Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-21 / 42. szám
f! soxj u i-o---i' r — Thursday, October 21, 1965 ERDÉLYBEN JÁRTAM Látogatás az “Uj Élet” tsz-ben VIII. A nagyváradi Lakatos Áru Gyárból a 3-as számú középiskolába siettünk, ahol Tábor Béla igazgató várt ránk. Nem ő emlitette, hanem Lukács kollégától tudtam meg, hogy az igazgató, aki az egyetemet magánúton végezte, a Nagyvárad Városi Néptanácsban képviselő és julius 10-én kapta meg a Munka Érdemrendjét. Amikor efeletti elismerésemnek adtak kifejezést, megkérdeztem, hogy ritka jelenség-e, amikor magyar nemzetiségűek ily magas kitüntetést kapnak? “Nem ritkaság”, mondta az igazgató és mindjárt példának hozta fel, hogy Szabó Imre, a mihályfalvi Állami Gazdaság igazga- 1 ója is megkapta a legnagyobb kitüntetést, a Szocialista Munka Diját. Ilyen kitüntetéseket meg kell érdemelni, mert azokat nem nemzetiségek szerint osztogatják. A 3-as számú középiskolában az 5-iktől a 11-ik osztályig folyik a tanitás. A felvételi vizsgák román és magyar nyelven történnek, a tanitás is kétnyelvű. Vannak nappali, esti és magán kurzusok. Az esti tagozatot főként olyan munkások látogatják, akik nappal dolgoznak. Az iskola 1,700 tanulója nagyjában igy oszlik meg: nappali tagozatban 1,000, az estiben 300, a magán tagozatban 400 tanuló. A tanítást 80 tanár végzi. így átlag 21 tanulóra jut egy tanár. Lnnék a középiskolának nagyszerűen berendezett, modern laboratóriuma van, ahol nemcsak a tanárok, hanem a tanulók is gyakorlatilag végezhetik a vegyi kísérleteket. Van továbbá egy “villa- nyositott” tanterem, ahol a tanulók az előttük levő villanylámpával jelzik, hogy kérdésük van, vagy felelni kívánnak. A tanár egy más szinü lámpával jelzi, hogy melyik tanuló kapja a szót. A tanári Íróasztal mögötti üveglapon hátulról azt a térképet, vagy más képet vetitenek, amelyről éppen szó van. És a tanterem két oldalán ugyanabban az időben, szalagról leadott különböző két előadást hallgathatnak a tanulók a fülükhöz illesztett hallgatókon keresztül. Ebben a villanyositott tanteremben további kísérletezések folynak a tanitás modernizálása érdekében. Megkérdeztem, hogy az iskolai nevelés meg- érzi-e a szülők esetleges házi “ellennevelését”, vagy van-e olyan papi-vallási befolyás, amely ütközik az iskolai neveléssel? A válasz ez volt: A szülői “ellen-nevelés” nem jelent komoly akadályt, a papi befolyás pedig teljesen megszűnt. Azonban észlelhető az az irányzat, hogy a fiatalok “a kelleténél könnyebben vesznek dolgokat és a magatartásuk az, hogy nekik minden jár”, — olyan dolgok is, amilyenekről a szüleik még álmodni sem mertek. Tábor igazgatótól való elbucsuzásunk után az “Ady Park”-ban levő Ady Emlékmúzeumba mentünk. Útközben egy épület falába helyezett tábla magyar és román nyelven a következő szöveget tartalmazza: “Ebbe a házba járt irni, pihenni, barátaival beszélgetni a nagy forradalmi költő: Ady Endre, a kapitalizmus és feudalizmus elleni küzdelem harcosa és az együttéiő népek testvériségének hirdetője." A múzeumban Cecin Gusztus Anna igazgatónő fogadott. Ahogyan végigvezetett bennünket az Ady emlékekkel gazdag múzeumban, meglátszott, hogy Ady őszinte és elhivatott tisztelője, aki hivatalában misszionárius szerepet tölt be. A falra erősített Ady-versek szövegét lelkesen olvasta, azok soraiba vetett hite lesugárzott az arcáról. Dr. Petru Gróza 1955, augusztus 23-án Advról irt leveléből másoltam le a következő mondatot: "Inkább azt emelték ki, ami elválasztja, nem pedig azt, ami összekapcsolja e két népet." Ezt az “elválasztást”, a lelketlen uszítást tűzte ki céljául az Amerikai Magyar Szövetség és ehhez nyújtott segítő kezet Los Angelesben 9 egyház és 7 polgári szervezet. Ebből az “elválasztásból” próbálnak tőkét kovácsolni másutt is a külföldön oly szélső jobboldali alakulatok, amelyek az erdélyi magyarok “védelme” címén és kifogásával a hidegháborút igyekeznek melegre kovácsolni. . . Közben Erdélyben ápolják és ébren tartják Ady emlékét (még Bukarestben is utcát neveztek el Adyról!), aki — ha élne — elsőnek korbácsolná a a hidegháborús uszítok csürhéjét. Az Ady Muzeum megtekintése után ebédelni mentünk. Az étteremben nemcsak magyar pincé rek szolgáltak fel, hanem az étel-rendeléseket is magyarul kiabálták be a konyhához nyíló ablakon át, mert a szakácsok is magyarok. Természetesen román és más nemzetiségű vendégek is voltak az étteremben, de a hangos magyar kiabálás ellen senki nem emelt kifogást; úgy vették, mint megszokott, természetes dolgot. Ebéd után a “VIATA NOVA” (Uj Élet) Mezőgazdasági Szövetkezetbe kisért Lukács kolléga és Dávid József főszerkesztő helyettes. Ez a tsz az egykori Biharpüspöki községben és határában fekszik, jelenleg Nagyvárad egyik kerületében, mert a fejlődő, terjedő város évekkel ezelőtt bekebelezte a községet. A látogató vendégeket Varga Károly elnök, Nagy Vince alelnök, Vura Ferenc pártbizottsági tag és Andrea Lascio agronómus fogadta. (Az utóbbi román nemzetiségű agronómus Szent András magyar községben született.) Rövid bemutatkozás és ismerkedés közben megtudtuk, hogy a tsz-hez 1,500 család tartozik, 900 dolgozóval. A háztáji gazdálkodás területén kívül 2,100 hektáron dolgoznak, amelynek 70 százalékán búza, a többin tengeri, gyümölcs, szőlő és zöldség terem. Van a szövetkezetben hatszáz szarvasmarha (köztük 200 tehén), 600 disznó, 1,000 “erdélyi merinó”-juh, 3,800 tyuk. Az alelnök megjegyezte, hogy 8 kg átlagos gyapjúval nem maradtak messze a 9 kg 80 dekás rekordtól. Az idei termést általában kielégítőnek tartják. A tsz 1952-ben 72 családdal, 250 hektáron ala“AKIKRŐL RITKÁN SZÓL AZ ÉNEK...” Lapunk közel 65 esztendőre visszanyúló történelme folyamán hagyományossá vált a sajtónk fenntartása érdekében kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkástársak, munkástársnők, építők, barátok ünneplése. New Yorktól Los Angelesig, Mil- waukee-tól Miami-ig minden nagyobb magyarlakta városban minden évben tucatszámra rendeztek összejöveteleket, vacsorákat, banketteket nagyszerű barátaink ünneplésére. Minden ilyen ünneplés jogos és sokszorosan megérdemelt megtiszteltetés volt és reméljük, hogy ezt a nagyszerű szokást még hosszú, hosszú éveken keresztül fenntarthatja táborunk. Van azonban egy kicsiny, sajnos egyre szűkülő csoport Magyar-Amerikában, amely sajtónk megalakulása óta, tehát ugyancsak 65 esztendőn keresztül hűségesen betöltötte a barát, a jóakaró támogató szerepét, de amely csoportnak — tudomásunk szerint — soha egyetlen tagja nem nyert sem szóban, sem Írásban elismerést, hogy bankettekről már ne is beszéljünk. Ez a kicsiny — bár valaha tetemes — csoport a lapunkban éveken, évtizedeken át hirdető amerikai magyar üzletek, üzletemberek. Ő réluk, sajnos nem szólt az ének. . . Pedig ők is megérdemelnének végre, valahára egy elismerő szót. Megérdemelnék még akkor is, ha tárgyilagosan megállapítjuk és megértjük, hogy lapunkhoz való viszonyukat elsősorban (bár nem minden esetben) az a nagyon is érthető üzleti szempont határozta meg, hogy lapunk olvasóit üzletük támogatására óhajtották megszerezni. Emellett voltak és vannak közöttük olyanok is, akik az ily módon szerzett “profit”-ot sokszorosan juttatták és juttatják vissza adomány formájában a munkássajtó támogatására. ^ --------------------v ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magyar Országh László féle zsebszótár 2 kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St., New York, N. Y. 10003 V-----------------r Az ő hűséges, kitartó támogatásuk nélkül — és jegyezzük meg, e támogatásukat e derék magyar testvéreink fenntartották, jóban-rosszban, a mc- carthyzmus legszörnyübb dühöngése közben is — lapunk fenntartása az évek folyamán sokkal nehezebbé, az egyes olvasók vállán a teher talán elvisel hetetlenné vált volna. Lapunk régi évfolyamait, régi naptárait lapozgatva a nosztalgia érzelmével állapíthatjuk meg, hogy valamikor százakra volt tehető e csoport tagjainak száma. Ma már üzletember barátaink nagy és népes tábora egy kicsiny csapatra csappant. Éppen ezért, úgy érzem, hogy ha késve is, de meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a mi hűséges, kitartó üzletember barátaink előtt. Hajtsuk meg azt mindenekelőtt a mi kedves clevelandi barátaink előtt, az utolsó csoport, amely még mindig “Üzleti Kalauzt” alkot lapunk hasábjain. Kár, hogy az irántuk érzett érzelmünk nincs arányban anyagi lehetőségeinkkel. Mert ha arányban volna és, mondjuk e sorok Írójának volna egy millió dollárja, akkor menten rendelnék ezer virágcsokrot Orbán virágüzletéből — minden csokor 65 vörös rózsából állna sajtónk 65. éve tiszteletére — és elküldeném sürgönyileg annak az 1001 szeretett munkástársnőnknek, akik minden magyarlakta városunkban hosszú éveken keresztül az elsők között voltak lapunk támogatásában, előfizetőket szereztek, gyüjtőiveket írattak alá a piknikeken, banketteken csirkét, gulyást főztek stb., stb. És aztán — ugyanabból az egy millió dollárból —1001 aranyórát rendelnék a "Buckeye Jeweler"- től és lapunk hálája csekély jelképéül kiosztanám lapunk legjobb építői, előfizetés szerzői és támogatói között. Galgány cukorka üzletéről se feledkeznék meg és tőle 1001 nagy doboz csokoládét vennék olvasóink gyermekei és unokái karácsonyi ajándékaként. Hogy Boros László Shirley Laundryjának miként fejezzük ki értékelésünket, az már kissé körülményesebb volna, de megpróbálnám rábeszélni a clevelandi központi szakszervezeteket, hogy minden tagjuk egyedül és kizárólag nála tisztitassa ruháját. És miután akinek egy millió dollárja van, annak befolyása is van társadalmunkban, ezt a befolyást arra használnám, hogy Cleveland minden városi építkezésének festékanyagát és építkezési vasáruját a mi kedves Krauthammer barátunk modern üzletében rendeltetném meg. Detroitban viszont minden uj automobilba, mely a futószalagról lekerül, Szőke Pál honfitársunk üzletéből vásárolt battériát szereltetnék be — egy álló éven keresztül! Nos, de mindez még nem intézte volna el new- yorki üzleti barátaink értékelését. És természetesen őket sem hagyhatjuk ki mindebből. így hát New Yorkban, ha rajtam múlna, úgy intézném a dolgokat, hogy az elkövetkező 12 hónap alatt minden születésnapra, minden esküvőre, minden házassági évfordulóra egyedül és kizárólag Herbst rétesüzletéből rendeltetném a nagytortát és minden bankettre ők szállítanák, magától értetődőleg, a réteseket is. Ezzel szemben jövő nyárra bezáratnék minden Catskill-i nyaralóhelyet, egyedül a Veresháza Hotelt engedném nyitva tartani, úgyhogy május elsejétől kezdve a szezon végéig állandóan hosszú sorban állnának a nyaralni óhajtók, csakhogy bejussanak Veresháziék paradicsomába. És természetesen, ha volna szavam ez ügyben, az a másfél millió turista, aki az elkövetkező évben külföldre, köztük Magyarországra, szándékszik majd utazni, csakis a lapunkban hirdető Brownfield, Renner és Gross Chelsea Travel, vagy Földes cégeknél szerezhetné be hajó- vagy repülőjegyét, ami egyenként 500,000 uj üzletfelet jelentene a három cég mindegyikének. Kezdetnek persze ez nem volna rossz... Temetkezési vállalkozóinknak viszont az üzlet (sajnos) oly jól megy, hogy őket külön protekcióban, talán nem is kellene részesítenünk. A fantáziám, miként olvasóink kétségkívül megegyeznek velem, kissé messzire száguldott velem, igy hát vissza kell térni a valóság birodalmába. Ahol talán nem ér túl a lehetőség határán, jő lenne, ha az idei karácsonyi szezonban minden olvasónk komoly fontolóra venné, hogy mit vásárolhat a lapunkban hirdető állhatatos, mondhatjuk úgyis, hősiesen állhatatos üzletember barátainktól és hacsak módjában áll, valóban keresse fel ezeket a derék magyar testvéreket. Ezenfelül, és ezt a legtöbb olvasónk megteheti, küldjünk sajtónk 65 esztendőre visszanyúló hálájának kifejezésére egy-egy karácsonyi üdvözlőkártyát lapunk e barátainak, valami olyasféle üzenettel, hogy “kedves testvérünk, ha késve is, de most kifejezzük azt az értékelésünket, amely mindenkor szivünkben volt, de kifejezésre nem jutott, hogy tudjuk mit jelentett támogatásod nekünk, lapunknak, a lapunk által képviselt minden jó és nemes ügynek.” Figyelő • - ■ Wl»l •• • "•* M » J «T»'** *»*'•»!»» p w /»- — AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD
