Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-16 / 37. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 16, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség; álláspontjával. ——...... - - ■ . ctti ... «-»m-M-ra.. t-m m • m m a •MW-mmw ■■■»MII ■ «y-y» IIIU11JH «llTna— Miért lettem kivándorló? BUFFALO, N.Y. — Mély érzésekkel eltelve olvastam a “Porszem a viharban” c. könyvet, melyben az iró tömören közli sok szenvedését. Olvasása közben felmerültek bennem az 1919—23-as események, amikor a román csendörség és határőrség több ízben elvert; 19 botot szenvedtem tőlük, utána nem tudtam leülni, a puskatus beverte a mellkasomat, amit most is érzek. Passziójuk telt abban, hogy elverték a határszéli községek, falvak magyar legényeit, közben lebolsevikoztak bennünket, hogy ezzel több jogot formáljanak elverésünkhöz. A tavasszal, 44 év elteltével, az orvos is észrevette egyik sérülésemet, melyet 1921 őszén szereztem. Két határőr elvert, amikor egy árva fiú barátommal hazafelé tartottunk a templomból egy este. Dobhártyahasadást kaptam, a bal fülem hat hónapig zúgott tőle, de szerencsére a seb beforrt és a zugás is megszűnt. Az orvos észrevette a beforrt sérülést és elmondatta velem, hogy mitől szereztem. Azért lettem kivándorló, hogy megszabaduljak a pokollá vált helyzetemtől. Az első voltam, aki megrszerezte a katonai elbocsátást az aradi várban lévő ezredparancsnokságtól, sok pénzért. De szerencsém volt és kijutottam Kanadába. Előbb említett árva barátom azonban egy meggazdagodni akaró kisgazdánál volt béres, azzal az Ígérettel. hogy majd kiházasitják. Stankovánci András barátomtól sírva búcsúztam el és ő megjegyezte: ha a román katonaságnál is olyan nehéz és kibírhatatlan lesz a helyzet, mint ennél a zsarnoknál, akkor ő véget vet az életének. így is történt, hat hónapi katonáskodás után a vonat elé vetette élettől kimerült testét. A hátgerincemet ért puskatus-ütés által ért sérülésből idővel hátgerinc-reuma lett. Sok más rossz emléket idézett fel még bennem a “Porszem a viharban” olvasása. Magasra emelem a kalapomat a könyv Írója előtt. Boldis Mihály Levélrészlet egy külföldi útról Jehn Ferenc, kaliforniai olvasónk és lapkezelőnk az alábbi érdekes levélrészletet küldte be, melyet Magyarországról kapott: — Nagyon érdekes és szép volt az ut. Sok mindent láttunk, sok uj benyomást szereztünk és sok szép élményben volt részünk. Az Alpok a havas hegyeivel, a gyönyörű és tiszta svájci városok csodásak, a tenger lenyűgöző és impozáns, de azért. ha egészen őszinték akarunk lenni, a Balatonban a fürdés sokkal kellemesebb. Nagyon tanulságos volt az ut abból a szempontból is, hogy — bár Olaszország igazán nagy országnak számit — bizony tisztaság, rendezettség, élelmiszerárak, lakásviszonyok terén semmivel sincs előttünk, sőt. Az élelem általában nagyon sokba kerül nyugaton. Lehet, hogy ez az ő fizetésükhöz arányitva elviselhető, de mi csak az itthonról cipelt konzerveket ettük, mert nem tudtuk volna megfizetni az ő áraikat. A műemlékek is sokkal jobban karban vannak tartva minálunk. Szóval úgy érezzük, hogy semmiért nem kell különösebben szégyenkeznünk. Ha például Svájchoz viszonyítunk — ami nem is reális, hiszen ott már évszázadok óta nem volt háború és a nagytőke központja világviszonylatban — akkor legfeljebb azt érezhetjük, hogy ott nagyon nyugodtnak és békésnek látszik minden, de mindig félnek egy kicsit az öregségtől és arra készülnek félretett pénzükkel állandóan. Végül is mindent összegezve az ut nagyon szép és tanulságos volt és legalább egy darabig nyugton hagyom Jancsit a fotelben üldögélni, mert a végén — ezt férfiasán bevallom, de Jancsinak nem mondom — már nagyon jó volt hazajönni. Mikor Capriban, utunk legtávolabbi állomásán beszálltunk a hajóba, azt mondtam Jancsinak: Sza- kikám, ettől a pillanattól kezdve hazafelé megyünk, még ha egy hétig is eltart, amig hazaérünk. Üdvözlet Kanadából STRATHROY, Ont. — Itt küldjük ajándékunkat a “Porszem a viharban” c. könyvre. Nagyon jó és tanulságos, minden komoly munkásnak el kell olvasnia. írójának kívánunk nagyon jó egészséget és még hosszú, nyugodt életet kedves feleségével együtt. J. Soboslay, Andy Nyerges és Nándor Mák Tanács a lapkonferenciának a lapunk további megjelenése érdekében MIAMI, Fia. — Nagyon sajnálom, hogy betegségem miatt nem vehettem részt az országos lapkonferencián és csak röviden, írásban terjeszthetem elő javaslataimat. Lapunk további fennmaradásának előfeltétele az, hogy uj előfizetőkkel pótolhassa a veszteségeket, melyek halálozások és betegségek, valamint elöregedés révén érik lapunkat. Sajnos elmulasztottuk azt a fontos feladatot, hogy a háború után idekerülő magyarokat megnyerjük lapunk olvasóinak, pedig túlnyomó részük mozgalmi múlttal rendelkezett, az ’56 után ideérkezettek legnagyobb részének pedig nem volt köze az ellen- forradalomhoz, csak felhasználta a lehetőséget, hogy Amerikába jöhessen. A háború után külföldre került magyarok közül ebben az évben is sok ezren voltak az óhazában, ahol megelégedéssel szemlélték a helyzetet és biztosra vehető, hogy nagy részük megnyerhető a lap olvasójának. Ez irányban jobban kell dolgoznunk. A lap anyagi helyzetét azonban ez nem fogja megoldani, mert mind több azoknak a száma, akik az előfizetésen felül nem tudják támogatni a lapot. A Bérmunkásnál pl. úgy oldottuk meg a kérdést, hogy amikor a nyomda már ultimátumot adott az adósság törlesztésére, azt indítványoztam, hogy egy éven át önkéntes alapon csináljuk a munkát. Ez úgy bevált, hogy 15 éven keresztül igy jelent meg a Bérmunkás és nemcsak több ezer dől- U láros adósságot törlesztettünk, hanem amikor a lap 1955-ben megszűnt, kb. 5 ezer dollárt szétosztottunk különböző nemes célokra. Azokban az időkben a Bérmunkás ugyanolyan terjedelemben jelent meg, mint a Magyar Szó, melyet — ha a szükség úgy hozza — szintén lehetne ilyen alapon kiadni. Természetesen nem ismerem személyileg a lap mai szerkesztőségi és kiadóhivatali összetételét és igy nehéz hozzászólni érdemlegesen a kérdéshez, de hiszem, hogy lehetne találni néhány embert, aki önkéntes alapon elvégezné az adminisztrációs munkát egy félfizetéses szerkesztővel. Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni és ez lapunk aug. 22-i számában megjelent “Halálos kelepce” c. cikk, melyet Rev. Gross László irt Adlai Stevensonról. Olyan felmagasztalása ez Stevenson- nak, ami még egy liberális lapban sem kapott volna helyet, nemhogy egy munkás újságban, amely szorosan felzárkózik a szocialista országok által vezetett békeharcban, aminek Stevenson ellensége volt. Nem' vitás, hogy egy olyan nagytudásu és vagyo- nilag független ember, mint Stevenson, ilyen gyűlöletes szerepet csak meggyőződésből vagy hatalomvágyból vállalhatott és hajthatott végre. Ugv terveztem, hogy esetről-esetre kimutatom, hogy Stevenson minden cselekedete a liberális elvek elárulása volt, de erre nem futja erőmből jelenleg. De fontosnak tartom, hogy ilyen cikkeket a szerkesztő olvasson el, mielőtt a lapba kerülnek. Paál Máthé Nem tetszett EHN egyik cikke BRONX, N. Y. — Sajnálattal olvastam a lap aug. 26-i számában megjelent cikket E. H. Neuwald tollából Magyarországról, mert ezt nem vártam volna tőle. Őneki jobban kellene tudnia és megítélnie, hogy mi a jó és mi nem. Én is ott voltam azon a kiránduláson, amelyen ő is résztvett, s mindenhol uj városnegyedeket láttunk. Én is láttam lézengő, lusta alkalmazottakat, akiknek ott helyben megmondtam a véleményemet, de nem fogom a rosszakat és csakis a rosszakat világgá kürtölni, közben elhallgatni azt az óriási fejlődést, amit láttam. Én nem írnám meg azokat, amiket ő megirt és nem hallgatnám el a sok szépet, amit a magyar nép alkot, épit, mert az eltörpíti a “lazsálók”-at, amiről úgy irt, mintha mindenki szabotálna. Vegyük le a sötét szemüveget, hogy meglássunk mindent. Vagy csak az szép, ami Nyugat-Németor- szágban van? Nincs sehol annyi virág, mint Magyarországon, habár rettentően sok eső volt és hideg. A tisztaságban is vetekednek bármelyik országgal. Helen Bend! \VVWVWWVWA' ?W\ftW/VVW/VWVWVVWW 1 LE KELL ÖLNI ŐKET 1 (| TRENTON, N. J. — A helyi Evening Times- J> |i ban (szept. 2.) felvételt láttam, melyen egy Ji fiatal anya és két kis gyermeke kétségbeesve, jí JÍ sírva vesz talán utolsó búcsút férjétől, illetve <j | apjától, aki többedmagával katonai repülő- i[ 1 gépre száll, amely Vietnamba viszi őket gyil- !| 2 kölni. j| j> Szinte ökölbe szorul az ember keze az ilyen J» J> jelenet láttán. Hol van itt az emberi öntudat, jí <! a felebaráti szeretet? Talán ezt nevezik civili- <[ »J zációnak a huszadik század második felében? <[ ij Hiszen civilizálatlanabbak vagyunk, mint az <J afrikai őserdők lakói, vagy az emberevő kan- |> j> nibálok, akik élvezettel fogyasztották el a fe- jt J» hér embert, ha megölték. Mi ugyan nem jí JÍ esszük meg azokat, akiket megölünk, csak <[ <! nem teszünk különbséget fehér, fekete, vagy i| <| sárga nép között, mindenáron le kell ölni !j !| őket, mert ellenállnak a kapitalista profit tér- ]• |> jeszkedésének, s nem tetszik nekik a mi test- j> ji véri szereteten alapuló demokráciánk. Nemrégen Írtam a szerkesztőségnek, hogy <[ <[ lapomat szüntessék be, mert szemeim elgyen- <[ ij gültek, vagyis meg akartam kímélni szemei- i| ! ’ met a nagyobb megerőltetéstől. Amikor a la- j > j> pót megkaptam, együltömben elolvastam, s Ji J» ez nagyban ártott. A lap nélkül azonban nem j! jí tudtam meglenni, újra kértem a küldését, de <[ 5 megfogadtam, hogy most már időt veszek ma- <j i[ gamnak, de mégis elolvasom azt a lapot, íj }j amelynek köszönhetem, hogy ma világosan j> $ látok. Ha az amerikai munkásság többsége j> 5 legalább azon az értelmi színvonalon állna, jí jí mint én, akkor nem hagyná magát felhasznál- jí <í ni a kapitalista érdekekért, hanem azt mon- <[ e daná Mr. Lodge-nak, Taylor generálisnak, {[ |[ Johnson elnöknek és tanácsadóiknak, hogy J» Jt mi nem akarunk háborút, békességben aka- Jt jt runk élni, nekünk nincs szükségünk háború- jí JÍ ra. Ha nektek van, úgy menjetek ti. Mi itthon <{ | maradunk, családunk körében. Biztosra ve- <j <{ szem, hogy nem lenne több háború a földön. 