Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-07 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 7, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ...............................................................mill laiiiiu.imniniiiiiiiiiiMmjigg» Hogyan írjunk az óhazáról ELSINORE, Cal. — Halálos ellensége voltam mindig a szőrszálhasogatásoknak lapunk hasábjain. Minden betű, amit leirunk a lapban, valamilyen hasznos célt kell, hogy szolgáljon. Talán sohasem volt olyan könnyű témát találni a lap részére, mint napjainkban, hiszen minden nap hoz valami újat. Nézetem a kritikákkal kapcsolatban nagyrészben megegyezik M. Abjanich szept. 9-i levelével a Tisztelt Szerkesztőség rovatban. A magyarországi kritikák szerintem több kárt okoznak, mint hasznot ebben a fejetetejére állitott világban. Példával is szolgálhatok. Geréb barátom annakidején magyarországi utjával kapcsolatban kritizálta a hazai borokat (soha bort nem ivott), kritizálta a magyar zenét (zenéhez nem értett), a szegedi paprikát, az irodalmat, stb. Az eredmény köztudomású mindenki előtt. Kitűnő ujságirói tekintélye egyesek előtt csorbát szenvedett egy meggondolatlan cikk miatt. Megítélésem szerint családi bajokat, súrlódásokat, hiányosságokat a családnak kell elintézni és nem a szomszédoknak. 1960 nyarán mi is hazalátogattunk 50 év után. A kellemes meglepetések sorozata könnyeket kényszeritett ki belőlünk. Mi tagadás, láttunk házakat befejezetlenül anyaghiány miatt, de kellő indokolás után megértettük és tele volt a szivünk szeretettel; nem kritizáltunk, hiszen vannak elegen, akik keresik az alkalmat a kritizálásra, sőt azért mennek oda, hogy visszajö- vet igazolhassák már megmérgezett ideológiájukat. Nem tudok hinni abban, hogy meg kell Írni a kritikákat azért, hogy odahaza észrevegyék és rendezzék a hiányosságokat. Hibának találtuk, hogy idős emberek részére nem volt hely, ahol diétás ételeket kaphattak volna. Hazajövetelünk után közöltük ezt az észrevételt illetékes helyen és ma már Magyarországon minden városban vannak ilyen éttermek, vagy kifőzdék. A család elintézte, nem volt szükség a szomszéd beavatkozására. írókról lévén szó, idekívánkoznak ezen örök igazságok. Ki a jó iró? A jó iró az, aki nem önmaga nevében beszél, vagy ir csupán, hanem benne cseng a szavában mindaz, amit a nép érez, akar. Nagy iró, vagy költő az, akinek olyan hatalmas a képzelete, hogy minden ember leikébe bele tudja képzelni magát és úgy látja a nép minden vágyát, bánatát, örömét, mintha a saját leikébe pillantana. Schubert J. Ne kicsinyeljük le a veszteségei DÉL-CALIFORNLA. — “Ellentét: nincs veszteség, de mégis kell az ágyutöltelék” c cikket én is elolvastam a lap szept. 2-i számában. “Ha McNama rát, McGeorge Bundyt és társait hallgatjuk, el kell hinnünk, hogy az egész amerikai nép odaadóan támogatja a kormány vietnami politikáját. Ha a sajtójelentéseket olvassuk a háborúról, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy veszteségeink csekélyek és minden harcból mi kerülünk ki győztesen. Ha jól szemügyre vesszük mindezeket, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy Észak-Vietnam- ban már lassan nem lesz mit bombázni, Dél-Viet- namban pedig a Vietcongnak csak a hire marad meg, olyan sokan pusztulnak el a csatában”, Írja a cikk. Hát bizony el kell azt hinni. Hiszen én is olvasom az amerikai lapokat, de nem egészen úgy van feltüntetve, mint ahogy önök Írják. Térjünk csak kissé észhez, hogy mit müveinek az utóbbi időben a dél-vietnami kormánycsapatok és az amerikai marinok? Amikor a Vietcong támadást kezd valahol, megjelennek az amerikai repülők és mindenfajta bombát szórnak reájuk; ők bizony azt sem tudják, hogy melyik irányban védekezzenek, élőiről, vagy hátulról, vagy felülről. Amint olvasom az újságokból, mindig ők húzzák a rövidebbet és ha ez igy folytatódik, nincs messze az idő, hogy beadják a derekukat. Mert eddig sem a kormánycsapatoknak, sem az amerikai csapatoknak nem kellett félniök attól, hogy felülről is megtámadják őket. Hiszen a Vietcongnak nincs bombázó repülőhada, csak kívülről kaphatnának, ha a szocialista tábor összefogna és küldemé- nek nekik ilyen gépeket. Sajnos ők ezt eddig nem tették, ugylátszik — ahogy Castro mondta —, félnek a harmadik világháborútól és ez az, amit az imperialisták kihasználnak. Azután ezt Írja a fenti cikk: Ha a Pentagon intézkedéseit vizsgáljuk, egészen más képet kapunk: azt látjuk, hogy nem képesek növelni a hadsereg létszámát önkéntesekkel és veszteségeink olyan nagyok, hogy mindig több és több fiatalra van szüksége a hadseregnek. Erre pedig fiataljaink válasza az, hogy mindent elkövetnek hogy kibújjanak a sorozás alól.” De hát Johnson elnök keveset ad erre, mert az imperialisták első törekvése az, hogy necsak Vietnamot, hanem egész Délkelet-Ázsiát a hatalmukba vegyék. A két nagy szocialista állam közben egymás de- nunciálásával van elfoglalva. Az, hogy önök a Vietcong helyzetét szépíteni akarták, az rajtuk nem segít és az sem egészen úgy van, hogy az amerikai sajtó nem Írja meg az igazat, mert azután kitűnik, hogy a Magyar Szó is ugyanazt írja meg. Bárcsak tévednék, de szerintem a helyzet a legújabb hírek szerint rosszabb lett, amióta az amerikai repülőgépek bombázzák nemcsak Észak-Vietnamot, de a dél-ivetnami Vietcong csapatokat is. Taylor Szabó József Beszámoló otthoni látogatásról DOWNEY. Cal. — 51 év után hazalátogattunk és szülőfalumban sok mindent, rosszat és jót is, láttunk. Röviden a Balatonendrédi termelőszövetkezetről szeretnék írni. Férjem öccse a gazdálkodás főfelügyelője és elvitt benünket kétlovas kocsiján a határba széjjelnézni. Tiz hold föld be van ültetve fehér félerős paprikával. Julius második hetében jártunk ott, már messziről fehérlett a szép magyar paprika, amit meg is kóstoltunk. Paradicsomot áprilisban palántálják, kiássák júliusban, azután káposzta palántát helyeznek el, amit akkor palántáltak az asszonyok, amikor arra a kocsival elhaladtunk. A halastó mellett mentünk, kísérőnk azt mondta, hogy a halat kiszedik és lecsapolják a vizet, a kicsiket benne hagyják, a legnagyobbakat búzával és gabonával etetik. Két kacsa-tenyésztőjük van, nem messze egymástól. Szép nagy tóban lubickolnak a kacsák az egyik helyen, 99 tojást adnak egy-egy szezonban. Két év múlva kicserélik és eladják levágásra. A másik kacsatelepen sokkal több kacsa van. Hosszú zsupfedeles házikójuk van, az egyik végén bemennek, a másikon kijönnek. Á teheneket is megnéztük, mesterséges utón termékenyítik meg és ha borjasok, a 8. hónapban beteszik őket a szülőhelyre. Az anyatehenet bükkönynyel etetik. Fejéskor, etetés előtt kimossák a vá- jut, amely cementből készült. A kisborjuk részére melyeket etetni kell, elrekesztett helyek vannak és megtanítják őket szopni. Az 1962-ben készült épületben 75 borjut nevelnek. A bikákat levágásra hizlalják. Mezőljalváról hoztak 4,500 fiatal Lég- hóm csirkét. Egy sor csirke van a középen, ezek tojósok lesznek. Az előszobában van gép, amely állandóan ennivalót szállít 4 sorban az etetőbe. Három gondozójuk van, két fiatal, 17 éves leány és egy idősebb asszony. Megnéztük a disznókat is. Kedvelik a fehérsző- rüeket, azok nagyon szaporák. Az anyadisznók szülés előtt külön-külön zárkában vannak. Nagyon jól éreztük magunkat, csak azt sajnáljuk. hogy nem tölthettünk több időt. > Anna Bartha Megint megtalálta a lapot CLEVELAND, 0. — Régen, a 20-as években olvasója voltam az Uj Előrének, ez az újság nevelt öntudatosságra Bebrits Lajos és mások cikkei által. Véletlenül jöttem rá, hogy a Magyar Szó létezik és hogy a lap többé-kevésbé utódja az Uj Előrének. így előfizettem, mint uj olvasó. A napokban megkaptam a “Porszem a viharban” c. könyvet, még nem volt időm elolvasni, de már látom, hogy Nagyváradról ir. Oda én meglehetős közel laktam és születtem, csupán valami 35 km-re délre Bihar megyében, Tenkén. 1921-ben jöttem Amerikába és azóta nem Voltam odaát. Köszönöm a könyvet és öt dollárt küldök érte. M. G. C+-B NEW BRUNSWICK, N. J. — Én is megkaptam a “Porszem a viharban” c. könyvet és nagy élvezettel olvastam. Három nap alatt kiolvastam, habár sok házi munkát kell közben elvégeznem. De ezt a könyvet nem tudtam letenni. Boldog lennék ha egyszer kezet szoríthatnék Írójával, Rácz Lászlóval. Mrs. Kalmár BETHLEHEM, Pa. — Én is megkaptam a “Porszem a viharban” c. könyvet, át is olvastam az egészet. El sem tudom képzelni, hogyan bírhatta ki az iró azt a sok megpróbáltatást, szenvedést, amin keresztülment, szívfájdalom, amit értünk, a munkás társadalomért elszenvedett, melyet mi sohasem tudunk neki meghálálni. Szivemből kívánom, hogy a sors a legjobb egészséggel áldja meg őt és k. feleségét. A. Remenár NJ MIAMI, Fia. — A “Porszem a viharban” c. könyv és annak Írója annyi szeretetmegnyilvánu- lást kapott már a lapon keresztül, amit még sohasem láttam, pedig régi olvasója vagyok a lapnak. Tudom, hogy minden levélíró a tehetsége legjavát adta, de az eddig megjelent levelek közül Szarka János levelét tartom a legjobbnak. Ö igazán fején találta a szöget. Gratulálok neki. S. P. AZ IRODALMÍALKOTÁS MŰVÉSZETE Egri Lajos a regény- és drámairás alapelveiről (The Art of Creative Writing, by Louis Egri, Citadel Press, 1965, 224 pages $4.95) Egri Lajos neve nem ismeretlen az amerikai magyarok között. Karrierje elején, mint újságíró, később mint iró, színműíró, majd mint szinmüirási szakértő országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert. Legújabb müve az “Art of Creative Writing” csúcspontját jelzi pályafutásának és újabb bizonyítékát szolgáltatja annak — ha ugyan arra egyáltalán szükség van —, hogy miért tekintik őt napjainkban a drámairás technikája egyik legkiválóbb szakértőjének. A világirodalom legnagyobb előkelőségei foglalkoztak a maguk idejében az irás és különlegesen a drámairás érdekfeszitő titkai és szabályai elemzésével. Arisztotelész, Corneille, Schiller, Göthe, Lessing, Hugo Viktor, Dumas, Csernisevszkij — hogy csak a legnagyobbakat említsük — behatóan foglalkoztak a témával. A magyar irodalomban a Bánk Bán halhatatlan szerzője: Katona József kezdte meg a drámai elmélet taglalását, melyet legmagasabb színvonalára Beöthy Zsolt és Greguss Ákos idevonatkozó müvei emeltek. Mig e nagy klasszikusok főleg a drámairás technikáját elemezték utolérhetetlen alapossággal és mélységgel, Egri Lajos teljesen eredeti módon, a drámairás szivét, magvát alkotó jellemzés, jellemalkotás problémáit boncolgatja ragyogó elmésség- gel, páratlan szakértelemmel. Könyve, ennek következtében, szinte túlnő egy technikai munka keretein és valóságos enciklopédiává válik korunk társadalma minden rétege tipikus képviselői jellemzésének. Egri Lajos egy — a társadalom és az emberek minden típusa tudós tanulmányozásában eltöltött — emberélet bölcsességével elemzi az emberek tetteinek érzelmi, gazdasági, társadalmi adottságokból fakadó rugóit. Azután rámutat arra, hogy miként használták a nagy drámaírók az emberi cselekedetek rugói ismeretét minden korszak olvasó- közönségét lebilincselő drámák, regények írására és hogyan használhatja ezeket az ismereteket a könyv olvasója is — ha egyéb kvalifikációi megvannak — maradandó értékű müvek Írására. A könyv olvasása közben nemcsak embertársainkat, hanem önmagunkat is képesek leszünk jobban, mélyebben elemezni és megérteni. Sokunk számára ez a megismerés váratlanul leleplező lehet, még akkor is, ha nem egyezünk meg minden egyes részletben az iró minden egyes megállapításával. De hiszen olyan iró, akiről ezt állíthatjuk, igen kevés van. Különösen fontosnak tartjuk e könyvre családunk második generációs tagjainak figyelmét felhívni, vagy ajándékként adni nekik, amire a nem messze lévő karácsonyi ünnepek jó alkalmat szolgáltatnak. Gratulálunk Egri honfitársunk brilliáns müvéhez és a megérdemelt nagy sikert kívánjuk neki. M. T. A kinai népkormány négynapi kínai túrát ajánlott fel Hong Kongban tartózkodó külföldi turistáknak 40 dollárért, melybe minden költség bele van számítva. A látogatás egyedül Kanton városába szól. Az amerikai ügynökök Hong Konkgban tartják idei konvenciójukat. Az első turista csoport kapva a példátlan olcsó és ritka ajánlaton, már útban is van a nagy kinai város felé.
