Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-27 / 21. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1925 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. Vol. XIV. No. 21. Thursday, May 27, 1965. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 4-0397. A MEREDEK SZÉLÉN TÁNCOLUNK "... A U.S. közegek még mindig tagadják, hogy amerikai haderők segítették az Imbert polgári-katonai juntát, de a U.S. tisztek a harci zóna amerikaiak által kontrollált állásaiban azt mondták, hogy parancsot kaptak, lőj jenek a térségben lévő minden felkelőre, aki megállítani próbálja a juntaerőket." ' "... Most már bizonyossá vált, hogy Gen. Antonio Imbert nem elfogadható a felkelők részére, még átmeneti elnökként sem." 'Nem arról van szó, hogy senki sem szereti Imbert-et' — mondta a felkelők egyik vezetője. 'Gyűlölik és fantasztikus, hogy a U.S. odahelyezte őt'." "... De az amerikai tengerészgyalogsághoz és az ejtőernyősökhöz még nem jutott el a hir. A tisztek nyíltan bevallják, hogy segítik az Imbert-erőket a felkelők ellen védőtüzeléssel, felszereléssel, összeköttetéssel és hírközléssel. 'Ott az az ellenség' — mondta kedden este a 82. Airborne Divízió egyik kópiára. 'Le fogjuk lőni a gazfickókat, ha kidugják a fejüket'." "... A washingtoni főmegbizottak: Thomas Mann, a gazdasági ügyek helyettes államtitkára. Jack Vaughan, helyettes államtitkár és McGeorge Bundy, elnökmegbizott ideutazása úgyszólván semmit sem jelentett a gyors megoldás érdekében. 'Jöttek, beszéltek, mintha tiz perc alatt mindent el tudnának intézni, azután elmentek és közben az öldöklés tovább folyik', mondta az egyik elkeseredett diplomata. 'Azt hiszem, elhatározták: hadd harcoljon tovább Gén. Imbert a felkelők ellen, hadd lőj jön le nőket és gyermekeket, úgyhogy tárgyalások esetén Col. Caamanot kedvezőtlenebb helyzetbe kényszerítsék. Ez nagyon cinikus dolog'." ". .. Amint egyik nap múlik a másik után, a dominikaiak mind harciasabban a felkelők pártjára állnak és mindinkább amerikaellenesek lesznek." "...Tudvalévő, hogy legalább két ismert kommunista, Fidelio Despradel és egy másik, elhagyta Ciuad Nuevat (a felkelők területét) és a U.S. által kontrollált nemzetközi biztonsági zónában van, nem elrejtőzve, csak nem állnak rendelkezésre és nincsen hatalmuk a felkelők területén." EATON FIGYELMEZTET Cyrus S. Eaton a Szovjetunióból visszatérve a háború közelgő veszélyére figyelmedet Cyrus S. Eaton, clevelandi nagyvállalkozó most érkezett vissza a Szovjetunióban és más szocialista országokban tett körútjáról, amelyről sajtókonferencián számolt be. Elmondotta Aleksei N. Kosygin miniszterelnökkel tartott interjújának kiemelkedő részleteit és kihangsúlyozta, hogy Kosygin a U.S. vietnami beavatkozását rendkivül súlyos provokációnak tekinti. A szovjet miniszterelnök neki ugv nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a Kinai Népköztársaság, tekintettel a helyzetre, összeegyezteti az ideológiai nézeteltéréseket és “erőik egyesítésével mérnek csapást az Egyesült Államokra Vietnamban, ha az meg nem változtatja ottani célkitűzéseit.” A szovjet kormány vezetője kijelentette, hogy az Egyesült Államok vietnami lépései “nem adnak más lehetőséget, mint háborút,” és a Szovjetunió “teljes erejével” fog visz szavágni az amerikai csapatokra, ha abba nem hagyják1 Észak-Vietnam bombázását. Egy másik interjúban Mr. Eaton szerint Anastas I. Mi- koyan elnök úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió szívesebben maradna jóbarátságban az Egyesült Államokkal, de ezt lehetetlenné teszik a bombázások. Mrs. Eaton, aki szintén jelen volt Moszkvában és gyorsirási jegyzeteket vett az interjúról, megjegyezte, hogy a szovjet kormány kötelezte magát Észak-Vietnam védelmére és a Kínával fennálló el vi különbségek jelentéktele nek ahhoz képest, hogy milyen rossz erkölcsi hatással lenne, ha a Szovjetunió nem tartaná be Ígéretét. Mr. Eaton azon véleményének adott kifejezést, hogy a szocialista országokban nagyon nagy az elkeseredés az Egyesült Államok vietnami magatartása iránt. “A legjó- i zanabbul tekintve a helyzetet, úgy látom, hogy a katasztrófa szélén állunk és hacsak valami csoda nem történik a következő hónapban, attól tartok, hogy az emberiség sorsa megpecsételődött”, mondotta Eaton. Azt is mondotta, hogy “soha életemben olyan komoly aggodalommal telt emberrel nem találkoztam, mint amilyen Kosygin volt”, amikor a Johnson elnök kéznél levő beszédeiből idézett. “Kijelentései lényegileg azt jelentik, hogy az Egyesült Államok hadat üzent a Szovjetuniónak”, mondotta a szovjet miniszterelnök. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A SZABADSÁG MELLETT DÖNTÖTT Alkotmányellenesnek minősítette a Legfelsőbb Bíróság azt a szövetségi törvényt, mely szerint azoknak, akikhez külföldről úgynevezett “kommunista politikai propaganda” érkezik, kérniök kell a postától az ilyen újságok, magazinok kikézbesítését. A postaügyi minisztérium a törvény végrehajtását azonnal beszüntette. "... Jelentések arról számolnak be, hogy Rafael Fernandez Domiguez-t, a felkelők kormányának igazságügyminiszterét megölték az Egyesült Államok katonái, akik gépfegyverrel támadták meg azt a katonai alakulatot, amely át akarta ■ venni a kiürített elnöki palotát. . ." (Ez a palota a felkelők területén van. — Szerk.) ★ A fent közölt idézeteket (egy nap újsághíreit) a két legbefolyásosabb hírlap, a New York Times és a New York Herald Tribune május 20-i számaiból vettük. így néz ki Washington "semlegességi" politikája a kis közép-amerikai köztársaságban. Mert ne tévesszenek meg senkit a mézes-mázos kijelentések, hogy "egyezkedni akarunk"; McGeorge Bundy lement "közvetíteni", "tárgyaltunk a felkelőkkel", "tárgyaltunk a lojalistákkal" (már mint a generálisokkal), az "OAS vette át a semlegesség és a be-nem- avatkozás szerepét", az "Egyesült Nemzetek küldött egyeztető bizottságot", stb. Mindez csak szemfényvesztés, ámítás. A washingtoni kamarilla elvesztette a fejét és az erőszak politikájához folyamodott. Vajon milyen változáson ment át a washingtoni politika attól az időtől kezdve, amikor megkezdték Észak-Vietnam bombázását? Mert hiszen addig az úgynevezett "containment" politikáját vallotta Washington, vagy hogy csak a "kommunistákat" akarja megállitani terjeszkedésükben. Most már azonban nem erről van szó. Most már ugylátszik, hogy Washington annak is útját akarja állni, hogy bárhol, ahol úgy érzi, hogy befolyása veszélyeztetve van, akár egy demokratikus kormány se alakulhasson, mert az esetleg "kommunizmussá fajulhat". Most már nemcsak titkos segítséget adunk a generálisoknak, a diktátoroknak, a nép ellenségeinek, hanem nyilt támogatásban részesítjük őket. Nem más ez, mint nyers, nyilt beavatkozás a gyengébb államok belügyeibe. Nézzük csak jobban a térképeket, amelyeket az országban minden hirlap közölt. Először elfoglalunk egy bizonyos területet (az ürügyet már nem is érdemes megemlíteni), azután kiszélesítjük, később "folyosót" épitünk ki magunknak a felkelők területén, majd ezt szélesítjük ki. Újra felfegyverezzük a lefegyverzett generálisokat, kiéheztetjük a felkelőket, etetjük a generálisok csapatait, stb. Vagy soroljuk tovább? S mindezt hipokrita kijelentésekkel kisérjük, mint pl. hogy csapataink "semlegesen" viselkednek. Washington meztelenül áll az egész világ közvéleménye előtt, akárcsak a fasiszták, akik a "vörös veszedelmet" emlegetve egymásután igázták le a különböző országokat. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy még szólás- (Folytatás a 3-ik oldalon) "Az egész világ gyűlölni ...” Kivonatok Morse szenátor megrázó beszédéből Johnson elnök vietnami, kiterjesztett katonai költségvetésének szenátusi megszavazása előtt, május 5-én és 6-án, Wayne Morse szenátor két beszédet mondott, amelyek szókimondásban és keresetlen őszinteségben felülmúlják eddigi beszédeit. Ezekből a következőket idézzük: Vajon tényleg hajlandók vagyunk elfoglalni azt az álláspontot, hogy az egész világon magunkra vállaljuk a kommunista forradalmakkal szemben a rendőr szerepét? Sem módunk, sem elég emberi erőnk nincs ennek a rendőri “Ellenzem Johnson háborús politikáját.. ” DETROIT, Mich. — Emil Mazey, a United Auto Workers Union országos titkár- pénztárnoka, a Detroit Committee to End the War in Vietnam és több más békeszervezet által egybehívott tö- meggyülésen többek között a következőket mondotta: "Ellenzem Johnson elnök háborús politikáját. Vietnamban demokráciáért és szabadságért harcolunk. De Vietnamban nincs sem demokrácia, sem szabadság. Nem a nép választotta a kormányt. "Vietnamban nincs szervezési lehetősége a szakszervezeteknek. A háború célja az, hogy népellenes, reakciós ural mat tartsunk hatalmon. "Mindazokat, akik e háborút ellenzik, 'árulóknak' nevezik és azzal vádolják, hogy nem harcolnak a kommunizmus ellen. A tény az, hogy a jelen washingtoni politikai vonal egyenlő Goldwater politikájával. E noha e politikai vonalat a republikánusok nagy buzgalommal támogatják, amikor az 1966-os és '68- as választások elérkeznek, akkor majd a 'Johnson-háboru- ról' fognak beszélni. "Felháborodásunknak kell kifejezést adnunk amiatt, hogy a Johnson-adminisztráció több ezer gyalogostengerészt küldött a Dominikai Köztársaságba a népi kormány leverésére. "Úgy vélem — mondotta Mazey — hogy országunk nem lehet a világ rendőre. Minden jel arra mutat, hogy a Johnson-adminisztráció katonai dik taturákat támogat és ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat." A gyűlésen megjelent több mint egyezer hallgató többször tapsokkal szakította félbe Mazey szavait. Wayne Morse szenátor és több más neves szónok hasonló beszédben Ítélte el a John- son-kormány háborús politikáját. szerepnek a végrehajtására. Ha az elnök kijelentései és ennek a testületnek a felhatalmazása révén egyoldalúan aka runk cselekedni, akkor figyelmeztetem az amerikai népet innen, szenátusi asztalom mellől, hogy elvérzünk mind emberáldozatokban, mind gazdaságilag az eljövendő évtizedekben. Véleményem szerint a szenátus holnapi szavazatát leghelyesebben az Egyesült Államokra nézve végzetes szavazatnak lehet tekinteni; de ez olyan végzetes szavazat lesz, amely megindítja ennek a köz társaságnak a hanyatlását, mint ahogyan az emberiség múltjában a nagy hatalmak hanyatlásnak indultak, amikor katonai hatalmuktól ittassak lettek. Szomorúan, de legszentebb meggyőződéssel mondom, hogy az én kormányom ma katonai hatalmától ittasan áll a világ szeme előtt. Kormányom nyilvánvalóan arra a meggyőződésre jutott, hogy katonai hatalmából kifolyólag parancsának az egész világon engedelmeskedni fognak. Amit nem tudunk elpusztítani Ezt a hatalmat megállásra fogják kényszeríteni s úgy látom, hogy most evvel a zűrzavaros küzdelmek évtizedei (Folytatás a 3-ik oldalon)
