Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-20 / 20. szám

Thursday, May 20, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László WASHINGTON QUISLINGJEI A Quisling név — azé a norvég náci zsoldosé, ki a későbbi német megszállás idején a norvég kormány hatalmát bitorolta — az idők folyamán nemzetközi fogalommá vált. Quisling névvel bé­lyegzik meg mindazokat az árulókat, akik hazájuk népük, osztályuk érdekeit idegen, imperialista ha­talmaknak rendelik alá. A Dominikai Köztársaság fegyveres megrohanása során számos ilyen Quis- Jinggel találkozhatunk. Mindjárt kezdetben a do­minikai generális: Wessin és katonai csoportja — a katonai diktatúra ellen felkelő széles népi töme­gekkel szemben kutyaszoritóba kerülve — segít­ségül hívta az Egyesült Államok imperialistáit. Johnson elnök — azzal a hazug ürüggyel, hogy ál­lampolgárai biztonságát védelmezi — a dominikai katonai Quislingek segítségével azonnal megszáll­ta fegyvereseivel a Dominikai Köztársaságot. (Ha­sonló volt az eset, amikor 1919-ben Horthy és el­lenforradalmi bandái behívták hazájukba az án- tánt fegyveres erőit.) A dominikai Quislingek nyílt összejátszása az északi imperializmussal nagyon is átlátszó volt. A dominikai nép nemzeti önrendelkezési jogának fel­rúgása az Egyesült Államok részéről viszont any- nyira letagadhatatlan, hogy a Quislingekkel való első kísérlet csak részben vezetett eredményre. A minden hájjal megkent washingtoni diplomácia nem is állt meg ennél az első lépésnél. Miközben inváziós hadi erejét a Dominikai Köztársaságban mindjobban felduzzasztottá, diplomáciai vonalon sorakoztatott fel újabb Quislingeket, az “Amerikai Államok Szervezetének” ÍOAS) tizenkilenc latin­amerikai állama diplomatáit. A cél kettős volt. Elsőnek is, hogy az Egyesült Államok elkerülje az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának ítéletét mely kétségtelenül meg kellett volna, hogy bélyegezze az indokolatlan fegyveres támadást. — így azonban Washington azt vitatta, hogy a domi­nikai kérdés elintézése máris “illetékes” — az egész földrészre kiterjedő nemzetközi szervezet: az OAS hatáskörébe tartozik. Ugyanekkor arra igyekezett rábírni ezt a teljes befolyása alatt álló kontinentális szervezetet, hogy adjon törvényes színezetet az észak-amerikai imperializmus invá­ziójának. Ez a számítás sikerült. Az OAS kiküldött egy öttagú “békét kereső bi­zottságot”, melynek többsége Brazília, Guatemala és Panama képviselőiből állott. Ez a bizottság készségesen teljesítette a rábízott feladatot: azt, hogy az OAS vállalja a felelősséget Johnson elnök egyoldalú terror intézkedéséért. Ez könnyen ért­hető. Brazília és Guatemalában katonai diktatúrák bitorolják a kormányzatot. Panama felett pedig ott leng a Damoklész kardja, hogy elveszíti fő jö­vedelmét: az U.S. kezében tartott tengerközi csa­tornát. Az OAS Quislingjeinek munkája Washington szolgálatában azt eredményezte, hogy létrejött egy ideiglenes fegyverszüneti megállapodás, a Caama- no ezredes vezetése alatt álló felkelő tömegek és a szemmel láthatólag dögrovásra jutott reakciós katonai diktatúra között, mely a hírhedt fasiszta Wessin generális parancsnoksága alatt áll. Ez a fegyverszüneti egyezmény légióként arra volt jó. hogy az Egyesült Államok fegyveresei megerősít­sék Wessin csapatait. De ugyanekkor a minden­re kész OAS összülése, a Washingtonban kifőzött ******************** ben Párizstól Moszkváig Európa-szerte megünnep- lik a “német összeomlás” évfordulóját, végleg kútba esett a bonni kormánynak az a reménye is, hogy a három nyugati hatalom e napon közös nyi­latkozattal deklarálja az NSZK-val való szolidari­tását a német kérdésben. “Még sohasem volt olyan magányos Bonn, mint ezen a héten” — irta a Spiegel. De a növekvő nemzetközi elszigetelődés érzése korántsem vezetett józanabb belátásra, ellenkező­leg. az elkeseredett düh csak növelte az NDK-t és a Szovjetuniót támadó nyilatkozatok és kommen­tárok élességét. Mintegy ezeket lecsillapítandó ir­ta a Német Békeuniónak az évforduló alkalmá­ból kiadott nyilatkozata: “Húsz év múltán végre le kellene vonni a történelmi tanulságokat.” Ám a bonni vezetők e napon ismét megmutatták: nem hajlandók e tanulságok levonására. Úgy látszik, inkább arra a kétes dicsőségre pályáznak, hogy az utókor majdan úgy emlékezzék meg róluk, mint a Bourbonokról: “Semmit sem tanultak és sem­mit sem felejtettek.” Dobsa János taktika alkalmazásával — öt szavazat ellenében — elhatározta, hogy az egyes tagállamok, beleértve az Egyesült Államokat is, “arányosan” össze fog­nak állítani egy, az OAS fennhatósága alatt álló fegyveres hatalmat. Ennek lenne feladata az, hogy “pacifikálja” a Dominikai Köztársaságot és “se­gítsen” egy uj elnököt megválasztani. Ezzel utó­lagosan szentesítették a Johnson elnök által ön­hatalmúlag, a nemzetközi jog felrúgásával elköve­tett fegyveres megszállást. Kinyilvánították, hogy ez megfelel az OAS akaratának. Az öt ellenzéki állam: Chile, Mexikó, Uruguay, Peru és Costa Rica képviselői követelték ugyan, hogy az Egyesült Államok vonja vissza haladék­talanul megszálló fegyveres erejét, de ezt a javas­latot szótöbbséggel elutasították. Az egyetlen logi- gus lépést, hogy kivonuljanak a Quisling szerepet játszó OAS-ből, mégcsak a forradalmi múltú Mexi­kó sem követte. Az OAS többsége, melyben a már említett katonai diktatúrákon kívül Paraguay, Hon duras, Ecuador, Nicaragua és Salvador szerepel, szívesen vállalta a Quisling szerepét. Hiszen orszá­gaikban régen esedékesek népi felkelések, akár a Dominikai Köztársaságban. A latin-amerikai Quislingek felsorakozása nem tévesztette meg a világ tisztességes közvéleményét. Nemcsak a dolgozó osztályok tiltakoztak világszer­te az imperialista támadás ellen, de olyan polgári kormányférfiak és politikusok is, mint De Gaulle és Diefenbaker rámutattak arra, hogy a “John­son Doktrína” lábbaltiprása minden állam önren­delkezési jogának. Visszatérés ez Theodore Roose­velt “big stick” politikájához, amely egy félévszá­zad folyamán százhúsz hasonló önkényes megszál­lást, fegyveres támadást eredményezett Latin- Amerika országaiban. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Álla­mok elvakult katonai pártja, az elnökkel az élén, támadást inditott minden mégcsak polgári liberá­lis mozgalom ellen is ezen a földrészen. Máris szállonganak hírek, hogy a Dominikai Köztársa­ság után, négy-öt latin-amerikai országban várha­tók ilyen fegyveres beavatkozások. Legvalószínűb­ben Kubában. A washingtoni diplomácia még a polgári világ jórésze előtt is pőrére vetkőztetve áll. Ezért John­son elnök uj latin-amerikai Quislingeket igyekszik felvonultatni politikája védelmére, melyet a “libe­rális” Stevenson oly kevés eredménnyel tudott a Biztonsági Tanács előtt megvédeni. Hírek szerint a Fehér Ház tárgyalásokat folytat a “baloldaliak­nak” kinevezett három volt latin-amerikai köztár­sasági elnökkel; Romulo Betancourt, Venezuelából, Munoz Marin Puerto Rico-ból és Costa Rica volt elnöke: Jose Figueres kellenének, hogy mint “fő- m e g b izottak” (High-Commissioner) találjanak Washington szolgálatában megoldást a dominikai válságos helyzetben. Úgy, hogy a megszálló ameri­kai sereg is ottmaradjon és egy “megbízható” koalíciós kormány is kialakuljon. Ebre a hájat. Ezek a “baloldaliak” már saját hazájukban levizs­gáztak és a hősiesen küzdő dominikai polgárok és munkások undorral utasítják vissza közeledésüket. Közben az OAS Quislingjei mindjobban kimutat­ták foguk fehérjét. Az alkotmányosan megválasz­tott Caamano kormányát (Bosch helyébe) nem haj­landók törvényesnek elismerni. A dominikai ame­rikai követ, W. T. Bennet aknamunkája — melyet a napokban Wayne Morse demokrata szenátor is megbélyegzett — uj névleges “kormányt” ered­ményezett és ezt szeretné az OAS segítségével a dominikai nép nyakára ültetni. A katonai megszál­lás és kulisszák mögötti mesterkedések a washing­toni diplomácia részéről változatlanul folytatódnak. A cél az. hogy minden eszközzel megakadályozzák a polgári liberális kormányzat kialakulását. Hogy lesz-e tartós eredménye ennek az aknamunkának, erre nézve elégséges a száműzetésbe kergetett köz- társasági elnök: Juan Bosch válaszát idézni, amit a mexikói “Excelsior” tudósítójának adott: “Ha ez a forradalom nem lehet az a demokratikus forra­dalom, melyet egész Latin-Amerika remél, — mert hatalmas erők megakadályozzák ebben -—. akkor ez szükségszerűen kommunista forradalom lesz.” Mi hisszük, hogy Bosch jól ismeri hazája és egész Latin-Amerika jelenlegi helyzetét. . . 1 HWWMVMWWWtVVWVWWWWWVUVVWVWWWM K PAUL’S SHELL SERVICE :j GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS || 19505 Alien Road — Melvindale, Michigan ;: 'Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE FAL, tulajdonol A PRÁGAI GALÉRIA UJ KINCSEI Kiállítás Rubens, Tiziano és más mesterek elveszettnek hitt remekeiből Nagy nemzetközi érdeklődés mellett, csaknem száz külföldi és hazai újságíró jelenlétében, párat­lan érdekességü sajtóértekezletet tartottak Prágá­ban, a várban rendezett képkiállitásról, amelyet Rubens, Tiziano, Tintoretto, Veronese és más vi­lághírű mesterek rég elveszett és nemrég megke­rült müveiből állítottak össze. A felbecsülhetetlen értékű festmények történe­te röviden a következő: Közismert, hogy Prága, a XVI—XVII. században Európa egyik legvirágzóbb politikai, tudományos és kulturális központja volt. A gazdag királyi ud­var részben összevásárolta a reneszánsz mesterek alkotásait, részben pedig Prágába hivott kiváló művészeket, és megbízatásokkal látta el őket. Ily módon a cseh Kű’ályi Galéria a XVII. század közepén már hatalmas képgyűjteménnyel rendel­kezett. A későbbiekben a gyűjtemény legértéke­sebb darabjait eladták, majd az idők során szinte teljesen felszámolták a királyi képtárat. A prágai vár egy átrendezése során — azóta meg nem álla­pítható körülmények között — a maradék képe­ket több-kevesebb gonddal összecsomagolták, le­vitték a vár alatti folyosólabirintusba, és elhelyez­ték egy félreeső pincerészben. A festmények kb. 250 éves süllyesztőbe kerültek. A történet következő felvonása 1959-ben kez­dődött, amikor a csehszlovák kormányzat elhatá­rozta a prágai vár értékeinek teljes feltárását. Az e célra alakított bizottság — amely a Csehszlovák Tudományos Akadémiával karöltve működik — gondosan tanulmányozta a vár történetét, a haj­dani okmányokat, rajzokat. A kutatás során több jegyzék és leltár került elő a volt királyi képtár anyagáról is. Az eladott képek jegyzékének és a hajdani leltáraknak az összevetése után kiderült, hogy sok nagy értékű képnek nyoma veszett. A “gyanú” hamarosan a vár alatti szövevényes, szilt te bejárhatatlan folyosó- és pincelabirintusra te­relődött. A kutatás 1962-ben eredményre vezetett, megtalálták a képtár maradványait, és nem sok­kal később azt is megállapították, hogy az 1685- ben készített leltár legszebb darabjai közül jó né­hány a becsomagolt kepek között van. Az 1962-es felfedezésről annak idején a sajtó is beszámolt. Ezután a legkiválóbb csehszlovák restaurátorok­ból álló munkacsoport vette kezelésbe az értékes leletet. A képek közül sok megsérült, viszont a két és fél évszázados sötétség azzal a haszonnal járt, hogy a csodálatosan szép színek szinte semmit sem veszítettek eredeti ragyogásukból. A restau­rátorok munkájának befejezése után megnyitot­ták a mintegy 70 képből álló kiállítást. A müvek nagyobbik része az itáliai reneszánsz mesterek mű­terméből került ki, de jócskán képviselve van a németalföldi iskola is. A kiállítás megtekintése nagy élvezetet ad a művészetek kedvelőinek, és különösen a 4. szám i terem nyújt nagy élményt. Itt található Rubenr nagy méretű, majdnem négy méter széles festmé­nye, Az olimpiai istenek tanácsa és Tiziano remek színekben pompázó olajfestménye, a Fiatal nő toalettje (Fésülköc.ő ieány). Tintoretto két alkotá­sa is látható a teremben, A házasságtörő Krisztus előtt és a Krisztus megkorbácsolása. Két Verone- se-müvet is kiállítottak, a címük Szent Katalin a? angyallal, illetve Kínig (König! Jakab portréi! További két műről nem állapítható meg teljes bi­zonysággal, hogy Veronese egyedül festette-e, vagy fiával közösen. A két mü cime A lábmosás (Jézus megmossa az apostolok lábát), illetve A pásztorok imádása. A kiállított müvek szerzői kö­zött szerepel továbbá Feti, Bassano, Frans, Flons és sok más itáliai és németalföldi festő. A cseh portréfestészet kiváló mesterét, Jan Kupeckyt is több alkotása képviseli. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN le­járt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ..........-t Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:...................................... Állam:............ A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!

Next

/
Thumbnails
Contents