Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-07 / 40. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 7, 1965 Munkás és szakszervezeti hírek • A ' l;'! " • ' - X ____________>________ Leleplezik a vörösfalást az UE országos közgyűlésén A független United Electrical, Radio and Ma­chine Workers Union New Yorkban tartott évi or­szágos közgyűlésén (konvencióján) külön üléssza­kon leplezték le a vörösfalást. Frank Donner, a szervezet jogtanácsosa 1% órás beszédben mutatott rá, miként használták a vörös­falást az utolsó 15 esztendő folyamán a haladó szellemű szakszervezetek letörésére, a haladó gon­dolkodású szakszervezeti vezetőknek a szervezetek­ből való kiűzésére, a munkásmozgalom erejének aláaknázására. A vörösfalás politikáját nemcsak a McCarthy- fajta fasiszta politikusok, nemcsak a különböző kormányközegek, hanem az AFL-CIO vezetői is felhasználták és ma is felhasználják saját bürokra­ta gépezetük fenntartására és megerősítésére. James B. Carey, az IUE volt elnöke is ezt tette és folytatja ezt a vösörfaló politikát Carey utódja, Paul Jennings. A leguiabb bizonviték arra, hogy a vörösfalók milyen fából vannak faragva, a newyorki festők szervezetében leleplezett nagy megvesztegetés. Nyilvánosságra jutott, hogy a festők szervezeté­nek vörösfaló vezetői 800.000 dollárt fogadtak el a munkáltatóktól, akikkel együttműködtek a város és a lakók érdekei ellen. Azt azonban nem Írták meg az újságok, hogy a városi lakóházak lakóinak százai nem engedik be a festőket lakásaikba, mert azok olyan munkát vé­geznek, hogy festés után csúnyább a lakás, mint azelőtt. Az évek múlásával a vörösfalás politikája egyre kevesebb eredménnyel jár és egyre kevesebb azok száma, akik ennek bedőlnek és hagyják magukat félrevezetni. Emelkedik a munkanélküliek száma az acéliparban PITTSBURG, Pa. — Egyre több acél munkást bocsátanak el most, amikor az uj szerződést aláír­ták és csökkentik az acéltermelést. A termelés csökkentését két okra vezetik visz- sza. 1. Az uj szerződéssel kapcsolatos tárgyalások folyamán nagy készleteket halmoztak fel attól fél­ve, hogy egy esetleges sztrájk következtében nem lesz anyag; 2. az acélbehozatal egyre növekszik, ami kiszorítja a hazai termelést. Követelik a Taft-Hartley-törvény módosítását WASHINGTON, D. C. — Több szakszervezeti veze^u Länusivoaoct a képviselőház Munkaügyi Bí­zott---i '°”H a Taft-Hartley törvény módosításá­nak érdekében. KuveceiesuKet azzal támasztották alá, hogy szá­mos munkás-ellenes vállalat megszegi a törvényt oly módon, hogy ne lehessen ellenük eljárást in­dítani. Gordon M. Freeman, az IBEW országos elnöke rámutatott, hogy különösen a déli államokban a nagy vállalatok felállítanak “nolgári bizottságokat” és azok segítségével folytatják a szakszervezetek elleni támadást. E “bizottságok” újsághirdetéseken keresztül azt állítják, hogy minden szakszervezet a négerek egyenjogúságáért harcol és ezt a har­cot a kommunisták vezetik. Más vállalatok megszegik a törvényt azáltal, hogy nem hajlandók tárgyalni a munkások által vaia ztoti szakszervezet képviselőivel. Bíróságra viszik az ügyet és igy éveket nyernek, amit azután a szakszervezetek meggyöngitésére, aláásására for­dítanak. A Taft-Karfley-f örvény 14B szakaszának visszavonása ellen WASHINGTON, D. C. — Dirksen szenátor, a re- PUDiiAul monk vezere, minden erőt mozgósít, hogy agyonbeszéljék és lehetetlenné tegyék a Johnson- adminis7tráció azon törekvését, hogy a Taft-Haii- ley törvény 14B szakaszát visszavonják. A törvény e szakasza lehetővé teszi, hogy az egyes államok olyan törvényt iktassanak be, mely megtiltja a “zárt üzem”-et. A zárt üzemben min­den munkásnak a szakszervezethez kell tartoznia. A szakszervezetek felelősségre vonhatják tagjaikat CHICAGO, 111. — Az autómunkások 1959 és 1962 közt sztrájkban álltak az Allis Chalmers vál­lalatnál. A három évig tartó sztrájk alatt néhány sztrájko­ló hátat fordított a szakszervezetnek és visszatért a munkába. A sztrájk végeztével a szakszervezet felelősségre vonta és megbüntette e tagokat. A munkások egy része nem fogadta el a szerve­zet döntését és a bírósághoz folyamodott. A Fellebbezési Biróság döntést hozott az ügyben és jóváhagyta a szakszervezet intézkedését. A bírói döntés kimondta: “A szakszervezet minden tagjának alá kell vet­Irta: LUSZTIG IMRE Egy maroknyi bányász robbantotta ki azt a sztráj­kot, amely hat bányász (köztük öt szakszervezeti tisztviselő) elbocsátása miatt indult meg és amely ma már több mint 15,000 bányászra terjed ki West Virginiában, Ohioban és Pennsylvaniában. A hat munkás elbocsátása volt a szikra, amely lángra lobbantotta a bányászok harcát. A helyzet alapos kivizsgálása azt mutatja, hogy nemcsak azok elégedetlenek a bányászok közül, akik jelen­leg sztrájkolnak, hanem azok is, akik az összes pu­haszén bányában dolgoznak, közel 100,000-en. A bányászok elégedetlenek az 1964-es munka- szerződéssel, mert úgy látják, hogy a szakszerve­zeti vezetők súlyos hibát követtek el, amikor a ma­gasabb munkabér ellenében feladták a “mellék­juttatások” (fringe benefits) megjavitására szóló követeléseiket. A bányászok fiai és rokonai a ko­hókban dolgoznak és igy tudomásuk van arról, hogy az acélmunkások szerződése milyen előnyöket nyújt a United Steel Workers Union tagjainak. Otto Gaus, 61 éves bányász, aki az utolsó 40 évet a bányában töltötte, a szerződés értelmében csak két heti fizetett szabadságra jogos, mig fia, aki az acélmunkások szervezetéhez tartozik, 12 évi munkaszolgálat után három heti fizetett szabadság­ra jogos. Az acéliparban dolgozók nagyobb nyug­dijat, több fizetett ünnepnapot és munkanélküli­ség esetén munkanélküli biztosítást kapnak nem­csak az államtól, hanem a vállalattól is. A szén­bányászok a szervezet országos vezetői által nem engedélyezett sztrájkkal adják a vezetők tudomá­sára, hogy nincsenek megelégedve az 1964-es szer­ződéssel. Veszélyben a nyugdíjalap A puhaszén bányákban dolgozók azzal a veszély- lyel néznek szembe, hogy amikor a nyugdíjkorha­tárt elérik, nem lesz a nyugdíjalapban elegendő pénz. A szerződés előírja, hogy minden tonna ki­bányászott szén után 40 centet kell a bányatulaj­donosnak a bányászok nyugdíjalapjába befizetni. A tény azonban az, hogy a bányabárók százai nem fizetik be a nyugdíjalapba azt az összeget, amit a munkaszerződés előír. A helyzetet az teszi súlyos­sá, hogv a SZERZŐDÉS E MEGTÖRÉSE A UNITED MINE WORKERS UNION ORSZÁGOS VEZETŐI­NEK JÓVÁHAGYÁSÁVAL TÖRTÉNIK. Köztudomású az, hogy Kentuckyban számos bá­nyavállalat bérelt ügyvédek segítségével bábtársu­latokat állít fel és ezeken keresztül eszközli a nyug­díjalap fizetést. A befizetett összeg azonban sokkal kevesebb, mint amit a munkaszerződés előír. A bá­nyavállalatok azért teszik ezt. hogy ha bárki is fe­lelősségre vonná őket, bizonyíthassák, hogy nincs pénz a “társulat” kasszájában, amiből a megkáro­sított bányászok elégtételt kaphatnak. Egy ilyen bábtársulat — a sok közül az egyik — a Floyd megyében lévő Coal Associates, Inc., mely­nek élére az érdekelt bányatulajdonosok egy ku- fórt tottek meg “i<mzffatónak”. aki addig volt a cég élén, amig azt törvénybe iktatták, azután zseb­re tette a bányatulajdonosoktól kapott $50-t és to- vábbállt házalni, kufárkodni árujával. Hogy tiszta képet alkothassunk magunknak a puhaszén bányákban fennálló helyzetről, tudni kell, hogy azok a bányatulajdonosok, akik ezt a bábtársulatot — a Coal Associates, Inc.-t felállítot­ták, több ezer szervezett bányászt alkalmaznak. E bányászok nyugdija veszélyeztetve van, mert a bá­nyabárók nem fizetik be a nyugdíjalapra a munka- szerződésben előirt összeget. nie magát a szervezet többsége által hozott hatá­rozatnak. Ha a többség sztrájkra szavaz, elemi kö­telessége minden szakszervezeti tagnak e döntés végrehajtása.” Sajnos még ma is vannak munkások, akiket a kapitalista bíróságnak kell munkás-szolidaritásra nevelnie. Béremelést kaptak a fémmunkások NEW YORK, N. Y. — Hat hétig tartó sztrájk után, a Worthington Pump Co. munkásai vissza­tértek a munkába. Uj hároméves szerződés jött létre a sztrájk kö­vetkeztében az International Association of Ma­chinists és a vállalat között, melynek értelmében a 4,000 munkás minden évben 8 centes órabérja- vitást kap, valamint magasabb nyugdijat, jobb be­teg- és balesetbiztosítást és eggyel több fizetett ünnepnapot. A szerződés a Harrison, N. J., East Orange, N. J., Buffalo és Wellsvile, N. Y. és Decatur, Ala.- ban levő üzemben dolgozó munkásokat érinti. Milyen "magas" a munkások bére? A bányászok hivatalos bére naponta $26.25, ami a legmagasabbak közé tartozik az ország ipari munkásai között. Viszont ezrekre rúg azon szerve­zett bányászok száma, akik — noha szervezett bá­nyákban dolgoznak — nem kapják a munkaszer­ződésben leszögezett hivatalos bért, hanem sokkal kevesebbet. Nem titok azok előtt, akik ismerik a puhaszéniparban fennálló helyzetet, hogy a szer­vezett bányászok napi 14—15 dollárért dolgoznak és nem egy esetben szervezetlen bányákban dolgo­zó, szervezetlen bányászok magasabb bért kapnak, mint a bérskálán alul dolgozó szervezett bányá­szok. A LEGFONTOSABB PEDIG AZ, HOGY MINDEZ NEMCSAK A UNITED MINE WORKERS UNION ORSZÁGOS VEZETŐSÉGÉNEK JÓVÁHAGYÁSÁ­VAL, HANEM AZOK KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS ÖSZTÖNZÉSÉVEL TÖRTÉNIK. A szakszervezeti vezetők politikája Az utolsó 20 évben a United Mine Workers Union vezetői közreműködtek a bányavállalatok­kal és lehetővé tették részükre a szénbányászat gépesítését, még pedig abban a hiszemben, hogy csak igy tudják a szén versenyképességét fenntar­tani az olaj-gáz- és az atomenergiával szemben. Az UMW vezetői eme politikája egyik következménye az volt, hogy 1947 óta 380,000 bányász vesztette el munkáját. 1947-ben 500,000 bányászt alkalma­zott a puhaszén ipar és ma 100,000-et. Ez a folya­mat továbbra is fennáll és magyarázatot ad arra, hogy az Appalachian vidéken a lakosság tömegei miért élnek nyomorban. Ezért hajlandók a szerve­zett bányászok jóval a szakszervezet bérskálája alatt dolgozni. Amint az egyik ilyen bányász mond­ta: “jobb alacsonyabb bérért dolgozni, mint mun- kanélkül lenni.” Ki kell ismét hangsúlyozni, hogy a bányatulaj­donosok által elkövetett szerződésszegés nemcsak a szakszervezeti vezetők jóváhagyásával, de azok kezdeményezésére történik, mégpedig azért, mert úgy hiszik, hogy ezzel meg tudják akadályozni azt a folyamatot, amely arra irányul hogy a kibányá­szott szénnek egyre nagyobb százalékát SZERVE­ZETLEN BÁNYÁKBAN TERMELJÉK. A számok azt mutatják, hogy jelenleg a terme­lés 30 százaléka szervezetlen bányából jön. Önállóságot követelnek a bányászok A fentiekből világosan^ kitűnik, hogy a szerve­zett bányászok számos alapvető problémával állnak szemben és okuk van aggodalomra. A szakszerve­zet kerületi megbízottai ugyanakkor nem veszik figyelembe a bányászok jogos panaszait és semmit nem tesznek azok orvoslására. E szakszervezeti megbízottakat az országos vezetőség helyezte hi­vatalukba és nem voltak eddig felelősek a tagság­nak. A jelenlegi sztrájkhuüám tehát nemcsak a bányabárók ellen irányul, hanem az országos szak- szervezeti vezetőség ellen is. A bányászok követe­lik, hogy a kerületi megbízottakat a kerületben le­vő bányászok válasszák és csak addig maradjanak hivatalukban, amig hivatásukat a bányászok meg­elégedésére teljesitik. A bányászok szakszervezetében végbemenő erje­déshez hasonló folyamat, a tagság elégedetlensé­ge és lázongása, számos más szakszervezetben is észlelhető és ennek mozgató ereje abban található, hogy a munkások egyre jobban felismerik az auto­matizálás által beállott bizonytalanságot és munká­juk elvesztésének lehetőségét. «SSSSSSSSSSS5SSSSSS«SSSSSSSSSSSSSSSSS«fSí»«»SSSS«SSSSSSSSSSSSS®SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS9 MIÉRT LÁZQNGANAK A PUHASZÉN BÁNYÁSZOK?

Next

/
Thumbnails
Contents