Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-04 / 5. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 4, 1965 Újabban jobboldali reakciós körök erőfeszítése­ket tettek a pénzért mindenre kész polgári sajtó­ban, hogy. Mexikó külpolitikai vonalát megváltoz­tassák; hogy az uj mexikói köztársasági elnök kor­mánya szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést Kubával. De főként ismerje el Franco-Spanyolor- szágát. Mindjárt előre bocsátom, hogy mindezek a kisérletek sikertelenek maradtak. Válaszként a jobboldali offenzivára, a mexikói nagy elterjedtsé- gü folyóirat, “Siempre” elküldötte egyik munka­társát Franco birodalmába, hogy elfogulatlan ké­pet nyújtson olvasóinak az ottani állapotokról, me­lyeket a fasizmussal rokonszenvező sajtó az egész amerikai kontinensen rózsás színekben rajzol meg. A bátor ujságiró Franco generális hatóságának megkerülésével, Franciaországból a Pyreneus hegy láncán át gyalog jutott át a spanyol határon; mint részletes beszámolójában leirta, minden nagyobb nehézség nélkül. Mert a törvényes, föld alá szorí­tott katalán köztársasági kormány közegei voltak segítségére. Ezek minden terror ellenére rendsze­resen munkában vannak; az újságírót egyik város­ból baj nélkül juttatták el a másikba, egészen a spanyol fővárosig, Franco erőszakszervezetének minden szabad mozgást gátoló intézkedései elle­nére is. Mert egész Spanyolországot átfogja egy antifasiszta ellenállási mozgalom. Az újságírónak módjában volt elbeszélgetni munkás, paraszt és értelmiségi rétegekkel. Cikk­sorozatában beszámolt a spanyol fasiszta rendszer aláaknázottságáról; mint állnak ki a gyárakban nyílt sztrájkokra a fasiszta tilalom ellenére is mind szélesebb munkástömegek; hogy százezrek sztráj­koltak a legutóbbi évek során az asturiai bányák­ban; hogy szilárd antifasiszta front alakult ki az egyetemeken is. A szigorú előzetes cenzúra mel­lett is közkézen forognak antifasiszta röpiratok. Rendszeresen jelennek meg forradalmi újságok. A börtönök telve vannak ugyan megkínzott politi­kai foglyokkal; halálos Ítéletek is gyakoriak, de az ellenállási mozgalom minden fasiszta terror elle­nére is egyre terjed-terebélyesedik. Eljutott egé­szen a kormány erőszakszervezetéig: a falangista pártig is. A napokban Ítélték hosszú börtönbünte­tésre Franco légügyi miniszterének: Lacalle-nak a fiát; egy fiatal diákot, ki büszkén vallotta magát kommunistának. A fasiszta apa önmaga igazolásá­ra revolvert küldött be fiának a börtönbe, hogy öngyilkos legyen és igy mossa tisztára a “család szégyenét”. Az öntudatos forradalmár ifjú nem lett öngyilkos, mert a börtönben is bizik az anti­fasiszta forradalom győzelmében. Valóban, ahol az antifasiszta ellenállási mozgalom — mint Spanyol- országban — mindig újabb és újabb mártírokat termel ki önmagából, ott a győzelem nem is lehet kétséges. Az a tény, hogy Franco tisztára hatalmas erő­szakszervezetén alapult rendszere, mindmáig még sem omlott össze, az csak a külső segítségnek, a “szabad világ” végsőkig menő baráti támogatásá­nak tudható be. Elsősorban az Egyesült Államok segítségének. A washingtoni kormány évtizedek során milliárdnyi dollárt szivattyúzott be Franco diktatúrájába; azon a jogcímen, hogy hadibázisokat építsen ki spanyol földön, milliós kölcsönöket és jelentős ingyenes fegyverszállításokat juttatott Franco rendszerének. Legutóbb Franco, Rota hadi kikötőjét Cadiz mellett, engedte át a Pentagonnak, a Polaris atombombákkal felszerelt tengeralatt­járói számára, természetesen jelentős anyagi ellen­szolgáltatás fejében. Az Egyesült Államok legutób­bi költségvetésében — a külföldi kölcsönök rova­tában — újra jelentős szerepet visz a spanyol fa­siszta diktatúra. Eltekintve újabb milliós kölcsö­nöktől, 21 legmodernebb bombázó repülőgépet bo­csát a Pentagon ingyen Franco rendelkezésére. Hasonlóképpen öt modern hadihajót, amelyeket spanyol hajógyárakban fognak szerelni. Még jelentősebb az a baráti készség, amellyel washingtoni nyomásra, Nyugat-Németország és Franco-Spanyolország közt szoros katonai egyez­mény alakult ki. A katonai egybemunkálkodás az Erhardt-kormány és Franco diktatúrája között annyira kimélyült, hogy joggal beszélhetünk né­met-spanyol “tengely”-ről. A nyugatnémet nagyipa ri üzem, Farbwerke-Hoechst, hatalmas tőkét fek­tetett be ennek során spanyol fegyverkezési üze­mekbe. Ezek speciális fűtőanyagokat, olajat gyár­tanak német bombázó repülőgépek és rakéták szá­mára. A katonai egyezmény során a nyugatnémet diplomácia máris megtett minden erőfeszítést a tekintetben, hogy Franco Spanyolországát is bevon­ják az észak-atlanti fegyveres szövetségbe (angol rövidítésben: NATO), úgyszintén az Európai Közös Piacba is. Hogy milyen szoros a kapcsolat a “demokrati­kus” Nyugat-Németország és Franco katonai dik­tatúrája közt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény — amit az amerikai polgári sajtó, kevés kivétellel, teljesen elhallgatott —, hogy a bonni parlament a múlt év decemberében törvényt foga­dott el, amely a spanyol “Division Azul” (Kék Di­vízió) volt katonái és tisztjeinek német nyugdijat szavazott meg. Ez a divízió tudvalevőleg a máso­dik világháborúban Hitlernek nyújtott fegyveres segítséget a Szovjetunió ellen. Azoknak a “jó szol­gálatoknak” fejében, amelyeket viszont a német náci repülők nyújtottak a spanyol polgárháború­ban Franco számára, Mussolini fasiszta repülőivel egyetemben. Hálából most a Division Azul-ből életben maradt spanyol zsoldosok számára szolgál­tat a bonni kormány jelentős nyugdijakat. Bizo­nyítéka ez annak, hogy amint a világháború során, úgy most sincs ideológiailag semmi különbség a két rendszer közt. A revansiszta, uj atomháborúra Egy középiskolai tanuló leveléből idézek: “Társadalomtudományi tanárunk azt állította, hogy Kelet-Németország mezőgazdasági ország; hogy a háború előtt nagy ipara volt, de a második világháború után a Szovjetunió megfosztotta az or­szágot iparától. Azt mondtam tanáromnak, hogy ezt nem hiszem és Kelet-Németország nagyfokú iparosított nemzet. Azt felelte: ‘Kételkedem’. Arra kérem, küldjön .valami információt a Német De­mokratikus Köztársaság gazdaságáról.” Kelet-Németország valóban egyike a világ leg­jobban iparosított országainak. Az Egyesült Nem­zetek statisztisztikája úgy állítja be, mint amely némely téren vezet, más téren meg egy szinten van Nyugat-Európa három legelőrehaladottabb or­szágával: így pl. 1963-ban az iparosítással elért egy sze­mélyre eső értéktöbblet termelésben — a világát­lagot 100-nak véve alapul — Kelet-Németország 550, Nyugat-Németország 392, Franciaország 223, és Anglia 368 átlagot ért el. Ugyanebben a sorrendben az egy személyre eső villanyerő-termelés 1963-ban kilowattórában szá­mítva: 2,740, 2,689, 1,844, 2,855 volt. Az egy főre eső energiafogyasztás 1963-ban Ke- let-Németországban 5,417, Nyugat-Németország- ban 3,884, Franciaországban 2,591 és Angliában 4,948 kg szénenergiának felelt meg. Kelet-Németország a vas- és acéltermelésben ke! vésbé fejlett, mint a másik három ország, de vezető pozícióban van a vegyi- és géptermelésben. Ha az 1938-as évet 100-nak vesszük, akkor az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) 1963-as ipari termelése 374 volt, Nyugat-Németország 267, Franciaország 248, Anglia 178 arányával szemben. A második világháború előtt az NDK területe mér­sékeltebb iparosítással rendelkezett, kevesebbel, mint Nyugat-Németország, de többel, mint Kelet- Poroszország, a Lengyelországhoz és Szovjetunió­hoz csatolt terület. A sziléziai kohászati központ most szintén Lengyelországhoz tartozik. A négyhatalmi nemzetközi megegyezés 10 milli­árd dolláros német jóvátételt állapított meg a Szovjetuniónak; parányi töredékü kárpótlást azért a félelmetes arányú pusztításért, amit a nácik vég- hezvittek orosz földön. Az Egyesült Államok meg­indította a hidegháborút, megszegte az egyezményt és megakadályozta a jóvátétel jelentős részének elszállítását Nyugat-Németországból. A megszorult szovjet kormány valóban lényeges reparációt vett el Kelet-Németországtól, de nyilvánvaló, hogy nem “szerelte le” az országot, hiszen az ipari termelés fennakadás nélkül emelkedik. Később a Szovjet­unió és más szocialista országok segítették a kelet­német iparosítás előmozdítását. Mialatt a Szovjetunió Kelet-Németországtól vett el jóvátételt, az Egyesült Államok a dollárok mil­lióit öntötte Nyugat-Németországba, a Pentagon agresszív terveinek megfelelő reakciós kormány hatalmának megerősítésére. Miután nem szenve­dett háborús károkat, az Egyesült Államok nem volt rászorulva jóvátételre, mindazonáltal néhány fontos berendezésre rátette a kezét, a kiváltságos amerikai korporációk érdekében. Más amerikai vállalatok hatalmas profitot húztak a Nyugat-Né- metországnak nyújtott segítségből, ami egyúttal készülő német katonai párt és a bonni kormány, természetes szövetségesei Franco fasiszta rendsze­rének, az Egyesült Államok jóváhagyásával. Nem véletlen, hogy a nyugdíj megszavazásával egyidejűleg a nyugatnémet igazságügyminiszter, Bucher kijelentette, hogy a bűnvádi eljárás német náci tömeggyilkosok ellen ez év májusával befeje­ződik. Hiába a külföldi nyomás — mondotta — “mert el kell fogadnunk a tényt, hogy esetleg szükséges lesz, hogy bűntettesekkel éljünk együtt.” Mondotta ezt ugyanakkor, amikor a bonni parla­ment évi egymillióhétszázezer márkát szavazott meg nyugdíjban, volt fasiszta zsoldosok részére. Ezek közt Franco helyettese: Munoz Grande gene­rális, a Division Azul volt parancsnoka, havi 2 ezer márka nyugdijat fog élvezni a német dolgozók pén­zéből. Kéz kezet mos. A hitleri időkben nyújtott testvéri szövetségért, most fizet Francohak a bon­ni “demokratának” álcázott kormány. Mert, mint a parlamenti tárgyalásoknál Erhardt nyugatnémet kancellár leszögezte: “Franco Spanyolországa bás­tya a kommunista veszedelem ellen.” A régi jó magyar közmondás — kis szövegbeli változtatással — alkalmazható a Franco^—Erhardt és ezenfelül a Washington—Madrid barátkozások- ra: “Madarat tolláról, kormányt barátjáról.” segített nekik megszabadulni a felhalmozott és el­helyezhetetlen árutöbblettől. Ez volt tehát a különbség közvetlenül a második világháború után és ebből a helyzetből kifolyólag Nyugat-Németország magasabb életszínvonalat tu­dott nyújtani a lakosság jelentős részének; bár Ke- let-Németországban a dolgozók előnyös helyzetet élveznek a biztonság, a művelődési lehetőségek te­rén és a fejlettebb életpálya elérésében. Azzal, hogy nagyban hirdették az előtérbe helye­zett fényűzést, kihasználva a volt náci erődítmény még erősen érezhető kommunista-ellenes hangula­tát, hatalmas összegeket fizetve megvesztegetés­ként, Nyugat-Németország képes volt saját gazda­ságát erősíteni és Kelet-Németországét gyengíteni azzal, hogy százezrével csalogatta át a határon az orvosokat, mérnököket és szakmunkásokat, mig 1961-ben a határt lezárták. Mindezen hátrányok ellenére az NDK képes volt túlszárnyalni Nyugat-Németországot a gazda­sági növekedés arányában. Ez élesen kidomborít­ja a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szem­ben, mint életképesebb gazdasági rendszert. Kelet-Németország életszínvonala meglehetősen magas más szocialista országokhoz és a legtöbb nyugat-európai országhoz viszonyítva. Ennek a standardnak a további gyors emelése a gazdasági tervezés és ügyvezetési módszerek módosításának központi célkitűzése, amit előző cikkembem ismer­tettem. A kelet-német felső oktatási intézetekben minden 10,000 lakos közül 66 diák tanul, a nyugat­németi 37, a franciaországi 50 és az angliai 41 számaránnyal szemben. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymással versenyeznek az első helyért az oktatás terén. De amikor a szocialista világ ismertetéséről beszélünk, ezen a téren az amerikai oktatás nagyon alacsony fokon áll. A középiskolai tanár teljesen hamis képzete az NDK-ról tipikus. Az ő álláspontját ter­jesztik a hivatalos ügynökségek és a sajtóorgánu­mok többsége. Kalapot emelünk a bátor diákok előtt, akik saját tanítójukat kioktatják. Közben nő a nyomás az egész világon az ellen a hivatalos álláspont ellen, amely különösen Kínát, a Német Demokratikus Köztársaságot és Kubát az engesztelhetetlen ellen­ségeskedés és a féktelen rágalmak célpontjaként kezeli. S--------------------------------------—----------------v ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magyar Országh László féle zsebszolár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St.( New York, N. Y. 10003 \_______________________________________f KIOLVASTAD a lapot? , ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELÖLEI Victor Perlő: AZ AMERIKAI ISKOLÁK ÉS KELET-NÉMETORSZÁG Rácz László "Madarat a tolláról..

Next

/
Thumbnails
Contents