Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-07 / 40. szám
Thursday, October 7, 1965 7 ob öS AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Csatorday Károly megválasztásának jelentősége (Folytatás az első oldalról) meg a bizottság elnökévé. “Szokás az, hogy azon állam képviselője tegye meg az indítványt, mely az elmúlt esztendőben betöltötte ezt a tisztséget. Ezúttal azonban sokkal fontosabb ok vezet engem Csatorday Károly jelölésére. “Tudjuk, hogy a Politikai Bizottság elnöksége a legfontosabb az Egyesült Nemzetek közgyűlési elnöksége után. Tudjuk, hogy az ENSZ tizenkilencedik taggyűlését megbénította a Nyugat-Kelet közti ellentét. Itt az ideje, hogy ezt az ellentétet áthidaljuk és a közgyűlés munkaképességét helyreállítsuk. “Hiszem, hogy Csatorday Károly megválasztása nagy lépést jelent e cél érdekében. “Mindnyájunknak alkalma volt az utolsó néhány esztendőben megismerkedni Csatorday Károly nagy tudásával, szerénységével; tudjuk, hogy anyanyelvén kivül, hollandul, németül, franciául, japánul, kínaiul is beszél. Ismerjük tapintatosságát és sok más jó oldalát. “Amikor Csatordayval a folyosón találkozunk, mintha a nap fénye sugározná be az egész környéket. Kell-e ezeknél jobb és több indok arra, hogy Csatorday Károlyt egyhangúan megválasz- szuk e bizottság elnökévé?” Kik támogatták Csatorday jelölését? Ahhoz, hogy megértsük a választás fontosságát azt is tudnunk kell, hogy kik voltak azok, akik támogatták jelölését. Mr. Barnes, Libéria (Afrika) képviselője ezt mondotta: “Amikor szót kértem, hogy támogassam a holland kollégám jelölését, abban a tudatban teszem ezt, hogy senki más nem tudná jobban betölteni ezt a tisztséget, mint Csatorday Károly. Ez a nagy tudásu diplomata, aki szivén viseli az Egyesült Nemzetek alapelvét és célkitűzéseit, s aki kitünően betöltötte, a kormánya által rászabott külügyi megbízatást az utolsó 17 évben, valóban hivatva van e nagy tisztség betöltésére. “Csatorday minden alkalommal nagy tudással, hozzáértéssel és megfontoltsággal töltötte be az Első Bizottság, a Politikai Bizottság által kiszabott tevékenységet. Ismeri e bizottság minden funkcióját és ezért minden habozás nélkül támogatom, sőt nagy megtisztelés ez számomra, az elnöki tisztségre való jelölését.” Ezután Mr. Pachachi, Irak (Közép-Kelet) delegátusa kért szót és többek között a következőket mondotta: “Csatorday nagykövet négy évvel ezelőtt került közénk és én büszke vagyok arra, hogy barátja lehetek. Csatorday nagykövet az Első Bizottságban, mint raportőr (jelentő) és mint elnök-helyettes elnyerte mindnyájunk elismerését. Minden jel arra mutat, hogy képes lesz ezen uj, nagyjelentőségű tisztségének eleget tenni. Szerencsések vagyunk, hogy egy ily nagy tehetségű és kiváló diplomata tölti be az elnöki tisztséget. “Holland kollégánk beszélt Csatorday nagykövet nyelvi tudásáról. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az arab nyelvet még nem sajátította el. Ha jól ismerem Csatorday kollégámat hiszem, hogy rövid idő múlva nyelvismeretét az arab nyelvvel is ki fogja bőviteni.” Az iraki delegátus után Mr. Waldheim, Ausztria képviselője emelkedett szólásra és többek között ezeket mondta: “Valóban nagy megtiszteltetés részemre, hogy küldöttségünk nevében támogathatom Csatorday Károly jelölését a Politikai Bizottság elnöki állására. Az előttem felszólalók már említették Csatorday nagykövet személyi és hivatási előnyeit, igy én csak azt szeretném kihangsúlyozni, az ő nemzetközi téren való működése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy e nagy tisztséget kellő tudással és megértéssel tölthesse be. “Továbbá szeretnék rámutatni arra, hogy hazám, Ausztria jó szomszédságban él a Magyar Nép- köztársasággal, ami szintén arra késztet, hogy nagy lelkesedéssel támogassam Csatorday Károly jelölését. Hiszem tehát, hogy Csatorday Károlyt egyhangú szavazattal fogjuk e tisztségre megválasztani.” A jelölést támogató beszédek után szavazásra került a sor és miután nem volt ellenjelölt, Fan- fani ülésvezető bejelentette, hogy Csatorday Károlyt egyhangú szavazattal megválasztották a Politikai Bizottság elnöki tisztségére. Tudom, hogy az Amerikai Magyar Szó minden olvasója nagy megelégedéssel és büszkeséggel veszi tudomásul e nagy eseményt. Sokat jelent ez számunkra, akik a nyomor és elnyomás elől menekültünk szülőhazánkból. íme, most egy árvaházban nevelkedett, munkáscsaládból származó egyén a népi Magyarországban adott lehetőségek révén először, mint az ország nagykövete és most, mint az Egyesült Nemzetek legfontosabb bizottságának, a Politikai Bizottságnak elnöke szerepel. Ez az esemény nemcsak azt bizonyít!" gy munkásgyermekeknek milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre a mai, szocialista Magyarországban, hanem azt is, hogy milyen tekintélye van nemzetközi vonatkozásban a Magyar Népköztársaság kormányának. Az ország eme tekintélye az egyik tényező, mely lehetővé tette, hogy a magyar nagykövetet választották e bizottság elnöki tisztségére. Újabb kihallgatások előtt az idegenvédő bizottság Az American Committee for Protection of Foreign Born (ACPFB) bejelentette, hogy a Subversive Activities Conrtol Board (SACB! a szervezet elleni eljárásban újabb kihallgatást tűzött ki november elsejére. A Legfelsőbb Bíróság 1965 április 26-án hozott határozata kimondotta, hogy a védőbizottság ellen idejétmúlt bizonyítékokat hoztak fel, melyeket nem vehettek számításba, ezért az ügyet a SACB hatáskörébe utalta. Evvel alkalmat adott az igazságügyminisztériumnak “uj” bizonyíték előteremtésére; hogy az ACPFB “kommunista frontszervezet”. Black, Douglas és Harlan főbírók ellen- véleményt nyilvánítottak és kifogásolták, hogy a bírák nem néztek szembe a felmerült alkotmányos kérdéssel Black fobiro Különvéleményében megállapította. “E szabadságtipró törvénynek (McCarran Act) alkotmányosságára vonatkozó döntéseket a múltban ez a bíróság egy vagy másféle kifogással meghiúsította. Tiltakozom, hogy megint ezt az eljárást kövesse. Amellett szavazok, hogy a bíróság vegye fel a kérdést és jelentse ki, hogy ez a törvény általános megtagadása annak, ami szerintem minden szabadságszerető amerikaianak alkotmányos örökNemrégen kimutattuk a munkásság egyre nagyobb iramban csökkenő részesedését a gazdaság szivét képező gyáriparban. A bányaiparban a reálbérek és alkalmazotti fizetések, termelési egységenként, 30 százalékkal csökkentek, 1947-ben 119.0-ról 1964-ben 82.6-ra szálltak le (1957—59 = 100). A villany és gáz közmüvekben a mutatószám majdnem felére csökkent: 1947-ben 153.2-ről 1964- ben 79.3-ra esett. A mezőgazdasági munkabérek és farmtulajdonosok jövedelme együttvéve, a megélhetési költségek szerint módosítva, több mint egy harmadával esett 1947 és ’63 között, mialatt a farmok egy negyeddel többet termeltek. A gazdálkodók és farm-munkások együttes jövedelme több mint 50 százalékkal csökkent. Nos, mondják a naivan optimisták, ami nem jut a termelő munkásoknak, az a szállítási és elosztó iparban alkalmazott munkásoknak jut nagyobb juttatás fejében. Hozzávetőleges mutatószámot állítottunk fel a teheráru-szállitás és a személyszállítási közlekedés statisztikáiból (hivatalos mutatószám nincs). A reálbérek és fizetések mutatószáma szállítási egységenként bizonytalanul váltakozott 12 évig, akkor 3 év alatt egyszerre 100.2-ről 95.1-re esett 1962-ben; ez az utolsó év, amelyről adatok állnak rendelkezésre. A kiskereskedelemben a fogyasztók által az árukra költött összegeket összehasonlítottam az alkalmazottak fizetéseivel és a tulajdonosok számára az átlagfizetések kétszeresét kitevő jövedelemmel. Az ilyen módon megállapított átlagjövedelem az egész háboru-utáni kiskereskedelem forgalmának 23—25 százalékát tette ki. Egyszóval a szállítási és elosztó iparban sem lettek magasabbak az aránylagos munkaköltségek, amelyek pótolták volna a munkásjövedelmek hanyatlását a termelő iparban. Végleges bizonyítékul felhozzuk az egész magánipar munkaköltségi és termelékenységi mutatószámait, melyeket az elnöki gazdasági tanácsadók bizottsága dolgozott ki. Ezeknek súlyos gyengeségei vannak. Elsősorban azért, mert ezekben a munkabér arányok gyorsabban emelkednek, mint a valóságos bérek, mivel magukban foglalják az alkalmazók által befizetett társadalombiztosítási és privát nyugdij-alapi összegeket, mintha azok is a munkások jelenlegi jövedelmét jelentenék. Még igy is, a megélhetési viszonyok szerint kügazitva és a bizottság termelékenységi indexével összehasonlítva kimutatták azt, hogy a munkások által sége.” Az American Committee már kb. 13 éve küzd az ellen, hogy a McCarran törvény értelmében regisztrálni kényszerítsék, mint “kommunista frontszervezetet”. Azért indították meg a támadást az American Committee ellen, mert ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy igazságos eljáráshoz a törvény előtt mindenkinek joga van, ezért soha nem tagadta, hogy származásra, vallásra és nolitikai meggyőződésre való tekintet nélkül segítséget nyújtott a deportálás vagy a polgárjogfosztás előtt álló külföldi születésű amerikaiaknak. Habár a U.S. fellebbezési bíróság 1963 december 17-én 2:1 határozatban helybenhagyta a SACB regisztrálási utasítását, a Committee célkitűzéseit mégis “dicséretre méltónak” nyilvánította. A bíróság kimondta: “A külföldi születésűek jogainak védelme nemcsak dicséretre méltó, hanem alapvető elve országunknak. Ez nemcsak teóriában és filozófiában, de történelmi alapokon, a valóságban is fennáll.” Az American Committee for Protection of Foreign Born szilárd eltökéltséggel viszi tovább a harcot, hogy dűlőre hozza a McCarran törvény “kor- munista front”-ra vonatkozó pontjának alkotmányos kérdését, mivel a törvény eme pontját a jövőben más szervezetekre is alkalmazhatják. A Committee tovább fáradozik a McCarran törvény megváltoztatásán is (a végleges eltörlése előtt), hogy határidőt szabjanak a deportálások és polgárjogfosztások foganatosításának. Továbbra is igyekezni fog a köz támogatását megnyerni olyan külföldi születésű amerikaiak védelmére, akiknek jogait és szabadságát veszélyezteti ez a törvény. Az American Committee felkér mindenkit, hogy írjon Nicholas B. Katzenbach igazságügyminiszternek (Dept, of Justice, Washington, D. C.) és kérje az eljárás beszüntetését az ACPFB ellen. A katonai diktatúra alatt nyögő Brazília fővárosában, Rio de Janeiróban bombarobbanás történt a tőzsdén. Tiz tőzsdeügynök megsebesült, egy sem súlyosan. ténylegesen kézhezkapott összegek 1956 óta sokkal kevésbé nőttek, mint a munka termelékenysége. Valóságos munkásjövedelmek a termelés egységeként, a privát termelésben Mutatószám, 1957—59 = 100 Év Mutatószám Év Mutatószám 1956 102.0 1961 98.7 1957 100.9 1962 97.0 1958 99.2 1963 96.1 1959 99.5 | 1964 95.5 1960 99.6 A munkásság aránylagos jövedelme 1956 és 1964 között több mint 6 százalékkal csökkent. Hogy ez az esés csak fele oly gyorsan következett be, mint a termelés esése, az a bizottság kimutatásainak részrehajlásából ered. A munkásság részesülésének gyors iramú csökkenése, ha valami módon meg nem akadályozzák, hamarosan gazdasági krízishez vezet, mivel a termeléshez képest nincs elég vásárlóerő. Mik akadályozták meg ennek beálltát mindeddig? • A kormány-alkalmazások fokozása, a kormányrendelésekből eredő munkabértlzetések, a munkásokra eső felemelt adóknál nagyobb arányú társadalombiztosítási és jóléti juttatások. • Luxus-költekezés a vagyonosok részéről és parazita üzleti kiadások, beleértve a hirdetési és finanszírozási kiadásokat. • Részletfizetésre való vásárlások és a jelzálogkölcsönök minden eddiginél nagyobb emelkedése. • A fölös tőke egyre nagyobb külföldi befektetése. Az első kivételével, a további tényezők magukban hordják a gazdasági ingadozás magját. A problémát csak ideiglenesen nyomják el, de meg nem oldják. A krízis kifejlődésének megakadályozásában, az első tényezőnek uj, mindennél gonoszabb alkalmazása a vietnami háború kiterjesztése. A munkásság részesülésének mutatószáma élesen lefelé ment a koreai háború alatt, utána ismét felszökkent. A nagyipar és a kormány most is a vietnami háborúval próbálja a munkásság kihasználását fokozni. Az ország gazdasága ma sokkal rosszabb állapotban van ennek megemésztésére, mint 15 évvel ezelőtt volt. Ha a munkaadóknak sikerül ezt keresztülvinni, az államgazdaság még sokkal bizonytalanabb állapotban fog kikerülni a háborúból, mint amilyen azelőtt volt. Victor Perlő: TÖBB MUNKAKIHASZNÁLÁS A GAZDASÁGBAN
