Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-20 / 20. szám
Thursday, May 20, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 HHOGwan én -Cátont... irjcL-.EHTSr FEJFÁJÁSOK ANGLIÁBAN Peterborough, április 30. Eseménytelen és nagyon nyugodt tengeri ut után, tipikus angliai időjárásban érkeztünk South- amptonba: a 150 mérföldes autó-uton Peterbo- roughig vagy esett, vagy borús volt az idő, de állandóan hideg, akkor is, amikor percekre kisütött a nap. Az első benyomások, a kellemesnek nem mondható időjárás ellenére is jók voltak. A vámvizsgálat annyiból állt, hogy az egyenruhás tisztviselő udvariasan megkérdezte: van-e elvámolni valónk? Őszintén megmondtuk, hogy mi van és mi nincs, amire poggyászunkra rátette a felmentő jelzést, anélkül, hogy egyetlen darabot kinyittatott volna. Előttünk egy utassal minden poggyászát kinyittatták és a tartalmukat a legszorubb vizsgálat alá vették. A második jó benyomást a vidék keltette, amelyen keresztül utunk vezetett: ahogyan Kaliforniától New Yorkig kopár, téliesen zord vidékeken át haladtunk, ahol egyetlen zöld fát nem láttunk, úgy ennek az angol vidéknek minden része üdi- tően zöld, virágos és példásan tiszta volt. Kaliforniában, ahol nincsen tél, ilyen zöld, friss tavasz sincsen és ami valóban meglepő: ennyi virág sincsen. A falvakban, a kis városokban, minden talpalatnyi földecskét, az ablakokban minden tenyérnyi helyet szines virágokkal ültették be. Ez a látvány még az esős, hideg fogadtatást is elfeledtette. A Royal Automobile Club kikötői kirendeltsége nemcsak az “ut-adó” alóli felmentést adta meg, hanem pontosan kijelölt térképpel és az angliai vezetési szabályokat tartalmazó könyvecskével is ellátott — díjtalanul. A megérkezésünk utáni második napot a Daily Mail “Fekete csütörtöknek” nevezte. Ezt a napot, a Tory napilap szerint, az tette gyászossá, hogy a kormány megszegte Ígéretét és ahelyett, hogy a jelzálog kölcsönök kamatát leszállította volna, a legmagasabbra emelte a háború befejezése óta. A kormány állítására, hogy a Tory-házak túl drágák voltak, azzal próbálnak rácáfolni, hogy amióta az ország vezetése a Labor párt kezébe került, a lakóházak ára 90—100 fonttal emelkedett. A csütörtöki napot befeketíti az, hogy a kormány finánciális politikája következtében a tervbe vett 400 ezer lakóház helyett, az idén legfeljebb 350 ezer házat építenek, ami elbocsátásokat van maga után az építő iparban. Anglia 3 legnagyobb építő vállalata, amely programját a következő hat hónapra 25 százalékkal vágta le, már is elkezdte munkásai egy részének elbocsátását. Egyelőre 150 szakmunkás veszítette el a munkáját, de ez csak a kezdete a további elbocsátásoknak. Felesleges hangsúlyozni, hogy dolgozó emberek a munkájukat sehol nem veszítik el szívesen, — Angliában sem. Számomra érthetetlen az a jelenség, hogy amig 50 ezerrel kevesebb uj ház építése van kilátásban, ugyanakkor a régi házak árai 200-tól 300 fontig estek. Megérteném az ellenkezőjét: hogy a régi házak árai emelkedtek, mert kevesebb uj ház épül. Dehát 2—3 nap nem elegendő az angol üzleti politika megismeréséhez. Lehet, hogy az itt eltöltendő 30 nap alatt majd megértek egy és mást, ami e sorok Írásakor még érthetetlen. A jelzálog kölcsönök kamatlábának az emelése és az abból következő hátrányok, mint munkások elbocsátása, nem az egyedüli fejfájás, amely a szigetlakokat gyötri. Miután “teen-agerek” itt is vannak, az ifjúkori bűnözések itt is a hatóságok súlyos gondjai közé tartoznak. Hallom, hogy az utóbbi időben jobb reményekre alig-alig jogosító ifjoncok azzal szórakoznak, hogy vasdarabok és egyéb akadályok elhelyezésével vonatok kisiklását okozzák, azután a következményeken mulatnak. A következmények közé tartozik több haláleset és még WUWtfWWWWUtniMMWWtMWWIMMfWIIWWVOMWWVW JEGYEK A VILÁGKIÁLLÍTÁSRA Kiadóhivatalunkban leszállított áru jegyek kaphatók a Világkiállításra. A jegyek ára $2.00 (a rendes ár $2.50). Postán is megrendelhető'. nvwmu vwwvwvwwvvvwwwwwwwvtwwvvvv» KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! több sebesülés (hogy az anyagi károkról ne is beszéljünk), de ez csak fokozza az élvezetet, amit ilyen vonatkisiklás okoz azoknak, akik a kisiklást előidézték. . . Éppen ma olvastam egy kis hirt, amely egy londoni express vonat késedelmét okozta, mert a sínekre bohó gyermekek köd idején használt figyelmeztető rakétákat helyeztek. Mondanom sem kell, hogy a rakétákat teen-agerek pontosan azzal a célzattal lopták, hogy forgalom- zavart okozzanak. A 60 ezer lakosságú Peterborough “vidéki” városnak számit, — ámbár jól ismert hatalmas cukor- és téglagyáráról és óriási méretű katedrálisá- ról. Ezt a várost is izgalomban tartják az ifjúkori bűnözők többé-kevésbé komoly csinytevései. Éppen a helyi napilap mai száma az első oldalon nagy fejeimmel megjelent cikkben figyelmezteti a fiatal fiukat és leányokat, hogy ne vásároljanak “ártalmatlannak” tartott pirulákat, amelyek szeszes italok fogyasztásával együtt bizonyos izgalmakat keltenek, mert ugyanezek a pirulák szeszes italokkal keverten súlyos megbetegedéseket, sőt halált is okozhatnak. Az izgalmakat okozó “ártalmatlan” pirulákat “teen-agerek” árusítják “teen-agereknek”,—többnyire leányoknak. Az “ephedrine” nevű pirulák ára egy shilling (14 cent), de aszpirint és más pirulákat is árusítanak jóval magasabb áron. Voltak, akik egy-egy aszpirin piruláért 2 és fél shillinget (35 centet) is fizettek. Amikor ezeket a pirulákat szeszes italokkal öblítik le, a fogyasztók bizonyos “izgalmakat” éreznek, de ezt némelyiknél ájulások követik és annál súlyosabb következmények is előfordultak. A rendőrség “nem tehet semmit”, amig a törvény által nem tiltott pirulák árusításáról van szó, vagy amig feljelentés nem érkezik olyanoktól, akikre a vásárolt pirulák káros hatással voltak. Ezidőszerint tehát a fejfájás nem csupán azokat gyötri, akik a pirulákat megveszik és beveszik... Az elmúlt héten közöltük Rev. Gross Lászlónak a "Porszem a viharban" c. könyvhöz irt értékes bevezetőjét. De nemcsak Rev. Gross értékelte a könyvet, hanem olyan fontos folyóirat is, mint a Budapesten megjelenő “Történelmi Szemle”; néhány fejezetet közölt belőle, amikor a könyv még csak kéziratban volt. Ezúttal azonban azok is véleményt kívánnak mondani, akik olyan szerencsések voltak, hogy a könyvet megismerhették, mielőtt még a nyomdába került. Ilyen például szedőnk, aki a következőket mondja: “Az én kezemen nagyon sok kézirat fordul meg; sok esetben pár perccel a kiszedés után már nem is tudom, hogy miről szólt az egész. De amikor a "Porszem a viharban" kézirata került a kezem alá, minden fejezetét olyan lebilincselőnek találtam, hogy még ma is gondolok rája. Biztos, hogy igy lesznek az olvasók is, akiknek nemsokára kezébe jut a könyv.” A korrigálok kezén is átment a “Porszem a viharban”. Ezektől a munkástársaktól szintén megkérdeztük, mit gondolnak a könyvről? Az egyik korrigáló ezeket mondta: “írja meg nyugodtan a lapban, hogy késő éjszakáig korrigáltam a könyvet, annyira érdekesnek találtam és mikor készen voltam, még egyszer átolvastam. Olyan történelmi eseményekre vet Rácz László müve világosságot, amelyekről csak homályos sejtelmem volt, a könyvből azonban megkaptam a választ sok mindenre.” A másik korrektor igy nyilatkozott: “Dicséret jár a Magyar Szónak, hogy kiadja ezt a könyvet, de dicséretet érdemel a szerző is, hogy a Magyar Szót választotta kiadójának. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy az óhazában nem egy kiadó lett volna büszke arra, hogy a “Porszem a viharban”-t napvilágra hozza.” A harmadik korrigáló, aki utoljára vette a kezébe a kefelevonatokat, ezeket mondta: “Én sajnos először a közepétől a végéig olvastam el a kefelevonatot, mivel az eleje a másik két korrektornál volt, de igy is annyira lekötött, hogy nem tudtam az olvasást abbahagyni. Ebből arra következtetek, hogy akár csak egy-egy fejezetet olvas el az ember, akár az egész könyvet, annyira leköti a figyelmét, hogy nem tudja majd letenni. Alig tudtam kivárni, hogy a többiek befejezzék munkájukat és megkaphassam a könyv első felének kefelevonatait.” E vélemények elhangzása után visszagondoltam arra a korai szeptemberi napra 1964-es konferenciánk alkalmával, amikor kedves vendégünk, Rácz László külmunkatársunk megközelített és ezt mondotta: A kézirat, amiről már írtam, elkészült. Mit Egy asszonyt élelmiszer lopáson értek, de a biró intéssel szabadlábra helyeztette, amikor azt hallotta, hogy a szükség vitte rá. Két 17 éves fiút viszont fogva tartottak, mert lopáson érték őket, bár azt állították, hogy éhesek voltak és valami ennivalót akartak szerezni. Angliában jelenleg állítólag munkáshiány van, de a jelek szerint szü- kölködők is vannak. Ebben sem különbözik a szigetország más országoktól, mert hiszen szükölkö- dők ezidőszerint mindenütt vannak. Talán korszakalkotó felfedezés nyomára jött egy cambridge-i tudós, aki azt állítja, hogy egyszerű gombostűvel csökkenteni lehet a veszélyt, amelyet cigaretták okozhatnak az emberek tüdejének fertőzésével. Mint más “korszakalkotó” felfedezések, ez is igen egyszerű: a gombostűvel néhány lyukat kell a cigaretták szopókás végébe szurkálni és a kátrány-lerakódás 53 százalékkal kevesebb lesz, Ezzel a veszély a felére csökken. Amihez a felfedezésről beszámoló riporter a következő megjegyzést fűzte: “Persze a veszély teljes kiküszöbölésének egyetlen módja a dohányzás végleges beszüntetése. Lehet, hogy a tüszurásokkal a veszedelmet a felére csökkentjük. De ha egy 1,000 láb magas épület helyett, csak egy 500 láb magas épületről ugrasz le, éppen úgy kitöröd a nyakadat.” A riporter állításával nehéz lenne vitába szállni! Az “öreg” Anglia halad a korral és már nem a régi konzervatív, hagyományokra támaszkodó Anglia. Legalább is nem mindenben. Mert ugyan, ki hallott valaha vonatrablásról, izgalmat okozó pirulákat árusító teen-agerekről? Ki látott valaha hosszú hajú, lányos frizurákat viselő fiatalembereket? És ki hallott, ki látott sok minden mást, ami manapság a mindennapi élet velejárója Angliában csak úgy, mint minden európai országban. Ez a földteke valóban egy világra szűkült és ennek az egy világnak Anglia is egy része. gondol, mikor lehetne a könyvet kiadni? Habár tudatában voltam Rácz László kiváló irói képességeinek, mert hiszen évek óta szorgalmasan ir lapunkban, mégis bizonyos fenntartással közelítettem meg a könyv kiadásának problémáját. Mikor azonban a kézirat a kezemben volt és elolvastam, határozottan úgy éreztem, hogy ezt feltétlenül ki kell nyomtatni és az emberek kezébe adni. Azonnal megkérdeztem a szerzőtől, hogy milyen feltételek mellett volna hajlandó a kéziratot átengedni? Rácz László most is hü maradt igazi egyéniségéhez és szinte hihetetlen szerénységgel csak azt kérte, hogy néhány példányt adjunk át neki, amikor a könyv elkészül, egyébként a könyvet átengedi a lap fenntartására. így azután napirendre kerülhetett a könyvkiadás kérdése az ügyvezető bizottságban is, ahol Dattler Lajos, a lap pénzügyi titkára igy szólalt fel: “A könyvkiadás pénzbe kerül, a könyvet árusítani kell, vagyis meg kell szabni az árát. Viszont úgy érzem, hogy valamivel viszonozni kellene olvasóink áldozatkészségét, lapunk melletti kitartásukat. Tehát ajánlom, hogy BONUSZKÉNT adjuk a könyvet olvasóinknak, akik nincsenek hátralékban a lapjukkal. Adjuk kezükbe ezt a kitűnő olvasmányt hűségűkért és odaadásukért, amit sajtójukkal szemben minden alkalommal kifejeznek.” Dattler hozzászólását az ügyvezető bizottság tagjai megvitatták és ajánlatát minden változtatás nélkül elfogadták. így tehát, kedves olvasóink, a könyv rövidesen elkészül és kezében lesz minden olvasónknak, aki előfizetésével nincsen elmaradva. Kérjük tehát, azokat, akik hátralékban vannak, hogy minél előbb tisztázzák azt, hogy nekik is kiküldhessük Rácz László rendkívül érdekes és értékes könyvét. Használják fel az alábbi szelvényt minél előbb: R. S. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Itt küldök lapom megújítására $..................-t, mert nem akarok hátralékban lenni. Kérem, nekem is küldjék meg Rácz László: "Porszem a viharban" cimü könyvét. Név:........................................................................ Cim:........................................................................ Város: ..........................................Állam:............. WWVVVVVVWVVVVVVVVVVVVV\AA<VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVf»VVUVWVVVVVVVVVVViaAMVVVVV Egy könyv születéséről
