Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-13 / 19. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 13, 1965-r; / A/ p! r m meúkefcCoSeg^.. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. ßSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSÄSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Amig a munkásság nyomorog DETROIT, Mich. — A kapitalista érdekek védelmére mindent megtesz kormányunk, de a munkások védelmére nem sokat. Az Aerospace munkások ezrei készitették a rakétákat, ők az ország leghíresebb munkásai, mert amit ők gyártanak, az világraszóló eredménynek számit. A világűrben ott vannak a mübolygók, televíziós képeket közvetítenek, híreket hoznak, visznek a föld különböző részeiről, de a munkások ezrével veszítik el munkájukat és teljesen munkanélkülivé válnak. Egy millió képzett férfi és nő vesztette el munkáját az aerospace üzemekben, mert ha elvégezték a munkát és az állam nem ad újabb rendelést az üzemnek, akkor a társaság egyszerűen bezárja kapuit, elmegy más államba üzleti lehetőséget keresni. De a munkás hová menjen? Hiszen ezrek vesztik el munkájukat egyszerre! Az állam nem a békés életre termel; védi az országot, de nem annak a népét. Próbáljon egy ember megélni $79.30 segélyből, amikor ebből 40 dollárt házbérre kell fizetnie. A 60 éves Pat Wood villanyszerelő azt mondta, hogy szakmunkás-hiányról beszélnek és ő még sem kap munkát! Egy másik munkás 13 évig dolgozott a space-programon, ugyancsak szakmunkás, most pedig welfaren él és nem tudja, mitévő legyen. Kormányunk Vietnamban védi hazánkat, de közben hazánk népe nyomorban él. Akik csinálták a rakétákat, örömmel látják, amint azokat felrepi- tik, s nemcsak az ország, hanem az egész világ bámulja teljesítményeiket. Vajon tudják-e ezek, hogy amikor a rakéta elkészült, akkor a munkások elveszítik munkájukat és nem terveznek előre semmit, hogy védjék őket a munkanélküliségtől? A tudósok csodákat müveinek, de még sem tudnak kieszelni olyan munkalehetőséget, ami biztosíthatná a munkások életét. Csak arra törekszenek, hogy minél kevesebb munkással minél több hasznot tudjanak kipréselni. A népesedés állandóan növekszik, a megélhetés mindig nehezebb lesz. A szegény ember gyermekei egyáltalán nem mehetnek egyetemre, bármilyen tehetségesek, núg a gazdag szülők gyermeke egyetemet végez, akár tehetséges, akár nem. Az az ország, ahol a high schoolt elvégzett ifjú nem tudja még a diplomáját sem rendesen elolvasni, milyen ifjúságot nevel? Hivatalos jelentések szerint Detroitban a munkát kereső ifjúság nagy része nem tudta kiállítani a munkakereső kérvényt. Rose Pavloff annyi szabad időm, mert a gyerekek lefoglaltak, de az nem baj, mindig szívesen bajlódok velük," Türhetőbb az éle! PARMA, 0. — Küldök 10 dollárt a kvótára és egyben köszöntőm lapunk külmunkatársait. írásaik elviselhetőbbé teszik az öregséggel járó bajokat. Mert hát az Ostor is napsugárral simogat. Mindnyájuknak jó egészséget és erőt kívánok a további küzdelemhez. K. Kish Így töltik szabadságukat a magyar dolgozók Az alábbi levélrészletet Nagy Sándor, Philadelphia, Pa.-ban lakó kedves olvasónk küldte be. A levelet öccse leányától kapta, aki a székesfehérvári húsfeldolgozó gyárban dolgozik és havonta csak egyszer megy haza édesanyjához, aki Gyomron lakik. A levélrészlet rámutat arra, hogy a mai Magyarországon a dolgozók miként töltik jól megérdemelt szabadságukat. “írok a szabadságomról és üdülésemről. Az idén a Dunakanyarba mentünk, ahol két évvel ezelőtt is két hetet töltöttem. Most Nagymaroson voltam, szemben a visegrádi várral. Pompás két hét volt. Volt olyan nap is, hogy 20 km-t gyalogoltunk hegynek fel, völgynek le. A hegyek, erdők mese szépek, sok erdei gyümölcsöt szedtem és ettem is. Szobámban állandóan kazalszerü csokrok voltak. Az ellátás nagyszerű, az üdülő kényelmes és szórakoztató. Reggel egy másik üdülőtárssal pingpongoztam, 8 órakor reggeli, mely igen bőséges volt, utána kirándulás, vagy fürdés a Dunában. A kirándulás volt gyalogos és hajóval. Egy órakor ebéd, kifogástalan minden alkalommal. Ebéd után 4-ig pihenő. Én nem mindig pihentem, mert nagyon szeretem az erdőt, hegyeket járni, s volt eset, hogy ebéd után is elmentem barangolni. De ha éppen pihenésre -szántam magam, akkor olvastam, vagy kártyázhattunk. 4 órakor uzsonna, majd megint egy kis kirándulás a közeli erdőbe, vagy hegycsúcsra. Este 7 órakor vacsora, utána tv-né- zés, vagy zenés, táncos est. Volt, amikor egy-egy előadást hallgattunk meg a környék történelmi nevezetességeiről.. Szóval igy telt el két hét. Utána hazamentem és otthon voltam négy napig. Otthon már nem volt Kommentár a lapban megjelent levelekre MILLTOWN, N. J. — Betegágyamban feküdve olvastam a lapban megjelent írásokat; még Rév. Gross Lászlót is megtámadták egyesek. Az egyik levélíró azt irta, hogy egy magyar újságból olvasta, hogy Kruscsev suhanckorában Ukrajnában nagy kozákostorával tartotta kordában a földmunkásokat. Azt elhiszem, hogy amikor a németek megszállva tartották Ukrajnát, a kulák söpredék közül kerültek ki ilyen egyének bőven, de hát Ukrajnában sok Kruscsev nevű egyén akad, mint ahogyan pl. New Brunswickon is sok a Szakács, a Takács, a Szabó, a Kovács, a Tóth, egy egész kis falut lehetne kiállítani belőlük. Az egyik levélíró azt irta, hogy Kruscsevet visz- sza kellett volna küldeni a bányába, nem kellett volna olyan sokáig magas állásban hagyni. Holott meg kell érteni, hogy Kruscsev tanult ember volt. Az apja szénbányász volt, ő pedig 13 éves korában került a bányába a bányamérnök mellé, mint kisegítő 18 éves koráig, amikor a bányamérnök azt mondta neki, hogy most már beiratkozhat a mérnöki karra az egyetemen, az esti szakra, azután, ha szerencsésen levizsgázik és megkapja a mérnöki diplomát, akkor lehet, hogy beválasztják bányamérnöknek. Ezután bányamérnök lett Kruscsevből, majd a helybeli osztály párttitkárnak választotta, kinevezték delegátusnak a központi konferenciára és igy emelkedett a legmagasabb pozíciókig. Sok volna leírni mindazt, amin az ország és annak vezetői keresztülmentek a II. világháborút megelőző súlyos években, valamint a világháború idején, meny nyit kellett küzdeniük a belső ellenséggel szemben. Sztálin eközben sok hibát követett el, de érdemeit sem lehet letagadni. A holttestét pedig nem Kruscsev vitette ki a Mauzóleumból, hanem a törvényhozók intézkedtek efelől és nem állja meg a helyét az sem, hogy az árokba tették, hanem eltemették a Kremlin fala mentén, a többi elhunyt vezér közé. Most pedig szeretném, ha bővebb felvilágosítást adnának a Medicare-ről, hogy mikor lesz érvényben, mert már nagyon szeretnék ettől a Blue Cross-tól megszabadulni. Már nagyon sokáig csü- rik-csavarják ezt a Medicaret, pedig nekünk, idős embereknek igen nagy szükségünk volna reája. Sajnos a nyugdíj olyan kevés, hogy elmegy a biztosításokra. Ha gyerekeink nem segítenének, nem tudom mi volna velünk. J. T. vannak, elsősorban egy ellenség: a yankee imperializmus. Ez az ellenség még sokáig fog bennünket fenyegetni. Ez az ellenség nem nyugszik meg egykönnyen, ámbár nincs más orvoslás a részére népünk sikeres forradalmi eredményei következtében. Ez az ellenség nem itt, hanem hét ezer mérföldre más népeket támad meg, mint Észak- és Dél-Vietnam forradalmi népét. Ez az ellenség beavatkozik Kongó ügyeibe, elküldi hadihajóit, tengerészeit, repülőit a világ minden sarkába, ahol kihasználhatja a forradalmárok megoszlását. Kihasználják azt a sajnálatos megoszlást, ami a szocialista táborban létezik. Számolgatnak, analizálnak, kihasználják azokat az alkalmakat, amelyek gyengítik a forradalmi egységfrontot.” Majd ezeket mondta Castro: “De mi, egy kis ország vagyunk, nem tudunk milliós hadsereget fenntartani, nem rendelkezünk atomfegyverekkel. Akárcsak Vietnamnak, Kubának is az a véleménye, hogy minket nagyon közelről érint ez a megoszlás, meg nem értés, ami gyengíti a szocialista tábort. Nagy a veszély, amellyel szemben állunk, de azt nem lehet szócsatával, akadémiai tételekkel veszekedéssel legyőzni. Ezt csak erős forradalmi harccal lehet legyőzni. Nem lehet olyan formán, harcolni sikeresen az imperialista ellenséggel szem ben a világ egyetlen részén sem, ha a forradalmárok megoszlanak, egymást támadják, sértegetik, hanem csak egységesen, összefogva, forradalmi sorokban. Ki az, aki azt hiszi, hogy nem ez a helyes taktika a nemzetközi kommunista mozgalom részére? Mi azt mondjuk ezen a kicsi szigeten, a mi területünkön, az első sáncárokban, csak 90 mérföldre ezen imperialistáktól: igen ez a helyes taktika.” Valószínűleg ehhez hasonló beszédek hangzottak el a moszkvai konferencián is, nemcsak a kubai delegátustól, hanem nagyon sok más ország küldöttjeitől is és a várva várt eredmény, a forradalmi egységfront a megvalósulás utján van. Ezzel kapcsolatban, leginkább az imperialisták tanulságára — ha ugyan képesek, vagy akarnak tanulni — elmondom az alábbi kis tanulságos mesét: Egy parasztember ostorával lepkéket, faleveleket és virágokat csapkodott le, fiának mutogatva, milyen ügyesen tud az ostorral csapkodni. Útközben a fiú darázsfészket látott meg és mondta apjának, hogy csapja le azt is. — Azt nem lehet — válaszolt az apa. — Miért nem? —- kérdezte a fiú. — Azért, mert azok megszervezkedtek és kegyetlenül összecsípnének bennünket. "vi" m sssssssssssssssssssssssssssssssssssssa LÉGPÁRNÁS utasszállító hajó üzembe helyezését tervezi — elsőként a világon — Rámsgate és Calais között, a La Manche-csatornán egy svéd hajózási társaság, Az uj tipusu hajón az ut 25 percig tart majd; sebessége megközelíti az óránkénti 140 kilométert. ÉBREDJ AMERIKA! JÖNNEK A VÖRÖSÖK! MITŐL RETTEG KUBA? MEXIKÓ. — Észak-Vietnam sorsa érthetően nagyon közelről érdekli Kubát, mert ha 7 ezer mérföldre, büntetlenül bombázhatják Észak-Vietnamot azon valótlan állítások következtében, hogy ők szervezik, vezetik a dél-vietnami harcokat az amerikai imperializmus ellen, akkor ilyen hamis vádak és állítások alapján Kubát még nagyobb mértékben bombázhatják. Már most is minden imperialista-ellenes, szabadságra, függetlenségre törekvő megmozdulást, harcot a kubaiak rovására Írnak, azoknak a rovására, akiknek állandó harcot kell vivniok a kegyetlen blokád, az ellenforradalmárok bevetése, pénzelése ellen. Ez az elgondolás késztette Castrot arra, hogy március 13-án a havannai egyetem hallgatói előtt tartott beszédében a következőket mondja: “Az ellenséggel szembeni megoszlás sohasem lehet forradalmi stratégia.” Kubára vonatkozóan ezt mondta: “A mi forradalmunknak még sok a teendője... a forradalomnak hatalmas ellenségei (Wake up America! The Reds are coming!) j Nagy betűkkel, teherautóra eró'sitett hatal- Jj más táblán, ez a felírás figyelmeztetett a ve- Jj szedelemre mindenkit, aki husvét vasárnap- $ ján New Yorkban, a 23-ik utcában járt, azon J; a tájon, ahol a Broadway és a Fifth Avenue $ keresztezi egymást. J|i Az emberek, akiket meglepett, megdöbben- £ tett, vagy megijesztett a felírás, hiába kutat- ták a szélrózsa minden irányát: vörösök jö- *j vételét sehol nem észlelték. Akik aznap bele- $ néztek az újságokba, ott sem látták jelét a ve- $ szedelemnek, amire fel kell ébredni, mert jj vörösök jöveteléről sehol nem tettek jelen- j! tést. Ellenkezőleg: amerikaiak mentek. Ezré- j] vei mentek Dél-Vietnamba, hogy csatlakozza- *• nak a már ottlevő amerikaiakhoz, akik ott éveken át "tanácsadók" voltak, de egyszerre * harcoló katonákká vedlettek át. J Sehol egy figyelmeztetés, sehol egy felhi- J vás, hogy ÉBREDJÜNK, mert szélső jobbol- *j daliak brigantik fegyverkeznek, bombáznak, gyújtogatnak, gyilkolnak és veszélyeztetik né- ? pünk békéjét, országunk biztonságát. $ Csak a "vörösök", a képzeletbeli veszede- J lem "jövetelét" emlegetik, holott a vörösök j! nem bombáznak, nem gyilkolnak, nem is j! fegyverkeznek. És ebben a csalásban, ebben í| az évtizedek óta folyó ámításban rejlik a leg- Jj nagyobb veszedelem, amely Amerikát fe- í nyegeti. íj +!
