Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-20 / 20. szám
Sáskaveszély Afrikában Hét centiméter nagy “ellenség” milliós számban fenyegeti Nyugat- és Észak-Afrika országait: 1962 óta újra csak az idén kezdődött meg a sáskajárás. Több ezer kilométeres ut áll a félelmetes rovarok mögött. A múlt év októberében India és Pakisztán egyes vidékeiről jött a vészhir, hogy a sáska lárváinak milliárdjait találták a földeken, s utána megindult a pusztitó rovarhad. A télen már Etiópiában tűntek fel, a megfigyelő-állomásokról azt jelentették, hogy egy, kereken 20 négyzetkilométeres területen az eget elsötétítő sáskatömeg vonul nyugat felé. Közben az Arabfélsziget közepén sáskák elpusztította növényzet tanúskodott a veszedelmes rovarok arra jártáról. A Royal Navy, az angol haditengerészetnek az Indiai-óceánon cirkáló hadihajói radarkészülékeiken újabb sáskarajok vonulását figyelték meg. Ma már működésbe lépett a sáskaelháritás nemzetközi gépezete. Az ENSZ egyik intézménye, az AIR, Londonban székel, feladata a sáskajárás roppant veszedelmének megelőzése vagy elhárítása. Nyolc afrikai állam és Franciaország egy külön szervezetet hivott életre. Az OCLA elnevezésű szervezet különböző mérgező anyagokat permetez a veszélyeztetett területekre repülőgépekről. (Persze nem ártalmatlanok ezek sem: az egyik fajta az állatállományra káros, a másik az aratást késlelteti, a harmadik a teacserjéknek rossz, a negyedik a fákat rongálja meg.) De még igy is nagyobb a védelem, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor az afrikai paraszt csak úgy tudta némileg elzavarni a földjéről a sáskákat, hogy — zajt csapott éjjelnappal. A sáskahad akkor a szomszéd földjére szállt le... Egy sáska egy nap testsúlyának háromszorosát eszi meg, amikor milliószám telepszik meg egy földdarabon, ott fü, levél nem marad... (grthető tehát, hogy kutatók egész csoportjai foglalkoznak ma már a sáska pusztításának lehetőségeivel: egy Moorhouse nevű angol tudós megfigyelte, hogy bizonyos füfajták vonzzák a sáskákat s ebből kiindulva, azt javasolta, hogy az ilyen füves területeket permetezzék állandóan sáskairtó méreggel. Más kutatók olyan hormonkészítményeket állítottak elő, amelyek meddőkké teszik a nősténysáskákat ... A sáskaveszedelem ezekben a napokban a szenegáli Dakartól a közép-afrikai Csád Köztársaságig és az észak-afrikai Algériáig ezreket, tízezreket mozgósít. Egész országok terméséről van szó, nagy hát a tét. Az atom békés munkája A szovjet tudósok elvileg uj áramforrást hoztak létre, amelyben az energiát a Stroncium—90 radioaktiv izotóp szolgáltatja. Az ilyen “Béta” be- rendp^és körülbelül 150 kg súlyú. Az izotóp bomlás közben szüntelenül elektronokat sugároz ki. Ez a sugárnyaláb lefékeződik, és az egész ampullát 250 C fokra felmelegiti. Az igy keletkezett hőt, speciális termoelemekkel nyomban villamos energiává alakítják. A berendezés munkája teljesen veszélytelen. A “Béta” berendezés, amelyben az atomenergia villamos energiává való közvetlen átalakítása végbemegy, tiz éven át biztosítani tudja egy automata rádiómeteorológiai állomás folyamatos munkáját. A “Béta” 50 fokos fagyban és trópusi hőségben százszázalékos nedvességtartalom esetén is, egyaránt kifogástalanul működik. A munkáspárti baloldal altéi tart, hogy a kormány elárulja az acélállamositást A munkáspárti balszárny három képviselője: Driberg, Foot és Micardo (aki már a parlamenti vitában is felszólalt a túl magasan megállapított kártérítés ellen) követelte a Munkáspárt parlamenti csoportjának azonnali összehívását annak tisztázására: megváltozott-e a kormány álláspontja az acélipar államosítását illetően? A parlamenti vita utolsó percében George Brown gazdasági főminiszter, a munkáspárti jobbszárnynak korábban ismert vezéralakja, záróbeszédében kijelentette: a kormány hajlandó megfontolni uj javaslatokat, ha az acélipar képviselői elfogadható megoldást ajánlanak az iparág kormány- ellenőrzésére. Később Brown megismételte, hogy javaslatokat vár, amelyek kielégítő kormányellenőrzést biztosítanak anélkül, hogy száz százalékig állami tulajdonba vennék az acélipar kulcsvállalatait. A baloldali képviselők kijelentették: a parlamenti vita előtt a kormány úgy tájékoztatta a képviselőket, hogy “nem enged a száz százalékból.” Brown javaslata a kabinetben előzőleg fel sem merült. A munkáspárti jobbszárny államosítást ellenző képviselői közül W. Wyatt kijelentette: ő személyesen igyekezett Brownt meggyőzni arról, hogy a száz százaléknál kevesebb, szerinte akár 51 száA Nemzetközi Kereskedelem Kifejlesztését Elősegítő Angol Szervezet igazgatója, Roland Berger, 1953 óta többször volt körúton Kínában, angol cégek képviseletében. Észak-Koreát 1955-ben, 63- ban és 64-ben látogatta meg. Azelőtt az ENSZ technikai segitségi hivatalának volt egyik vezetője. A The Nation folyóirat május 17-i számában a fenti cim alatt megjelent cikkéből közlünk kivonatokat. A háború alatt Észak-Korea iskoláinak 90 százaléka elpusztult. Csak 1953-ban, a fegyverszünet megkötése után kezdhették meg az oktatási rendszer újjáépítését. Az oktatás és a szakképzés kifejlődése nagy szerepet játszott abban, hogy a háború pusztításait Észak-Korea olyan sikeresen kiheverte. Joan Robinson professzor az ország fejlődésének iramát “gazdasági csodá”-nak nevezte. 1953 óta az oktatás Észak-Koreában lépést tartott a mindent átfogó gazdasági tervezéssel, amelyet a “Ch’ollima”, a legendás “ezermérföldes repülő ló” szellemében dolgoztak ki. Az alsóbb iskoláztatás három fokozatban haladt előre. A négyéves elemi iskolai oktatást 1956-ban vezették be. 1960-ban a hároméves középiskola hozzáadásával, Észak-Korea lett az első ázsiai ország, ahol hétéves általános ingyenes oktatás létesült. Ehhez 1964- ben kétéves technikai oktatást csatoltak, amellyel együtt a minimális iskolakötelezettség 9 év lett. A technikai oktatásban mechanikai, elektrotechnikai, vegyészeti, mezőgazdasági, egészségügyi, köz- gazdasági, textil-technológiai, geológiai, erdészeti és kereskedelmi kiképzést nyújtanak. Ma már 466 technikai főiskola is van, amelyben 145 ezer diáknak nyújtanak kiképzést a technológia 18 különböző ágazatában. A tervek szerint 1967-ben az általános iskolakötelezettséget 11 évre terjesztik ki. A bölcsődéken, óvodákon és elemi iskolákon kívül, 1 millió munkás és paraszt tanul a dolgozók iskoláiban. A felnőttek továbbtanulásában elért eredmények a legfontosabb teljesítményei a közoktatás kiterjesztésének. Ezt a programot 1961- ben indították meg avval a célkitűzéssel, hogy az egész lakosság legalább a középiskoláig terjedő iskoláztatásban részesüljön. A Kansung acélművekben az alkalmazottaknak több mint fele, szabad idejében a gyár által vezetett iskolákat látogatja. Ugyanígy van a Kivang traktor gyárban és a Hwanghai vasmüveknél is. Észak-Korea gazdasági függetlenségi politikájában és az ország gyors újjáépítésében nagy segítségül szolgált az általánosan elterjedt, alapos technikai kiképzés. A mezőgazdasági termelés felfokozásában elsőrendű fontosságú szerepet játszott a falvak lakosságának iskoláztatása. Tizenegy évvel ezelőtt Észak-Korea elnöke, Kim II Sung megállapította: “A felnőttek iskoláztatását állandóan, és teljes energiával kell kiterjeszteni a falusi lakosság körében.” Ez a program már nagy eredményekre vezetett és ma már Észak-Korea kiemelkedő példa nemcsak Ázsiában, hanem minden fejlődő ország számára, mert megmutatja hogyan lehet áthidalni a városi és falusi nép között az iskolázottságban fennálló nagy különbséget. Észak-Koreának mind a kilenc megyéjében van tanítóképző egyetem, más egyetemek mellett. A kultúra és az iskoláztatás elterjesztésével emelik a nép ideológiai színvonalát is. A “közösség az e^yén ért és az egyén a közösségért” elvére mindenütt nagy súlyt fektetnek. A munka és munkás megbecsülése és az uj társadalomba beillő “szocialista ember” kinevelése első helyet foglal el az elméleti irányításban. A kulturális színvonal emeléséért legnagyobb elismerés jár Kim II Sung elnöknek, aki mindig nagy súlyt fektet Korea történelmi és kulturális hagyományaira, de óva int a szűkkeblű zalékos részvénytöbbség is elegendő az acélipar kézben tartására. _____ Az acélipar vezetői az uj helyzetben követendő taktika kialakításán dolgoznak, és máris bejelentették: Brown felhívására javaslatokat tesznek, de ezek elkészítéséhez “számottevő időre” van szükség. Az államosítás körüli viharral egyidejűleg különös színjáték zajlott le a londoni tőzsdén. A vita előtt az acélrészvények árfolyama ugrásszerűen emelkedett, mert az államosításnál olyan nagy ösz- szegü kártérítést helyezett a kormány Fehér Könyve kilátásba, hogy az egyes vállalatok részvényeinél 25—30 százalékos drágulást tett indokolttá. Miután az államosítás, vagy legalábbis annak formája, és azzal a kártérítés mértéke is bizonytalanná vált, a tőzsdén több acélipari részvény árfolyama esett. nacionalizmus elkerülésére: “A hazafiság és a nemzetköziség egymástól elválaszthatatlanok. Aki nem szereti hazáját, nem lehet hü a nemzetköziség elvéhez sem és aki nem a nemzetköziség elvei szerint él, az nem igazi fia saját hazájának és népének. Az igazi hazafi internacionalista és fordítva is: az igazi internacionalista jó hazafi.” Angol lelkész elítéli Vietnam bombázázát “Méltatlannak tartom Amerika jelleméhez, hogy ez a nagy és hatalmas ország teljes erejével ‘püfölje’ azt a kicsiny, iparilag elmaradt ázsiai országot, Vietnamot. Én a magam részéről nem látok különbséget Észak-Vietnam bombázása és Lengyelországnak 1939-ben történt bombázása között Hitler légiflottája részéről. “Kétségkívül Kitlerék is tudtak politikai, nemzetközi és stratégiai érveket felhozni a bombázás szükségességét illetően. De ezek az érvek nem jelentenek semmit civilizált emberek számára, mint ahogy nem jelentenek sokat az áldozatok számára sem. “Úgy vélem, itt a legfőbb ideje, hogy az amerikai nép végre felelősségre vonja vezetőit. Megköveteli ezt, ha más nem, megsértett alkotmányunk is. (Morse és Grüning szenátorok szerint Johnson elnök alkotmányellenes cselekedetet követett el Vietnam bombázásával, mivel az alkotmány szerint egyedül a kongresszus üzenhet hadat — a bombázás egyértelmű a hadüzenettel. — Szerk.) “Ha ez nem történik meg, egyre több ember fogja egyre nehezebbnek találni azt, hogy különbséget tegyen Amerika jelenlegi három vezetője (Johnson elnök, Rusk külügyminiszter, McNamara hadügyminiszter. — Szerk.), valamint Hitleri Göb- bels és Gőring között.’* (Trevor, N. W. Buoh, Cardiff-i lelkész levele a N. Y. Times május 16-i számában.) Az afroázsiai szolidaritási értekezlet munkája Az elmúlt héten plenáris ülésen folytatta munkáját az afroázsiai népek szolidaritási értekezlete. Welbeck ghanai tájékoztatásügyi miniszter, a tanácskozás elnöke hangsúlyozta, hogy az értekezlet legfontosabb feladata az egység és a szolidaritás további erősítése. Juszef esz Szibai főtitkári beszámolója három pontban határozza meg az afroázsiai népek legfőbb feladatát. Ezek a következők: 1. a gyarmatosítás, az imperialzmus és a neo- kolonializmus elleni harc fokozása; 2. Afrika és Ázsia még szolgaságban levő területei felszabadításának maximális elősegítése; 3. a nemzeti felszabaditási mozgalmak egységfrontjának létrehozása a szabadságért és függetlenségért harcoló országokban. Az általános vitában felszólalt a népi Vietnam küldötte. Elmondotta, hogy Észak- és Dél-Vietnam- harmincmilliós népe a végső győzelemig folytatja harcát az amerikai imperialista agresszorok ellen. Ebben a harcban támogatja őket a Szovjetunió és a világ minden haladó népe. Kuba küldötte elitélte az amerikai imperializmus dominikai agresszióját. Javasolta: az afroázsiai szolidaritási mozgalom következő tanácskozását Havannában rendezzék meg az afroázsíai és a latin-amerikai népek szolidaritása jegyében. ÉSZAK-KOREA, AZISKOLÁK ORSZÁGA 19 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 20, 1965
