Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-24 / 25. szám

Thursday, June 24, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORB n SZEGED Játék a téren 50,000 jegy elkelt. — Mibe kerül egy előadás? — A környezet szerepe. — Az idei műsor A Szegedi Szabadtéri Játékoknak igen sok hive van, de akadnak ellenzői is. Az ellenzők leginkább a sajátos, Dóm téri kör­nyezet és a műsorra tűzött darabok “ellentmondá­sait” hangsúlyozzák. Szerintük ezen a 700 négyzet- méternyi (szükség esetén 1100-ra is bővithető) szinpadon csupán azokat a prózai és zenés müve­ket szabad bemutatni, amelyek a környezethez mindenféle kényszer nélkül hozzáidomithatók. A kéttornyú dóm azonban a drámáknak, operáknak és baletteknek csupán egy kis hányadában “sze­repeltethető.” Szegeden Nádasdy Kálmán intenciói szerint ter­vezik egy-egy év műsorát. Szerinte a Dóm téri színpadot “úgy kell felfogni, mintha nyitott szín­ház lenne, amelynek plafonja a csillagos ég.” Eb­ben a meghatározásban az is benne van, hogy al­kalmanként el kell tekinteni a Dómtól és a szépen kiképzett árkádsortól. Semlegesíteni kell a hátte­ret. 1959 nyarán újították fel a Szabadtéri Játéko­kat. Azt megelőzően 1931-ben kísérleteztek elő­ször a sok szereplőt és közreműködőt mozgósító, színházi jellegű előadás rendezésével. 1933-tól hét éven át a maihoz hasonló nyári előadássorozatokat mutattak be Szegeden. Próbák éjjel-nappal A felújítás óta eltelt hat esztendő mérlege: 103 előadást tartottak az 1959-ben 5,500, 1961- től pedig hét ezer nézőt befogadó szabadtéri szin­padon. 23 alkalommal operaelőadást, 27-szer dal­játékot, 21-szer prózai müvet, 16-szor balettet ját­szottak. Hét estén át volt népi táncbemutató (Álla­mi Népi Együttes); kétszer oratórium és kétszer koncert műsor. 600 ezer néző látta összesen az előadásokat. Nyaranta 2,500—3,000 közreműködője van a já­tékoknak. A próbák junius végén, julius első nap­jaiban kezdődnek és az utolsó előadás napjáig (ami rendszerint augusztus 20-án van) szinte éjjel­nappal folynak. A színészek, a táncosok, a zene- és énekkar tagjai 3—4—5 alkalmi próbahelyiség­ben készülnek egy-egy előadásra. A legtöbb szereplőt “Az ember tragédiája” és az “Aida” foglalkoztatott. A legmagasabb költség- vetésük természetesen a nagyszemélyzetü darabok­nak van. A Tragédiát az 1960-as bemutató óta most negyedszer tűzik műsorra, de az idei előadás merő­ben más lesz, mint az eddigiek. Vámos László évekig érlelt, izgalmas, uj elképzelésben tervezi Madách drámai költeményének bemutatóját. 600 ezer forintot irányoztak elő a megújított előadás jelmez- és diszletköltségeire. További 300 ezer fo­rint jut a színészek, valamint az ének- és zenekar honorálására. Az áramfogyasztással és egyéb do­logi kiadásokkal együtt 1.1 millió forintba kerül Az ember tragédiájának idei három előadása. (1959-ben 3.5 millió volt, 1965-ben 7 millió forint lesz a Szegedi Szabadtéri játékok 15 előadásának összes kiadása.) Azt is érdemes feljegyezni, hogy évről évre igyekszenek nemzetközivé avatni a Dóm téri elő­adásokat. Az elmúlt hat alkalommal oly világhírű művészek szerepeltek Szegeden, mint Paul Robe­son, Luigi Ottolini, Zenaida Pally, Margherita Ro- berti, Peter Glossop, Bruno Prevedi, Margaret Ty- nes, Edmond Hurshell, Elena Cernei, Alfonso La Moréna, Eduard Strauss, Henryk Czyz. Az együtte­sek közül a moszkvai Bolsoj 120-tagu balett-társu­lata egy, a moszkvai Nyemirovics-Dancsenko Szín­ház száz tagú balett-társulata pedig két alkalom­mal. 400—420 külföldi közreműködője volt eddig a Játékoknak. A hazai művészek közül is számos élvonalbeli színész és énekes játszott a Szegedi Szabadtéri Já­tékok eddigi előadásain: Lukács Margit, Váradi Hédi, Mátyás Mária, Gyurkovics Mária, Házy Er­zsébet, Básti Lajos, Major Tamás, Bessenyei Fe­renc, Gőzön Gyula, Sárdy János, Svéd Sándor, Ilosfalvy Róbert, Udvardy Tibor, Fodor János, Maleczky Oszkár, Radnay György és mások; a ren­dezők közül pedig Békés András, Major Tamás, Milkó András és Szinetár Miklós. A Játékok hire otthon, de a határokon túl is évről évre nő. 1964-ben 1,000 hir és cikk jelent meg a magyar sajtóban a szegedi eseménysorozat­ról. Gyakran járnak külföldi újságírók is Szegeden. Tavaly például a Life amerikai képesmagazin ri­portere figyelte és örökítette meg tiz napon át az előkészületeket. Idén tiz nyelven 105 ezer prospek­tust küldtek szét. (Tavaly még csak öt nyelven és 50 ezer példányban juttatták külföldre a Szegedi Szabadtéri Játékok programját ismertető füzete­ket.) El a provincializmustól Hat héttel az idei Játékok megnyitása előtt — bár az időjárás nem kedvez a szabadtéri színpadok előzetes propagandájának és jegyelővételének! — 50 ezer jegy kelt el. A 90 ezres jegykészletnek több mint fele. A jegyek zömét jól kiépített kö­zönségszervező hálózaton át juttatják el az ország minden részébe. Kilenc megyében van képviselője a szegedi játékoknak. Az IBUSZ, az idegenforgal­mi szervek, a Színházak Jegyirodájának közvetíté­sével 30—35,000 jegyet igényelt. A megnövekedett érdeklődés nyilván a meghir­detett műsornak szól. Az ember tragédiájának már említett előadásán kívül bemutatják Puccini “Tu- randot”-ját neves külföldi vendégénekesekkel a főszerepekben. Egy angol staggione pedig négy alkalommal játssza el Leonard Bernstein “West Side Story” cimü zenés színjátékét. Az is eltér az eddigi gyakorlattól, hogy augusztus 19-én nagysza­bású koncertmüsort rendeznek, Fischer Annie-nek, Lehel Györgynek és a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével. A Szegedi Szabadtéri Játékok hat esztendejének az a legmegbecsülendőbb tanulsága, hogy olyan előadásokat kell nyújtani, amelyek hetekkel, sőt hónapokkal az eseménysorozat előtt felkeltik a kö­zönség legszélesebb rétegeinek érdeklődését. De ezen túlmenően: a szegedi “nyitott színház­nak” ki kell lépnie a provincializmus bűvköréből. Hiszen a világ dráma-, zenedráma- és balett-termé­sének legjobb, legvonzóbb darabjai a szocialista kultúrának elidegeníthetetlen részét képezik. A közönség igényli ezeket a produkciókat. Ami drága A növekvő érdeklődés ellenére egy-két jelenség még zavarokat okoz, nehezíti, hogy közüggyé, or­szágos megmozdulássá váljanak a szegedi előadá­sok. Kettőre közülük érdemes felhívni a figyel­met. 1. Drága az utazás Szegedre. Kiszámították, hogy Miskolcról két ember szegedi kirándulása (az utazással, színházjeggyel, szállással és egyéb kiadá­sokkal) 500 forintot is elér. Az első — harminc év előtti — Szegedi Szabad­téri Játékokra az ország minden részéről filléres­vonatok és autóbuszok szállították a közönséget. A felújított játékok vezetői azonban évek óta nem tudják elérni, hogy a belföldi közönség 50 száza­lékos vasúti kedvezményt kapjon. 2. A Játékok otthoni hírneve körül sincs minden rendben. Hiába nyomtatják ki már az év elején a plakátokat (50 ezer példányban), azok többhónapos Csipkerózsika-álomba szenderülnek. Az Állami Hir­dető Vállalat olyan összegű hirdetési dijat kér (egy példány egy hónapig tartó utcai kiragasztása több mint 4 forintba kerül!), hogy ezt a tehertételt a Játékok nem tudják viselni. "Fesztiválváros" A külföldről jött újságírók Szegedet “Fesz­tiválvárosként” szokták emlegetni. Ez túlzás. Any- nyi azonban bizonyos, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetőinek, irányítóinak elképzelése sze­rint 8—10 év múlva Szegeden már nem csupán a Dóm előtti tér óriás nézőtere várja estéről estére a látogatókat. Elképzelésük szerint már 1966-ban megnyitják a kétezer személyt befogadó ujszegedi szabadtéri színpadot, majd fokozatosan tovább szé­lesíti a fesztivál programját: a Móra Ferenc Mu­zeum előtti téren körszinház jellegű színpadot és nézőteret szeretnének kialakítani, ahol évről-évre egy-egy görög drámát mutatnának be. Három­négy olyan koncertterem is van a városban, amely alkalmas lenne komolyzenei események céljaira. Azt is tervezik, hogy a Szegedi Nemzeti Színházban is rendeznek előadásokat a fesztivál ideje alatt, s hogy itt mutatnák be, kísérleteznék ki azokat az uj zenés drámákat, melyeket később a Dóm térre vinnének ki. Ezek a tervek még sok esztendő munkáját, erő­feszítését igénylik. Annyi azonban bizonyos, hogy az a lelkesedés, amely most már hetedik esztehde- je átforrósitja a szegedi nyarak hangulatát, még sok kellemes meglepetést okoz majd a közönség­nek. (MO) Gyerek állkapcsából származnak a 450,000 éves emberi fogak Egy ép és két töredékes emberi fog került ed­dig elő a feltárás alatt lévő, 350,000 éves vértes- szöllősi lelőhelyen. Csaknem tiz tudományos szak­ma képviselői folytatnak tervszerű feltárást e Bu­dapesttől 50 kilométerre északnyugatra fekvő lelő­helyen, mely a leggazdagabb a maga nemében Európában. Oroszlánok, bölények 1962 óta folyik a feltárási munka a vértesszöllő- si kőbánya egy részében. Sok apróbb-nagyobb ál­latfaj maradványait találták meg eddig a leletben. A nagyobb állatok között medvék, oroszlánok, far­kasok, bölény és szarvas is van. Rétegtani szem­pontból a lelet a jégkorszak kevéssé ismert közép­ső szakaszát képviseli, s e kor állatvilágának leg­gazdagabb lelőhelye Európában. Dr. Vértes László, a Magyar Nemzeti Muzeum régészeti osztályának vezető munkatársa, a vértes- szöllősi feltárási munkálatok irányitója az MTI munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a feltárás eredményei a várakozásnak meg­felelően jól alakulnak. A leletben talált állatcsontok és eszközök mint­egy 450,000 évesek — mondotta. Nem kétséges, hogy a leletben talált emberi fogak is azonos ko­rúak, tekintettel a zavartalan rétegződés tanúsá­gára. Kenneth P. Oakley, a British Museum világszer­te ismert régészeti szakértője a közelmúltban kor­meghatározó fluor- és uránvizsgálatot végzett a vértesszöllősi lelet mintaanyagával. Mint dr. Vér­tes Lászlónak levélben megírta, a vizsgálatok ered­ménye nem áll ellentétben a magyar szakemberek megállapításaival. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó három emberi fog — melyek közül egy ép, kettő pedig tö­redékes — azt mutatja, hogy a vértesszöllősi em­ber megközelítőleg a jávai, a pekingi, Európán be­lül pedig a heidelbergi emberrel egykorú. Bár antropológiailag töredékes az anyag, igen fontos, hogy telepszerű körülmények között talál­ták, pontosan lokalizált helyen. A fogak gyerek-állkapocshoz tartoznak. Talán soha nem derül majd ki, hogy ez kultikus trófea része velt-e vagy pedig kannibál lakoma marad­ványa. A lelet zömét állatcsont-maradványokkal tele­szórt tűzhelyek adják. Nem várható, hogy sirgöd- rös emberi temetkezésre is bukkanjanak. Az adott helyen az embermaradványok előfordulásának csak a már említett két lehetősége van: kultikus vagy kannibalisztikus ok. Ugyanez a két lehetőség forgott fenn a Peking közelében talált leletnél. Jórészt étkezési okokra lehet visszavezetni azt a tényt, hogy a lelet főképpen apróra tört csontok­ból áll. Nagyobb csontok azért sem maradtak fönn, mert abban a korban csonttal tüzeltek is. Hat méter mélyen Ez év tavaszán folytatják a vértesszöllősi bá­nyában az ásatásokat. 25 négyzetméter kiterjedésű anyagot fognak feldolgozni. A leletek négy külön rétegre tagozódnak: három gyengébb felső- és egy összefüggő alsó rétegre. Mindezt hat méterrel a felszín alatt találták. A kulturréteget egy méter vastag, kemény mészkőréteg borítja. Dr. Vértes László hangoztatta, nagy jelentőségű a feltárás szempontjából, hogy Magyarországon ál­landó szakmai munkaközösség működik — az ő vezetésével —, mely komplex módon foglalkozik minden feltárás eredményével. A tavaszi feltárási munka során ő állandóan a telepen fog tartózkod­ni, s véle lesz egymást váltva egy-két régész és egyetemi hallgató. A szükségnek megfelelően fel­keresi a lelőhelyet dr. Kretzói ősállattan tanár, Thoma András antropológus, valamint csiga-paleon tológusok és paleo-botanikusok, akiknek szerepe nélkülözhetetlen a leletek korának meghatározá­sában. Tavaly hat külföldi szakember is megtekin­tette a feltárási munkálatokat. %wvwv\»vw»»vwvvw\wvvwwww**wvvw»w»w*»v v0 Munkabizottság alakult Hévíz fejlesztésére. A bizottság szakemberei felmérik a fürdőhely táv­lati fejlesztésének lehetőségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents