Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-11 / 6. szám

Thursday, February 11, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 ÉSZAK-KOREAI BESZÁMOLÓ A koreai háború vége óta édeskeveset lehet hal­lani Észak-Koreáról. Mintha az az országrész nem is létezne többé; mintha eltűnt volna a föld színé­ről. Igaz, tizenegy évvel ezelőtt kő kövön nem ma­radt Pyongyangban, a fővárosban. Annyi bombát dobtak rája, hogy a lakosság létszámához arányit- va minden személyre egy tonna jutott. A romok helyén ma csodálatos város emelkedik. A széles folyó két oldalán elterülő modern város ötemele­tes épületekből álló, fasoros utcákkal, középületek­kel, hotelokkal ékeskedik. A város ipari vidéké­nek gócpontját modern textilgyárak és egy textil­gyártási gépszerszámüzem alkotják. A lankás hegy­oldalon levő parkokból szép kilátás nyilik a város­ra. Nyomortanyák nem léteznek. Az egészen modern megjelenésű városban az egyetlen, ami Ázsiára emlékeztet, a nők tradicioná­lis viselete, de az is modern műanyagból készült. A nők még mindig gyakran a hátukra szijjazzák a kis gyermekeket. Más városokban éppolyan gyors iramban történt az ujjáépités, mint Pyongyangban. De még a váro­soknál is épületesebb látványt nyújtanak a csinos kis falvak, hagyományos stílusban épített uj há­zacskáikkal, melyeknek fehérre meszelt falait esem pe pagoda-tetők borítják. Eredetileg blokkházakat építettek a parasztoknak, de ezekkel nem voltak megelégedve. A kormány tudomásul vette, hogy a hagyományokat tiszteletben kell tartani. Minden egyes falunak van iskolája, óvodája és adminisztrá­ciós épülete. A régi, szalmatetejü, vályogkunyhók­ból csak itt-ott maradt meg néhány; ezeket az épi- tőbrigádok ideiglenes szállásul használják és a hét­éves terv végével ezeket is lebontják. A lakóhá­zakban villanyvilágítás van a falvak 70 százaléká­ban. Kifejlesztették a mezőgazdaságot Korea két részre osztásával a legtermékenyebb területek Dél-Koreának jutottak. Az északon azon­ban öntözéssel és modern gazdálkodással kifejlesz­tették a földművelést, úgy hogy ma már annyi rizst termelnek, hogy exportra is jut belőle. Az évi textiltermelés pedig bőségesen ellátja ruhá­val a lakosságot. Jövőre még nagyobb termelést várnak, különösen a vinylon anyagból, amely Ko­rea saját műanyaga. Különböző fogyasztási cikke­ket is gyártanak elegendő mennyiségben, habár minőségük még javításra szorul. Ma már a munka­erőnek kevesebb, mint fele dolgozik a mezőgazda­ságban. Az általános, kötelező iskolázás az egész országrészre kiterjed. Jól megszervezett társada­lombiztosítás gondoskodik a dolgozókról. A nyug­díj a keresetek 50 százaléka, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjra jogosult tovább dolgozik-e, vagy sem. A megszorult parasztcsaládokat a termelő- szövetkezetek kisegítik. Az iskoláztatás és az orvo­si ellátás teljesen ingyenes. A nyomort kiküszöböl­ték. Az ország gazdasági alapját az egyre növekvő villanyáram-szolgáltatás, az acélipar, a szénbányá­szat, a cement- és szerszámgépipar biztosítja. Mind­ezek olyan fejlődést mutatnak, hogy az ipari össz­termelés 18 százalékos növekedésre lehet számí­tani. A mindenütt végbemenő háboru-utáni gazdasági fellendülés eltörpülhet az ilyen teljesítmények mel­lett. Hogyan tudták mindezt elérni? Igaz, Koreá­ban már a japánok megalapították a bányászatot, i NYUGAT-BERLIN í egyik előkelő szállodáját a többi szállodától megkülönbözteti a vörös lámpa, amely a be­járat felett minden este kigyult. Mint Európa némely más városában, ez a hívogató vörös lámpa azt jelezte, hogy az alatta feltáruló ka­pu mögött szép fiatal nők várnak az alkalom­ra, hogy szórakoztató képességeiket bemutas­sák szórakozásra vágyó férfiaknak. A szálloda irigylésreméltó forgalmat bonyo­lított le, és mert a városban unatkozó diplo­maták sincsenek fából, a szállodának szorgal­mas látogatói és az ott felkínált portékának gavalléros vásárlói lettek. így ment a dolog, szépen simán és jövedel­mezően, amig betüött a nyugatnémet krach: letartóztatták a szálloda tulajdonosát, aki — állítólag — szórakozás közben lefényképezte a diplomatákat és a felvételeket jó pénzért az orosz kémszervezetnek adta el. A szórakozás attól kezdve — fényképezés nélkül történik. *SS**3S*JSS«ÍS«S3S3S*S3SS*3í3eXXX3ÍJSXXXXJÍJSJíX3ÍJ& nek szakértőket, stb. Ma már ez az üzem is mo­dern, automatikus berendezéssel rendelkezik és évi 700 ezer tonnát termel. Mindenütt nyolcórás munkanap van, egy órai ebédidővel; a nehéz, vagy veszélyes munkát vég­zők napi 6 órát dolgoznak. A munkások fizetett vakációt kapnak és az üzemekben sok népjóléti in­tézmény áll rendelkezésükre. A nők a munkaerő 49 százalékát képezik. A kormány nem ajánlja a születések korlátozását és az előidézett abortuszt törvény bünteti. Az anyák szülési szabadságot kap­nak, teljes fizetéssel, amellett a bölcsődék, óvo­dák, a készen kapható főtt ételek megkönnyítik a nők munkáját. Mosógépeket most kezdenek gyár­tani, de gyermek-kocsit nem használnak. A fiatal lányok boldogok, hogy nincsenek többé a szűklá­tókörű, családi hagyományok elnyomása alatt, ehe­lyett tanulhatnak, vagy tratkorokat hajthatnak, ha kedvük tartja. A földreformot a háború végeztével, 1945-ben azonnal végrehajtották. 1958-ban a parasztság már teljes számban a megszervezett termelőszövetke­zetekbe tartozott, ahonnan felszerelést, szakértel­met, műtrágyát kapnak. A földművelés gépesíté­sével, irrigálással és modern eljárásokkal a terme­lést megsokszorozták. Az egyes családoknak saját földjeik is vannak, háziállatokat is nevelhetnek és a felesleget a piacon eladhatják. A gépesítés nem­csak a termelést mozdítja elő, hanem a nehéz mun­kát is kiküszöböli. Ennek az a nagy jelentősége, hogy a fiatal generáció számára vonzóbbá teszi a mezőgazdasági munkát. Mi a titka a sikernek? Észak-Koreában a rendkívüli eredményeket a szocialista építés helyes, az ország sajátságos viszo­nyainak megfelelő alkalmazásával érték el. A kül­földi segély lerakta a fejlődés alapját, de végül is az ország saját erejéből tudta legjobban megol­dani a sajátos problémákat, saját szakértői tudták a helyi viszonyokhoz leginkább hozzáidomitani a terveket. Dél-Koreában persze nagy elővigyázattal őrköd­nek azon, hogy a déliek ne tudják meg a valósá­got. A demarkációs vonalat kizárólagosan amerikai csapatok őrzik, még a tiszti szolgákat is beleértve. Mögöttük egy terjedelmes, lakatlan terület szige­teli el még jobban a határokat. Nem engedik, hogy déli szemek északra betekintsenek és nincs postai összeköttetés sem. Ezt a falat még karácsonykor sem nyitják meg a családok egyesítésére, senkinek sem adnak látogatási engedélyt. Amilyen iramban fejlődik Észak-Korea úgy ha­nyatlik Dél-Korea és előbb vagy utóbb elkerül­hetetlen, hogy szakadások álljanak be a hazugsá­gok függönyében. az acél, a fa és a műtrágya ipart. A háború után, a szocialista országok által nyújtott 550 millió dolláros segély elősegítette az újjáépítést. A mai eredmények azonban nem csupán ezeknek a kö­vetkezményei. Az ország a helyes gazdasági terve­zésnek és a nép odaadó, meggyőződéses és fárad­ságot nem ismerő munkájának köszönheti az elért magas színvonalat. Hajlékonyak a tervezésben A háború utáni első években a kormány a fő- sulyt a nehéziparra és a villamosításra fektette. A hétéves terv, amelynek első három éve most telt le, már előtérbe helyezte a földművelést és a köny- nyüipart, a nehézipart lassúbb iramban szorgal­mazta. Most, miután a népet kellően ellátták élel­mezéssel, ruházattal, lakással, egészségügyi ellá­tásáról és iskoláztatásáról is gondoskodtak a terv­hivatal megengedheti, hogy megint a nehézipar kiterjesztésére helyezze a fősulyt. A koreaiak ma­guktól jöttek rá erre a stratégiára. Kínában ezt a stratégiát csak egy évvel később alkalmazták, ami­kor a rossz termések miatt kénytelenek voltak a terveket megváltoztatni. A tervek kivitelezése hasonló a kínai rendszer­hez. Amikor az üzem megkapja a terveket, szerző­désbe lép mind a nyersanyag szállítóval, mind a vásárlóval; előre kikötik a feltételeket és a szállí­tási határidőt, büntetés terhe mellett. Evvel elke­rülnek egy csomó bürokráciát és torlódást, melyek a szocialista országokban sok zavart okoznak. Kiterjesztették a közoktatást Az iskoláztatás kiterjesztésével 96 uj egyetemi színvonalú intézményt is létesítettek. Azelőtt egy sem volt. Jelenleg a lakosság negyedrésze teljes idejű oktatást kap, amellett, hogy a munka utáni tanulmányokra való alkalmak, az elemi iskolától az egyetemig, mindenki számára nyitva állnak. Több mint 200 ezer tudós, szakértő van ma ott, ahol azelőtt csak elvétve akadt képzett ember. A tervek kidolgozását a gyárak vezetősége megbeszéli a munkásokkal, kikéri véleményüket és meghallgatja tanácsukat. Evvel az eljárással el­képesztő eredményeket értek el. Az egyik vaskohó­ban például a termelést 40 ezer tonnáról 120 ezer tonnára emelték. Hamheung-ban egy műtrágya­gyárat a háború alatt súlyosan bombáztak. A visz- szatérő munkások azt sem tudták, hol kezdjék el az újjáépítést. Kim II Sung miniszterelnök, mint mindig, oda is kiment, hogy lelket öntsön a mun­kásokba, de ennél többet is tett: tanácsot adott, hogyan szervezzék meg a munkát, honnan szerezze­A franciái politikai helyzet a választások előtt Érdemes a következő néhány hétben tekintetün­ket Franciaország felé irányítani, mégpedig azért, mert az ottani események nagy kihatással lesznek nemcsak a francia helyzetre, hanem Európára és az egész világra. Arról van ugyanis szó, hogy március 14-én vá­lasztások lesznek minden olyan városban, melynek lakói meghaladják a 30,000-et. Vagyis 159 város lakói városatyákat választanak. Ez magában véve persze nem rendkívüli ese­mény. A különlegességet a különleges francia helyzet képezi. A francia választási törvény értel­mében az a jelölt lesz megválasztva, aki a már­cius 14-i szavazáson az összes szavazatok többségét kapja. Ha azonban egy jelölt sem kap többséget, akkor a szavazók március 21-én ismét a szavazó­urnák elé mennek és ezúttal a legmagasabb sza­vazatot elnyerő jelölt lesz megválasztva. A törvény azt is előírja, hogy március 14 és 21 közt nem jöhet létre semmiféle egyezmény két, vagy több párt között. Az eredeti lista változatla­nul marad, de minden párt visszavonhatja jelölt­jét. Ezen törvény miatt a pártok március 14 előtt próbálnak közös jelölteket felállítani. A Francia Kommunista Párt, mely az ország legnagyobb pártja, minden lehetőt elkövet, hogy a lehető leg­több városban közös listát teremtsen meg a szo­cialistákkal. A Kommunista Párt ezen törekvése sikerrel járt, többek közt, Marseilles-ban, az ország második legnagyobb városában. A kommunisták és a szocialisták e közös tevé­kenysége, ami nemcsak a munkásosztály, de az ország érdekeivel azonos, nem tetszett Gaston Def­terre urnák, Marseilles jelenlegi polgármesterének. Deffere polgármester szocialistának vallja ma­gát, a szocialista párt tagja és ennek a pártnak a támogatásával vált polgármesterré. Defterre ur azonban nincs megelégedve polgármesteri állásá­val és az ország elnökségére pályázik, mert úgy véli, hogy az évvégi elnökválasztásban legyőzheti De Gaulle-t, ha nem lép egységfrontba a kommu­nistákkal. Ez a magyarázata annak, hogy Gaston Defterre nyíltan ellenezte a szocialisták és a kommunisták között létrejött egyezményt, aminek viszont az le­het a következménye, hogy Deffere ur nemcsak, hogy nem lesz az ország elnöke, de lehetséges, hogy polgármesteri állását is elveszti. Március 14 és 21 tehát nagyon fontos dátu mok. Ha Defterre ur elveszti a választást és a szo­cialisták és kommunisták közös jelöltjét választják meg mareillesban — akkor nagy eshetőség van arra, hogy a szocialisták és a kommunisták egy közös jelöltet állítanak fel a decemberi elnökvá­lasztás alkalmával. Ez esetben e közös jelölt tá­mogatást várhat nemcsak a munkásosztály, de a középosztály és a parasztság részéről is. Ha az ember továbbszövi e gondolatmenetet, ami nem “makkal álmodás”, akkor szemünk elé tárul a népi demokrácia megteremtésének lehető­sége Franciaországban. Ez viszont uj bel- és külpo­litikát hozna Európa egyik legfontosabb országá­ban. Nem kell többet mondani. Az olvasó láthatja március 14 és 21 fontosságát. . . g e. Dióverő kígyó. — Az indonéziai Flores sziget lakói az erdőben óriáskígyó fiókát találtak. Idővel a kis kigyócskából 140 kilós 6 méter hosszú példány fejlődött ki. A kígyó nagyon megszerette gazdá­ját, aki gondját viselte és olyan szelíd lett, mint egy kezes bárány. Megtanult dolgozni is; amikor a kókuszdió megérik, a kígyó könnyűszerrel felku- szik a pálmatörzsén és az érett diókat leveri. Patrick Gordon Walker, Anglia lemondott külügy­minisztere uj munkakörbe lépett: csatlakozott az angol A-B-C leegyszerűsítésére megalakult Initial Teaching Alphabet Foundation-hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents