Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-28 / 4. szám
Thursday, January 28, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Vendég a Quai d’Orsayn A francia külpolitika nagy kérdése: ajtónyitás Kelet felé vagy Bonn—Párizs tengely? 37, Quai d‘Orsay. Egyemeletes palota a hozzá kapcsolódó hatalmas szárnyépületekkel. Nem szerepel az útikalauzokban ajánlott párizsi látnivalók között. Egyszerű vonalaival, végtelen ablaksoraival valóban alig tűnik fel a francia főváros temérdek műemléke között. Az utolsó száz év történetének sok nemzetközi horderejű eseménye mégis ennek az épületnek, a falai között zajlott le. ÜL Napóleon császársága óta itt van a francia diplomácia főhadiszállása. A Szajna-rakpart neve azóta azonosult a francia külpolitika fogalmával. A “Quai d’Orsay” a francia diplomáciát jelenti a köztudatban. Január 12-én ritka vendéget fogadott a Quai d’Orsay gazdája, Couve de Murville külügyminiszter. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere érkezett Párizsba a francia kormány meghívására, hogy tárgyaljon francia kollégájával. A két ország kapcsolatainak történetében ez volt a külügyminiszterek első találkozása. A két világháború között, a Horthy-rendszer külpolitikája a német szövetségre épült, mint azelőtt a Monarchia idején. Franciaország pedig a Magyarországot körülvevő un. kisantantállamokra alapozta befolyását Közép-Európában. A felszabadulás után, hosszú évekig, a hidegháborús politika légköre akadályozta meg a magyar—francia viszony fejlődését. Csupán az utóbbi években bekövetkezett nemzetközi enyhülés érlelte meg a magyar—francia kapcsolatok most már szemmel látható javulását. A múlt évben a két ország kölcsönösen nagyköveti szintre emelte külképviseletét. A Budapesti Nemzetközi Vásáron miniszter képviselte Francia- országot. (Az első francia miniszter a magyar fővárosban Ferenc József kora óta.) A december elején Budapesten aláirt kétéves kulturális megállapodás lényegesen kibővítette az együttműködést a kultúra, a művészet, a tudomány különböző területein. A franciák kezdik felfedezni a magyar szellemi értékeket. Nemcsak a magyar irodalmi müvek: József Attila, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Eery Tibor,' Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Füst Milán és mások Írásai jelentek meg francia nyelven, hanem a magyar tudósokat is megismerik. Kevesen tudják például hogy az ó-francia nyelvet meghívott magyar professzor, a debreceni Hermann József tanítja a párizsi egyetemen. A tárgyalások Péter János és de Murville megbeszélése kiterjedt a két ország kapcsolatainak valamennyi fontos területére. Megvitatták a nemzetközi politika számos kérdéseit is. Megmutatkozott, hogy mindkét kormány a kölcsönös kapcsolatok további fejlesztését kívánja. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy rövidesen tárgyalások kezdődnek több kétoldalú egyezmény megkötéséről. A hosszúlejáratú gazdasági szerződés a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére, a kulturális egyezmény a művészeti, az irodalmi és általában a kulturális együttműködés ápolására szolgálna. Eddig egy- vagy kétéyes munkatervek szabályozták ezeket a kapcsolatokat. Tervbe vették a műszaki tudományos együttműködésről, a konzuli kapcsolatokról szóló egyezmény megkötését is. Couve de Murville elfogadta Péter János külügyminiszter meghívását hivatalos magyarországi látogatásra. A tárgyaláson fontos helyet foglaltak el a nemzetközi politika kérdései is. Mint Péter János nyilatkozatában kiemelte: ezeket a békés együttélés politikájának szellemében vizsgálták meg. Számos kérdésben találkoztak, másokban természetesen eltértek a nézetek. A megbeszélés azonban mindvégig a kölcsönös barátság légkörében folyt le. Alkalmat adott az a nézetek kicserélésére olyan “kényes kérdésekről” is, mint a francia kormánynak független, kiszélesített, “európai” Európáról hangoztatott tétele. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Péter János megjegyezte: folytatni lehet róla az eszmecserét, de véleménye szerint bizonyos ellentmondás mutatkozik a Közös Piac elvei és a francia kormánynak a földrajzi méreteire kibővített Európáról vallott nézetei között. A világsajtó nagy figyelmet szentel a magyar külügyminiszter látogatásának. Az 1956-os ellen- forradalom óta nem írtak annyit a francia lapok Magyarországról, mint ezekben a napokban. Most azonban csak elvétve hallatszott barátságtalan hang, a francia sajtó zöme elismeréssel irt Magyar- országról. Természetesen akadtak kommentárok, amelyek a nyugati kapcsolatok rendezésére és fejlesztésére irányuló magyar törekvésben a nyugati sajtóban nemegyszer hangoztatott un. “centrifugális erő” jelét vélték feldezni. A helyzetet reálisan elemző cikkek azonban rámutatnak ennek a spekulációnak az alaptalanságára. így például a Combat a magyar külügyminiszter látogatásával foglalkozó cikkében kiemelte: Franciaországnak a Kelet iránti érdeklődése kedvező fogadtatásra talált az egész szocialista táborban. Franciaországnak nincsenek területi követelései. Betöltheti a hid szerepét a “két Európa” között. A francia politika vonzóerejének azonban határt szab a francia—nyugatnémet szövetség. A szocialista országok és Párizs A magyar külügyminiszter párizsi látogatása csaknem egybeesett Franciaország és a szocialista országok között fonódó kapcsolatok több más fontos eseményével. Peyrefitte francia tájékoztatásügyi miniszter jelentős megállapodást irt alá Moszk vában a szovjet és a francia rádió és televízió együttműködéséről. Párizsban Manescu román külügyminiszter kulturális egyezményt irt alá. E napokban lépett érvénybe a Szovjetunió és Francia- ország uj ötéves gazdasági egyezménye, amely mintegy hatvan százalékkal növeli a két ország külkereskedelmi forgalmát. Az NDK-val is megállapodás jött létre, amelynek értelmében Franciaország csaknem megduplázza kereskedelmét a demokratikus Németországgal. Csehszlovákiával, Bulgáriával is folyik a gazdasági szerződések előkésziNagyobb kereskedelem lesz a szocialista országokkal Nagy a valószínűsége annak, hogy a nyugati országoknak a szocialista országokkal folytatott kereskedelme lényegesen megnövekedik.. Már az elmúlt néhány évben is jelentős fejlemények voltak ezen a téren és egyedül a múlt évben 13 milliárd dollárt kitevő üzletet bonyolítottak le egymással a keleti és a nyugati országok. Ez egymagában 20 százalékos emelkedés. Nemrégiben amerikai nagyvállalatok vezetői a legszivélyesebb fogadtatásban részesültek a szovjet fővárosban és egy pekingi áruminta-bemutatón fontos angol ipari cikkek kerültek kiállításra. Románia pedig amerikai gyárberendezések nagyméretű vásárlására kötött szerződést. Anglia, Franciaország és Japán, nagyüzemi felszerelések vásárlására hosszabb, 5-től 15 éven belüli lejáratú hitelt nyújtott a Szovjetuniónak. Evvel megtörték az U.S. által kierőszakolt kölcsön- korlátozást, amely szerint a szocialista országoknak csak maximum 5 évi lejáratú hitelt nyújtottak. A hangulat kedvező megváltozását jelentette Johnson elnök január 4-i beszéde, amelyben kifejezte abbeli reményét, hogy a szovjet vezetők meglátogatják az Egyesült Államokat. A Kínai Népköztársaság kormánya nagy érdeklődést mutatott a kereskedelem kiterjesztésére Nyugat- Európával és Japánnal. A szocialista országok készen állnak nagymeny- nyiségü modern gépek felvásárlására, amelyekért viszont saját nyersanyagaikat és már sok esetben saját gyártmányaikat szállítanák. Az értékkülönbséget a hitel pótolná. A Szovjetunió exportálásra ajánl fényképezőgépeket, órákat és villamossági továbbitó felszerelést. Ezen árui a nyugaton is versenyképesek, részint olcsó áraik, részint kiváló technikai minőségük miatt. A nyugat-európai országok és Japán már megtettek minden előkészületet a kelet-nyugati kereskedelem nagyvonal ki- terjesztésére. Az un. stratégiai áruk exportálására vonatkozó tilalmat már sehol sem veszik számításba. A szigorúan katonai jellegű áruk kivételével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország, úgyszólván mindent beszerezhet a nyugati országokból. Egyedül az Egyesült Államokban tartják fenn még mindig az export-tilalmat, de már itt is mutatkoznak jelek arra, hogy enyhíteni fogják vagy megszüntetik. Az elnök az ország problémáiról mondott beszédében kijelentette: “A kormány, a szakszervezetek és az ipar vezetőivel együtt azon fáradozik, hogy a békés kereskedelmet továbbfejlessze” a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal .Az elnöknek ezen kijelentését az amerikai ipari és kereskedelmi világ a legnagyobb megelégedéssel fogadta. tése, a Romániával kötendő hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény aláírására pedig rövidesen sor kerül Bukarestben. A francia diplomácia “ajtónyitása” Kelet felé a francia közvélemény túlnyomó többségének helyeslésével találkozik. Franciaországnak — irta a Paris Presse — rövidesen jelentős kapcsolatai lesznek valamennyi szocialista országgal. Teljesen uj helyzet ez, amely nagy lehetőségeket igér, mert megfelel a közeledés reális és kölcsönös kívánságának. A Rambouillet-i találkozó előtt A Humanité is hangoztatja, hogy bármilyenek legyenek is a szocialista országok felé tett francia kezdeményezések indító okai, kétségtelen, hogy megfelelnek a francia nép érdekeinek, mert átlépést jelentenek a helyes irányba, a megkülönböztetés nélkül valamennyi népre kiterjedő baráti kapcsolatok fejlesztése felé... A francia külpolitika keleti nagyhete közvetlenül Erhard látogatása előtt zajlott le. Párizsban most nagy érdeklődéssel tekintenek a bonni kancellár és De Gaulle tanácskozása elé. Megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy a keleti kapcsolatok kérdése fontos helyet kap a másfél napos négyszemközti megbeszélésen. Latba veti-e De Gualle befolyását és ütőkártyáit, hogy reálisabb politikára, a területi követelések feladására bírja a kancellárt? Vagy többre tartja-e a repedt Párizs —Bonn tengely megmentését? A Rambouillet-i találkozó megadja majd a választ. Talán nem azonnal, mert az intim eszmecserén hozott döntések alighanem titokban maradnak, előbb-utóbb azonban kifejezésre jutnak Párizs és Bonn gyakorlati politikájában. L. F. (Az Erhard—De Gaulle találkozóról egy későbbi cikkünkben jelentünk.) Az Európai Közös Piac ellentmondásai Az európai közös piac országai avval a fogas kérdéssel állnak szemben: továbbfejleszthetik-e gazdasági együttműködésüket a politikai és nukleáris téré való egyetértés nélkül. Az 1964-es évben bizonyos sikereket értek el, legalább elvben, a gazdasági együttműködés terén. A politikai egység és az un. nukleáris védelem megteremtésében azonban nem tudtak eredményt felmutatni. Az uj év különösen kritikusnak Ígérkezik, mert minden eddiginél súlyosabb es Vu,.-ágasabb megoldásod elé állítja az illetékes államokat. 1963-ban De Gaulle elnök vétót emelt Anglia tagsága ellen, amely nagy akadályt gördített a gazdasági blokk terveinek megvalósítása elé. Hosz- szas tárgyalások után Franciaország beleegyezett a Nyugat-Németországgal való gazdasági együttműködésbe, amiért cserében Németország hajlandónak mutatkozott résztvenni a közös mezőgazda- sági programban. Nyugat-Németország a gazdasági blokk legfejlettebb ipari országa és Franciaország a legnagyobb mezőgazdasági termelő. A Kennedy elnöls által megkezdett és Kennedy Round néven ismeretes tárgyalások legfőbb célja, az ipari tarifák redukálása, az Egyesült Államok után a másodiké legfejlettebb ipari ország, Nyugat-Németország számára rendkívüli előnyöket nyújtana. Az országok közötti vámmentes mezőgazdasági kereskedelem megoldaná Franciaország legnagyobb problémáját: hogyan értékesítse felesleges termékeit. Mindkét ország számára nagy jelentőséggel bír a Kennedy Round-tárgyalások további kimenetele- és sikeres véglegesítése. A sikeres megállapodások előtt azonban még rendkívüli nagy akadályok vannak. A nagy ipari országok között a tényleges alkudozás csak most veszi kezdetét. Ez határozza meg, hogy melyik áru vámját redukálják és milyen arányban. A földművelési termékek vámjának kérdésében még elvi különbségek is vannak. Ha csak gazdasági akadályok lennének, azt lehetne mondani ,hogy ezeket előbb-utóbb, alkudozásokkal és engedményekkel, sikeresen meg lehet oldani. A gazdasági integráció kérdése azonban nem független a politikai és a katonai szövetség kérdésétől. Ezen a téren a valóságos helyzet az, hogy nagy nézeteltérések választják el az európai közös piac országait egymástól. A gazdasági megegyezésekhez pedig feltétlenül szükséges a politikai egység megteremtése. Ugyanide tartozik az evvel szervesen összefüggő katonai egység kérdése is. Az un. nukleáris védelem kérdésében az országok közötti szakadások elmélyültek. Mindaddig, amig ezek az ellentétek fennállnak, az európai közös piac célkitűzései megvalósithatatlanok.
