Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-04 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 4, 1965 Újabban jobboldali reakciós körök erőfeszítéseket tettek a pénzért mindenre kész polgári sajtóban, hogy. Mexikó külpolitikai vonalát megváltoztassák; hogy az uj mexikói köztársasági elnök kormánya szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést Kubával. De főként ismerje el Franco-Spanyolor- szágát. Mindjárt előre bocsátom, hogy mindezek a kisérletek sikertelenek maradtak. Válaszként a jobboldali offenzivára, a mexikói nagy elterjedtsé- gü folyóirat, “Siempre” elküldötte egyik munkatársát Franco birodalmába, hogy elfogulatlan képet nyújtson olvasóinak az ottani állapotokról, melyeket a fasizmussal rokonszenvező sajtó az egész amerikai kontinensen rózsás színekben rajzol meg. A bátor ujságiró Franco generális hatóságának megkerülésével, Franciaországból a Pyreneus hegy láncán át gyalog jutott át a spanyol határon; mint részletes beszámolójában leirta, minden nagyobb nehézség nélkül. Mert a törvényes, föld alá szorított katalán köztársasági kormány közegei voltak segítségére. Ezek minden terror ellenére rendszeresen munkában vannak; az újságírót egyik városból baj nélkül juttatták el a másikba, egészen a spanyol fővárosig, Franco erőszakszervezetének minden szabad mozgást gátoló intézkedései ellenére is. Mert egész Spanyolországot átfogja egy antifasiszta ellenállási mozgalom. Az újságírónak módjában volt elbeszélgetni munkás, paraszt és értelmiségi rétegekkel. Cikksorozatában beszámolt a spanyol fasiszta rendszer aláaknázottságáról; mint állnak ki a gyárakban nyílt sztrájkokra a fasiszta tilalom ellenére is mind szélesebb munkástömegek; hogy százezrek sztrájkoltak a legutóbbi évek során az asturiai bányákban; hogy szilárd antifasiszta front alakult ki az egyetemeken is. A szigorú előzetes cenzúra mellett is közkézen forognak antifasiszta röpiratok. Rendszeresen jelennek meg forradalmi újságok. A börtönök telve vannak ugyan megkínzott politikai foglyokkal; halálos Ítéletek is gyakoriak, de az ellenállási mozgalom minden fasiszta terror ellenére is egyre terjed-terebélyesedik. Eljutott egészen a kormány erőszakszervezetéig: a falangista pártig is. A napokban Ítélték hosszú börtönbüntetésre Franco légügyi miniszterének: Lacalle-nak a fiát; egy fiatal diákot, ki büszkén vallotta magát kommunistának. A fasiszta apa önmaga igazolására revolvert küldött be fiának a börtönbe, hogy öngyilkos legyen és igy mossa tisztára a “család szégyenét”. Az öntudatos forradalmár ifjú nem lett öngyilkos, mert a börtönben is bizik az antifasiszta forradalom győzelmében. Valóban, ahol az antifasiszta ellenállási mozgalom — mint Spanyol- országban — mindig újabb és újabb mártírokat termel ki önmagából, ott a győzelem nem is lehet kétséges. Az a tény, hogy Franco tisztára hatalmas erőszakszervezetén alapult rendszere, mindmáig még sem omlott össze, az csak a külső segítségnek, a “szabad világ” végsőkig menő baráti támogatásának tudható be. Elsősorban az Egyesült Államok segítségének. A washingtoni kormány évtizedek során milliárdnyi dollárt szivattyúzott be Franco diktatúrájába; azon a jogcímen, hogy hadibázisokat építsen ki spanyol földön, milliós kölcsönöket és jelentős ingyenes fegyverszállításokat juttatott Franco rendszerének. Legutóbb Franco, Rota hadi kikötőjét Cadiz mellett, engedte át a Pentagonnak, a Polaris atombombákkal felszerelt tengeralattjárói számára, természetesen jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében. Az Egyesült Államok legutóbbi költségvetésében — a külföldi kölcsönök rovatában — újra jelentős szerepet visz a spanyol fasiszta diktatúra. Eltekintve újabb milliós kölcsönöktől, 21 legmodernebb bombázó repülőgépet bocsát a Pentagon ingyen Franco rendelkezésére. Hasonlóképpen öt modern hadihajót, amelyeket spanyol hajógyárakban fognak szerelni. Még jelentősebb az a baráti készség, amellyel washingtoni nyomásra, Nyugat-Németország és Franco-Spanyolország közt szoros katonai egyezmény alakult ki. A katonai egybemunkálkodás az Erhardt-kormány és Franco diktatúrája között annyira kimélyült, hogy joggal beszélhetünk német-spanyol “tengely”-ről. A nyugatnémet nagyipa ri üzem, Farbwerke-Hoechst, hatalmas tőkét fektetett be ennek során spanyol fegyverkezési üzemekbe. Ezek speciális fűtőanyagokat, olajat gyártanak német bombázó repülőgépek és rakéták számára. A katonai egyezmény során a nyugatnémet diplomácia máris megtett minden erőfeszítést a tekintetben, hogy Franco Spanyolországát is bevonják az észak-atlanti fegyveres szövetségbe (angol rövidítésben: NATO), úgyszintén az Európai Közös Piacba is. Hogy milyen szoros a kapcsolat a “demokratikus” Nyugat-Németország és Franco katonai diktatúrája közt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény — amit az amerikai polgári sajtó, kevés kivétellel, teljesen elhallgatott —, hogy a bonni parlament a múlt év decemberében törvényt fogadott el, amely a spanyol “Division Azul” (Kék Divízió) volt katonái és tisztjeinek német nyugdijat szavazott meg. Ez a divízió tudvalevőleg a második világháborúban Hitlernek nyújtott fegyveres segítséget a Szovjetunió ellen. Azoknak a “jó szolgálatoknak” fejében, amelyeket viszont a német náci repülők nyújtottak a spanyol polgárháborúban Franco számára, Mussolini fasiszta repülőivel egyetemben. Hálából most a Division Azul-ből életben maradt spanyol zsoldosok számára szolgáltat a bonni kormány jelentős nyugdijakat. Bizonyítéka ez annak, hogy amint a világháború során, úgy most sincs ideológiailag semmi különbség a két rendszer közt. A revansiszta, uj atomháborúra Egy középiskolai tanuló leveléből idézek: “Társadalomtudományi tanárunk azt állította, hogy Kelet-Németország mezőgazdasági ország; hogy a háború előtt nagy ipara volt, de a második világháború után a Szovjetunió megfosztotta az országot iparától. Azt mondtam tanáromnak, hogy ezt nem hiszem és Kelet-Németország nagyfokú iparosított nemzet. Azt felelte: ‘Kételkedem’. Arra kérem, küldjön .valami információt a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságáról.” Kelet-Németország valóban egyike a világ legjobban iparosított országainak. Az Egyesült Nemzetek statisztisztikája úgy állítja be, mint amely némely téren vezet, más téren meg egy szinten van Nyugat-Európa három legelőrehaladottabb országával: így pl. 1963-ban az iparosítással elért egy személyre eső értéktöbblet termelésben — a világátlagot 100-nak véve alapul — Kelet-Németország 550, Nyugat-Németország 392, Franciaország 223, és Anglia 368 átlagot ért el. Ugyanebben a sorrendben az egy személyre eső villanyerő-termelés 1963-ban kilowattórában számítva: 2,740, 2,689, 1,844, 2,855 volt. Az egy főre eső energiafogyasztás 1963-ban Ke- let-Németországban 5,417, Nyugat-Németország- ban 3,884, Franciaországban 2,591 és Angliában 4,948 kg szénenergiának felelt meg. Kelet-Németország a vas- és acéltermelésben ke! vésbé fejlett, mint a másik három ország, de vezető pozícióban van a vegyi- és géptermelésben. Ha az 1938-as évet 100-nak vesszük, akkor az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) 1963-as ipari termelése 374 volt, Nyugat-Németország 267, Franciaország 248, Anglia 178 arányával szemben. A második világháború előtt az NDK területe mérsékeltebb iparosítással rendelkezett, kevesebbel, mint Nyugat-Németország, de többel, mint Kelet- Poroszország, a Lengyelországhoz és Szovjetunióhoz csatolt terület. A sziléziai kohászati központ most szintén Lengyelországhoz tartozik. A négyhatalmi nemzetközi megegyezés 10 milliárd dolláros német jóvátételt állapított meg a Szovjetuniónak; parányi töredékü kárpótlást azért a félelmetes arányú pusztításért, amit a nácik vég- hezvittek orosz földön. Az Egyesült Államok megindította a hidegháborút, megszegte az egyezményt és megakadályozta a jóvátétel jelentős részének elszállítását Nyugat-Németországból. A megszorult szovjet kormány valóban lényeges reparációt vett el Kelet-Németországtól, de nyilvánvaló, hogy nem “szerelte le” az országot, hiszen az ipari termelés fennakadás nélkül emelkedik. Később a Szovjetunió és más szocialista országok segítették a keletnémet iparosítás előmozdítását. Mialatt a Szovjetunió Kelet-Németországtól vett el jóvátételt, az Egyesült Államok a dollárok millióit öntötte Nyugat-Németországba, a Pentagon agresszív terveinek megfelelő reakciós kormány hatalmának megerősítésére. Miután nem szenvedett háborús károkat, az Egyesült Államok nem volt rászorulva jóvátételre, mindazonáltal néhány fontos berendezésre rátette a kezét, a kiváltságos amerikai korporációk érdekében. Más amerikai vállalatok hatalmas profitot húztak a Nyugat-Né- metországnak nyújtott segítségből, ami egyúttal készülő német katonai párt és a bonni kormány, természetes szövetségesei Franco fasiszta rendszerének, az Egyesült Államok jóváhagyásával. Nem véletlen, hogy a nyugdíj megszavazásával egyidejűleg a nyugatnémet igazságügyminiszter, Bucher kijelentette, hogy a bűnvádi eljárás német náci tömeggyilkosok ellen ez év májusával befejeződik. Hiába a külföldi nyomás — mondotta — “mert el kell fogadnunk a tényt, hogy esetleg szükséges lesz, hogy bűntettesekkel éljünk együtt.” Mondotta ezt ugyanakkor, amikor a bonni parlament évi egymillióhétszázezer márkát szavazott meg nyugdíjban, volt fasiszta zsoldosok részére. Ezek közt Franco helyettese: Munoz Grande generális, a Division Azul volt parancsnoka, havi 2 ezer márka nyugdijat fog élvezni a német dolgozók pénzéből. Kéz kezet mos. A hitleri időkben nyújtott testvéri szövetségért, most fizet Francohak a bonni “demokratának” álcázott kormány. Mert, mint a parlamenti tárgyalásoknál Erhardt nyugatnémet kancellár leszögezte: “Franco Spanyolországa bástya a kommunista veszedelem ellen.” A régi jó magyar közmondás — kis szövegbeli változtatással — alkalmazható a Franco^—Erhardt és ezenfelül a Washington—Madrid barátkozások- ra: “Madarat tolláról, kormányt barátjáról.” segített nekik megszabadulni a felhalmozott és elhelyezhetetlen árutöbblettől. Ez volt tehát a különbség közvetlenül a második világháború után és ebből a helyzetből kifolyólag Nyugat-Németország magasabb életszínvonalat tudott nyújtani a lakosság jelentős részének; bár Ke- let-Németországban a dolgozók előnyös helyzetet élveznek a biztonság, a művelődési lehetőségek terén és a fejlettebb életpálya elérésében. Azzal, hogy nagyban hirdették az előtérbe helyezett fényűzést, kihasználva a volt náci erődítmény még erősen érezhető kommunista-ellenes hangulatát, hatalmas összegeket fizetve megvesztegetésként, Nyugat-Németország képes volt saját gazdaságát erősíteni és Kelet-Németországét gyengíteni azzal, hogy százezrével csalogatta át a határon az orvosokat, mérnököket és szakmunkásokat, mig 1961-ben a határt lezárták. Mindezen hátrányok ellenére az NDK képes volt túlszárnyalni Nyugat-Németországot a gazdasági növekedés arányában. Ez élesen kidomborítja a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben, mint életképesebb gazdasági rendszert. Kelet-Németország életszínvonala meglehetősen magas más szocialista országokhoz és a legtöbb nyugat-európai országhoz viszonyítva. Ennek a standardnak a további gyors emelése a gazdasági tervezés és ügyvezetési módszerek módosításának központi célkitűzése, amit előző cikkembem ismertettem. A kelet-német felső oktatási intézetekben minden 10,000 lakos közül 66 diák tanul, a nyugatnémeti 37, a franciaországi 50 és az angliai 41 számaránnyal szemben. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymással versenyeznek az első helyért az oktatás terén. De amikor a szocialista világ ismertetéséről beszélünk, ezen a téren az amerikai oktatás nagyon alacsony fokon áll. A középiskolai tanár teljesen hamis képzete az NDK-ról tipikus. Az ő álláspontját terjesztik a hivatalos ügynökségek és a sajtóorgánumok többsége. Kalapot emelünk a bátor diákok előtt, akik saját tanítójukat kioktatják. Közben nő a nyomás az egész világon az ellen a hivatalos álláspont ellen, amely különösen Kínát, a Német Demokratikus Köztársaságot és Kubát az engesztelhetetlen ellenségeskedés és a féktelen rágalmak célpontjaként kezeli. S--------------------------------------—----------------v ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magyar Országh László féle zsebszolár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. 16th St.( New York, N. Y. 10003 \_______________________________________f KIOLVASTAD a lapot? , ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELÖLEI Victor Perlő: AZ AMERIKAI ISKOLÁK ÉS KELET-NÉMETORSZÁG Rácz László "Madarat a tolláról..
