Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-09 / 36. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, September 9, 1965

Egy másik dinamikus, megújuló Burma körvonalai bontakoznak ki három évvel azután, hogy Ne Vin vezetésével a forradalmi tanács átvette á hatalmat. A függetlenség elnyerésétől a fordulatig eltelt 14 év bebizonyította, hogy Burma addigi vezetői nem tudtak élni a politikai függetlenséggel. Az ország első független kormánya a kapitalista utón akart haladni, s a nép követelte társadalmi változásoknak eleve gátat emeltek. Burma másfél évtized után a gazdasági és politikai válság állapotába került. A burzsoá-nacionalis- ta nemzetiségi politika ellen a nemzeti kisebbségek— a 24 millió lakos mintegy 10 százalékát teszik ki — fegyveres ellenállást robbantottak ki (a sanok, a karének és a kacsinok mozgalma), ami az államot széthullással fenyegette. Ezt a szeparatista mozgalmat imperialista erők ma is igyekeznek szítani.

Burma útja a szocializmushoz néven ismert prog ramban foglalta össze az 1962 márciusában hatalomra került forradalmi tanács azokat a mélyre ható gazdasági és társadalmi változásokat, amelyek nélkül nem lehet megszilárdítani az ország függetlenségét. A tanács tagjai és az őket támogató tisztek azok köréből kerültek ki, akik hadba szálltak a japán és az angol imperializmus ellen, és azóta is szoros kapcsolatban maradtak a néppel. E progresszív elemek nemcsak antiimperialisták, de a tömegek óhajának megfelelően többségükben visszautasítják a kapitalista fejlődés útját is.

“A Burmái Unió Forradalmi Tanácsa nem hiszi, hogy az embert meg lehet szabadítani a társadalmi bajoktól mindaddig, amig létezik az a káros rendszer, amelyben fennáll az embernek ember által való kizsákmányolása, és amely ilyen kisajátításból él. A tanács úgy véli, ez csak akkor valósulhat meg, ha véget vetnek az ember ember által történő kizsákmányolásának, s ha megvalósul az igazságon alapuló szocialista gazdaság” — állapítja meg a forradalmi tanács politikai nyilatkozata. Ez a program a továbbiakban leszögezi: a szocialista tervek megvalósításához államosítani kell olyan létfontosságú nemzetgazdasági ágakat, mint az ipar, a kereskedelem, a szállítás, a közlekedés, a külkereskedelem stb. Ezeknek az állam, a szövetkezeti társulás, illetve közösségek tulajdonát kell képezniük.

Három évvel a program keltezése után megállapíthatjuk, hogy Burma azon az utón van, hogy radikálisan átszervezze gazdasági rendszerét, társadalmi és politikai életét.

Egyik első fontos kormányintézkedés volt a 25 legnagyobb kül- és belföldi bank államosítása, amelyek 40—45 százalékos haszonnal dolgoztak. A kormány hajlandó volt kártérítést fizetni a külföldi pénzintézeteknek, de az összeg nem haladhatta meg az eredetileg behozott tőkét, tehát az országban szerzett nyereség állami kézben maradt. E bankok azelőtt kereskedőket, uzsorásokat finanszíroztak, és nem ruháztak be a termelő szektorba, működésűkkel a gyarmati idők maradványait konzerválták a gazdaságban és a félfeudális rendszert a mezőgazdaságban. Ma az állami bankrendszer a nemzetgazdaság érdekeinek megfelelően nyújt hitelt a parasztoknak és a kézműveseknek.

Államosították a külföldi kézben levő olajkitermelést, a bányászatot, a kulcsfontosságú iparágakat, s a kormány a maga kezébe vette a fontos mezőgazdasági cikkek felvásárlását, elosztását, valamint az import- és exportkereskedelmet. Megtiltották uj magánvállalatok alapítását. A munkásokat az államosított üzemekben munkástanácsok révén kísérlik meg bevonni a vállalatok vezetésébe.

Burma mezőgazdasági ország s exportbevételeinek körülbelül 80 százaléka rizsből származik. A termelés azonban visszaesett a háború után, s ma sem éri el a régi szintet A mezőgazdaság bajainak, elmaradottságának orvoslása volt a legsürgőA/wem KAI

Mw/«'- SkdPublished every week by HuMgarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0391

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50.

sebb tennivaló. A parasztok millióinak nincs földje, a földesurak a bérlőket kiuzsorázták (körülbelül a termés egyharmadát kell bérleti díjként fizetni), a gépesítés szinte teljesen ismeretlen volt, a termelési módszerek pedig nagyon elmaradottak. A földéhség megoldására dzsungelrészeket irtottak ki, több mint félmillió acre-t törtek fel, 20 öntözőrendszer építéséhez kezdtek hozzá (a legnagyobbak a Sittang és a Mu folyók völgyében épülnek). A műtrágya és a legújabb agrotechnikai eljárások alkalmazásával több helyen a parasztok kétszer arathattak évente. Munkájukat 58 traktorállomás segíti.

A földbérleti törvény véget vetett a földbirtokosok uzsorájának, s a bérleti dijakat a parasztbizottságok állapítják meg. Megtiltották a parasz tok elűzését abban az esetben, ha fizetésképtelenek. sőt az idén április elején kihirdetett törvény eltörölte a földesúri haszonbért.

Az eddigi intézkedések között — amelyekből nem egyet a szükség diktált és a lakosság 70 százalékát kitevő parasztság helyzetének pillanatnyi javítását szolgálta — van olyan is, amely a földkérdés végleges rendezésének irányába mutat. Rangoonban a februárban megtartott parasztszemináriumon sok szó esett a földmüvesszövetkeze- tekről. Az első szövetkezeteket az iga- és a gépi erő hiánya szülte, s ezek jó kezdeti eredményei ösztökélték a kormányt kísérleti szövetkezeti falvak létesítésére. Egy-egy ilyen falu 300 családot foglal magába. Ezek évi eredményeinek máris szerepe van abban, hogy a kormány olyan általános tényezőként veszi tekintetbe a szövetkezeti falvakat, amelyek segítenek megoldani a bajokat a mezőgazdaságban.

Hatalomra kerülése után a Forradalmi Tanács politikáját kezdetben eltérően értékelték. A nem kapitalista utón tett első reformintézkedések után a tőkések nyomban oppozicióba léptek: ráfizetés re, nyersanyaghiányra hivatkozva, sok üzemet leállítottak, munkások ezreit bocsátották el, akiket aztán a kormány “munkás-ellenes” politikájára” hivatkozva próbáltak szembefordítani a rendszerrel. A külföldi monopóliumok és a belföldi nagv- bui-zsoázia igyekezett lejáratni a Forradalmi Tanács kormányát, kihasználva a meglevő nehézségeA kormány tagadta, majd beismerte a GIA szerepét

(Folytatás az eleő oldalról)

ország területének eme megsértése ellen, de csak később hozta nyilvánosságra, hogy mind a lelőtt gépet, mind a pilótát elfogták. Ekkor a U.S. kényteles volt beismerni a valótlanságot.

A jelen esetben, a Malaysiától nemrég függetlenné vált Singapore miniszterelnöke, aug. 31-én az Egyesült Államok elleni panaszok felsorolása közben azt is megemlítette, hogy 1960-ban elfogták a CIA égjük ügynökét, aki magasrangu singa- pore-i kormányemtbereket próbált megvesztegetni a kémszolgálat részére adatok beszerzése céljából. A U.S. 3 millió 300 ezer dollárt ajánlott fel a miniszterelnöknek személyes és politikai célokra, ha segít eltussolni az incidenst. Ehelyett Mr. Lee az Egyesült Államoktól 33 millió dollár formális segélyt kért Singapore gazdasági fejlesztésére. A U.

S. mindössze 3.5 millió dollár segélyt nyújtott egész Malaysiának 1963-ban és 4 milliót 1964-ben.

Az említett incidenst azonnal megcáfolta a U.S. Malaysia-i követe, James D. Bell, majd később a külügyminisztérium szószólója, Robert J. McClos- key. Mikor azonban Mr. Lee bemutatta Dean Rusk külügyminiszternek 1961 ápr. 15-én az üggyel kapcsolatban irt bocsánatkérő levelét, és miután más terhelő adatok nyilvánosságra hozatalát is ígérte, McCloskey elkényszeredetten beismerte, hogy az illetékesek, akik előző nap tagadták, “nem voltak tisztában” a megtörtént eseményekkel. Az említett levében Mr. Rusk többek között ezeket mondotta:

“Rendkívül kellemetlenül érint, hogy a U. S. kormány bizonyos hivatalnokai... Singaporeban helytelenül jártak el. . . Az uj kormány (a Kenne- dy-kormány. — Szerk.) nagyon súlyosnak tekinti ezt az ügyet, átvizsgálja az illetők működését, hogy büntető eljárást indíthasson ellenük.”

A minisztérium távolkeleti ügyeket intéző hivatala mindenképpen szépíteni igyekszik a hazugságon fogott kormányszószólók szerepét, de nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is, mint máskor, a cáfolatra a CIA adta az utasítást a kormánynak.

Singapore külügyminisztere, Mr. Lee, mérgesen

két, problémákat. Ez a bojkott késztette arra a kormányzatot, hogy felülvizsgálja programjának azt a tételét,, amely először “ésszerű és tisztességes korlátok között” engedélyezte a magánvállalatokat. Ne Win 1963 februárjában a következtetéseket levonva, bejelentette: “A magánszektor összeegyeztethetetlen céljainkkal, mivel a szocialista gazdaság alapelve az államosítás. Mi engedélyezzük a működését a meglevő iparvállalatoknak, de végül is államosítani fogjuk őket.”

A kormány antikapitalista intézkedései ez utóbbi időponttól datálódnak. A nagyburzsoázia viselkedéséből levont tanulság megerősítette a kormány kispolgári forradalmáraiból és haladó értelmiségeiből álló szárnyát, akiket a munkások és parasztok támogattak törekvéseikben. A Forradalmi Tanács programjának megvalósítása az ország önállóságának megszilárdítását, a nem kapitalista ut nyitányát jelenti, a társadalmi és a szociális haladást szolgálja.

A kormány a nemzeti egység helyreállítására 1963 közepén tárgyalásokat kezdett a polgárháborúban részt vevő nemzetiségekkel és a kommunistákkal. Kétségtelen: nehéz és elmérgesedett másfél évtizedes bajokat kell orvosolni, s a tárgyalás nem vezetett eredményre, de a tanácskozások előtt továbbra is nyitva maradt az ut. A Forradalmi Tanács arra törekszik, hogy a belső problémákat a demokrácia és a társadalmi haladás erőinek összekovácsolásával békés utón, és ne polgárháborúval oldják meg. A kormány eddigi politikájának eredménye biztató Ígéretet jelent.

A Burmái ut a szocializmushoz program megköveteli, hogy végrehajtása során a kormány szervezett tömegmozgalomra támaszkodjék. 1963 áprilisában jelentették be Burma Szocialista Programpártjának megalakulását, a többi párt feloszlatását pedig 1964 áprilisában. A párt programját támogatják a munkások, parasztok és értelmiségiek. A pártnak nem lehetnek tagjai a kizsákmányolok.

Hatalomra jutásakor a kormány a semlegességet és a minden országgal való barátságot jelölte meg külpolitikai alapelvéül. És eddig ezen az utón járt: küzd a békéért és a békés együttműködésért, a fejlődő országok függetlenségének megszilárdításáért, támogatja a felszabadító antiimpe- rialista mozgalmakat, és jó kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal.

A múlt évek minden bizonnyal határkövet jelentenek Burma fejlődésében.

kikelt a CIA elleni vádakkal szemben kiadott cáfolat miatt. Az újságírók orra elé dugta Mr. Rusk levelét és kijelentette: “Az amerikaiak ostobán próbálják letagadni a letagadhatatlant... ha az amerikaiak erősködnek... kénytelen leszek további részleteket is nyilvánosságra hozni, amelyek detektivregénybe illők, csak nem olyan jók, de annál szennyesebbek és nevetségesebbek. Nem lennének jó hatással az országaink között fennálló jóviszonyra... Ha tovább is tagadják, kénytelen leszek nyilvánosságra hozni ki játszott még szerepet ebben az ügyben, ami kínos helyzetet teremtene a legmagasabb körökben.”

Szovjet közvetítés a kasmiri viszályban?

U Thant ENSZ-főtitkár bejelentette, hogy New Yorkba kérette Robert H. Nimmo ausztráliai tábornokot, az indiai—pakisztáni fegyverszüneti vonalon működő katonai megfigyelő ENSZ-csoport vezetőjét, hogy tanácskozást folytasson vele az ottani “igen súlyos és veszélyes helyzetről.”

U Thant arról is tájékoztatott, hogy szándékában állt Bunche főtitkárhelyettest Indiába, valamint Pakisztánba küldeni, az érintett kormányok azonban — bár a missziót nem utasították vissza — nehéz feltételeket támasztottak, s igy U Thant a tervtől eltekintett.

A pakisztáni rádió közölte, hogy a Szovjetun nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Rawalüi diben felkereste Ajub Khan köztársasági elnököt. A Reuter rawalpindi értesülésekre hivatkozva közli, hogy a szovjet diplomata átadta Kosziginnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. Diplomáciai körökben úgy vélik — ira a Reuter —, hogy a szovjet kormányfő személyes üzenetében felajánlotta, hogy közvetít az indiai—pakisztáni viszályban. Idézett diplomáciai körök szerint a Szovjetunió kormányának elnöke hasonló üzenetet intézett Sasztri indiai miniszterelnökhöz is.

A Karachiban megjelenő Daily News vezércikke azt írja, hogy sem Anglia, sem Amerika nem tett komoly erőfeszítést a békés megoldás érdekében, amióta a kasmiri helyzet romlott, “talán azért, mert ezeknek a hatalmaknak megfelel, ha ebben a körzetben fokozódnak a bajok.”

BURMA uj utón

2 -