Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-21 / 42. szám

mulbudy, uciooer iyoü-----_7.

A legpiszkosabb háború

A National Guardian hetilap október 9-i száma a fenti cim alatt beszámoló cikket közölt, amelyet különböző tudósitásokból Michael Munk állított össze. Ennek egyes részleteit itt közöljük.

“A történelemben még soha nem folytattak olyan koncentrált háborutr olyan embertelen eszközökkel civilizált lakosság ellen, mint amilyen most foiyik Észak- és Dél-Vietnamban.” így fejeződik be a Guardian tapasztalt haditudósítójának, Wilfred G. Burchett-nek szept. 29-én keltezett távirata. A tudósítás az észak-vietnami kormány azon bejelentésével foglalkozott, amely az elfogott, lelőtt U.S. pilóták haditörvényszék elé állításáról szólt, mivel ezek a pilóták “az emberiség ellen súlyos bűnöket követtek el.” A bejelentéssel egyidő- ben Johnson elnök kormánya ismét erősen kiterjesztette a háborút Észak-Vietnamban. Habár a szakértők nyíltan bevallották, hogy a nagy városokon kívül nehezen találnak katonai jellegű célpontokat, a N. Y. Times hírszolgálata október elsején Saigonból jelentette, hogy augusztus 27 és szept 24 között a bombatámadásokat 450-ről 850-re emelték fel. A Times azt is megjegyezte, hogy “a bombák, •akéták s egyéb lövedékek mennyisége Észak-Viet- nam ellen agusztus végén 750 tonnáról szeptember 17-én 1,200 tonnára emelkedett.”

A Nemzetközi Vöröskereszthez Genfoe küldött levelében, az észak-vietnami kormány dokumentumokkal támasztotta alá azon vádját, hogy a U.S. kiterjesztett támadásainak célpontjai között iskolák, kórházak és templomok is vannak. Burchett jelentette, hogy “augusztusban és szeptemberben rendszeresen bombázták az öntöző és az árvízvédelmi vízmüveket, hogy éhínséget okozzanak és a Vörös-folyó katasztrofális kiáradását idézzék elő, amely sokmillió életet elpusztíthat.” Idézte a vízügyi miniszter nyilatkozatát, amely egy tucat különböző gátat és öntöző rendszert nevezett meg, mint amelyeket újból és újból bombáztak az utóbbi hetekben. Például a Thanh Hoa tartomány Chu folyójának öntözőberendezését három hét alatt

29-szer érte támadás.

Vöröskereszt jellel ellátott kórházak és más polgári intézmények elleni ismételt támadásokról szóié jelentésében Burchett azt irta, hogy amikor Észak-Vietnamban megkezdik a háborús bűnösök törvényszék elé állítását, “a pilótáknak minden arra alapozott védelmét, hogy csak felsőbb utasításra teljesítettek parancsot, a nürnbergi Ítéletekben teljesen elutasították. Az a körülmény, hogy a U.S. nem üzent hadat Észak-Vietnamnak, még megbo- csáthatatlanabbá teszi a pilóták tetteit.” Észak- Vietnam 1957-ben aláírta a háború szabályozására vonatkozó 1949-es nemzetközi egyezményt, de ki- hangsulyozottan kivételt tett a nürnbergi ítéletek alapján bűnösnek minősített vádlottakkal. Most a Vöröskereszthez intézett levélben a Hanoi-i kormány figyelmeztetett: “A foglyul ejtett ellenséges pilóták a haditörvényszék hatáskörébe tartozó háborús bűnösök”, de hozzátette, hogy mindazonáltal “jó bánásmódban részesülnek.”

Dél-Vietnamban a Nemzeti Felszabadító Front (NLF) figyelmeztetett, hogy ezentúl is kivégeztet U. S. foglyokat, ha nem hagyják abba az NLF támogatóinak és a U.S.-Saigon-i vezetőség ellenállóinak kivégzését. A N. Y. Post-ban Joseph Kraft kimutatta, hogy a három vietnami, akit szeptember 22-én kivégeztek, nem volt Vietcong terrorista, amint a lapok írták, hanem csak a katonai kormány politikai ellensége. A Washington Post szept.

28-án jelentette: “A dél-vietnami kormány a múltban sokszáz Vietcong ügynököt kivégeztetett, de ezek közül csak keveset hozott nyilvánosságra.”

A sajtó hasonlóképpen “terrorista bombázás”-nak nevezte a Saigonban okt. 2-án történt bombázásokat. A hírek figyelmes olvasásánál kitűnik, hogy az egyik bombázás a Conghoa National Stadium előtt történt, amely a kormány hírhedt rendőrségének kiképző központja. A második bombázás 4 U.S. katonai központ ellen irányult. Mindkettőnek polgári egyének, asszonyok és gyermekek is áldozatul estek, de az NLF számtalanszor figyelmeztette a vietnami polgárokat, hogy maradjanak távol a kormány és a U.S. katonai központjaitól.

A vietnami háborúnak nemrég történt szokatlan incidensei arra engednek következtetni, hogy vannak dolgok, amiket a Johnson-kormány eltitkol az amerikai nép elől. Szeptember 24-én egy U.S. katona meghalt abban a nagy tűzben, amely elpusztította az egyik legtitkosabb U.S. tengerészeti távközlekedési központot Tokióban. A U.S. hatóságok nem engedték meg a japán tűzoltóknak, hogy behatoljanak a bázisba, “amig a tűz úgy el

nem terjedt, hogy nem tudták többé féken tartani. Egy japán tüzoltókapitány azt mondotta, hogy még akkor sem engedték a tengerészeti hatóságok az épület közelébe a tűzoltókat, hogy a tűzoltást hatásosan végezhették volna.” A Washington Post szerint ez a központ “a legfőbb közvetítő állomás a Hetedik Flotta és a szárazföld között.”

Burchett azt is jelentette, hogy a masszív bombázásokat az NLF állítólagos rejtekhelyeinek sikertelen bombázásai után most a Mekong Delta, a világ legnépesebb területe ellen irányítják. Azonkívül “repülőgépekről vegyszerekkel pusztítják el a termést, a rizst, a gyümölcsöt és a főzeléket az NLF területein, napalmmal égetik fel az érőben levő termést és nagyszabású bombázásokkal pusztítják a parasztok rizsföldjeit.” Az NLF október 2-án jelentette, hogy a U.S. és Saigon katonai akciókban 170 ezren haltak meg és 800 ezren sebesültek meg a háború kezdete óta. A Wall St. Journal megjósolta a könnygáz kiterjedt használatát, azóta ezt a kormány már nyilvánosan is bejelentette.

A haditudósítók Dél-Vietnamban kifogásolták azt a módot, ahogyan a kormány továbbítja a hadi

Akik azt hiszik, hogy a mccarthyzmus, a szabad gondolkodás elleni terror megszűnt az Egyesült Államokban, azok nagyon tévednek. Sokan, nagyon sokan nem is törődtek azzal az üldözéssel, amit az Un-American Activities Committee, a kongresszus bizottsága folytatott a kommunistákkal szemben és azok ellen is, akik nem fogadták el a kommunisták ellen koholt vádat, amely szerint összeesküvést szőnek az ország és a kormány ellen. Az Un- American Activities Committee-nak elegendő ok volt egyének beidézésére, ha a kitartott besúgók egyike ráfogta valakire, hogy kommunista.

A kommunisták hiába hangoztatták, hogy az ellenük megindított üldözés és terror nem ismer határt és előbb vagy utóbb kiterjed minden szabadelvű irányzatra és törekvésre. Ennek a jóslatnak a beteljesedését már senki nem vonhatja kétségbe, mert az Egyesült Államok szenátusának Belső Tanácsa, amely — ha nem is azonos az Un- American Activities Committee-val, de hasonló hozzá —, vizsgálat tárgyává tette a Quakereket. (Keresztény vallásfelekezet, amely az American Friends Service Committee név alatt szerepel.)

Mielőtt a vizsgálat lényegével foglalkoznánk, ismertetnünk kell a Quaker vallásfelekezet keletkezésének és működésének körülményeit, mert csak annak figyelembe vételével tudjuk megítélni a meghurcolás súlyosságát és a szabad véleménynyilvánítás elleni sérelmet.

A Quaker vallás 1650-ben alakult Angliában. Alapitója: George Fox. Nevüket annak a ténynek alapján kapták, hogy meghívott barátaikat mindig megkérték: isten nevének említésére félelmük nyilvánításaként reszkessenek. A Quaker szó resz- ketést jelent. Az elnevezés azonban nem oly fontos, mint a Quaker vallás lényege. Különben is inkább American Friends Service Committee-nak nevezik magukat, ami sokkal jobban meg is felel működésűknek. A Quakerek nem hisznek a szóbeli imában és azt tartják, hogy az isteni világosság minden emberi lélekben benne van. Imájuk ennélfogva abból áll, hogy magukba szállva, magukba mélyedve, néma csendben gondolnak a mindenben élő istenre. Az élet tisztasága egyik főhivatásúk. Őszinteség és tisztesség, embertársaik segítése, egyszerűség mindenben, ruházatban, viselkedésben, a házaséletben, temetésben, az életrendjük. Szeszes italt nem fogyasztanak, ellene voltak a rabszolgaságnak és hitük lényegéhez tartozik, hogy minden háborúnak ellenségei, mert az emberi testvériségben erősen hisznek.

Alapitójuk, George Fox Amerikában is járt és két esztendőt töltött itt, 1671—73-ig. Üldözésnek volt kitéve, hívei közül többeket megbotoztak, sőt ki is végeztek. Szerencséjükre William Penn, aki az angol királytól megkapta Pennsylvaniát, áttért a vallásukra és menedéket nyújtott nekik. Rhode Island állam is szívesen látta őket.

A Quakerek több iskolát, kollégiumot tartanak fenn és nagyon sok jót tesznek. Jótékonyságuk kiterjed az egész világra.

Újabb tevékenységi körük a béke, a béke, az emberi megértés propagálása

Nem adták meg magukat az általános áramlatnak, nem sorakoztak be a kommunista-gyalázók közé. Oroszországot, Kínát és a többi szocialista országot is nem kiszabott elfogultsággal ítélték

jelentéseket. Két újságíró elkeseredését fejezte ki emiatt. A Los Angeles Times riportere, Jack Foisie jelentette: “Akármilyen jól megy a harc, az amerikai parancsnokság nem képes őszintén beszámolni azr eseményekről, még a harc befejeztével sem... amikor kevés a veszteség, a szóvivők még akkor is kisebbnek tüntetik fel és megmásítják a valóságot.” Philip Geyelin a Wall Street Journalban leírta, hogyan számítja ki a U.S. a dél-vietnami bombázások eredményeit. “A légierők a számításokat rettenetesen komplikált kalkulációra alapítják. Kiszámítják, hogy a bombázott területen hány bombának kellett leesnie és ezeknek hány embert kellett eltalálnia. Ezeket az ismeretien tényezőket ösz- szerakják és mint ‘bizonyos’ tényt küldözgetik hetenként Washingtonba.”

James Reston egyik cikkében megírta a U.S. valóságos terveit Dél-Vietnamban, amikor a Can- ranh-öbölben most épülő uj amerikai bázisról számolt be. Azt irta róla, hogy azt “egy második Okinawá-nak tervezik, nemcsak erre a háborúra, hanem fő erőtelepül, amelyből — igy remélik az amerikai vezetők — az ázsiai nemzetek széleskörű egysége képes lesz Kina terjeszkedését megakadályozni.”

Ebben az egy mondatban Reston rámutatott annak igazi okára, hogy miért halt meg már eddig is 1,056 amerikai Dél-Vietnamban.

meg, hanem saját kutatásaik alapján, tárgyilagossággal emeltek szót a kommunista és szocialista országokkal való kapcsolat és megegyezés érdekében.

Két könyvet adtak ki nemrégen. E két könyv sodorta bajba őket. Az első: Speak Truth to Power, a Quaker Search for an Alternative to Violence.

A Study of International Conflict. Prepared for the American Friends Service Committee. (Mondjuk meg az igazat a hatalomnak. Quaker vizsgálódás az erőszak elkerülésére. A nemzetközi konfliktus tanulmányozása. Az American Friends Service Committee részére készült.) A másik kis füzet a Kínával való megegyezést sürgeti.

E Quaker kiadványokat más alkalommal valószínűleg részletesen ismertetjük. Ez alkalommal a Quaker szellem és irányelv ismertetésére egy szakaszt ragadunk ki belőle:

“Amerikaiak minden kétkedés nélkül elfogadják azt a feltevést, hogy a béke megnyerése attól függ, hogy egyidőben katonai erőre is támaszkodjunk és pedig hosszú lejáratú határozott és építő jellegű programra. Ezek elfogadják azt a feltevést is, hogy a'totalitáriánus kommunizmus a legnagyobb veszedelem, amely az emberiséget fenyegeti és csakis erőszakkal lehet e veszedelemmel szembeszállni vagy legalább is az erőszak használatának fenyegetésével. Mi azt valljuk, hogy e feltevésekre támaszkodó irányzatok homokra épültek. Igyekszünk megmagyarázni indokainkat és anélkül, hogy leértékelnénk más javaslatokat, amelyek a feszültséget enyhíthetik, más és kevésbé elfogadott megoldást ajánlunk, amely elütő feltevésen alapszik. Még pedig azon a feltevésen, hogy a katonai hatalom a mai világban összeférhetetlen a szabadsággal, képtelen biztonságot nyújtani és hatástalan a bajok orvoslására.”

A Quakerek béketörekvését akarták diszkredi- tálni és rá akarták sütni a bélyeget, hogy beletartoznak a szovjet propaganda körébe és azt sem átallották kijelenteni, hogy a Quakerek nem mások, mint a “kommunista gépezet szijáttétele.”

Az igazság az, hogy a Quakerek, mint Krisztus tanításainak hűséges értelmezői, nem tántorodnak el attól a meggyőződésüktől, hogy az emberiségnek békére van szüksége és a békét meg is lehet teremteni azoknak a mesterségesen felállított, ténybeli alapot nélkülöző feltevéseknek a mellőzésével, amelyeket a szocialista országokkal való békés megegyezés és békés egymás mellett élés útjába akadályul gördítenek.

A kommunistákkal való megegyezés ellenségei nem annyira a megegyezéstől félnek, mint annak természetes következményeitől: a munkásnép szé- lesebbkörü politikai és gazdasági érvényesülésétől.

A békés megegyezés ellenségeinek és a békés megegyezés híveit üldözők vesztére a Quakerek béketörekvéseit követte VI. Pál pápa békenyilatkozata az Egyesült Nemzetek előtt. A pápára mégsem foghatják rá, hogy a kommunisták sugalmazták intelmét a világ minden vallásfelekezetéhez, hogy fogadják el legfontosabb emberi kötelességüknek: harcolni a békéért.

Már nemcsak Marx és Lenin követői harcolnak a békéért, de Krisztus hívei is.

Nem lehet a béke híveit sem megfélemlíteni, sem elnémítani. T.

A MEGHURCOLÁS A BÉKÉT HIRDETŐ QUAKEREKRE IS KITERJED

MmCK.IIN.MI MMVITMK dlU ----- nUINV7MKIAIM WUHU