Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-04 / 5. szám

Thursday, February 4, 1965

g___________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ —HUNGARIAN WORD

« 4 • eáiB^Ba S aé ie a

Az ebben a rovatban kifejtett nezeiek nem &zuaaeg>. eruen azonosak a szeraeszioseg auaspomjavai.

Üdvözlet a tengeren túlról

TATABÁNYA. — Sajnos, eddig nem Írhattam, mivel újból a kórházban kötöttem ki. Már október közepe óta beteg vagyok. Karácsony estéjén hozott haza a mentőkocsi és igy kicsit nehéz karácsonyunk volt. De hála és köszönet a jó orvosainknak, Bálint Jenő osztályvezető főorvosnak, Kisbán orvosnőnek és Nikovics doktornak, akik olyan odaadással kezeltek súlyos betegségemben. Nagyon kedvesek és türelmesek a betegekhez.

Ezúton üdvözlöm a szerkesztőséget és boldog uj esztendőt kívánok mindenkinek. Ugyancsak drága testvéreimnek, Steve Imelynek és Katherine Grécs- nek és Laci fiunknak. Szeretettel üdvözlöm őket is a tengeren túlról. Egyben köszönöm, hogy megindították részemre a Nők Világát, amiből már 3 példányt kézhez kaptunk. Régebben nagyon sokáig jött, vagy 5 évig, azután elmaradt. Remélem, hogy kedves testvéreim olvasni fogják a levelemet.

Török Jani és Böske

Újabb válasz az “Ostor” levelére

DÉL-CAL1FORNIA__Ugylátszik ismét elmélkednem kell az “Ostoráról, mivel a lap jan. 14-i számában “Válasz egy levélre” cimen “Ostor” megjegyzi, hogy szeretné megkérdezni, tőlem, nem gondolom-e, hogy másféle ostorra is szükség lehet. Hát én tudom, hogy igy van, de hát ő már eléggé használta azt úgy a “Válasz egy levélre” c. írásában, mint az “Érdemes-e a holdba menni” Írásban. Én azért nem használtam, mert csakis tudományos dolgokkal akartam foglalkozni a világegyetemmel kapcsolatban, már amennyire nekem tudomásom van róla.

ő használta az ostort a kapitalista rendszer ellen, amikor igy irt: dollármilliókat költünk a lég- fir rejtélyeinek megfejtésére, holdunk megismerésére, hogy miképpen lehetne megfigyelő, vagy kémállomást létesíteni rajta, mert ez érdekli legjobban az ultrákat úgy a kormányban, mint a hadiiparban, úgy a Pentagonban, mint a kongresz- szusban. Céljuk mindent megadni a militarizmus erősítésére, mert csak ebben látják vezető szerepük biztosítását. A tudományos célok csak má- sodrendűek, azokra nem költenének 40—50 milliárd dollárokat.

Nem kell a cikk írójának búsulni miattam, ismernek engem a szerkesztőségben is, másutt is. De most én teszek fel a “Válasz egy levélre” Írójához egy kérdést. Vagy 25 évvel ezelőtt a St. Louis és Vidéke c. lapban egy cikk jelent meg öreg Munkás aláírással és választ erre a névre kellett küldeni a szerkesztőségbe. így kezdte az Öreg Munkás: az egyik elmegyógyintézetből vagy 100 beteget, akik nem voltak túl veszélyesek, egy őr kíséretében valamilyen kinti munkára vittek. Az őr barátja arra ment és azt kérdezte az őrtől: nem félsz, hogy ezek a bolondok egyszer rádrohannak és elbánnak veled? Azt mondta erre az őr: ha egyenként jönnek, egytől nem félek, mert ezek a bolondok nem tudnak megszervezkedni. Ezt a cikket azért irta az öreg Munkás, mert akkoriban ment a legjobban a szervezkedés az Egyesült Államokban és ő igy akarta tudomására adni a St. Louis és Vidéke magyar olvasóinak a második világháború elején, hogy álljanak be a uniókba, mert aki nem akarta azt tenni, az bolond. Én voltam az egyedüli, aki válaszolt a levélre és a következőket irtani: Miért kellett e bölcs és igazságos cikk Írójának a színfalak mögé rejtőznie, hiszen levelének minden betűje szinigazság. Azután egyszer St. Louisban a Magyar Házban valaki megérintett hátulról és amint visszanéztem Nussbaumer Ede állt mögöttem és ezt mondta: hát kedves Szabó barátom, maga volt az egyedüli, aki válaszolt a felhívásomra. Nagyon müveit és iskolázott ember volt, három nyelven irt és olvasott, és Becsben tanulta ki a géplakatos mesterséget.

Most pedig megkérdezem azt “Érdemes-e a Holdba menni” írás szerzőjétől, akárcsak az öreg Munkástól, hogy miért kell neki a színfalak mögé rejtőznie, amikor az igazságot írja?

Taylor Szabó J.ózsef

Szerk. megjegyzés: A fenti levél Írójának tudnia kell, hogy hires irók is sok esetben álnevet használnak.

Jobb egészségügyi kilátások 1965-re

Hárommilliárd dollárt irányoztak elő öt évi programra a rákbetegség, a szívbajok és az agyszél- hüdés, korunk legveszedelmesebb betegségeinek tanulmányozására. Ennek a jól előirányzott tervnek a keresztül vitelén dolgoznak jelenleg, nagynevű orvosok, specialisták és mások, akik komolyan veszik az emberiség szenvedéseit. Klinikai tudományos kutatásokkal alapos vizsgálatot indítanak e betegségek tanulmányozására egyetemeken és különféle kutató intézetek igénybevételével. Az első lépés ehhez a régen esedékes munkához az lesz, hogy úgynevezett Medical Centereket fognak berendezni, azzal a hivatással, hogy a kezdetleges szívbajokat kezeljék és megállapítsák azok okozóit. A második lépés lesz a lakosságot nevelni, tanítani, hegy miként védekezzen e veszedelmes betegségekkel szemben, különös figyelmet fordítva a cigaretta káros hatására. Erre a célra külön öt millió dollárt irányoznak elő. Tudni kell, hogy a cigarettagyárosok nem kevesebb, mint kétszázmillió dollárt költenek el évente hirdetésekre.

Programba van véve, hogy hetenként televízió- előadásokat tartanak félórás programmal, erre képzett orvosszakértők. Dr. Michael Debakey, a bizottság vezetője nagy reményeket fűz a program keresztülviteléhez. Az Egyesült Államokban kb. 14 és fél millió felnőtt szenved különböző szívbajokban és ugyanennyi azoknak a száma, akik hajlamosak erre a veszedelmes betegségre. A bizottság továbbá megállapítja, hogy azok, akik a hegyes vidékeken laknak, kevésbé vannak kitéve a szívbajoknak, úgyszintén a falusi nép a városiakkal szemben előnyben van.

Kell-e ennél szebb, jobb újévi ajándék az amerikai népnek? Ha újonnan megválasztott elnökünk ilyen programmal kezdi hivatását, le a kalappal előtte.

Schubert, Elsinore

Örül, hogy még tud olvasni

ELSINORE, Cal. — Itt küldök 5 dollárt a lapomra, annak az örömére, hogy még tudok olvasni, habár már 85 éves elmúltam január 15-én. Csak a karjaim fájnak és nehezemre esik az irás. Jó egészséget kívánok mindazoknak, akik a lapot szerkesztik és írnak benne, valamint támogatják. Én a Magyar Szót és elődeit már régen olvasom.

Oberhofferné

Utólag gratulálunk kedves Oberhoffer munkástársnőnknek 85. születésnapja alkalmából és kívánjuk, hogy még sokáig éljen és olvashassa kedves lapját.

★

EAST COULEE, Canada.—A naptárt mi is megkaptuk és nagyon meg vagyunk vele elégedve. Ajánljuk mindenkinek, hogy rendeljen belőle. Hü olvasójuk:

Juhászék

A KIADÓHIVATAL ROVATA

Ismét olyan levelet hozott a posta, amelyet nem dughatunk véka alá, hanem ismertetnünk kell lapunk többi olvasóival. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a levelet olyasvalaki irta, aki nemrégen olvassa lapunkat, amit egy jóbarátja indított meg a részére. De beszéljen a levél magáért:

Itt küldök egy kis listát, tiz olyan pontos cimet, akiknek legyenek szívesek a Magyar Szóból egy- egy mutatványszámot küldeni. Úgy ismerem ezeket az egyéneket, hogy 99 százalékuknak tetszeni fog a lap és biztos, hogy ha egyszer, kétszer elolvassák, előfizetnek reá. Igen szerettem volna, ha mindegyiknek küldenének egy naptárt is, mert nem hiszem, hogy ha valaki ezt az igazán értékes és tartalmas, tip-top naptárt kezébe veszi, le tudná tenni, annyira lebilincselő.

Aláírás

A levélhez mellékelve volt a tiz cim. Természetesen a kiadóhivatal szives-örömest tesz eleget az ilyen kívánságoknak és minél több ilyen kívánság jut a tudomásunkra, annál jobban örülünk. Természetesen előre soha sem lehet tudni, hogy a megközelített egyének közül hányán lesznek előfizetők, vagy mennyien tartják meg a naptárt. A fontos az, hogy címeket kapjunk, mert ez a legjobb módszer a Magyar Szó építésére.

“Két kortárs két szemszögből”

CHICAGO, 111. — A történelem lapjai korunkról még nem tekinthetők lezártnak, befejezettnek, igy véglegesnek sem. Ennélfogva újabb és különféle változatok más és más véleményt és nézetet váltanak ki. Lapunk nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő külmunkatársa, Rev. Gross László, 1965 jan. 7-i “Hétvégi levele” fejeim alatt közölt “Két kortárs” c. cikke történelmi szemszögből arra késztet, hogy hozzászóljak. Ha nem ő irta volna a cikket, talán nem is vettem volna komolyan, de mivel tekintélyét és őszinteségét komolyan veszem, kikivánkozik belőlem az ellenvélemény.

Kruscsev leváltása önkéntelenül azt a gondolatot váltotta ki minden jóérzésü emberből, hogy sokkal jobb, mintha texasi módra váltották volna le, mint pl. John F. Kennedyt. Nagyon soknak az a véleménye, hogy kár, hogy nem legalább is kilenc évvel előbb váltották le őkéimét. Talán Rev. Gross maga adja meg erre a legjobb magyarázatot (anélkül, hogy ez lenne a célja); cikkének indoklása az

1. és 2. szakaszokban, melyekben utal arra, hogy utódai az ő neveltjei, az ő tanítványai (!) és mint olyanok, teljesen az ő általa lefektetett alapokon haladnak.

Nos, éppen itt van a bibi. A kommunizmus felé haladó szocialista társadalom határain belül élő országban, a párt az egyedüli nevelő és annak neveltjei néha eltévelyeghetnek, de a párt iránya nem térhet el a marxizmus-leninizmus tanaitól.

Ha Kruscsev utódai csak az ő neveltjei és nem a párt tanítványai, akkor az ő leváltásuk sem késhet. Utódainak talán még azt az ocsmányságot sem kell majd elvégezniük, hogy hulláját kivétessék sírjából és az árokba temessék, mint ezt Kruscsev tette Sztálin koporsójával.

A “személyi kultusz” mitosza alatt olyan vádakkal illette saját kortársát, Sztálint, amelyekben vele még a náci kannibálok sem vetekedhettek. Ha ezt úgy könyvelhetjük el a történelem lapjain, mint “békésebb és kölcsönösen hajlamosabb világlégkör megteremtését”, akkor talán Rev. Gross eldobta a sulykot, még pedig túl messzire a valóságtól. Sehol semmiféle jel a “békés világlégkörre” nem mutatkozik, még csak ígéretként sem.

Ne utaljunk sokat az atomcsend-egyezményre, mint valami milleniumra, mert az egész egyezmény a kínaiak leszerelésére irányult, amihez különben Franciaország sem járult hozzá. Nem könyvelhetjük el azt sem a “béke apostolának” előnyére, hogy mig a kommunizmus felé haladó Kina nem volt elfogadható Kruscsevnek, addig Nasser- nek a legnagyobb kitüntetést adta. Szovjet mérnököket kivont Kínából (békésebb világlégkör), de a római pápához a saját vejét küldte el. Vajon a lenini taktika melyik vonalának tanítása céljából?

Ha valaki töprengeni óhajt, próbálja meg és jegyezze fel, hogy tiz hosszú évi működése után mit is hagyott akár benn a Szovjetunióban, akár a nemzetközi mozgalomban N. S. Kruscsev, amit a történelem majd esetleg feljegyzésre érdemesnek talál?

Kísérletet tett az igazi leninizmus hígítására azáltal, hogy elnyárspolgárositsa a mozgalmat. Kolbászt hirdetett ott, ahol fürdőszoba és lakás kellene. Csókolózott Titóval, az imperialisták kitartottjával és ugyanakkor neki köszönhető, hogy szülőhazánk mindenkori legnagyobb mártírjának, a 17 évet börtönben töltő Rákosi Mátyásnak a nevét Magyarországon még a falról is lekaparták.

A történelem szekerét, avagy óramutatóját visz- szafelé nem lehet tolni. Ebben igaza van a cikkírónak. Teljesen érthető tehát az is, hogy az elhunyt XXIII. János pápa elérkezettnek látta az időt arra, hogy megmentse jól jövedelmező vallását* attól a lehetőségtől, hogy az össze is omolhat.

A rádió, televízió, atom, űrhajózás, de különösen a materialista marxizmus olyan földrengést idézett elő a földi helytartó birodalmában, hogy azon már talán sem az Ekuménia, de még Illés próféta tüzes szekere sem segíthet. Lehetséges, hogy a világ és annak népe még a félelem légkörében él, ami természetes is, hiszen évszázadokon át semmi egyebet nem tanulhatott, mint félelmet és babonát. Csak akkor kezdett a nép gondolkozni, amikor életkörülményei változtak és művelődés, tudomány segítette a haladásban. Ha János pápa kitárta a Vatikán ablakait most és a katolikus templomban már éneklik is Luther zsoltárát, ez nem haladás. Ez a babona isteneinek rémülete a tudomány előretörésének láttára. Haladás akkor lett volna, ha a pápa elismerte volna Luther tanait, amikor ő azokat az ajtóra szegezte. De most? Most csak “cu- rikkol.”

A lánglelkü Ady megírta “Uj Krisztusok” c. költeményében a mi korunkat. Uj messiások járnak most. Vannak, akik követik őket. Övék a jövő. Útjuk soha se legyen sötét.

Smied Sándor