Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-07 / 40. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 7, 1965 Munkás és szakszervezeti hírek • A ' l;'! " • ' - X ____________>________ Leleplezik a vörösfalást az UE országos közgyűlésén A független United Electrical, Radio and Machine Workers Union New Yorkban tartott évi országos közgyűlésén (konvencióján) külön ülésszakon leplezték le a vörösfalást. Frank Donner, a szervezet jogtanácsosa 1% órás beszédben mutatott rá, miként használták a vörösfalást az utolsó 15 esztendő folyamán a haladó szellemű szakszervezetek letörésére, a haladó gondolkodású szakszervezeti vezetőknek a szervezetekből való kiűzésére, a munkásmozgalom erejének aláaknázására. A vörösfalás politikáját nemcsak a McCarthy- fajta fasiszta politikusok, nemcsak a különböző kormányközegek, hanem az AFL-CIO vezetői is felhasználták és ma is felhasználják saját bürokrata gépezetük fenntartására és megerősítésére. James B. Carey, az IUE volt elnöke is ezt tette és folytatja ezt a vösörfaló politikát Carey utódja, Paul Jennings. A leguiabb bizonviték arra, hogy a vörösfalók milyen fából vannak faragva, a newyorki festők szervezetében leleplezett nagy megvesztegetés. Nyilvánosságra jutott, hogy a festők szervezetének vörösfaló vezetői 800.000 dollárt fogadtak el a munkáltatóktól, akikkel együttműködtek a város és a lakók érdekei ellen. Azt azonban nem Írták meg az újságok, hogy a városi lakóházak lakóinak százai nem engedik be a festőket lakásaikba, mert azok olyan munkát végeznek, hogy festés után csúnyább a lakás, mint azelőtt. Az évek múlásával a vörösfalás politikája egyre kevesebb eredménnyel jár és egyre kevesebb azok száma, akik ennek bedőlnek és hagyják magukat félrevezetni. Emelkedik a munkanélküliek száma az acéliparban PITTSBURG, Pa. — Egyre több acél munkást bocsátanak el most, amikor az uj szerződést aláírták és csökkentik az acéltermelést. A termelés csökkentését két okra vezetik visz- sza. 1. Az uj szerződéssel kapcsolatos tárgyalások folyamán nagy készleteket halmoztak fel attól félve, hogy egy esetleges sztrájk következtében nem lesz anyag; 2. az acélbehozatal egyre növekszik, ami kiszorítja a hazai termelést. Követelik a Taft-Hartley-törvény módosítását WASHINGTON, D. C. — Több szakszervezeti veze^u Länusivoaoct a képviselőház Munkaügyi Bízott---i '°”H a Taft-Hartley törvény módosításának érdekében. KuveceiesuKet azzal támasztották alá, hogy számos munkás-ellenes vállalat megszegi a törvényt oly módon, hogy ne lehessen ellenük eljárást indítani. Gordon M. Freeman, az IBEW országos elnöke rámutatott, hogy különösen a déli államokban a nagy vállalatok felállítanak “nolgári bizottságokat” és azok segítségével folytatják a szakszervezetek elleni támadást. E “bizottságok” újsághirdetéseken keresztül azt állítják, hogy minden szakszervezet a négerek egyenjogúságáért harcol és ezt a harcot a kommunisták vezetik. Más vállalatok megszegik a törvényt azáltal, hogy nem hajlandók tárgyalni a munkások által vaia ztoti szakszervezet képviselőivel. Bíróságra viszik az ügyet és igy éveket nyernek, amit azután a szakszervezetek meggyöngitésére, aláásására fordítanak. A Taft-Karfley-f örvény 14B szakaszának visszavonása ellen WASHINGTON, D. C. — Dirksen szenátor, a re- PUDiiAul monk vezere, minden erőt mozgósít, hogy agyonbeszéljék és lehetetlenné tegyék a Johnson- adminis7tráció azon törekvését, hogy a Taft-Haii- ley törvény 14B szakaszát visszavonják. A törvény e szakasza lehetővé teszi, hogy az egyes államok olyan törvényt iktassanak be, mely megtiltja a “zárt üzem”-et. A zárt üzemben minden munkásnak a szakszervezethez kell tartoznia. A szakszervezetek felelősségre vonhatják tagjaikat CHICAGO, 111. — Az autómunkások 1959 és 1962 közt sztrájkban álltak az Allis Chalmers vállalatnál. A három évig tartó sztrájk alatt néhány sztrájkoló hátat fordított a szakszervezetnek és visszatért a munkába. A sztrájk végeztével a szakszervezet felelősségre vonta és megbüntette e tagokat. A munkások egy része nem fogadta el a szervezet döntését és a bírósághoz folyamodott. A Fellebbezési Biróság döntést hozott az ügyben és jóváhagyta a szakszervezet intézkedését. A bírói döntés kimondta: “A szakszervezet minden tagjának alá kell vetIrta: LUSZTIG IMRE Egy maroknyi bányász robbantotta ki azt a sztrájkot, amely hat bányász (köztük öt szakszervezeti tisztviselő) elbocsátása miatt indult meg és amely ma már több mint 15,000 bányászra terjed ki West Virginiában, Ohioban és Pennsylvaniában. A hat munkás elbocsátása volt a szikra, amely lángra lobbantotta a bányászok harcát. A helyzet alapos kivizsgálása azt mutatja, hogy nemcsak azok elégedetlenek a bányászok közül, akik jelenleg sztrájkolnak, hanem azok is, akik az összes puhaszén bányában dolgoznak, közel 100,000-en. A bányászok elégedetlenek az 1964-es munka- szerződéssel, mert úgy látják, hogy a szakszervezeti vezetők súlyos hibát követtek el, amikor a magasabb munkabér ellenében feladták a “mellékjuttatások” (fringe benefits) megjavitására szóló követeléseiket. A bányászok fiai és rokonai a kohókban dolgoznak és igy tudomásuk van arról, hogy az acélmunkások szerződése milyen előnyöket nyújt a United Steel Workers Union tagjainak. Otto Gaus, 61 éves bányász, aki az utolsó 40 évet a bányában töltötte, a szerződés értelmében csak két heti fizetett szabadságra jogos, mig fia, aki az acélmunkások szervezetéhez tartozik, 12 évi munkaszolgálat után három heti fizetett szabadságra jogos. Az acéliparban dolgozók nagyobb nyugdijat, több fizetett ünnepnapot és munkanélküliség esetén munkanélküli biztosítást kapnak nemcsak az államtól, hanem a vállalattól is. A szénbányászok a szervezet országos vezetői által nem engedélyezett sztrájkkal adják a vezetők tudomására, hogy nincsenek megelégedve az 1964-es szerződéssel. Veszélyben a nyugdíjalap A puhaszén bányákban dolgozók azzal a veszély- lyel néznek szembe, hogy amikor a nyugdíjkorhatárt elérik, nem lesz a nyugdíjalapban elegendő pénz. A szerződés előírja, hogy minden tonna kibányászott szén után 40 centet kell a bányatulajdonosnak a bányászok nyugdíjalapjába befizetni. A tény azonban az, hogy a bányabárók százai nem fizetik be a nyugdíjalapba azt az összeget, amit a munkaszerződés előír. A helyzetet az teszi súlyossá, hogv a SZERZŐDÉS E MEGTÖRÉSE A UNITED MINE WORKERS UNION ORSZÁGOS VEZETŐINEK JÓVÁHAGYÁSÁVAL TÖRTÉNIK. Köztudomású az, hogy Kentuckyban számos bányavállalat bérelt ügyvédek segítségével bábtársulatokat állít fel és ezeken keresztül eszközli a nyugdíjalap fizetést. A befizetett összeg azonban sokkal kevesebb, mint amit a munkaszerződés előír. A bányavállalatok azért teszik ezt. hogy ha bárki is felelősségre vonná őket, bizonyíthassák, hogy nincs pénz a “társulat” kasszájában, amiből a megkárosított bányászok elégtételt kaphatnak. Egy ilyen bábtársulat — a sok közül az egyik — a Floyd megyében lévő Coal Associates, Inc., melynek élére az érdekelt bányatulajdonosok egy ku- fórt tottek meg “i<mzffatónak”. aki addig volt a cég élén, amig azt törvénybe iktatták, azután zsebre tette a bányatulajdonosoktól kapott $50-t és to- vábbállt házalni, kufárkodni árujával. Hogy tiszta képet alkothassunk magunknak a puhaszén bányákban fennálló helyzetről, tudni kell, hogy azok a bányatulajdonosok, akik ezt a bábtársulatot — a Coal Associates, Inc.-t felállították, több ezer szervezett bányászt alkalmaznak. E bányászok nyugdija veszélyeztetve van, mert a bányabárók nem fizetik be a nyugdíjalapra a munka- szerződésben előirt összeget. nie magát a szervezet többsége által hozott határozatnak. Ha a többség sztrájkra szavaz, elemi kötelessége minden szakszervezeti tagnak e döntés végrehajtása.” Sajnos még ma is vannak munkások, akiket a kapitalista bíróságnak kell munkás-szolidaritásra nevelnie. Béremelést kaptak a fémmunkások NEW YORK, N. Y. — Hat hétig tartó sztrájk után, a Worthington Pump Co. munkásai visszatértek a munkába. Uj hároméves szerződés jött létre a sztrájk következtében az International Association of Machinists és a vállalat között, melynek értelmében a 4,000 munkás minden évben 8 centes órabérja- vitást kap, valamint magasabb nyugdijat, jobb beteg- és balesetbiztosítást és eggyel több fizetett ünnepnapot. A szerződés a Harrison, N. J., East Orange, N. J., Buffalo és Wellsvile, N. Y. és Decatur, Ala.- ban levő üzemben dolgozó munkásokat érinti. Milyen "magas" a munkások bére? A bányászok hivatalos bére naponta $26.25, ami a legmagasabbak közé tartozik az ország ipari munkásai között. Viszont ezrekre rúg azon szervezett bányászok száma, akik — noha szervezett bányákban dolgoznak — nem kapják a munkaszerződésben leszögezett hivatalos bért, hanem sokkal kevesebbet. Nem titok azok előtt, akik ismerik a puhaszéniparban fennálló helyzetet, hogy a szervezett bányászok napi 14—15 dollárért dolgoznak és nem egy esetben szervezetlen bányákban dolgozó, szervezetlen bányászok magasabb bért kapnak, mint a bérskálán alul dolgozó szervezett bányászok. A LEGFONTOSABB PEDIG AZ, HOGY MINDEZ NEMCSAK A UNITED MINE WORKERS UNION ORSZÁGOS VEZETŐSÉGÉNEK JÓVÁHAGYÁSÁVAL, HANEM AZOK KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL ÉS ÖSZTÖNZÉSÉVEL TÖRTÉNIK. A szakszervezeti vezetők politikája Az utolsó 20 évben a United Mine Workers Union vezetői közreműködtek a bányavállalatokkal és lehetővé tették részükre a szénbányászat gépesítését, még pedig abban a hiszemben, hogy csak igy tudják a szén versenyképességét fenntartani az olaj-gáz- és az atomenergiával szemben. Az UMW vezetői eme politikája egyik következménye az volt, hogy 1947 óta 380,000 bányász vesztette el munkáját. 1947-ben 500,000 bányászt alkalmazott a puhaszén ipar és ma 100,000-et. Ez a folyamat továbbra is fennáll és magyarázatot ad arra, hogy az Appalachian vidéken a lakosság tömegei miért élnek nyomorban. Ezért hajlandók a szervezett bányászok jóval a szakszervezet bérskálája alatt dolgozni. Amint az egyik ilyen bányász mondta: “jobb alacsonyabb bérért dolgozni, mint mun- kanélkül lenni.” Ki kell ismét hangsúlyozni, hogy a bányatulajdonosok által elkövetett szerződésszegés nemcsak a szakszervezeti vezetők jóváhagyásával, de azok kezdeményezésére történik, mégpedig azért, mert úgy hiszik, hogy ezzel meg tudják akadályozni azt a folyamatot, amely arra irányul hogy a kibányászott szénnek egyre nagyobb százalékát SZERVEZETLEN BÁNYÁKBAN TERMELJÉK. A számok azt mutatják, hogy jelenleg a termelés 30 százaléka szervezetlen bányából jön. Önállóságot követelnek a bányászok A fentiekből világosan^ kitűnik, hogy a szervezett bányászok számos alapvető problémával állnak szemben és okuk van aggodalomra. A szakszervezet kerületi megbízottai ugyanakkor nem veszik figyelembe a bányászok jogos panaszait és semmit nem tesznek azok orvoslására. E szakszervezeti megbízottakat az országos vezetőség helyezte hivatalukba és nem voltak eddig felelősek a tagságnak. A jelenlegi sztrájkhuüám tehát nemcsak a bányabárók ellen irányul, hanem az országos szak- szervezeti vezetőség ellen is. A bányászok követelik, hogy a kerületi megbízottakat a kerületben levő bányászok válasszák és csak addig maradjanak hivatalukban, amig hivatásukat a bányászok megelégedésére teljesitik. A bányászok szakszervezetében végbemenő erjedéshez hasonló folyamat, a tagság elégedetlensége és lázongása, számos más szakszervezetben is észlelhető és ennek mozgató ereje abban található, hogy a munkások egyre jobban felismerik az automatizálás által beállott bizonytalanságot és munkájuk elvesztésének lehetőségét. «SSSSSSSSSSS5SSSSSS«SSSSSSSSSSSSSSSSS«fSí»«»SSSS«SSSSSSSSSSSSS®SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS9 MIÉRT LÁZQNGANAK A PUHASZÉN BÁNYÁSZOK?
