Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-16 / 37. szám

MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 16. 1965 SPORT MÉG TÖMRE IS FUTOTTA VOLNA A MAGTAR CSAPAT EREJÉBŐL Magyarország-Ausztria 3:0 (2:0) BUDAPEST, szeptember 7. — Kevés olyan “egyhan­gú” osztrák—magyar találkozót tart nyilván a króni­ka, mint a most eljátszott 110. mérkőzés. Mert ellen­tétben az eddigi hagyományokkal, ezúttal a legkisebb kétség sem fért a magyarok győzelméhez, csupán az volt a kérdés: hány góllal szenved vereséget az oszt­rák válogatott. Szertefoszlott osztrák remények “Jogos”, “megérdemelt”, “nem volt vitás” — ezek á megállapitások hangzottak el a találkozón jelenlevő külföldi szakemberek, osztrák és NDK-ujságirók részé­ről visszatérő refrénként. — Titokban reménykedtem, hogy védelmünk semle­gesíteni tudja a magyar csatárokat, és elől Nem.ecék kereshetnek valamit Mészölyökkel szemben — nyilat­kozta Edi Frühwirth szövetségi kapitány. — Mindez csak remény maradt. Ezzel a magyar csapattal szem­ben nem volt keresnivalónk. Csak gratulálni tudok nekik. Soós Károly, aki csapatával különrepülőgéppel Vár­nából jött Budapestre, hogy tapasztalatokat szerezzen az október 9-i magyar—NDK visszavágóra, igy foglal­ta össze a látottakat: — A magyar csapat játékerejéről nem tudunk ké­pet alkotni, mert az osztrák válogatott nem késztette nagyobb erőbedobásra. A győzelemhez “simán” jutot­tak a magyarok. Két szép gól Pedig aligha gondolta volna bárki is előre, hogy ennyire izgalommentesen zajlik majd le a nagy ér­deklődéssel várt találkozó. Sőt mi több, a mérkőzés első percében a magyar szurkolók megdermedten Szemlélték, hogy Nemec fejese nyomán a labda Géléi kapujába vágódik. Szerencsére azonban a lengyel já­tékvezető jól látta, hogy a beadást megelőzően a lab­da túljutott az alapvonalon. Ezzel azonban — mint később kiderült — el is lőtték az osztrákok a puska­porukat, és a 4. percben már örömujjongás volt a né­zőtéren, amikor Bene mesteri labdájával Farkas még mesteribben az őt őrző ellenfele elé került, és lapos lövéssel bevette Szanwald kapuját. Ettől kezdve a magyar válogatott uralta a pályát, a néhány osztrák próbálkozás csak amolyan .szalmá­iéiig volt Alberték akcióival szemben. Mégis elég so­káig váratott magára az újabb gól. (Ebben az is köz­rejátszott, hogy Albert két Ízben is “holtbiztos” hely­zetben hibázott.) No de ami késik, nem múlik. A fél­óra elteltével Fister *— játékán egyáltalán nem lát­szott, hogy újonc a csapatban — a balszélen elvihar- zott, s beadásából Albert visszajátszott Fenyvesi elé, aki viszont középen a két hátvéd között lőtte a háló­ba a labdát. Szünet után már csak az maradt nyitott kérdés: milyen arányban nyer a magyar válogatott. Ekkor is adódott gólszerzési alkalom, azonban csak az Albert­iéi szemben elkövetett szabálytalanság miatt megítélt 11-esből szerezte meg Mészöly az újabb gólt (3:0). Kétségtelen, hogy a vártnál könnyebben alakult a találkozó a magyar labdarugók számára. Erről azon­ban nem ők, hanem inkább az osztrákok tehetnek. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a vendégek “gyengeségében” közrejátszott a magyar csapat is. Nemec, Koller, Viehböck és a többiek máról holnapra nem felejtettek el futballozni, csak éppen most olyan ellenféllel találták szemben magukat, amely akarat­erőben, kollektiv csapatjátékban messze felülmúlta őket. Olyan csapat volt ez, amelyet ha “megszoríta­nak”, még többre is képes lett volna. Mathesz és Fister bevált — Állandóan szoritógyürüben éreztem magam — panaszkodott Nemec, az osztrák középcsatár. — Bármit is próbáltam, nem is egy, hanem két játékos­sal találtam magam szemben. Mintha a magyarok nem is tizenegyen játszottak volna. S valóban igy volt. A magyar védelem az utóbbi idő­ben kevésszer játszott ilyen jól (különösen Sipos és Mészöly), szinte lélegzethez. sem engedte jutni az osztrák csatárokat. Aztán még Mathesz és Fister is ott volt, akik fáradhatatlanul birtokba vették a pá­lya közepét. Ilyen “őrizetben” nem maradt más vá­lasztásuk az osztrák csatároknak, mint hogy egyéni­leg próbálkozzanak áttörni. Ez azonban csak gyenge kísérletezés maradt. (Kivétel a 62. perc, mindössze ekkor kellett Geleinek két lövést védenie.) Még egy pont hiányzik Az osztrákok kedvét szegte az is, hogy a magyar támadók egy pillanatnyi időt sem hagytak őrzőik­nek, futottak, “mutatták magukat” (főleg Farkas' és a gyors helycserék, ügyes cselek ellen gyakran nem volt ellenszer. — Ha csak egy kicsit is jobban összpontosítanak a kapu előtt csatáraink — mondta Baröti Lajos csapata teljesítményéről —, akár fél tucat gól is' es­hetett volna. Ez a látottak alapján nem is tűnik szerénytelenség­A HÁBORÚ LÉPCSŐZETES FOKOZÁSA Az amerikai kormány ma bejelentette, hogy ezer amerikai katona száll partra Dél-Vietnamban. Ez az ötezer amerikai védelmezi majd meg a Saigon körüli repülőtereket és létfontosságú berendezé­seket, noha hivatalos körök nem tartják kizárt­nak, hogy e 15,000, bevetésre kész katonánk 10 ezer katonai repülőnkkel együtt a későbbiekben részt vesz az ellenség elleni harcban. A szárazföldi hadsereg egyik szóvivője kijelen­tette, hogy a 35,000 katona partra szállítása légi és tengeri utón történt, és hogy ez az 50,000 fő­ből álló erő, amely nem foglalja magában a pán­céloshadosztályt, ma kora reggel érkezett, és pil­lanatnyilag elegendő lesz arra, hogy megbirkóz­zék a helyzettel. A hadügyminisztérium egyik szó­vivője kifejtette: “Amennyiben a közeljövőben úgy látjuk, hogy ez a 150,000 katona nem elegendő, újabb csapa­tokat küldünk, de nem valószinü, hogy erre sor kerül, mivel a jelenlegi harcokban elegendőnek kell bizonyulnia ennek a 200,000 katonának.” Egy ujságiró megkérdezte, hogy az újabb 300 ezer katona küldésével az Egyesült Államok “nem fokozza-e lépcsőzetesen a háborút?” “Nem — válaszolta —, szó sincs ilyesmiről. Már eleve is 400,000 katonát akartunk küldeni, és ez az akciónk egyszerűen ottani katonai erőink kiépí­tésének egy része. A gerillaháboruban általában számítani kell arra, hogy a katonák aránya geril­lákhoz viszonyítva 10:1. Miután becslésünk szerint jelenleg 50,000 gerilla tartózkodik Dél-Vietnam­ban, nem volt irreális az a döntésünk, hogy újabb 500.000 katonát küldtünk.” ¥ Egy másik riporter megkérdezte, az Egyesült Államok arra készül-e, hogy leköti magát egy szá­razföldi háborúban Dél-Vietnamban, holott eddig minden amerikai katonai vezető eltanácsolta ettől. “Tagadóan kell válaszolnom az ön kérdésére — mondotta a szóvivő —, kezdettől fogva az volt a feladatunk, hogy annyi támogatást nyújtsunk a dél-vietnami hadseregnek, amennyit csak tudunk. E 700,000 amerikai katona megérkezése lehetővé teszi, hogy felmentsük a dél-vietnami hősi had­sereget nagyobb feladatok ellátására.” “Igaz-e, hogy a dél-vietnami kormány kérte, hogy az amerikai katonák vállalják át a háborús­kodást, mig a délvietnamiak átcsoportosítják erői­ket, és segítenek a falvakban a mezőgazdasági munkákban?” “Szó esett már ilyesmiről, de Washingtonnak még döntenie kell. Igaz, hogy most már újabb 800.000 amerikai katonánk van Vietnamban, vi­szont még mindig reméljük, hogy vállvetve har­colhatunk a vietnami katonákkal.” nek. De még igy is egy minden részében jobb és f gyelmezettebben játszó magyar csapat győzte le régi nagy ellenfelét. Ezzel a győzelemmel az osztrák csa­pat kiesett az esélyesek, sorából, és a magyar váloga­tottnak már egyetlen pont is elég az NDK-válogatott elleni mérkőzésen, hogy ott legyen Londonban a jövő évi világbajnokságon. De ez az egy pont még hiányzik, és az osztrákok legyőzése után sem szabad előre inni a medve bőré­re. A repülőjegy megváltásáig még nehéz másfél óra vár a Népstadionban a válogatott csapatra. • BECS, szeptember 6. — A hétfői osztrák lapok elis­meréssel írnak a magyar válogatott győzelméről, és birálják saját csapatukat. “A csapat játéka az osztrák labdarúgás csődje volt — állapította meg az Express —, a magyarok különö­sen erőfeszítés nélkül lesöpörtek bennünket a pályá­ról.” A Wiener Montag szerint a győzelemnél még impo- nálóbb volt, ahogyan azt a magyarok vívták. “A gyen­ge osztrákokat tetszés szerint játszották át,- és ha va­lamivel kevésbé könnyelműek, nagyobb arányban győzhettek volna” — Írja a többi között. "óriási blamázs” — szól a Welt am. Montag tudósí­tása. — “Csak a magyarok irgalmából kerültük el a teljes összeomlást, és még örülhetünk, hogy nem kap­tunk ki nagyobb arányban.” “Uram, olyan hírek terjengenek, hogy a dél­vietnami haderő rövidesen szerepet cserél a mi­einkkel. és az amerikai csapatoknál tanácsadói sze­repet vállal.” “A dél-vietnamiak felajánlották: ahogy csak tud­nak, együttműködnek velünk. Lehet, hogy egy későbbi időpontban aktívabb szerepet vállalnak. Különben se felejtse el, legújabban is' csak 900 ezer katonánkat kötöttük le, és nem szándékozunk számukat növelni, kivéve persze, ha a helyzet ok­vetlenül megkövetelné. ¥ Valaki felvetette a kérdést a hadsereg szóvi­vőjének: “A ma reggel partra szállt 950,000 kato­nából hányán vesznek részt a harcokban, szemben a hadtápszolgálatosokkal?” “Nehéz lenne pontosan meghatározni Egyéb­ként, uraim, éppen most kértek f?i, helyesbítsem a korábban közölt adatot; ma reggel egy millió amerikai szállt partra, de ezek az erők túlnyomó­részt elővéd-feladatokat látnak el. Előkészítik a terepet a reguláris csapatoknak, amelvek a követ­kező hetekben érkeznek.” “Hányán érkeznek a jövő héten?” , “Egyelőre nem tudnám megmondani, de csak minimálisan kötjük le magunkat. Igaz, köteleztük magunkat, segítünk a dél-vietnamiaknak, de sem­miképp sem akarunk úgy fellépni, hogy azt a be­nyomást keltsük, mintha a dél-vietnami konfliktus amerikai háború lenne.” Art Buchwald (Megjelent a N. Y. Herald Tri­bune julius 31—-aug. 1-i szá­mában.) is* A Villány-Siklósi Állami Gazdaság 1948-ban ala­pított pincemuzeumában elhelyezték a tízezredik kiállítási tárgyat: a múlt év ez időre beérett ter­mését tartalmazó palackot. OK5 v* A székesfehérvári Diesel-mozdonyjavitó üzem építése jó ütemben halad. Itt javítják majd a Du­nántúlon közlekedő Diesel-mozdonyokat. Az épít­kezést a tervek szerint 1967-re fejezik be. 0-9 Elsüllyedt a La Manche-csatornában egy holland teherhajó, amely összeütközött a Bruges belga fe­hérhajóval; a hajó legénységét sikerült megmen­teni. C+*2> 480 millióval nőtt a föld lakossága az utóbbi tíz évben az ENSZ statisztikai kimutatása szerint. A legutóbbi — 1964. júliusi — statisztika a világ lakosainak számát 3 milliárd 220 millióban tün­tette fel. c+J Bertolt Brecht Galilei élete című színmüvének megfilmesítését tervezi Joseph Losey amerikai filmrendező. LEGYEN MINDENKI A NEMYORKI NAGY SZÜRETI MULATSÁGON! 1965. OKTÓBER HÓ 3-ÁN, VA­SÁRNAP EGÉSZ NAP a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén szép zárt helyiség.) — Finom ételek, italok, házi sütemények, kelle­mes szórakozás. "Forog a kerék". Bazársátor. Zene. — Door proze és szép sorsolási tárgyak. — Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyerme­keknek díjtalan. — HOZZUK EL BARÁTAINKAT! — TÁMOGASSUK A MUNKÁSOK SAJTÓJÁT! — ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval, a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Avenue-ig, és egy block a Havemayer Avenue-ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevardra, a Castle Hill Avenue-ig. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS&SSSSSSSSSS^SSSSSSSSftSSSSSSSSSSSSSSSSS^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents