Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-04 / 5. szám

Thursday, February 4, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 A walimi erdő titka Még a nyáron történt. A varsói katonaujság munkatársa alsó-sziléziai riportutja során figyelmes lett egy fekete Merce- desre. A kocsi a vvroclawi vajdaságbeli Walim vá­roska határában egy erdőből kanyarodott a főut- ra, és száguldott el óriási porfelhőt kavarva. Csak annyit tudott megfigyelni, hogy külföldi rendszá­mot viselt. A helybeliek szerint máskor is járt itt elegáns külföldi kocsi, hogy ez-e vagy másik, nem tudták. Az újságíró az erdei ösvényen visszafelé nyomon követte a kocsi útját, és egy sziklás fenn­síkhoz jutott. Jó néhány kilométerrel beljebb egy erősen romos téglaépületet talált, amely a háború alatt egy kisebb német katonai egység laktanyája volt, de itt, ahol a kocsinyom végződött, sehol semmi. A hely kirándulásra sem alkalmas. Mit ke­reshetett itt többször is az elegáns külföldi autó? A katonaság riportere elhatározta, végére jár a dolognak. Walim, az alsó-sziléziai kisváros ismét az érdeklődés előterébe került. Az erdőbe menni halálbüntetés terhe mellett tilos Igen: ismét. A vizsgálódás, kérdezősködés nyo­mán ugyanis kiderült, hogy a nácik figyelme már 2943-ban ráirányult Walimra. A felvonulási útvo­nalaktól félreeső városkába sürü csoportokban ér­keztek SS- és SD-alakulatok, a Todt-szervezet em­berei, valamint civil ruhás németek. Aztán több transzportban a grossroseni koncentrációs tábor­ból 30 ezer francia, orosz, ukrán, olasz, belga, len­gyel, holland és dán foglyot hoztak. Néhány hét­tel később lezárt ládaóriások és ponyvákkal leta­kart, rakott teherautók érkeztek. A foglyokat és a szállítmányokat elnyelte a szigorúan őrzött erdő. A helyi lakosságnak halálbüntetés terhe mellett tilos volt az erdőbe menni, az őrök már az első felszólításra fegyvert használtak. Egy éjszaka négy SS Walimban felverte a város­ka ismert kazánszerelőjét. Kezét hátraszijazták, szemét bekötötték, és egy gépkocsiban körülbelül egy órán át utaztatták. Azután bevezették valaho­vá, s kezét, szemét kiszabadították. A szerelő tágas vasbeton teremben találta magát, részben még be­csomagolt gőzkazánberendezések között. Megpa­rancsolták, hogy lásson hozzá a kazán felszerelésé­hez. Három napon át dolgoztatták, azután ahogyan hozták, hazavitték. Ez a titokzatos kényszerkiszállás néhányszor megismétlődött. A szerelőnek a munka­hely nyomasztó, siri csendje tűnt fel. Mintha telje­sen el lett volna szigetelve a külvilágtól. Nem tud­hatta, hol van, de biztosra vette, hogy mélyen a föld alatt, valahol az erdőben, amely a titokzatos szállítmányokat és a 30 ezer foglyot elnyelte. Azután mind gyakrabban suttogtak, találgattak Walimban az erdő titkáról. Különösen ahogy a há­ború vége közeledett. Mert a gondosan letakart teherautók változatlanul jöttek-mentek. Igaz, azt Walimban senki sem tudta, hogy még mindig hoz­nak-e vagy már visznek. S 1945. május 9-én, két nappal Berlin eleste után (úgy látszik, alapos okuk lehetett, hogy éppen ezt a körzetet tartsák a vég­sőkig), amikor az utolsó teherautó-oszloppal az SS-őrség is eltűnt, egy walimi paraszt bemerészke­dett az erdőbe. Jó két kilométert ment anélkül, hogy bármit is látott volna, és egyszerre félelme­tes föld alatti dübörgés közepette megmozdult alatta a föld. Ijedtében a bokrok közé vetette ma­gát. Szerencséjére. Röviddel később két fekete egyenruhás SS és két civil ruhás német rohant el mellette. Azután még néhányszor megismétlődött a föld alatti moraj és a heves földlökés, majd csend lett. A paraszt hazament. Amit elmondott, semmivel sem vitt közelebb a walimi erdő titka megismeré­séhez. Ellenkezőleg. Az emberek azután sem me­részkedtek az erdőbe. Voltak, akik még 1947-ben is föld alatti géppisztolysorozatot véltek hallani az erdőből. A lengyel hatóságokat túlságosan is lefoglalta ama volt náci táborok vizsgálata, amelyekről több bizonyosat tudtak. Walim feledésbe ment. Föld alatti betonváros A fekete Mercedes nyomán végül is nemrég jól felszerelt műszaki alakulat szállt ki, hogy feltárja a walimi titkot. Első meglepetésük volt, hogy a sziklás platót boritó több hektárnyi fenyvest óriási fadézsákban egyenként odatelepitett fák alkotják. A tökéletes álcázás alatt a sziklába vájva vasbeton építkezések egész hálózatára bukkantak. A föld alatti betonvárosnak 18 bejáratát tárták fel, némelyik olyan tágas, hogy vasúti kocsik is beférnek rajta. A több száz méteres folyosóháló­zatból különböző méretű helyiségek és termek nyílnak. A betonépitmény-rendszer több szintes. A legalsó szint helyiségeit — amelyek több tucat méternyire vannak a felszín alatt — külön páncél­ajtók zárják. Az egész építményt még ma is mű­ködő természetes szellőzőberendezéssel látták el. Érdekes, hogy a németek nem robbantották fel ezt a föld alatti erődrendszert. Pedig már eleve megépítették az esetleges robbantáshoz szükséges aknákat is. Csak a felszíni bejáratokat robbantot­ták be. Ez volt 1945. május 9-én az a bizonyos mo­raj és földrengés. Minden egyéb azonban épen maradt. Valószínű, hogy a náciknak valamilyen to­vábbi céljuk lehetett a walimi erdő föld alatti be­tonvárosával. De micsoda? A Brandenburg Neueste Nachrichten cimü lap munkatársának Hugo Hildebrand — aki a második világháború idején a Wehrmacht főparancsnoksá­gán mint gépkocsivezető szolgált — elmondta, hogy ő tudott annak idején a főparancsnokságon is szigorúan titkosan kezelt walimi építkezésekről. Felügyeletével Hitler építészeti főtanácsadója, Ma­yer, volt megbízva. Ugyanaz a Mayer aki Hitler ketrzyni óvóhelyét építette. Szerinte itt is Hitler számára készült egy bombabiztos főhadiszállás. A feltárt föld alatti betonerőd méretei azonban erősen meghaladják egy főparancsnok óvóhelyét. S ha Hitlernek készült, miért őrizték és védték még Hitler bejelentett halála és Berlin eleste után is? Bizonyosnak látszik, hogy másra készültek itt. A betonfalak rendkívül vastagsága, a vasúti szállí­tásra is alkalmas folyosó, egyes bunkerek különle­ges kiképzése, a berendezések nyomai arra enged­nek következtetni, hogy ezt az építkezést a V—1 és V—2-höz hasonló, de nagyobb hatású rakéta­kilövő helynek szánták. Walim lett volna tehát az Gromyko az ENSZ munkájáról, a ciprusi és a kongói helyzetről Gromyko szovjet külügyminiszter nyilatkozott az Izvesztia tudósítójának az ENSZ-közgyülés üléssza­káról, a ciprusi kérdésről és a kongói helyzetről. A közgyűlés általános vitájából kiderült — mon­dotta —, hogy az ENSZ-tagállamok kormányainak többsége szilárdan óhajtja a békét, a nemzetközi feszültség enyhülése mellett száll síkra, elitéli a fegyverkezési versenyt, és állást foglal a gyar­mati rendszer végleges és teljes felszámolása mel­lett. Gromyko úgy véli, hogy az ENSZ-tagállamok többségének ez a pozitív irányzata alapvetően be­folyásolhatja az ülésszak további munkáját. Ez a nemzetközi politikai irányvonal a maga egészében közel áll a mi külpolitikánk és a többi szocialista ország külpolitikájának szelleméhez és felfogás­módjához — jelentette ki. A nemzetközi élet egyik problémája továbbra is a ciprusi kérdés. A szovjet kormány ugv véli, hogy a ciprusi kérdés megoldásának a Ciprusi Köz­társaság függetlensége és területi épsége tisztelet­ben tartásán kell nyugodnia, valamint azon, hogy elismerik, mindkét nemzetiségű ciprusiaknak — a görögöknek és törököknek egyaránt — törvény­adta jogok biztosítják a békés életet. A Szovjetunió erélyesen sikraszáll a szigetország életébe való bármilyen külföldi beavatkozás ellen. Határozottan el kell ítélni és vissza kell utasítani mindazokat a terveket, amelyeket a NATO meg­határozott körei próbálnak kívülről rákényszerí­teni a ciprusiakra abból a célból, hogy Ciprust sa­ját haditámaszpontjukká alakítsák át. A ciprusi állam belső rendje — mutatott rá Gromyko — a ciprusiakra tartozik. A ciprusi nép önállóan és szuverénitását gyakorolva, választhat­ja meg államberendezésének azt a formáját, amely lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyék a görög és a török nemzeti közösség sajátos helyzetét az egy­séges szuverén és sérthetetlen ciprusi állam ke­retein belül, mely megfelel érdekeiknek. így pél­annyit rebesgetett csodafegyverek egyik bázisa. A tömeggyilkosok élik világukat A walimi erdő titkához tartozott még a munkára ide hurcolt 30 ezer francia, orosz, ukrán, olasz, belga, lengyel, holland és dán fogoly sorsa. A feltárás erre is fényt derített. Megtalálták ugyancsak a föld alatt az egymástól hermetikusan elzárt helyiségeket, ahol a foglyok laktak, amig éltek, valamint a krematóriumot — ahová azután kerültek. A walimi titkot ismerő foglyok közül ugyanis egy sem maradhatott élve. Egy kérdés maradt még nyitva: mit kerestek a walimi erdőben annyi év után a rejtélyes külföldi, autók? Ha nem is közvetlenül, de mégis ad erre némi választ dr. Julius Mader, NDK-beli jogász. Dr. Ma- dér nemrég nyilvánosságra hozta annak a husz- volt náci vezetőnek a nevét, aki közvetlenül irá­nyította Hitlerék hat titkos föld alatti rakétagyárá­nak és kilövőhelyének — köztük a waliminak — építkezéseit. Közülük egyedül Albert Speer, Hit­ler volt fegyverkezési minisztere állt bíróság előtt Nürnbergben, s jelenleg Spandauban tölti bünte­tését. A többi szabadon van, néhányan magas be­osztásban. Walim egykori főépitésvezetője, Xaver Dorsch ma a bonni kormány építészeti főtanácso­sa és a Bundeswehr építkezéseit irányítja. Volt helyettese, Karl Otto Saur egy műszaki vállalat tulajdonosa Münchenben, és amint ezt néhány nyugatnémet újság megírta — rakéták előállítá­sában vesz részt. A walimi építkezés pénzügyeit dr. Karl-Maria Hettlage volt SS-Hauptsturmfüh- rer vezette. Nevezett ma Nyugat-Németország hi­vatalos képviselője az európai szén- és acélközös­ségnél. Walim ellátása munkaerővel dr. Fritz Schmelter SS-Hauptsturmführer feladata volt. 30 ezer szerencsétlen ember sorsa emlékeztet rá, ho­gyan látta ezt el. Dr. Fritz Schmelter ma egy Frank fúrt am Main-i nagy ipari beruházási bank egyik vezetője. Walim építtetői tehát közvetlenül felelősek az itt elpusztítottak életéért. A fekete Mercedesek­ben minden bizonnyal azok vagy megbízóik ültek, akiket aggaszt: nem maradt-e valami nyom? Szorongó aggódásuk bizonyára egyre szabadab­ban oldódik fel most, hogy a naptár 1965-be for­dult, és közeledik 1965. május 9-e, az a nap. ame­lyen Nyugat-Németországban elévülnek a náci bű­nök. De vajon mit szólnak ehhez Franciaországban, a Szovjetunióban, Olaszországban, Belgiumban. Lengyelországban, Hollandiában és Dániában a walimi titok 30 ezer néma tanújának honfitársai? Fábián Ferenc dául választhatják a föderativ formát is. Gromyko elégedetten állapította meg, hogy a világ államainak túlnyomó többsége határozottan szembeszállt a kongói agresszióval. A Szovjetunió üdvözli ezt, mivel csakúgy mint a múltban, to­vábbra is következetesen harcol az elnyomott né­pek függetlenségéért és szabadságáért — mon­dotta. Tárgyalások a nyugat-berliniek húsvéti látogatásáról Az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus képviselői között megkezdődtek a tárgyalások a nyugat-berliniek húsvéti és pünkösdi látogatásá­val kapcsolatban. Az első megbeszélést Nyugat- Berlinben tartották, és ez alkalommal Erich Wendt államtitkár, az NDK kormányának képviselője éle­sen elitélte azokat a súlyos provokációkat, amelyek­kel a határátlépők ügyében megkötött egyezmény végrehajtását akarták megzavarni. Az államtitkár kifejezésre juttatta az NDK kormányának aggo­dalmát ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban, s kijelentette: az NDK kormánya elvárja, hogy a nyugatberlini szenátus mindent megtesz az egyez­ményt veszélyeztető provokációk megszüntetése érdekében. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! | Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $......................4 Cim: .......................................................... Név: .................................................................. I Város:......................................Állam:............. j

Next

/
Thumbnails
Contents