Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-28 / 4. szám
Thursday, January 28, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD £ auoGWftn én €átom... z rja.: EMN Kinek higyjiink? Egy bizonyos: a hirdetéseknek nem lehet hinni. A statisztikákat befolyásolják. A hadügy-, a kül- ligy- és az igazságügyminisztérium jelentéseit máról-holnapra megcáfolják az események. Kémszervezetünk, a CIA és a kivizsgálásokra hivatott FBI azt jelenti, ami érdekeinek megfelel és úgy, ahogyan érdekei megkivánják. Adlai Stevenson szava valamikor jelentett valamit. Most oda süllyedt, hogy egyik kijelentésével kapcsolatban, amely az Egyesült Nemzetek tagjai előtt hangzott el, Wm. Warbey angol munkapárti képviselő állította: "Amerika képviselője olyan hazugságot állitott, amely arcátlanságával Göbbels-et George Washingtonhoz hasonlítja.” Az újságok, a magazinok, a rádió és a tv a szándékos félrevezetések és megtévesztések csatornái, amelyeknek mindig arra kell figyelni, hogy miképpen járhatnak a hirdetők kedvében és hogyan szolgálják legjobban érdekeiket. Kinek higyjünk hát? Lehet a kereskedőnek hinni, aki a színes képeket altató tv árát, az eredeti árról 399 dollár 63 centi, szállítja le? Vagy a kereskedőnek, aki a napokban egyik ismerősünk házának fűtőtestét hajlandó volt “speciális áron” kerek 400 dollárért beszerezni és tiz perc múlva a “speciális árat” egészen speciális 349 dollárra szállította le, amikor meghallotta, hogy versenytársa 350 dolláros ajánlatot tett? Évekkel ezelőtt kelés támadt a kezemen és az arcomon. Az orvos szakszerű vizsgálat után elrendelte, hogy ideiglenesen hagyjam abba a husevést. Amikor elárultam, hogy évek óta vegetáriánus koszton élek, szemrebbenés nélkül elrendelte, hogy akkor kezdjek húst enni. (Ezt évekkel ezelőtt részletesen megírtam lapunkban.) Nem kezdtem húst enni, a kelések elmúltak. Lehet orvosnak hinni? 1939 őszétől 1940 decemberéig a dél-carolinai Cőltimhiavárosban volt irodám. Akkor gyors el- határozássaF~táveatam*onnar.. mert helybeli üzlettársam négerekkel szemben tanúsított barátságom miatt kilátásba helyezte, hogy “kikergetnek a városból.” (Ezt is megírtam régebben lapunkban.) Távozásom előtt néhány héttel felkerestem a város legjobbnak nevezett fogorvosát, mert tudtam, hogy bizonyos korrigálásokra lenne szükség. A fogorvos megvizsgált és kimondta az Ítéletet: ösz- szes fogaimat sürgősen ki kell huzni. Azzal távoztam, hogy majd meggondolom a dolgot. Meggondoltam és úgy határoztam, hogy ha már ilyen végső megoldásra került a dolog, a műtétnek akkor vetem alá magamat, amikor visszaérkezem Los Angelesbe, állandó tartózkodási helyemre. Los Angelesben felkerestem a fogorvost, akit többen melegen ajánlottak. Megvizsgált és ő is kimondta az ítéletet: egyetlen fogat sem kell kihúzni, csak generáljavitásra van szükség. Ezt meg is csinálta és utána 23 évig kezelt, amig úgy határoztam, hogy orvost cserélek. Az uj fogorvos az első vizsgálat után megkopogtatott egy fogat, amellyel már hosszabb idő óta rossz viszonyban voltam és komoly fejcsóválások közepette igy nyilatkozott: “Ezt a fogat évekkel ezelőtt ki kellett volna huzni.” Lehet fogorvosnak hinni? Tekintettel arra, hogy angol gyártmányú Ford autónk van, a zsirozás és egyéb munkálatok elvégzését rendszerint olyan garázsban végeztetjük, amelynek angol Ford képviselete van. Egy alkalommal a zsirozás elvégzése után a szerelő azt mondja: “A sebességváltót sürgősen ki kell cserélni, mert különben komoly baj lehet.” Amikor megmondtam, hogy egy másik szakértő garázsában két hónappal azelőtt már kicserélték, ráhagyta, hogy hát akkor nem kell kicserélni. Azóta több mint egy év és néhány ezer mérföld múlt el és a sebességváltóval nincsen se komoly, se más baj. Jobb lett volna hinni és a sebességváltót “sürgősen” kicserélni — 65 dollárért? Európába utazásunk előtt vettem egy utravaló ébresztő órát, amely meglepően rövid időn belül mindent mutatott, csak a pontos időt nem. Ilyenkor jól jön, ha van kéznél olyan ismerős, aki az órás mesterséget még az óhazában tanulta és egy ilyen ismerőshöz vittem az órámat. Otthagytam a beteget és két nap múlva elmentem érte. “Nincs komoly baja — mondta az órás-ismerősöm — csak az olajat kellett kicserélni, mert régi, tul-sürü olaj volt benne.” Az olajcsere körülbelül annyiba került, mint a jóval nagyobb Ford autónál; fizettem es elégedetten távoztam. Éppen Izraelben voltunk, amikor az ébresztőóra megint rakoncátlankodni kezdett és mint ilyenkor szokás, egy magyar órás kezébe helyeztem, aki a mesterségét még az óhazában tanulta. Másnap elmentem az óráért... Ha el nem árulnám, akkor is tudhatnád nyájas olvasó, hogy mi volt a baj: “Az olajat kellett kicserélni, mert a régi olaj túl sürü volt.” Elsinore-i jó barátunkon, Schubert Józsefen kívül van-e órás, akinek hinni lehet? Azt tudjuk, hogy politikusoknak, akik választások előtt eget-földet, ráadásul csillagokat Ígérnek, nem lehet hinni. Lehetséges, hogy az egész világ(Könyvszemle) Felix Greene: “The Curtain of. Ignonuw^ published by Doubleday $5.50. Sokat hallottunk már “függönyök”-ről; van selyemfüggöny, vasfüggöny, nádfüggöny, stb. Ezekkel a függönyökkel — akár léteznek, akár csak valakinek az agyában születtek meg — az emberek tudatában azt a gondolatot igyekeznek elhinteni, hogy a függönyök mögött valami titok van, oda nem lehet betekinteni. A “vasfüggönyt” még a mai napig is emlegetik, bár akinek megvan az útiköltsége, az elmehet a “vasfüggöny” mögé és bárkivel beszélgethet bármiről. Tehát ezek a jelzők ma már nem tévesztenek meg senkit. Van azonban egy másik függöny is, amire nem lehet ráfogni, hogy a népi demokráciák állították fel. Ez a függöny itt van, az Egyesült Államokban. Neve: a “tudatlanság függönye” a kommerciális sajtó állította fel és olyan hatásos, hogy képes az egész amerikai népet sötétségben tartani afelől, hogy pl. mi történik egy olyan hatalmas országban, mint a 700 milliós Kina. Felix Greene, akinek Írásaival már néhány évvel ezelőtt foglalkoztunk, most újabban kiadott egy könyvet “The Curtain of Ignorance” címen. Aki ezt a könyvet a kezébe veszi, nem tudja letenni, amig az utolsó soráig el nem olvasta. Greene történelmi bepillantást nyújt Kina életébe és rámutat az Egyesült Államok és Kina közötti viszonyra már a századforduló előtt. Leszegezi, hogy az amerikai nép mindig ferdített képet kapott erről a hatalmas országról, mert a kormány és az üzleti világ érdekei úgy kívánták. Minden állítását dokumentumokkal támasztja alá. Nem ir azokról a kérdésekről, amelyek a nemzetközi munkásmozgalmat mostanában foglalkoztatják, sőt mindent elkövet, hogy azt elkerülje. Vizsgálja és rámutat arra, hogy honnan ered az a torzított kép, amit erről a nagyon szorgalmas, becsületes népről és azon törekvéséről kapunk, hogy országát felépítse és egy boldogabb jövőt biztosítson magának és gyermekeinek. Greene a polgári sajtót okozza a “tudatlanság függönyéinek létezéséért és rámutat, hogy miképpen érte el ez a sajtó ezt az eredményt. Ismerteti a China Lobby piszkos szerepét és hogy az amerikai nép hogyan adóztatja meg önmagát agymosása érdekében. A State Department és más kormányszervek összejátszanak a sajtóval és mindenről, ami Kínában történik, elferdített képet adnak. Ha az átlagos amerikaitól megkérdezzük, hogy mit tud a jelenlegi Kínáról, akkor olyan választ kapunk, amitől a hajunk égnek állhat. Éhség, emberirtás (genocide), ateizmus, rabszolgamunka, a családi élet összetörése, a nők nacionalizálása, a felforgatás és forradalom exportálása, politikai hátbatámadás, militarista agresszió, atombombairtás . .. mindezt belevésték az amerikai nép tudatába. mint amelyek jellemzők a kínai életre. Hogy csak egy példát mutassunk: néhány évvel ezelőtt, amikor a természet mostohasága, valamint sok hibából kifolyólag rossz volt a termés Kínában és kénytelenek voltak élelmet importálni, a polgári sajtó rámutatott, hogy mindennek az oka az, hogy a kínai kormány megszervezte a “kommunákat”. Greene rámutat arra, hogy bármilyen hibák voltak, éppen ezek a kommunák voltak azok, amelyek a kínai népet megmentették az éhezéstől. Tudvalevő dolog, hogy régente Kínában sok esetben volt éhínség, amihez a mostoha természet mellett az imperialisták kizsákmányolása is nagyban hozzájárult és a nép milliószámra pusztult éhen. Most pontosan a népi “kommunák” segítségével képesek voltak az ország termését igazságosan és ügyesen szétosztani és — habár szűkösen — de mindenkinek jutott élelem, senki sem pusztult éhen. Aki ismeri Kina történelmét, az tudatában van annak, hogy ez milyen óriási eredmény. A baloldali sajtó is vétkes Az agymosást azonban nemcsak a polgári sajtó csinálta, hozzásegített ehhez a baloldali sajtó is. nak példát mutató társadalmunkban már senkinek nem lehet hinni? Nem tudom... Én csak azt tudom, hogy életem folyamán csak egy kereskedőről hallottam, akinek hinni lehetett. Ez az egy az életére esküdött, hogy naponta ráfizet az üzletre. Arra a kérdésre, hogy ha mindennap ráfizet, miből él? — ez volt a válasza: Abból, amit vasárnap megspórolok, mert akkor zárva tartok. Ezen az egy szavahihető emberen kívül, kinek higyjünk? Mi sem voltunk képesek tárgyilagos képet nyújtani Kínáról, márcsak azért sem, mert nem kaptunk kellő felvilágosítást. Más lapokban is ezeket a hiányosságokat találhatjuk. Az egyik lap pl. foglalkozott a kínai állásponttal politikai téren, de nem irt semmit arról, hogy a szocializmus építésében milyen eredményeket ért el a kínai nép és nem cáfolta meg a kínaiak éhezéséről terjesztett rémhíreket; nem irt a konstruktiv építésről, stb. Amig a baloldali sajtó Amerikában büszkén tekinthet vissza arra a szerepre, amit a Szovjetunióval kapcsolatos hazugságok visszaverésében játszott, addig Kínával kapcsolatban elmulasztotta az' alkalmat. Ma az amerikai nép többsége meg van győződve arról, hogy életmódját a “sárga veszedelem” fenyegeti. A béke és háború kérdése Felix Greene nem látja ezt a “sárga veszedelmet” és úgy értékeli a helyzetet, hogy Kina minden akcióját az imperializmus politikája váltja ki. Ha militáns, annak oka az, hogy területét fenyegetik, hogy a hetedik flotta a partjai mentén cirkál, hogy Taiwan felett nem rendelkezik és Délkelet- Ázsiában a háborús veszély fenyeget. Tibetben az imperializmus szervezte meg a felkelést és Indiával való viszonyát ugyancsak az imperialisták mérgezik meg. Mig békés határmegállapodásokra tudott jutni Burma, Bhutan, Nepal, Mongolia, Pakisztán-nal és sehol sem állitott fel követeléseket, sőt ő nyújtott előnyöket ezeknek az országoknak, addig az indiai határkérdésben nem jön létre megegyezés, mert India kormánya mindig arra figyel, hogy miként szavaznak az amerikai szenátusban az “önzetlen segélynyújtás” kérdésében. Felix Greene távol áll a kommunizmustól és ezt a polgári sajtó is elismeri. De tudatában van annak, hogy Amerikában csak úgy bontakozhat ki az egészséges politika, ha rendületlenül leleplezzük azoknak a szerepét, akiknek érdeke, hogy a népet sötétségben tartsák. Leleplezi ezeket az urakat, Dean Achesontól kezdve a China Lobby-istákon keresztül egészen a Committee of One Million-ig. a Time és Life nagy folyóiratoktól kezdve a New York Times napilapon át egészen az elemi iskolás tájékoztató füzetekig. Ezt a rendkívül tájkoztató könyvet minden olvasónknak a legmelegebben ajánlhatjuk. A. R. Figyelmeztetés gyomorfekélyeseknek A Public Health Service kiadott nyomtatványában figyelmeztet arra, hogy a gyomorfekély szimptomái egyes esetekben leplezik a gyomorrák jelenlétét. A “Cancer of the Stomach” cimü könyvecskében az egészségügyi hivatal felhívja a figyelmet, hogy sokkal nagyobb a lehetősége az ilyen módon fel nem ismert gyomorráknak, mint annak, hogy a gyomorfekély rákos megbetegedéssé válik. Ebből kifolyólag, a Public Health Service azt ajánlja, hogy akik gyomorfekély kezelésben részesülnek, a kezelés tartama alatt rendszeres röntgen-vizsgálatot is kapjanak. A gyomorrák egyre ritkábban fordul elő az Egyesült Államokban, de még igy is évente 19 ezren halnak meg ebben a betegségben. Amerikai főiskolások a washingtoni magyar követségen A pennsylvaniai Merivian főiskola több mint 40 diákja kereste fel a washingtoni magyar követséget, hogy felvilágosításokat kapjon a mai Magyar- ország életéről. A diákok kérdéseire Radványi János követ, ideiglenes ügyvivő és Varga István követségi titkár válaszolt. Az amerikai fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták a mai Magyarország életéről szóló beszámolókat. A “tudatlanság függönye”
