Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-11 / 6. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 11, 1965 Victor Perlő: AZ A MAKACS ARANYFEDEZET Egy brooklyni olvasó az aranyfedezetre vonatko- Sólag tett fel kérdéseket. Időszerű ez a téma, ami­óta az ernok avval a Kéréssel fordult a kongresz- szushoz, hogy redukálja az aranyfedezet megkívánt százalékát, ami még nagyobb mértékben csökken­tené a dollár megmaradt aranyfedezetét. Több mint ezer év óta az arany volt a legfőbb kereskedelmi eszköz. Az arany, mivel emberi mun­ka terméke, fontos kereskedelmi árucikk. Amellett olyan különös árucikk, amelyet minden más áru­cikk értéke gyanánt elfogadnak, mint csere-esz­közt és amellett az elraktározandó érték szerepét is betölti. A civilizáció kezdetén, fizikai tulajdonsá­guknál fogva, a nemes fémeket használták ebben az értelemben. Amint a vagyon emelkedett, a leg­értékesebb nemes fémek kiszorították a kevésbé értékeseket — igy győzött az arany az ezüst felett az U.S.-ban is. A kapitalizmus létrejöttével a papírpénz és a pénzfedezet helyettesitette a nemesfémeket a pénz forgalmában. A központi bankokban elhelyezett arany a papírpénz fedezete lett, amit bármikor be lehetett váltani aranyra. Ez azonban megszűnt a világkapitalizmus általános krízisében, amelyet az első világháború idézett elő. Ez a folyamat az Egyesült Államokban csak később, az 1930-as évek gazdasági krízisében következett be. Ma már nem lehet többé a kincstárnál a papírpénzt aranyra be­váltani. Sőt, törvénybe ütközik, ha valaki arany­pénzt raktároz el, habár a gazdag amerikaiak érte­nek ahhoz, hogyan lehet kijátszani a törvényt. Az ország teljes aranykészlete összpontosítva van, mert igy védőbástyáját képezi az amerikai ka­pitalista osztálynak. Jelenleg a törvény megkíván­ja, hogy a kincstár, a forgalomban levő pénz leg­alább 25 százalékának megfelelő aranyfedezetet tartson. A kincstárban levő 15 milliárd dollár ér­tékű arany a pénznek csak kevesebb, mint 28%-át teszi ki, az 1957-es, 47%-os aranyfedezethez ké­pest. Nemsokára még 25%-nál is kevesebb lesz. Az elnök azt akarja, hogy a törvény szentesítse ezt és egyes bankárok a fedezet nélküli pénzrendszert kivánják bevezetni. A U.S. kincstári fedezet megcsappanása vészjós­ló, mégpedig azért, mert az évszázadokon át, minél nagyobb értéke lett az aranynak nemzetközi for­galomban, annál inkább kivonták a közforgalom­ból. Az arany a nemzetközi fizetések mértékadó egysége lett. Az amerikai bankároknak ez megfe­lelt a második világháború után, amikor a világ pénzfedezeteinek zöme a birtokukban volt és a dollár úgyszólván “aranyat ért”. Az utóbbi hét évben az U.S. állandóan vesztett az aranykészleté­ből és ma már a kapitalista központi bankok és kormányok teljes aranyrezerváinak csak 35%-a van az amerikai kincstárban. Amellett az egyes országok kapitalistái 20 milliárd dollár amerikai aranyat tartanak készletben. Az U.S. már régóta próbálkozik olyan nemzet­közi egyezmények létrehozásával, melyek szükség­telenné teszik az aranyat a nemzetközi fizetések­ben. Az egyre nagyobb aranyfedezettel rendelkező kapitalista kormányoknak és bankároknak nyilván elég hatalmuk van ahhoz, hogy ezt megakadályoz­zák. így az amerikai bankároknak is alkalmazkod­niuk kell a változhatatlan aranyrendszerhez. Most Franciaország is aranyra váltja dollárkész- letének egy részét, aminek következtében az U.S. aranyvesztesége még nagyobb lesz 1965-ben, mint a múlt évben volt. Már korábban írtam arról (12/ 27/64) a dollárt fenyegető veszélyről, amelyet a válságos helyzetben levő angol font idéz elő. A 25%-os aranyfedezet csökkentése, technikailag, löbb aranyat szabadit fel nemzetközi fizetések cél­jaira, viszont még nagyobb mértékben megingat­ja a dollárba vetett bizalmat. Johnson elnök most javaslatokat készít elő a nemzetközi fizetések kiegyensúlyozására, amely megakadályozná az arany külföldre vándorlását. Egymással ellentmondó tanácsok jönnek a külön­böző érdekeltségektől, akiknek vagyonát az egyes tervek, különböző módon érintenék. Az igazán hatásos megoldás az lenne, ha beszüntetnénk nem­zetközi rendőrőrszemi szerepünket és visszahív­nánk külföldről az amerikai csapatokat, amellyel sokmilliárd dollárt takarítanánk meg nemzetközi valutakereskedelemben; másrészt, ha megállíta­nánk a tőke külföldre vándorlását az un. “kiván­dorló” nagyvállalatok által. Ezek az intézkedések a leggazdagabb, legagresszivebb monopóliumokat sújtanák. Nincs kilátás arra, hogy ezek megvaló­sulhassanak a béke-csoportok és a szakszervezetek erőteljes nyomása nélkül. Eltekintve a dollár és a font jelenlegi nehézségei tői, egy sokkal fontosabb kérdés merül fel: Lehet­séges-e, hogy túl olcsó az arany? Dél-Afrikában termelik a világ aranykészletének kétharmadát. Minden más kapitalista országban az aranyterme­lés hanyatlóban van. Az embertelen rabszolga álla­potok nélkül, sok délafrikai bánya a jelenlegi árak mellett nem hozna elég hasznot. Az afrikai nép azonban egész biztosan el fogja nyerni szabadsá­gát. Az aranybányák termelékenységének hirtelen felfokozása, vagy nagy, uj aranytelepek felfedezé­se nélkül az arany árának előbb-utóbb fel kell men­nie a más országokban levő termelési költségek­nek megfelelően. Azt hiszem, a Wall-streeti bankárok már régen felemelték volna az arany árát, ha nem tartotta volna őket vissza valami: hogy az egyúttal emelné a Szovjetunió vásárlóerejét is. A Szovjetunió az egyik legnagyobb aranytermelő és exportáló or­szág. Akár a nemzetközi fizetések mérlegében beállott krízis, akár előre meghatározott terv szerint tör­ténne, az arany árának emelkedése a papír dollár értékének redukálását jelentené. (Devaluáció.) A munkásság legelemibb érdekei azt követelik, hogy a devaluáció az árak szabályozásával és az élet- szükségletek előállításának kormány-segélyezésé­vel párosuljon, ami garancia lenne a megélhetési költségek emelkedése ellen. Az U.S. provokációs támadása Észak-Vietnam ellen (Folytatás az első oldalról) hanoi-i beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió mindenkor készen áll Észak-Vietnamot megvédel­mezni a területe ellen bármely ország részéről in­tézett támadásokkal szemben. Johnson elnök azt hozta fel érvül az agressziós támadás mentségére, hogy a dél-vietnami gerillák támadást intéztek az egyik amerikai hadibázis el­len Pleikunál, amelynek folyamán nyolc amerikai katona életét vesztette és 108 amerikai súlyosan megsebesült. A kormány továbbá avval az érvvel igyekszik jogosultnak feltüntetni a provokációt, hogy a gerillák nagyméretű támadása az észak­vietnami kormány támogatásával történt és állí­tólag a hadi felszereléseiket Észak-Vietnamból kapták. Washington részéről ez a veszedelmes sakkhu- zás azonban sehogyan sem állja meg a helyét. A New York Times hétfői számában Charles Mohr a kormány minden egyes érvét a támadással kapcso­latban kérdőre vonja. Kimutatja, hogy a dél-viet­nami népi hadsereg számottevő fegyverei között a legfontosabbak az amerikai gyártmányú felszerelé­sek, amelyeket a harcokban zsákmányolnak. A pleikui amerikai bázis ellen intézett támadásnál is 81 mm-es amerikai mozsárágyukat használtak. Az U.S. un. katonai tanácsadói már régóta beisme­rik, hogy az általuk Vietcong-nak nevezett népi erők fegyverei nagyobbrészt a dél-vietnami had­seregtől elfogott amerikai fegyverekből állnak. A kormánynak arra az érvelésére, hogy a népi erők a “nagyméretű” támadást csak észak-vietna­mi segitséggel indíthatták, Mr. Mohr cikke meg­állapítja, hogy a jelentésekből az tűnik ki, hogy egy hadoszlop, vagy még kevesebb vett részt a tá­madásban, nem több, mint 200 vagy 300 ember. Ezt nem lehet nagy támadásnak nevezni; ennél sokkal nagyobb támadások is voltak a múltban. Ezúttal a harcoknak amerikai áldozatai vannak, de a harc maga nem volt különlegesen heves. Már számtalanszor előfordult, hogy a dél-vietnami ka­tonaságnak egész hadteste pusztult el éjjeli táma­dásokban, de azt csak mindennapi veszteségnek te­kintették. Miért van az, hogy most az Egyesült Államok provokáló és veszedelmes megtorló lépé­sekhez folyamodik Észak-Vietnam ellen? Mr. Mohr cikkében azt is megemlíti, hogy felme­rült az a kérdés is, hogy a U.S. 7-ik flottájának há­rom anyahajója miért állomásozott egyidőben a Délkinai-tenger partjaihoz közel. Végül arra a konklúzióra jut, hogy a kisméretű, amerikai fegy­verekkel indított támadás az amerikai bázis ellen sehogyan sem ad magyarázatot és kellő okot erre a rendkívüli támadásra Észak-Vietnam ellen. A vészt jósló hir nyomán több helyen rögtönzött demonstrációkkal tiltakoztak Észak-Vietnam meg­támadása ellen. New Yorkban az Egyesült Nemze­tek előtt a Youth Against War and Fascism tilta­kozó tüntetést rendezett, követelve az amerikai csapatok visszavonását és a vietnami háború meg­szüntetését. New Brunswick, N. J.-ben a zuhogó esőben tömegtüntetés volt a posta épülete előtt és Toron­tóban a Canadian Peace Congress és a Young So­cialist Forum, az U.S. konzulátus előtt tüntetett. A tiltakozás mindkét helyen az észak-vietnami városok bombázása ellen szólt. Hétfőn megismételték a támadást A dél-vietnami légierők repülői, az Egyesült Ál­lamok hadirepülőinek kíséretében, hétfőn újból támadást intéztek Észak-Vietnam ellen. Gépfegy- vertüz alá vetették és bombázták a Vinhlinh kör­nyékén felállított katonai összeköttetési központot. Wahingtonból jelentették, hogy az amerikai repü­lők a légielháritókra lövésekkel válaszoltak. A meglepetésszerűen keresztülvitt agresszió az egész világon nagy aggodalomra adott okot. A Szovjetunió kijelentette, hogy kormánya “kényte­len lesz további lépéseket tenni, szövetségeseivel és barátaival egyetemben” Észak-Vietnam védel­mére az Egyesült Államok légi támadásaival szem­ben. A Kínai Népköztársaság az amerikai támadást “szemérmetlen háborús provokációdnak nevezte és kijelentette, hogy Kina népe nem fogja azt “tét­lenül nézni.” Észak-Vietnam kormánya a provoká­ciót “uj és rendkívül veszedelmes háborús lépés”- nek nyilvánította, ugyanakkor megállapította, hogy semmi sem mentheti meg többé az Egyesült Álla­mokat a teljes csődtől Dél-Vietnamban. Győztek a cipőmunkások BOSTON, Mass. — 9.000 cipőmunkás megnyerte a négy napos sztrájkot. A Haverhill, Beverly, Sa­lem és Wakefield, Mass.-ben lévő cipőgyárakban dolgozó munkások azért léptek sztrájkba, mert a munkáltatók nem voltak hajlandók megújítani a lejárt kollektiv szerződést elfogadható változta­tásokkal. A négy napig tartó sztrájk után a mun­káltatók kénytelenek voltak negadni a 6 centes béremelést, a betegsegély heti 5 dollárral való fel­emelését és magasabb összeg fizetést a szerzőlés­ben megállapított hat fizetett ünnepnapért. A minimális bér $1.38 az első és $1.41 a szerző­dés második évében. A győzelem ellenére a cipőmunkások bére na­gyon alacsony és nem elegendő az “amerikai szín­vonal“ megteremtésére és fenntartására. VWWVWWWWWW\AAAAAAiWVWl/WVWMAA#V: > A HIMALaJI IBEX | torkán nőnek a legbecsesebb szőrök, amelyek- < | [ bői kimónókat és henyélő kabátokat szőnek i \ [ oly hölgyek számára, akik elég szemfülesek ! [ i voltak olyan férjeket választani, akik ilyen ] > j! ibex-torkán-nőtt szőrökből szőtt finomságokat J i ]! képesek vásárolni és igy jó hasznát veszik a ' \ < \ henyélő kabátoknak. I Néhány ilyen szemfüles hölgy jelenleg kény j [ télén olyan kimónókban és kabátokban he- < | nyélni, amelyeket nem ibex-torkán-nőtt sző- ! | rökből szőttek, mert közvetlenül karácsony j| előtt tűz ütött ki a dallasi Neiman-Marcus elő- J > kelő áruházbar, s — micsoda csapás! — az ]! ibex-torkán-nőtt örökből szőtt kabátok a j| tűz martalékává vaitak. <j Vajon vigasz volt-e számukra, hogy hazánk- ]' ban milliószámra voltak olyan családok, ame- <| lyek himaláji ibexről soha életükben nem hal- ! [ lottak, viszont karácsonyra még elegendő élei- ! [ miszert sem tudtak vásárolni? J» $OOOSXXSeXSÍ3í3S3eS*3ÍJÖSJSJS3SJS**SÍSS*XJÍ3S3SSOS3í3ÖS3S*3S3SS \ AZ OKLAHOMAI f * Lindsay város 20 akeros temetőjének alapitó- \ S ja több mint 17 ezer dollárt kollektált olyan ? S egyénektől, akiknek sírhelyet és azoknak örö- S I? kös gondozását adta el leszállított áron. Ezt z 8 könnyen tehette, mert a gondozást ellátó ala- z 4 pitványt nem helyezte bankba, a temető ut- z 5 jait és a sírhelyeket nem is jelölte ki, a jel- g 8 zálog kölcsönt nem fizette, a tájkertészetről í á megfeledkezett, csomagolt és biztosabb tájak- g S ra költözött. g 8 Carlin temető-alapitót mégis elfogták és S 4 egy évi elzárással sújtották. Hogy a 70 egyné- t Ú hány károsult elhalálozása esetén hol fog ij 5 nyugodni, arról a biró nem gondoskodott, i g mert Carlin bankszámláján csak hat dollárt 5 8 találtak. 8 Nyilvánvaló, hogy az élők fosztogatása a \ ^ siron túl is folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents