Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-28 / 4. szám

ö AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 28, 1965 MOCAMBIQUE, öt évszázados portugál gyarmati “civilizátori küldetés” után Mocambique Lourenco Marques kikötővárosá­ban december 30-án hivatalos közleményt adtak ki: Diaca körzetében heves összetűzések zajlottak le a felkelők és a portugál gyarmati katonaság között. A kommüniké több részletet nem közöl, s csak annyit jegyez meg, hogy az “áldozatok száma magas.” Angola és “Portugál” Giunea után Mocambique- ban is megkezdődött a fegyveres nemzeti felkelés az afrikai portugál gyarmatositók ellen. A harcok valójában 1964 szeptembere óta folynak: a portu­gál hadsereg erődjeit és kaszárnyáit több támadás érte, a felkelők aláaknáztak és felrobbantottak több vonatot. A gyarmati katonaság megtorló ak­ciói során egész városnegyedek népét hurcolták el koncentrációs táborokba, egész falvakat pusztítot­tak el napalmbombákkal. Az ENSZ többszöri figyelmeztetése és az Afrikai Egység Szervezetének ismételt felszólítása ellené­re Salazar egy jottányit sem változtatott gyarmati politikáján. Közölte, hogy “az egész világ ellené­ben” is kész folytatni Portugália “civilizátori kül­detését” és “Afrika gyermekeinek megtérítését a keresztény hitre.” Vajon mit eredményezett az öt évszázados por­tugál kolonialista “civilizátori misszió”, amelyet oly lelkesült szavakkal dicsőített a múlt év júliusá­ban Lourenco Marques polgármestere, amikor Americo Tomas portugál elnök látogatását fogad­ta? Az írástudatlanok aránya Mocambique-ban 99.8 százalékos! Az afrikai gyermekek egyetlen lehető­sége, hogy megtanuljanak irni-olvasni, felvételük a katolikus misszionáriusok valamelyik iskolájába. De ezekben az iskolákban a tanítók megelégednek azzal, hogy a diákokat csak annyira oktassák, amennyi a főnökök parancsainak megértéséhez éppen szükséges. A portugál közigazgatás a gyarmat hétmillió af­rikai lakosának nem ad jogokat, s azokból csupán, a százezernyi európai lakos részesül. Általános a kényszermunka. Az alkotmány hangsúlyozza, hogy Mocambique lakóit bírói Ítélet végrehajtása, vagy pénzügyi kötelezettségek behajtása során munká­ra lehet kényszeríteni: ezen az alapon “szervezik” a tömeges kényszermunkát. Olyan súlyos adókat vetnek ki az afrikai lakosokra, amelyeket képtele­nek megfizetni, s igy a gyarmati közigazgatás he­lyi képviselője elrendeli, hogy az “adótartozás” fejében kényszermunkát végezzenek. A lakosság átlagosan évente hat hónapon át végez kényszer­munkát az ültetvényeken vagy a bányákban! De a kényszermunka nem marad meg Mocam­bique határai között. A portugál kormány megálla­podást kötött a dél-afrikai kormánnyal arról, hogy évente százezer mocambique-i munkást bocsát a transvali bányatársaságok rendelkezésére. Ennek fejében a dél-afrikai kormány garantálta, hogy a Johannesburgba irányuló importszállitmányok 47.5 százalékát Lourenco Marques kikötőjén keresztül bonyolítják le. Ez az üzlet — amely nemzetközi rabszolga-kereskedéssel egyértelmű — évente leg­alább hárommillió dollár hasznot hajt a lisszaboni kormánynak. A megszálló katonaság létszámát fokozatosan nö­velték, s ma már 40,000 portugál katona állomáso­zik Mocambique-ban, hogy fenntartsa a “salazari rendet.” A 783,000 négyzetkilométernyi területű gyarmat stratégiai pontjain repülőtereket építet­tek, hogy csapataikat gyorsan a “zavargások” kör­zetébe szállíthassák. Ezeken kívül a legnagyobb építkezések célja uj börtönök létesítése; a régiek megteltek. Egyedül Muidumbe körzetében kétezer afrikai hazafit tartóztattak le. ^\ ÚJBÓL KAPHATÓ Magyar-Angol és Angol-Magvar Qrszágh László féle zsebszótár Ára kötetenként $2.50 és 25 cent postaköltség Rendelje meg még ma a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 E. lóth St., New York, N. Y. 10003 \---------------------------------r A portugál kommandók razziáik során gyilkol­nak; a légierő a partizánok által felszabadított kör­zetek falvai ellen légitámadásokat intéz, és a kuny­hókat napalmbombákkal gyújtja fel. Mocambique népe megalakította a Frelimo szer­vezetét: a Frelimo (Mocambique Nemzeti Felsza- baditási Frontja) három nagy nemzeti szervezet koalíciója. E három szervezet (az Afrikai Nemzeti Unió, a Nemzeti Demokratikus Szövetség és a Függetlenségi Unió) közös felhívásban szólította fel a munkásokat és parasztokat, az ültetvények, a bányák, az üzemek és a kikötők dolgozóit, az ér­telmiségieket, a diákokat és a portugálok által be­sorozott afrikai katonákat, ragadjanak fegyvert ha­zájuk felszabadítására. A Frelimo elnöke, dr. Edu­ardo Mondlane az ENSZ-nek a gyarmatosítás fel­számolásával foglalkozó bizottsága előtt igy fogal­mazta meg a felszabadító harc céljait: “Teljes füg­getlenséget akarunk! Kormányunk a mi arculatun­kat tükrözze. Az önrendelkezés jogát követeljük, Mocambique is el akar indulni a politikai, a gazda­sági és a társadalmi fejlődés utján.” Olajat kutatnak az egész világon A világ állandóan növekvő olajszükségletének kielégítésére, számos helyen kutatásokat végeznek uj olajforrások felfedezése céljából. A nyugati or­szágok részéről kutatások folynak az Északi-tenger alatt, a Perzsa-öbölben, az afrikai partmenti tenge­rekben. Különös nagy súlyt fektetnek a kutatások­ra Észak-Afrikában, a Középkeleten és Ausztráliá­ban. Az olajkutakat olyan iramban építik minde­nütt, hogy ez év végére Nyugat-Európa olajterme­lése előreláthatólag megkétszereződik. Japánban a fejlődés még ennél is rohamosabb. A kereslet évi 7—9%-os növekedésével a meg­lévő nyersolajforrások termelését felfokozzák. Ezekben még 25%-os többtermelés is lehetséges. A Középkeleten 1956-tól 1963-ig az olajtermelés a kétszeresére emelkedett. Múlt évben a termelés ott elérte az Egyesült Államok olajtermelésének színvonalát; megdöntötte Amerika vezető szerepét a világ olajtermelésében. A Perzsa-öbölben fellelt tengeralatti olajtelepek és Oman-ban és Abu Dha- bi-ban a szárazföldi uj telepek, előreláthatólag na­pi 500 ezer hordó olajjal növelik a termelést ebben az évben, túlszárnyalva a U.S. termeléséit is. Az olajtermelés ugrásszerű emelkedésére számíthat­nak Libyában is. A legnagyobb jelentőségű olaj­ban gazdag vidékeket a Gulf Oil Corporation fe­dezte fel a Niger Delta partvidéki vizeiben. A múlt év végén már módjában volt napi 25 ezer hordó olajjal ellátni az európai piacot. A termelés óriási növekedése ellenére, az olaj- társaságok általános tiszta haszna nem haladta meg az előző évit. Ez részben abból származik, hogy a Szovjetunió is jelentős olajtermeléssel lépett a világpiacra. Az idén lényegesen nagyobb mennyisé­gű szovjet olaj exportálására lehet számítani, mert az Ural-Volga vidékről a Lengyelországba és Kelet- Németországba nyúló Comecon-olajvezeték befeje­ződött és a Szovjetunió egy uj hálózat megépí­téséhez kezdett. A szállítás további megkönnyíté­sére a szovjet olajszállító flottát is lényegesen kibő­vítik. A mindenüvé elterjedő földgázvezetékek is befejezéshez közelednek, melyek ellátják a belföl­di tüzelőellátás nagy részét és export céljára még nagyobb mennyiségű olajat szabadítanak fel. A szovjet teherszállítás kiterjesztésével, a nyugati olajvállalatokat újabb kereskedelmi vetélytárs fe­nyegeti. A modern technológia fejlődésével azonban az olajszükségletet még beláthatatlan időkig nem le­het kielégíteni. Ezért állandóan folynak a kutatá­sok uj olajmezők felfedezésére. Ebben az évben az olajvállalatok a legnagyobb érdeklődést az észa­ki-tengeri olajkutak fúrására fordítják. Ez év tava­szán 50 olajcég együttes vállalkozással a világ leg­nagyobb olajkutatását indítja meg. Előkészületeket tesznek a mélyvizi fúrásokra és az egyik csoport már meg is kezdte a munkálatokat. A Szovjetunió olajfejlesztésének kiterjesztéséről már egy előbbi cikkben beszámoltunk. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLEI Európai zsoldosokat verbuválnak Kongónak A Leopoldville-be érkező repülőgépek egyre több európai zsoldost szállítanak Moise Csőmbe hadseregébe. Az elmúlt hetekben százával érkez­tek a jelentkezők Franciaországból, Belgiumból és más európai országokból, hogy csatlakozzanak a népi erők ellen harcoló fehér zsoldos csapatok­hoz. A délafrikai zsoldosok száma megcsappant. Hat­hónapos szerződésük lejárt és Csőmbe kormánya helyükbe fehér csapatokat szervez meg. Az afri­kai országok élesen elitélik a külföldi zsoldosok alkalmazását és az ENSZ a múlt hónapban határo­zati javaslatot szavazott meg a zsoldosok eltávolí­tására. Csőmbe azonban nem hajlandó eleget ten­ni ennek a határozatnak. Miután saját kongói had­serege teljesen hasznavehetetlen, a fehér zsoldosok megszervezése nyújtja az egyetlen lehetőséget a népellenes háború folytatására. Az egyetlen enged mény, amit Csőmbe megtesz, hogy a gyűlölt dél­afrikaiak helyett most európai zsoldosokkal pró­bálkozik. Nem valószínű, hogy kedvezőbb ered­ményt érhet el velük. ötszáz napig egysejtüekkel Júrij Gagarin nyilatkozata Jurij Gagarin, az első szovjet űrhajós nyilatko­zatot adott az AND hírügynökségnek. Ebben érinti az űrhajózás néhány időszerű kérdését, a többi között a Holdra, a Marsra és más égitestekre való eljutás problémáját. Idézi szovjet tudósok véleményét, akik szerint a Holdra történő leszálláskor az automatika meg­bízhatóbb lehet, mint az ember. A távolabbi űr­utazást megelőzően viszont — amikor több űrha­jónak kell esetleg egy Földkörüli pályán találkoz­nia — elengedhetetlenül szükséges az űrhajók ké­zi vezérlése. Ha ötszemélyes űrhajó menne a Marsra, akkor a számítások szerint 23 tonna vizet, élelmet és oxi­gént kellene vinnie magával. Gagarin szerint ez aligha célszerű. Inkább egysejtű szervezetek segít­ségével kell megteremteni az anyagok körforgal­mának zárt rendszerét. Szóba jöhet még a személy­zet élettevékenységének mesterséges lelassítása, különleges orvosi eszközökkel. Gagarin úgy véli, hogy a Mars-ürhajón a pa­rancsnokon kívül mérnöknek, szerelőnek, orvos­nak, biológusnak és természetesen csillagásznak kell lennie. Ez az ut a számítások szerint oda-vissza több mint 500 nap. Saját “kozmikus” terveiről szólva, Gagarin ezt mondotta: — Nem azért repültünk fel a világűrbe, hogy kozmikus edzéseink ezzel befejeződjenek. Arra számítunk, hogy a jövőben is feljutunk a kozmikus térségbe, újabb űrutazásokat teszünk, esetleg nem is egyszer. Most felkészülünk ezekre, de azt, hogy mikor, hogyan s ki repül közülünk, egyelőre nehéz megmondani. A TASZSZ jelentette, hogy a Nemzetközi Űrha­józási Bizottság elé terjesztették elfogadás végett azt a két abszolút és hat világrekordot, amelyeket a több utast szállító Voszhod szovjet szputnikür- hajó ért el repülése során. Az Eiffel-torony védekezik az öngyilkosok ellen A párizsi Eiffel-torony műemlékvédő bizottsága és Párizs város képviselői megvitatták, hogyan le­hetne megakadályozni, hogy az életuntak a 300 méter magas tornyot válasszák ki öngyilkosságuk színhelyéül. Elhatározták, hogy a torony legalsó és legfelső teraszát magas védőráccsal veszik kö­rül, a középső teraszon viszont, ahol a védőrács elcsúfítaná a műemléket, megkettőzik az őrszeme­ket. Hetvenöt év alatt 339-en ugrottak le a torony­ról. Csak egyetlen öngyilkosjelölt maradt életben: egy személyautó rugalmas tetejére esett, amely lefékezte az ütés erejét. Teljesen újszerű anyagból készült kontaktlencsék­kel kísérleteznek a prágai egyetemi szemklinikán. A gumiszerü ruganyos anyagnak sok előnye van a korábban használtakkal szemben, s a jelek szerint az újfajta lencséket azok is viselni tudják majd, akik eddig nem tudták megszokni.

Next

/
Thumbnails
Contents