Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-13 / 19. szám
Thursday, May 13, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Rácz László: A becstelenség netovábbja Amikor e sorokat írom. a Dominikai Köztársaság fővárosában még elkeseredett, véres harc- folyik. Egyrészt felfegyverzett polgárok és munkások, másrészt a gyűlölt katonai diktatúra még megmaradt hű csapatai között. A dögrovásra ítélt katonai diktatúrának váratlanul segítségére sietett , az Eg}-. Államok tengerészgyalogsága: több mint tizenötezer “marine”. Ezzel megtízszereződött a demokráciáért harcoló tömegek vérvesztesége. De a dominikai polgárháborúnak végső kimenetele egyelőre még beláthatatlan. Az elködösitett és meghamisított táviratok tömkelegéből mindenképpen megállapíthatók olyan tények, amelyek kétségtelenül megmutatják az Egyesült Államok diplomáciájának le nem tagadható felelősségét ebben a vérontásban. Azt a nyilt és még csak nem is leplezett becstelenséget, ahogyan egy mérhetetlen erejű katonai hatalom, egy kis, erőtlen országot megtámadott akkor, amikor ennek polgárai évtizedes terror és diktatúra után, alkotmányos polgári demokráciát akarnának meg- valósitani. Ha van agresszió: erőszakos fegyveres beavatkozás egy független ország belügyeibe, ha valahol lábbal tiporták egy ország lakosságának szabad önrendelkezési jogát, úgy a Dominikai Köztársaság egy hét előtti megrohanása az Egyesült Államok részéről az. Az a hazug ürügy, hogy a tengerészgyalogság csak a dominikai fővárosban élő amerikai állampolgárok védelmét szolgálná, már az első pillanatban megdől, mert a katonai diktatúra ellen folyt küzdelem során egyetlen amerikai polgárt sem támadtak meg, egyetlen sebesülésről sem adtak számot részükről; de főként azért, mert a tengerészgyalogság tankjaival csak azután rohanta meg a dominikai fővárost, amikor a polgár- háborúban az alkotmányért harcoló tömegek győzelmüket már biztosítva látták. Amikor a túlnyomó többséggel megválasztott — de másfél évvel ezelőtt katonai puccsal elkergetett köztársasági elnök: Juan Bosh, portorikói száműzetéséből már haza készült, hogy polgári liberális kormányát újra alakítsa. Köztudomású, hogy a levitézlett katonai diktátor Wessin generális kérésére rendelte el Johnson elnök a tengerészgyalogság mozgósítását. Le nem tagadható az sem, hogy ezek — karöltve a végső bukás előtt álló belföldi katonai reakcióval — akadályozták meg a demokratikus rend helyreállítását a Dominikai Köztársaságban. A “szabad világ” képviselője, az Egyesült Államok. ismételten kimutatta a foga fehérjét Latin- Amerikában. Vietnamban egy nem létező demokrácia “segítsége” ürügyén gyilkolja le bombázó repülőivel a nemzeti önrendelkezési jogért hősiesen küzdő paraszti tömegeket; Latin-Amerikában pénzzel és fegyverrel segíti a levitézlett feudális rendszer képviselőit: a nagybirtokosokat, bankárokat és ezek katonai csatlósait a feltörekvő polgári demokráciát áhitó tömegekkel szemben. Ezért döntötte meg az elmúlt évek során a kialakult polgári -—liberális kormányrendszereket Guatemalában, Hondurasban, Ecuadorban, Salvadorban és legutóbb Brazíliában. Vacogó félelmében — a kubai győztes népforradalom óta — csak a nyilt katonai erőszakban bízik, semmiképpen sem alkotmányos demokratikus államszervezetekben. Ezzel magyarázza még a New York Times cikkírója is a mostani felháborító fegyveres beavatkozást. Mint kifejtette, a washingtoni diplomácia nem bízott abban, hogy az alkotmányosan elnöknek választott Bosh — akit a nép túlnyomó többsége most száműzetéséből hazahív — tudná-e biztosítani az ország staMEGJELENT az a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni! MEGJELENT a’z a könyv, amelyet gyermekeink, unokáink kezébe kell adnunk! MEGJELENT az a könyv, melyet angolul beszélő ismerőseinknek is ajánlhatunk! WILFRED G. BURCHETT rendkívül érdekes könyve: “VIETNAM, INSIDE STORY OF THE GUERILLA WAR’’ (Burchett vietnami cikkeit a Magyar Szó közölte néhány héttel ezelőtt) 256 oldalon, rendkívül érdekes fényképekkel és térképekkel ARA: $4.95 Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában bilitását. (Értve e tolvajnyelven a yankee-imperia- lizmus további féktelen kizsákmányolási lehetőségét.) Hogy nem teremtenek-e a “kommunisták”, Castro hívei egy uj Kubát Latin-Amerikában? (Ezek vezetőinek számát maguk az imperialista tolibérencek sem tudták eltúlozni, mert összesen számszerint ötvennyolcra becsülték őket a Dominikai Köztársaságban.) A félelem vezette tehát a washingtoni diplomáciát a prevencióhoz: a megelőzés politikájához; ahhoz, hogy katonailag megszálljon egy latin-amerikai országot, hogy ilymódon “tiszta helyzetet” teremtsen. Mégcsak az a meggondolás sem tartotta vissza az Egyesült Államok katonai pártját ettől az egyoldalú terrortól és jogsértő fegyveres támadástól, hogy a Dominikai Köztársaság az “Amerikai Országok Szövetségéhez” (rövidített nevén: OAS) tartozik, amely magában foglalja az Egyesült Államokat is. Ez az egész földrészre kiterjedő szervezet (Kubát kizárták belőle) bogotai alapokmánya 15. paragrafusában kétséget kizárólag leszögezte: “Egyetlen állama vagy csoportja az OAS-nak sem avatkozhat be, semmi indokból sem, közvetlenül avagy közvetve, egy másik szövetséges állam bel- vagy külügyeibe. Ez az elv kizárja nemcsak fegyveres erők alkalmazását, hanem bármely más formáját is a beavatkozásnak a másik ország politikai, gazdasági vagy kulturális ügyeibe.” A 17. paragrafusban viszont megállapítja: “A latinamerikai országok területe sérthetetlen. Nem lehet tárgya katonai megszállásnak, sem más erőszakos eszközöknek, bármilyen indokból, mégcsak ideiglenesen sem.” íme, a “szabad világ” bajnoka, a szabadság világméretekben! “védnöke”, szemrebbenés nélkül szegi meg saját szerződéses kötelezettségét még a vele majdnem lakáji viszonyban álló latin-amerikai országokkal szemben is. Olyan nagy a félelmük a paraszt- és munkásforradalmaktól: egy “újabb Kubától”, hogy még szövetségeseiket: a feltörekvő latin-amerikai burzsoáziát is hátbatámadják, mert csak nyilt fegyveres erejükben és a szövetséges feudális reakcióban, a latin-amerikai katonai diktatúrákban bíznak. De meddig? Az OAS — melynek többsége a Pentagon és a Wall Street kezében és zsebében van — tényleg megelégedett egyelőre a formális tiltakozással. Kiküldött egy öttagú tárgyaló bizottságot a dominikai fővárosba, hogy igyekezzen “békét”, de legalább is fegyverszünetet teremteni. A bizottság három tagállama: Guatemala. Brazília és Panama — mint többség — annyira megbízható Washington számára, hogy Johnson elnök máris megdicsérte az OAS “együttműködését” Washingtonnal. Mexikó képviselőjének további indítványát, hogy azonnal vonják vissza a tengerészgyalogságot a Dominikai Köztársaságból, függőben, hagyták mindaddig, amig a kiküldött OAS-bizott- ság megteszi jelentését. Helyesebben: ámig a tengerészgyalogság vissza nem segíti a nyeregbe a levitézlett dominikai katonai diktatúrát. Azt hihettük, hogy az amerikai imperializmus Vietnamban már teljesen kimutatta valódi arcula tát. De most, a Dominikai Köztársaság nyilt és leplezetlen megszállásával bebizonyította, hogy eljutott a becstelenség netovábbjáig. t/\A/VWWWV\A/WVWWWWV>ASWWV hogy a szovjetnek hat hét alatt vége van. 1964- ben McNamara Ígérte meg, hogy a helyzet javulása folytán a csapatokat vissza lehet majd vonni ; 1965-ben az egész sajtó megállapítja, hogy Kina nem bir védekezni, nyugodtan le lehet bombázni, azt a Kinát, amely ma az amerikai közvéleményben azt a szerepet tölti be, amit a zsidók játszottak 1939 után. Ha a németek egy-egy újabb országot támadtak elfoglaltak, lebombáztak, leigáztak, mindez csak Európa szabadság- harcát jelentette a zsidó világhatalom összeesküvése, agressziója ellen. Ma minden uj amerikai támaszpont, minden berepülés, bombázás, csapat- szállítás csak védelem Kina ellen, amely idáig ugyanakkora szerepet visz az ázsiai háborúban, mint amekkora részük volt a zsidó hadosztályoknak az előző világháborúban. “Akarjátok a totális háborút?” kérdezte Goebbels és a Sportpalast közönsége lelkesen kiáltotta: akarjuk! “Akarjátok Amerika fokozott részvételét Ázsia harcaiban“ — kérdezi a Secretary of Defense — és. . . itt még nem teljes a megegyezés, a amerikai közönség nagyrésze nem akarja még azután sem, hogy McNamara szerint legkedvezőbb esetben csak 129,000,000 áldozata lesz az általános konflagrációnak. És ha az ellenség szabályellenesen visszanyomta a hősi szövetségeseink csapatait, azok “hátsó vonalon átcsoportosították magukat”, vagy éppen “villám-elszakadást” rendeztek; ugyanazt teszik ma délvietnami szövetségeseinknek ama katonái, akiknek nem sikerült elbujniok a besorozás elől. De kisebb elkerülhetetlen balsikerek nem csökkenthetik eltökéltségünket, hogy győzni akarunk, “to win”. Mert miként Hitler a szabad Európát védte Szálasi, Mussolini, Quisling, Vlaszov, Patáin, Laval, Degrelle és a főmufti szövetségében, úgy védjük mi ma a világszabadságot. Egyes nagy szövetségeseink már kiestek a sorból, miként Rhee, Diem, Jimenez, Trujillo, Armaz, Somoza, Batista, Karamanlis, Menderes, Saud, No- sovan, Sárit, de még mellettünk vannak a világ nagy szabadságharcosai: Franco, Salazar, Ver- woérd, Csőmbe, Húszéin, Riza. Velük együtt védjük az emberiség nagy ideáljait. És ennek jegyében, amilyen lelkesedéssel ment az emberiség 1919-ben a kis világháborúba, 1939-ben a nagy világháborúba, olyan lelkesen haladunk ma az igazi világháborúba. HURRAH! Hazafi A MA : ÉS A RÉfil lő IDŐK Huszonöt évvel megfiatalodom, ha az újságokat olvasom. Újra benne élek a hősi korban, amikor Göbbels, Berlinből, Gayda Rómából, és Milotay Pestről lelkesítette a hazafias közönséget. Mintha újra magam előtt látnám az Angrifffet, Uj Magyarságot, Pesti Újságot. Újra eltölt a keresztes háború szelleme, az erő kultusza, a puha pacifisták megvetése. A közvéleménynek ezek a nagy nevelői már megdicsőültek, de szellemük él, szavuk töretlen erővel harsog. Mintha újra hallanám a német külügyminisztérium. a Wilhelmstrasse fess egyenruhás szóvivőinek katonás hangját, amikor olvasom, milyen pattogó hangon utasítják el Pearson, U Thant, Shastri, De Gaulle, a Pápa javaslatait a békés megoldásra. “A Wilhelmstrassen csak vállukat vonják” Írták akkor: “no comment” — mondják ravasz arckifejezéssel ma. “Megbüntetjük Jugoszláviát” — fenyegettek akkor; “megbüntetjük Észak-Vietnamot” kiáltják ma. “Dübörögtek” a német csizmák, amikor egy-egy kisebb népet eltapostak, “dübörögnek” a “roaring” bombázók, amikor Kongó és Ázsia népeire hozzák a halált. Mussolini fia diadalmasan irta, hogyan géppuskázzák a szaladó fekete nőket és gyermekeket; a* mi újságjaink a repülőtisztek nyilatkozatait közük, minő élvezet elpusztítani, amit maguk alatt látnak. Akkor is, ma is közölték lelkes honanyák lelkes leveleit, akik csak azt sajnálják, hogy nincs több fiuk, akiknek életét a hazáért, a magasabb erkölcsért feláldozhatnák. Akkor is, ha megindult valamerre a támadás, ha be akartak valahová vonulni, rögtön felfedezték, hogy kommunista “mesterkedés” kényszeríti őket erre. Ma is, ha Dominikában vagy akár Mississippiben és Ala- bamában az “alsóbbrendű” népek és fajták mozgolódnak. rögtön megállapítják, hogy kommunisták szítják az egészet. 1914-ben megtanítottak a magyarokat arra, hogy Bosznia egy függvénye, a szandsák birtoka nélkül nem élhetnek; 1939-ben kioktatták a németeket, hogy elpusztulnak, ha Ukrajna nem az övék. 1965-ben meggyőzik az amerikaiakat, hogy ha Laosz népe szabadon irányíthatja a maga sorsát, nemsokára Los Angelest kell védeni a támadók ellen. 1914-ben a haza bölcse, gróf Apponyi Albert kiáltotta, hogy “végre”, amikor a hadüzenetet bejelentették; 1941-ben az egész magyar képviselöház tapsolt, amikor Bárdossy miniszter- elnök kijelentette, hogy “háborús állapotba kerü- tünk az Egyesült Államokkal”; 1965-ben ugyanilyen dacos eltökéltséget mutat a Kongresszus fcrtnyomó többsége. (Lásd csak milyen gyorsan megszavazták az extra 700 millió dollárt a napokban a képviselöházban.) 1914-ben Vilmos császár deklarálta: “mire a lomb lehull, otthon leszünk”; 1941-ben Hitler, A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! PAUL’S SHELL SERVICE GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS £ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdona* %
