Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-20 / 20. szám
Thursday, May 20, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORB 11 Hat gyerekkel több (1.) — Kik az uj gyerekek? — kérdezem. Szőke, barna, fekete fejek, copfok, pamacsfrizurák, érdeklődő tekintetek, vendégnek kijáró csönd, önfeledt szusszanások. II. számú fiúiskola, I/A. osztály, Veszprém. — A Rudi! — Gyuszi! — Farkas Jani! — Kolompár Irén. ■— Kolompár Anna. — Kolompár Szervác. Egyszerre mondja mind a harmincnégy gyerek. A hangok összeolvadnak. A Szervácot külön is Ízlelgetik. — Milyenek az uj gyerekek? Kitágulnak a szemek. Apró vállránditások. — Okosak. — Rendesek. — Az Irén szégyenlős. — Verekedősek. öklömnyi emberke mondja a harcias jelzőt. — Hát te?-— Én is az vagyok! — Ki a legerősebb? — Farkas Jani, az újak közül. De most kórházban van. Eltörte a lábát. — Meglátogattátok? — Én igen. — Én is! — Én anyukámmal voltam nála. Eperbefőttet vittem neki. — Én narancsot. — Én almát. — Gombó Kati a papájával ment és fánkot vitt. A tanítónő az asztal mellé áll krétával a kezében. Hozzám hajol, halkan mondja: — Nincs különbség a gyerekek között. Leteszi a krétát, az osztályra néz. Harmincnégy tiszta szempár. — A hat gyerek olyan, mint a többi. (2.) A hat gyerek a város szélén, elhagyott téglagyári épületben lakik. A tizenhárom éves Farkas Jani hatig tudott számolni: jek, du, három, négy, panes, hát. . . Farkas Gyuszi csak néhány szót tudott magyarul. Kolompár Irén már járt iskolába, de kimaradt. Novemberben találtak rájuk a téglagyár udvarán. Kettőjük lábán volt cipő. Felöltöztették őket; sötétkék melegítő, gumicsizma, iskolatáska, tanszerek. Honvédségi gépkocsi hozta a városba. Szállingózott a hó, amikor a tanterembe léptek. A tanitó néni ezt mondta: •— Hat uj gyerek jött közétek. Egy kicsit elmaradtak a tanulásban, ti fogtok segíteni nekik. György Imréné tanítónő később beszámolót készített. A géppel irt krónikát Kiss József igazgató veszi elő íróasztalából — Ez egy történelemkönyv — mondja. Lapozzunk bele. “November elején kezdtem az uj tanulókkal a rendszeres foglalkozást. Mindent elölről. Néhány nap múlva meglátogattam őket otthonukban. Igen messze laknak távol a várostól, a volt Csornai téglagyár épületében, ami nehezen közelíthető meg. A hosszú épület hat részre van osztva: egy-egy helyiség jut minden családnak. A ház előtt két mérges kakas támadja meg az idegent. Az udvaron apró gyerekek, félmeztelenül, mezítláb. Kozák Rudiékhez toppantam be először. Két fekhely, egy szekrény. Asztal nincs. Rudi a szomszédban készíti el házi feladatát. Négy gyerek van, az ötödiket most várják. Az apa olvasni tudó, jóbe- szédü ember. Segédmunkás, fizetését hazaadja. Rudi a legidősebb gyerek; barátságos, fogékony, társaságkedvelő. Teljesen tájékozatlanul jött az iskolába. Nem tudott kettőig számolni. Most már ujjam összead, kivon, a betűket ismeri. Farkas Gyusziék szintén egy helyiségben laknak, de lakásuk nagyobb, tisztább. Rendes bútorok. Fiatal, 26 éves anya, négy kisgyerek. Gyuszi a legidősebb. Nehezen boldogulok vele, mert alig tud magyarul. Egyénisége makacs, figyelme nem kitartó. Farkas Janiéknál a beteg, ágyban fekvő nagymama fogadott. Ö neveli a 13 éves Janit, édesapja börtönbüntetését tölti, anyja elhagyta őket. Jani sokat segít otthon. Egyénisége nyílt, szeretetre vágyó. Kolompáréknál kellemes meleg, s a rádióból szűrődő zeneszó fogadott. Az ágyak, s az asztal fehér térítővel volt letakarva. Az asztalon rántott hús, fehér kenyér. Kolompáréktól három gyerek jár hozzám: Irén, Anna, Szervác. Az édesapja beteges. Három testvérük még nem jár iskolába...” Farkas Jani eltörte a lábát. A tanítónő meglátogatta a kórházban. A gyerek sirt az örömtől. — Mit hozzak neked, Jani? — Az olvasókönyvemet! 3.) íráséra. A táblán nagy G betű. A tanítónő a levegőben rajzol kinyújtott mutatóujjal. — Kerekítem, fel, le, vissza, át... A kezek megmozdulnak, kerekítenek, izgatott, elmélyült figyelemmel. — Mondjatok egy nevet G-vel! — Gé-za. — Gá-bor. — Gö-dör. — Tanitó néni, a gödör nem jó! Az nem név... A tanítónő magyaráz, járkál a fejek között, szemek sugarában. Oda. Vissza. Nehéz volt a hat uj gyerekkel? Örült nekik, vagy teherként nyomta vállát a feladat? Később kapom a választ, a szünetben. — Nehéz? Hát nem volt könnyű. Nemcsak a nyelvi problémákra gondolok. Uj szokásokra kellett tanítani őket, az uj közösség törvényeire. Semmit sem tudtak a világról. Uj érzéseket kelteni bennük. A háláét, ragaszkodásét, szeretetét. Kihaj- tatni az önállóság, önbecsülés és önzetlenség csiráit. Néha arra gondolok, hogy ezeknek a gyerekeknek szinte újra kell születniük, s a folyamat már megindult. Él az uj emberke, már lépked asztaltól székig, s nemsokára elengedhetjük a kezét... Azt kérdezi, örülök-e?. .. — És a felnőttek? — Jártam a szülőknél. Olvasni nem tudnak, de már éreznek valami fontosat. Hogy a gyerekeknek tanulni kell! Elég ennyi? Sok is, kevés is. A kérdés a jövőbe vezet. Felberreg a csengő, a gyerekek betódulnak a folyosóról. Kolompár Szervác végighuzza a kezét a tanitónő köpenyén. C+-9 Veszprém megye 6 és 14 év közötti cigánygyerekei közül 140 nem tud irni-olvasni. A közösségért felelős emberek hat gyereket felkutattak és iskolába vittek. El kell indulni a többiekért is. Havas Ervin Emlékezzünk régiekről Goldmark Károly Hármas jubileuma van ebben az évben Gold- mark Károlynak, a magyar születésű, külföldön híressé vált zeneszerzőnek, a Sába királynője és több más nevezetes mü alkotójának. 135 éve született Keszthelyen, 50 éve, 1915-ben halt meg Bécsben, s a születés és a halál dátumai közé esik még egy nevezetes évforduló: kereken 100 esztendeje, 1865-ben mutatták be hires zenekari alkotását, a Sakuntala nyitányt, amely nemcsak első kiemelkedő sikere, hanem egyben világhírnevének megalapozója volt. Goldmark Károly nagyon szegény családban született és nyomorúságban nőtt fel. A kisgyermeket fizikai nélkülözések is gyötörték, taníttatásáról nem tudtak gondoskodni. A tanulási vágy hiába élt benne; csak 12 éves korában tanulhatott meg irni-olvasni. Vonzotta a zene, előbb a hegedű, majd a zongora. Zongorázni magától tanult meg. Fiatal korában a hegedű segítette sovány megélhetéshez, Pesten szinházi hegedűs volt, s közben zeneleckéket is adott. Később Bécsbe került, ahol alkalma nyílt zenei tudása fejlesztésére és itt bontakozott ki tehetsége is. Az 1865-ben előadott Sakuntala nyitány után érdeklődése az operaszerzés felé fordult. Összesen hat operát irt, amelyek közül kettő emelkedik ki: a Sába királynője és a Téli rege. A Sába királynője világsiker lett, s ma is világszerte játsszák. Ősbemutatója 1875 márc 10-én volt a bécsi udvari operában, az akkori énekesek legkiválóbbjainak részvételével. Amalia Materna énekelte a címszerepet, Maria Wilt volt Szulamit, Gustav Walter pedig Asszád. A bécsi ősbemutatón Richard Wagner is jelen volt és nagy elismeréssel gratulált Goldmark Károlynak. A Sába királynője azután megkezdte diadalutját Európa operaszinpadain. Bécs után elsőnek a Magyar Nemzeti Színházban került előadásra 1876- ban, amikor pedig felépült az Operaház, itt is sietve műsorra tűzték. A Magyar Dalszínházban 1885 május 10-én került előadásra. Jelenleg is műsoron van, már 200-ik előadása felé közeledik. És születtek a további nagy külföldi sikerek: 1879-ben Lipcse és Berlin, 1881-ben Frankfurt, 1887-ben Madrid és Milano, 1891-ben Köln, 1897- ben Monte Carlo zeneszerető közönsége ismerte és szerette meg a magyar Goldmark Károly alkotását, a világ operairodalmának egyik nagyszerű müvét. ÉDES ANYANYELVŰNK Heti 5 perc nyilvánosság tette nevét országos hírűvé. Öt perc — vasárnap délelőttönként, a rádióban, villanásnyi értekezés “Édes anyanyelvűnk” ről, helyes másáról, szép kiejtéséről, pontos értelmezéséről. Öt percbe tökéletes tudatossággal és arányérzékkel sűríti mindig időszerű mondanivalóját. A tízesztendős “Édes anyanyelvűnk” ma a magyar rádió egyik legnépszerűbb müsorszáma. Lőrincze Lajos 1915-ben, a Veszprém megyei Szentgál községben született. Szegény szülők gyermeke volt. Tehetségéről korán vallott, kitűnő volt az iskolában s a falu papjának segítségével bekerült a pápai református kollégiumba. Itt is kitűnő tanuló volt mindvégig, s egyik leglelkesebb tagja a nagymultu “Képzőtársaság”-nak, amelyben egykor Petőfi és Jókai bontogatta szárnyát. Pápa után Budapest következett, az Eötvös Kollégium. 1941-ben kapta meg bölcsész oklevelét. Doktori disszertációjában hü maradt szülőföldjéhez is, anyanyelvéhez is: “Földrajzi neveink életé”- ről, keletkezésükről, alakulásukról, elhalásukról irt értekezést. A pecsét a diplomán negyedszázados. Lőrincze Lajos most a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében azt az osztályt vezeti, amelyik a legszélesebb tömegekkel tart kapcsolatot, hogy az anyanyelv fejlődésének útját egyengesse, tisztaságán őrködjék. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának elnöke, a Magyar Nyelvőr főszerkesztője, a Magyar Televízió nyelvészeti műsorának ugyancsak főszerkesztője. Első önálló müve: “Nyelv és élet” címen Kodály Zoltán előszavával 1951-ben jelent meg. 1961- ben hagyta el a sajtót az “Édes anyanyelvűnk”, a rádióban elhangzott előadások könyv alakban is közre adott gyűjteménye. Ö irányította szerkesztését az 1964-ben napvilágot látott “Nyelvművelő levelekének, a Nyelvtudományi Intézet — illetve személyesen Lőrincze Lajos — és a nagyközönség levelezéséből összeválogatott gyűjteménynek. Résztvesz az egyetemi oktatásban is, mint egyetemi címzetes docens, megbízott előadó, az ötödéves hallgatóknak ad elő a nyelvművelés módszertanáról. Osztályának tagjaival együtt most nagy Összefoglaló nyelvművelő lexikonon dolgozik és résztvesz a “Magyar nyelvjárások atlaszáénak szerkesztésében is. Az anyaggyűjtés munkáját kezdettől fogva szívügyének tekintette, meg is irta tapasztalatait “A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere” cimü, 1963-ban megjelent munkájában. Ez a nyelvjárási gyűjtőmunka nagy élmény volt számára, mert nem könyvekből, hanem az életből, személyesen merítette az anyagot. Tizenöt esztendős munkája során, 1949 és 1964 között, 394 falut járt be. Munkájának hire és hatékonysága már túlterjed az ország határain. Hogy csupán egyetlen példát említsünk: a közelmúltban nem mindennapi csomagot kézbesített a posta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének. A csomagban, amelyen feladóként a Francia Rádió szerepelt, egy magnótekercs volt. A hangszalag dr. Lőrincze Lajos előadását örökítette meg, amelyet tavaly ősszel Párizsban a rádióban tartott, Dr. Lőrincze Lajos a Franciaországban élő magyaroknak szóló magyar nyelvű adásban arról beszélt, hogy mint nyelvész, milyennek találja az ország határain túl magyar nyelven megjelenő újságokat. A bécsi magyar könyvesboltban 200 példány fogyott el az “Édes anyanyelvűnk” cimü kiadványból. A kötet a magyar rádióban vasárnap délelőttönként elhangzó nyelvművelő előadásokat tartalmazza. MEGJELENT-—— az a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni! MEGJELENT az a könyv, amelyet gyermekeink, unokáink kezébe kell adnunk! MEGJELENT az a könyv, melyet angolul beszélő ismerőseinknek is ajánlhatunk! WILFRED G. BURCHETT rendkívül érdekes könvve: “VIETNAM, INSIDE STORY OF THE GUERILLA WAR” (Burchett vietnami cikkeit a Magyar Szó közölte néhány héttel ezelőtt) 256 oldalon, rendkívül érdekes fényképekkel és | térképekkel ARA; $4.95 Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában
