilkosságot választotta, semhogy tovább kínlódjon a banditák kezei között, Bene a hir hallatára “dühös lett, és kivégeztette a még életben levő társát.” Bene megdöbbentő vallatási módszerét részle­tesen ecsetelték a tanuk. A kínzások mellett, mint mondták, sajátos, “lélektani eszközöket” is alkal­mazott: revolveréből körüllövöldözte a falhoz állí­tott embereket, s közben “érdeklődött”. Az egyik ilyen kihallgatás után a hozzátartozói után tudako­zódó állapotos fiatalasszonyt hasba lőtte. A nő ké­sőbb belehalt sérüléseibe. A fiatalasszony társa túlélte a borzalmakat, és 1965. október 6-án a bi­róság előtt elevenítette fel a történteket. Részletesen, a húsz évvel ezelőtti eseményekről még most is el-elcsukló hangon emlékezve beszélt, és vádlón mutatott Benére, aki azonban ebben a pillanatban is hü maradt önmagához: közömbösen nézte a siró nőt. Az elsőrendű vádlott, Bene János Ferenc, nem­csak a múltbeli szörnyű tetteivel keltett megdob benést a teremben, hanem a tárgyaláson tanusitoti viselkedésével is. Amikor felemelkedett a vádlot­tak padjáról és előrelépett, hogy vallomásait meg­tegye, úgy viselkedett, mintha most is a nyilas egyenruhában mozogna. Félhangosan cinikus meg­jegyzéseket tett, fel-felnevetett, s teljesen érzéket­len volt a tanuk és a hozzátartozók felidézett szen­vedései hallatára. A bizonyítási eljárás .rövidesen befejeződik. Most a perbeszédekre, majd az Ítélethozatalra kerül sor. Sz. F. Könyv - 40 város közreműködésével Az UNESCO támogatásával készül “A Világ Corvinái” cimü album Nemzetközi együttműködéssel készül Magyar- országon egyik igen érdekesnek Ígérkező kiad­vány: “A világ Corvinái” cimü album. A terve­zett mii színes lapon mutatja majd be a legszebb külföldi Corvinákat. Mátyás király hires könyvtárának darabjai a világ 11 országában, 40 város köz- és magán- könyvtáraiban féltve őrzött Corvinák a kulturhis- tória kiemelkedő értékei. Mátyás — egyes adatok szerint —évente 33 ezer aranyat költött könyvtá­rának gyarapítására, s a kutatók becslései szerint mintegy 500 művészien festett kódexet gyűjtött össze. Halála után a Corvinák szerte szóródtak a világban, s a fennmaradt, ma ismeretes 175 hi­teles Corvin kódex közül csak 44 van magyar könyvtárak tulajdonában. (Angliában például 6, Ausztriában 34, Csehszlovákiában 4, Franciaor­szágban 7, az NDK-ban 9, az NSZK-ban 9, Olasz­országban 37, az USA-ban 5, a Vatikánban 4 Cor­vinát őriznek.) “A világ Corvinái” cimü album az UNESCO tá­mogatásával készül, két magyar könyvkiadó gon­dozásában. A könyv előkészítői több évig tartó le­velezéssel valamennyi külföldi Corvináról megsze­rezték a mikrofilmeket, s e filmek alapján vá­lasztják ki a legszebb kódex oldalakat, amelyek színes facsimiléjét teszik közzé a terjedelmes al­bumban. Bécs, Firenze, Róma, Párizs, London, Brüsszel, München, Tokió, Chicago, Varsó és 30 más város könyvtáraiban, speciális nyersanyagra 13x18-as méretű színes diapozitivet készítenek az ott őrzött Corvinák kiválasztott oldalairól. A könyvtár kézirattárosa egybeveti a felvételt s az eredeti lappal ellenőrzi, hogy a diapozitiven nem sikkadtak-e el a kódexlap részletszépségei, s visz- szaktildi a filmet. Amikor — offset eljárással —■ elkészülnek a próbanyomatok, azokat ismét kikül­dik az illető könyvtárak kézirattárosainak, akik korrigálják az esetleges árnyalati eltéréseket. “A világ Corvinái” előreláthatólag 1966 kará­csonyán kerül az üzletekbe mintegy 5,000 pél­dányban. Beállványozzák a Szabadság-hidai A Szabadság-hidon a rendkívül nagy igénybe­vétel miatt a szegecsek ezrei meglazultak, kikop­tak, egyes hídelemek megrozsdásodtak, ezért na­gyobb felújítás vált szükségessé. Az északi olda­lon a járdán és az ivén embermagasságig már ki­cserélték a szegecseket, és a hét végén ezt a jár­dát újból átadták a gyalogosforgalomnak. Előreláthatólag október végéig, a déli jár­dát zárják le, ott látnak munkához a hídépítők. A magasba nyúló kapuzatok és az ivek felújítására be kell állványozni az egész hídszerkezetet. A hidat három ütemben javítják fel. Előbb az északi, azt követően a déli magas szerkezeteket javítják és festik. A hídszerkezetről előrelátható­lag 1966 végére kerül le az állványerdő, 1967-ben a pályaszint alatt dolgoznak függesztett állvá­nyon, ez azonban már egyáltalán nem zavarja a hídon a forgalmat. Az év első S hónapjában 50 millió forint értékű társadalmi munka a fővárosban Budapest lakossága az idén mintegy 60 millió forint értékű olyan városfejlesztési feladat elvég­zését vállalta; annyit, amennyire a fővárosnak sem építőkapacitása, sem anyagi fedezete nincs. A munkák szervezésére és irányítására fővárosi szinten és a kerületekben társadalmi bizottságok alakultak, s a tanácsok a lakosság felajánlásait mindenütt beillesztették a kerületfejlesztési ter­vekbe. A hosszan tartó esőzés eleinte zavarta a programot, és különösen a szabadtéri építkezése­ken okozott többször fennakadást, az év második felében azonban a kiesést pótolni tudták,s a har­madik negyedév végéig már mintegy 50 millió forint értékű feladatot végeztek el. A teljesítésben a VIII. kerület társadalmi mun­kásai járnak az élen: az év végéig több mint 5 millió forint értékű segítséget nyújtanak a Jó­zsefváros fejlesztéséhez. Eddig több tízezer négy­zetméter pihenőparkot, utcakertet létesítettek, 36,000 tő virágot ültettek el a Baross uca és Me­ző Imre ut szegélyén, elvégezték az esedékes kar­bantartást az egészségügyi és oktatási intézmé­nyekben. A peremkerületekben, ahol az idén 50 kilométer hosszúságban bővül a vízhálózat, a csö­vek lefektetéséhez szükséges árkokat a legtöbb helyen a lakosság ássa ki. Pestlőrincen eddig 7 ki­lométer hosszú árok készült el, s az épülő KISZ- lakótelep gázcsöveinek fektetését is a lakosság segítségével oldották meg. A társadalmi munkák sorában egyre több kör­zetben vállalják az önkéntes segítők lakóépületek felújítását. A VII. kerületiek például az idén több mint 4 millió forint értékű munkával 39 lakóépü­letet hoznak rendbe. A kerületi házkezelési igaz­gatóság elhatározta, hogy a kiemelkedő teljesít­ményt elérő társadalmi munkások lakásában so­ron kiviil elvégezteti az esedékes karbantartást, a cserépkályha építését, a parkettázást, mozaik­lapozást és egyéb javításokat. RÖVIDEN ^ Rákóczi emlékünnepséget rendeztek a francia- országi magyarok a Yerres község határában lévő grosbois-i Rákóczi-emlékmünél. Idén volt 250 éve hogy a Nagyságos Fejedelem a versaillesi királyi udvart elhagyva, a kamalduli szerzetesek Gros- bois-ban lévő kolostorába vonult vissza és ott két évet töltött végleges törökországi letelepedése előtt. Grosbois-ban temették el II. Rákóczi Ferenc szivét. Ot~J> is* Mátyás király főiskolájának maradványait talál­ták a budai Várban a Hess András téren lévő XIII. századbeli Domokos-kolostor és templom fel­tárási munkái közben. A napvilágra került leletek­ből kitűnik, hogy a középkorban magas fokú tudo­mányos és művészeti élet folyt a kolostorban. A rendnek Mátyás idejében főiskolája működött ezen a helyen, két egyetemi-teológiai és filozófiai fa­kultással. iS A Budapesti Ruggyantaárugyár régi épülete szeptember 18-án hajnalban kigyulladt és leégett. A tűzoltóknak még 20-án és 21-én is oltaniok kel­lett egyes elszigetelt, nehezen hozzáférhető tüz- gócokat. A mintegy 3 és félmilliós épületkár mel­lett műszerek, villamos berendezések mentek tönk re és leégett, illetve használhatatlanná vált több mint 300 tonna kaucsuk. A mentési munkáknál a gyár dolgozói és a tűzoltók közül többen megsebe­sültek. u* "Légből kapott" vendég. Ez év áprilisában a bajai termelőszövetkezet egyik tagja léggömböt talált a határban. A rajta levő fémdobozkában egy levél volt, amelyben Maria Concetta Perin olasz kislány kerékpárt kért a jószándéku emberektől, mivel — mint Írja — félárva gyermek, távol lakik az iskolától s édesanyjának erre nincs pénze. A termelőszövetkezet elküldte a kerékpárt neki, ugyanakkor meghívták Bajára az olasz kislányt. A “légből kapott” vendég meg is érkezett a város­ba és szeptember végéig maradt a bajaiak ven­dége. ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!-1Q_

Next

/
Thumbnails
Contents