Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-21 / 42. szám
Thursday, October 21, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD kult,.92 ezer lej alaptőkével. A fejlődést mutatja, hogy jelenleg négy és fél millió lej az álló alap, amely évről-évre növekszik amellett, hogy minden évben 12 százalékot beruházásra, épületekre, gépekre stb. fordítanak. Kulturális célokra évente 40—50 ezer lejt fordítanak. A tagok átlagos havi keresete 1,200—1,400 lej, ami kb. 2,000—2,300 fo rintnak felel meg (60 lej = 100 forint) és rendes megélhetést biztosit, nem is beszélve a háztáji jelentős jövedelemről. A tsz-tagok közül többnek automobilja, még többnek motorkerékpárja van. Jó rádió minden házban van és a tv sem megy ujdonságszámba. Van szép kulturház színpaddal, modern napközi otthon, könyvtár és 8-osztályos újonnan épült iskola. Kérdésemre, hogy ebben a csaknem 100 százalékosan magyar termelőszövetkezetben beszélnek e románul, a válasz ez volt: "A legtöbbünk megtanult románul, de a kerületben vannak román családok, amelyek nem beszélnek románul, — csak magyarul!" Kimentünk a gazdaság, az istállók megtekintésére. Alighogy kiértünk, motorkerékpáros jelentette, hogy Lukács főszerkesztő telefonhivást kapott: azonnal térjen vissza a városba, fogja el az esti vonatot, hogy Bukarestben résztvehessen a Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlésén, amelyet az uj alkotmány elfogadására hivtak egybe. Ennél a pontnál eltérek a tárgytól, hogy az olvasót a következőkről tájékoztassam. Lukács fő- szerkesztő bement a városba, ahonnan rövidesen megint telefonhivás érkezett: Dávid József főszerkesztő-helyettesnek kellett távoznia, hogy Lukács helyett Bukarestbe menjen, mert a főszerkesztőt napok óta régi gyomorfekélye bántotta és az orvosa ellenezte elutazását. Később újabb telefonhivás Nagy Vince tsz-alelnököt is meghivta a nemzetgyűlésen való részvételre. Tudvalevő, hogy augusztus 20-án a román fővárosban ült össze a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése, hogy megvitassa, végleg megszövegezze és törvényerőre emelje az uj alkotmány tervezetét, amelyet a sajtó és a társadalom minden rétege két hónapon át vitatott. Az uj alkotmány az 1952. évi alaptörvényt váltotta fel, megszünteti a kizsákmányolás minden formáját és szocialista alapra épült társadalom képét tükrözi. A jövőben, tehát már e sorok Írásakor, az ország neve: Román Szocialista Köztársaság. A valódi demokrácia lépett működésbe, amikor nemcsak a megválasztott képviselőket, hanem újságszerkesztőket, tsz-képviselőket és más dolgozókat is meghívtak e nagyfontosságu nemzetgyűlésre! Lukács kolléga nemsokára visszaérkezett és velünk járta a gazdaságot. A szép bika-borjuk istállójában Varga elnök informált: amikor elérik a 300—350 kg-ot, a bikákat Olaszországba exportálják, ahol készek annyit vásárolni belőlük, ameny- nyit csak szállítani tudnak. Ez jó valutát jelent. ... Áz istállóból kijövet éppen egy birkanyájjal találkoztunk és első esetben beszéltem birkapásztorné- val, akit az elnök dicsérettel halmozott el jó munkájáért. Az asszony elhárított minden dicséretet. Szereti a rábízott állatokat, hát a gondjukat viseli. Ennyi az egész. A munkáját elvégzi legjobb tudása szerint, ezért megkapja, ami neki jár. Dicséretre nem tart számot. A tyúkok megtekintése és a gondjukat viselő fiatal lányokkal való beszélgetés után beérkezett a másik birkanyáj is. Mind a két nyájat magyar komondorok terelése tartotta rendben. A pásztor ennél 55 év körüli, legalább 100 kg-os, öles ember volt. A nadrágja a hasa alatt volt, mert rá nem fért. Hatalmas markának megszorítása közben meg is jegyeztem: “Magán, öcsém, meglátszik, hogy ennivaló van bőven. Nem éhezik itt senki, ugye?’’ A választ érdemes szóról-szóra megismételni: "Nem éhezik itt senki és amig demokrácia van, addig valamennyien ehetünk, amennyi jólesik." Meglátogattunk néhány családot, megnéztük a háztáji gazdálkodásokat. Valamennyien egy fél magyar holdon zöldséget, gyümölcsöt termelnek. A felesleget szabad piacon adják el. Ezen kívül minden családnak szőlője van, abból eladnak és jut a háztáji bor elkészítésére is. Benéztünk egy konyhába: a fás-tüzhely mellett állt az uj gáz-tűzhely. De ott állt az uj “Frig”, a mosógép és a nagy rádió is. A világítás “neon” csövekkel történt. A háziasszony tájékoztatásomra büszkén jegyezte meg: “Van nekünk villany-porszivónk is!” Messze van már innen a pislákoló petróleumlámpák kora! A neon-világitás ébresztett annak tudatára, hogy bizony este lett. Távozásunk előtt még be kellett mennünk a székházba, ahol kisüstön főzött barack- pálinka, háztáji bor, szalonna, császárhus, és (szerencsémre) sajt, vaj, paradicsom, zöldpaprika és kenyér került az asztalra. Elkezdődött a kinálga- tás, amilyen szívességgel csak vidékiek tudnak. Este 9 óra lett, amire a szives tartóztatás és kínálás ellenére távoznunk kellett. Nagyon megsajnálhattak engem a vajaskenyér, sajt és paradicsomból álló vacsora miatt, mert egy üveg barackpálinkát és egy nagy láda őszibarackot tettek az autóba számomra. Azt a szállodai szobámba is felhozták, lefekvés előtt és reggelire ehettem őszi barackot, amennyi belémfért! Lukács kolléga pedig két dobozt, papirt és spárgát hozatott, hogy legalább a finom gyümölcs egy részét magammal vihessem. A többit, a nagyobb felét, a szállodai személyzetnek adtam... Azzal köszöntünk el egymástól, hogy reggel félhétkor értem jönnek. A vonat 8 óra tájban indult, a találka kissé korainak tűnt, de reggel az állomásnál megtudtam, hogy miért volt arra szükség. Hét óra előtt értünk az állomásra és akkor már előttünk legalább száz ember állt útlevél, vizűm és csomagvizsgálatra, ami itt és nem a vonaton történt. A magyar határ túl közel volt, idő vizsgálatra nem jutott vonaton. Megint csak a főszerkesztő ismeretségére és befolyására volt szükség, hogy aránylag simán és gyorsan estem át a vizsgálaton. Ülőhelyem a vonaton biztosítva volt, igy zavartalanul jutottam a szakaszba és vonatindulás után úgyszólván percekkel a magyar határhoz érkeztünk, ahol a magyar vizsgálat vette kezdetét. Velem szemben a román tengerparti nyaralásból visszatérő magyar nő és a leánya ültek. A vizsgáló tiszt kérdésére megmondta, hogy nylon harisnyákat vásárolt, mert jóval olcsóbban vette, mint Budapesten árulják. A csomagvizsgálat ezzel véget is ért. Az útlevélvizsgálat is gyorsan történt, — kivéve az enyémet, amelyet a tiszt feltűnően sokáig nézegetett. Utitársaim már összenéztek, rámnéztek és én vártam, hogy mi lesz ebből. Végre megszólalt a tiszt: “Hol van a felesége?” “Budapesten”, — válaszoltam, amire a tiszt tudtomra adta, hogy itt szabályellenes helyzettel állunk szemben. Az útlevél kettőnkre szól és sem a budapesti román, sem a magyar hatóságok nem tüntették fel, hogy egyedül utazom a közös útlevéllel. Erről én nem tehettem, mert erről sehol eddig szó nem volt, holott mindenütt megmondtam, hogy egyedül látogatok Romániába. Újra a vizsgáló tiszt beszélt: “Szabály szerint nekem most önt le kellene tennem a vonatról.” Biztosítottam őt, hogy a feleségem valóban Budapesten van, nem- jött velem, nem dobtam őt a Marosba, de ha a “szabály” úgy kívánja, hogy engem “letegyen”, ennek a műveletnek nem fogok ellenállni. További vizsgálódás és gondolkodás után, a végén a tiszt elkövette a szabálytalanságot, nem tett le a vonatról, megengedte, hogy folytassam az utamat. Bevallom: ezt némi csalódással vettem tudomásul, mert felébredt bennem a riporter és már arra gondoltam, hogy cikket irok annak a kiderítésére, ki vagy kik követtek el mulasztást, aminek következménye a “szabályellenes helyzet” lett és amiért nekem valahol a magyar-román határ és Budapest között kellett megvárnom a döntést: tovább engednek-e oda, ahol a feleségem várt rám, avagy visszazsuppolnak-e oda, ahol a szabály és az útlevél szerint a feleségemnek lenni kellett volna... Erre nem került sor, mert a vizsgáló tiszt szabálytalanságot követett el. További incidens nélkül érkeztem a “Nyugatira” és véget ért a kirándulásom Erdélybe, ahonnan annyi érdekes és értékes tapasztalattal, annyi szives és értékes emberrel való találkozás emlékével érkeztem vissza... Jövő heti befejező cikke'mben bizonyos tanulságokat próbálok levonni és egy levél felhasználásával rámutatok arra, hogy miként keletkeznek rémhírek az erdélyi magyarokról. Gratulál Gsatorday Károlynak BIRDGEPORT, Conn. — Büszke lehet a magyar munkás szülőhazánk arra. hogy olyan embert termelt ki, mint Csatorday Károly. Még most is fülembe cseng az életrajzának ez a kitétele: “árvaházban nevelkedtem, onnan kikerülve a gyárban dolgoztam, esti oktatás formájában a jogi egyetemet elvégeztem.” S mennyi nyelvet beszél! Már előre látom, milyen munkát fog végezni a világbébe érdekében! Nagyon göröngyös utón fog haladni a munkája, az biztos. Talán a két nagy kolosz- szus: a Szovjetunió és Kina is, más irányt választva, egyesülni fog. Úgy érzem és bizonyára a világ felvilágosodott munkássága is úgy érzi és kiadja a jelszót, hogy világ proletárjai, egyesüljetek! Gratulálok Csatorday Károlynak ezúton a UN elnöki kinevezéséhez. Wm. N. Kovács Gastro beszéde és Che Guevara levele (Folytatás az 5-ik oldalról) kérdésben lehetnek különbségek közöttük, de e különbségek, ha őszinték, csak pillanatnyi különbségek lehetnek. Nem fogunk senkit egyik oldalról megtámadni, másik oldalról barátságos kezet nyújtani feléje. Bármily nagy különbségek legyenek, megtartjuk a tisztességes normákat, barátok maradunk és mindenkit megbecsülünk, aki minket megbecsül. “Ezek azok a szempontok, amelyek bennünket vezetni fognak. Nem engedjük meg, hogy barátságunkat megakadályozzák bármely más forradalmi párttal vagy néppel szemben. “Tudjuk, hogy a problémák átmenetiek, elmúlnak, a nép megmarad. Az emberek is elhalnak, a nép megmarad. A vezetők is elhalnak, a forradalom megmarad. Meglátjuk azokat a problémákat, amelyek mulandók a forradalmi népek és pártok között, meglátjuk azokat is, amelyek örökké összekötik őket. “Senki sem tud egymás ellen hangolni bennünket. Elsősorban ez az elv fog minket vezérelni, mert tudjuk, hogy ez az igazságos és helyes ut. Minden energiánkat és erőfeszítésünket az emberiség ellensége, az imperializmus ellen fogjuk felhasználni. .. “Megvédjük mindig saját álláspontunkat, irányvonalunkat, cselekedeteinket. Erről az útról senki nem tud letériteni bennünket. “A komplikált világhelyzetben nem könnyű meg tartani ezt a vonalat, függetlenségünket. De megtartjuk, mert forradalmunkat nem importáltuk sehonnan, ez hazánknak édes gyermeke.” W T?TTTVyy?TVVT"TTTTtf I: APRÓSÁGOK j ► < ► Kovács Erzsi rovata < Végre nyitottak egy bankot New Yorkban, ami megfelel a^ én Ízlésemnek. Természetesen a 5th Ave.-n van. Itt kérem szépen francia szobalány és komornyik áll a kosztümerek rendelkezésére és a berendezés 16. Lajos korabeli elegancia. Kávét, likőrt szolgálnak fel és elintéznek apró-cseprő ügyeket is. Idegen nyelvű levelezéseket, vásárolnak színházjegyeket, hajójegyeket, repülőjegyeket, sőt még tanácsot is adnak, hogy a Wall Streeten milyen részvényeket vegyenek. A bank nagyon jó helyen van, úgy hogy ha valaki az operába, vagy hangversenyre megy, nem kell haza vinni az ékszereket, be lehet vinni útközben a bankba, ott jól elcsukják és nem kell félni a rablóktól. De nemcsak olyan közönséges vaskazettába zárják el a drágaságokat. Óh, dehogy. Gyönyörű faragott szekrények állnak a kosztümerek rendelkezésére. Én már régen jó kösztümer vagyok a bankokban. Rendszerint hirdetnek, hogy ha betesz valaki 25 dollárt, legalább egy évre, akkor kap valami ajándékot: vagy egy tűzálló edényt, vagy egy mérleget, de lehet válogatni 3 vagy 4 különböző ajándék közül. Én már két helyről is kaptam ajándékot és mikor letelt az év, kivettem a 25 dolláromat, oszt mentem egy másik bankba. Mostanában letelik az egyik 25 dolláros év, azért keresek uj bankot. Gondoltam, ilyen elegáns bank majd biztosan ad valami szép dolgot a 25 dolláromért. Hát nem igy van. Először is nem akarnak akárkit kosztümernek. 800 kösztümer kell nekik összesen. Nem akarják, hogy tolakodás legyen. De ez nem volna baj. Ki lesz az a 800 kiválogatott szerencsés? Kérdőivet adnak ki és azt ki kell tölteni. Aztán majd várni kell, hogy mit határoz a fő-fő bizottság. Az egyik kérdés az: “Az évi jövedelmem $1. millión, vagy 2 millión felül van?” A másik kérdés: “hogy a vagyonom $5 millión, vagy $10 millión felül van?” De ez nem lett volna még olyan nagy dolog, elvégre is beírhatok, amit akarok. Egy-két millió nem számit. De nagyon ravaszok azok a bankárok. Be kell tenni a csekkszámlára 25 ezer dollárt, amire nem adnak kamatot és 50 ezer dollárt a rendes betétre. Hát ez már nem tetszett. Kamat nélkül hagyjak ott heverni 25 ezer dollárt? Azt már nem! Különben is nem szeretem a 16-ik Lajos stilusu bútort. Nekem az I. Dattler Lajos stílusa jobban tetszik. | ’ •< . 9
