Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-14 / 2. szám
Thursday, January 14, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 15 tAAjd&mjáunAf os technika Üj célpont: MARS Számumok és villanások... Néhány héten belül háromszor is a napilapok címoldalára került a Mars, mint a legújabb űrkutatási kísérletek célpontja. Először arról olvashattunk, hogy az amerikai űrprogram keretében fellőtt Mariner 3. nevű kozmikus űrhajó felbocsátását a Mars irányába, nem kisérte siker. Az újabb kísérletet legkésőbb november 30-ig meg kellett kezdeni, mert azután a Marsnak Földünkhöz viszonyított kedvezőtlen állása folytán már nem lehetett kilátás a remélt eredményre. És csakugyan, szinte az “utolsó pillanatban”, november 28-án 15.22 órakor útjára indították a 260 kilagramm súlyú Mariner 4-et. “Marsrutája” ugyan az, mint elődjéé volt: görbült pályán megtéve az 560 millió kilométeres utat, 1985 julius 15 táján kb. 13,800 kilométer távolságból 22 felvételt kell készítenie a Mars felszínéről, a felvételeket mágneses szalagra kell rögzítenie, s fél óra múltán továbbítania a Földre. Két nappal később közölték még azt is, hogy az űrhajó ráállt a megfelelő pályára, fényérzéken) “szeme” földi parancsra célba vette a Canopus nevű csillagot — ekkor már 643 ezer kilométerre járt bolygónktól. S ugyanaznap repült világgá a harmadik hir, s a kozmoszba a harmadik űrhajó: a szovjet világ- űrkutatási terv szerint felbocsátottak egy többfokozatú kozmikus hordozórakétát, amelynek utolsó fokozata közbülső pályára vitt egy nehéz mesterséges holdat, rajta a Szonda 2. jelzésű automata állomással, s ez a kellő időben és sebességgel ráállt a Mars felé vezető pályára. Fellövésének célja egyrészt az automata állomás rendszerének tökéletesítése a hosszabb kozmikus utak igényeinek megfelelően, másrészt különféle tudományos vizsgálatok elvégzése a bolygóközi térségben. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendők szovjet és amerikai ürkisérleteire, könnyű felismerni: először a Föld és a Hold közötti térség tanulmányozása állt a vizsgálatok előterében, majd a kutatási program a Holdra és a Vénusz bolygóra terjedt ki; a néhány évvel ezelőtt útjára bocsátott szovjet Vénusz-rakéta és az amerikai Mariner 2. sok érdekességet feltárt a Naprendszer belsőbb térségeinek titkaiból. Most a külsőbb bolygók felé irányul a figyelem, s az űrkutatás uj célpontja a Mars. Az élet nyomai A Hold mellett elsősorban a Mars az az égitest, amely a leginkább felcsigázta a fantasztikus regények íróinak képzeletét, és a legtöbb találgatásra szolgáltatott okot a laikusok körében. A hiedelmeknek volt is némi alapjuk. Földünktől eltekintve, a Mars az egyetlen olyan bolygó a Naprendszerben, amelyen feltehetőleg kialakult az élet, jóllehet ma már senki sem állítja, hogy magasabb- rendü lények laknak rajta. V. G. Tyihov, a nemrégiben elhunyt kiváló szovjet tudós, az asztrobota- nika megalapítója szerint a Mars felszínén ala- csonyrendü, a földi mohákhoz és zuzmókhoz hasonló növényzet honosodott meg. Nincs kizárva, hogy a primitiv növényzethez alacsonyrendü állati élet is társul; a marsbéli faunáról azonban jelenleg még semmi biztosat nem tudunk. Csupán a képzelet eligazítására alkalmas hasonlat: olyan zord viszonyok lehetnek a Marson, mint amilyenek a Földön az északi vagy déli sarkkör mentén egy 20 kilométer magas hegység csúcsán uralkodnának. Fejlettebb élőlények semmi esetre sem viselhetik el huzamosabb ideig. Kezdetleges lények azonban esetleg kibírhatják, mint ezt az amerikai Flagstaff obszervatóriumban egy érdekes kisérletsorozat igazolta. Baktériumokat tartalmazó termőföldet légmentesen lezárt edényben a marsbéli feltételeknek megfelelő körülmények közé helyeztek. Nappal 20 Celsius fokra melegítették fel, ez a marsbéli egyen litő hőmérsékletével egyenértékű; éjszaka viszont a marsbéli sarkvidék 100 fokos hidegének megfelelő alacsony hőmérsékletre hütötték le. S a baktériumok a 120 fokos hömérsékletváltozást is elviselték. A marsbéli növényi élet közvetlen bizonyítékának tekinthető jelenség, hogy a felszín egyes területei az ottani évszakoknak megfelelően változtatják színüket és kiterjedésüket. A bolygón gyakoriak a földi számumokhoz hasonlítható porviharok — az egyik legnagyobb porvihar 1956-ban, a Mars úgynevezett “nagy földközelsége” idején (amikor “csak” 56 millió kilométerre volt Földünktől) lépett fel. Megfigyelték, hogy ilyen “számumok” után a táj gyors ütemben nyeri vissza eredeti színét, mintha a növényzet felütné fejét a porrétegen át. Vita a csatornákról Mióta Schiaparelli, Flammarion és más csillagászok észleléseikből arra a következtetésre jutottak, hogy a Marson “csatornák” vannak, élénk vita folyt e képződmények természetéről — nemcsak a tudósok körében. Kezdetben sok hive volt annak a fantazmagóriának, hogy a csatornák marsbéli mérnökök alkotásai, s az a rendeltetésük, hogy a poláris tájakról vizet szállítsanak a bolygó száraz, egyenlítő-környéki területeire. Flammarion, a nagy álmodozó, még azt a javaslatot is felvetette, hogy a Szaharában 80 kilométer élhosszuságu háromszöget kellene építeni kőtömbökből, s ilyen módon tudatni a marsbéli mérnökökkel, hogy itt a Földön is értelmes lények laknak, akik ismerik a geometriát . . . Később a kutatók többsége teljesen negativ álláspontra helyezkedett a marscsatornákat illetően, s az a nézet alakult ki, hogy ezek pusztán optikai csalódás következtében látszanak olykor. Az utóbbi évek kutatásai közelebb vittek a rejtély megoldásához. Először is, a Pic du Midi magashegységi csillagvizsgálóban — kitűnő légköri körülmények között — több olyan Mars-fényképet készítettek, amelyekről kitűnt, hogy a felszínen valóban vannak elszigetelt, vizuális észleléskor vonalaknak tűnő képződmények. 1956. julius 3-án pedig, amikor a Mars 74 millió kilométerre volt a Földtől, Richardson amerikai csillagász a Mount Wilson egyik távcsövével viszonylag keskeny, kékes árnyalatú vonalakat észlelt, amelyek jókora távolságokat hálóztak be a Mars felületén. Négy hónappal később Richardson a két és fél méter átmérőjű óriástávcsővel ismételte meg vizsgálatait, és megint sikerült megfigyelnie több jellegzetes “csatornát.” A képződmények természetét magyarázó feltevések közül dr. Shotaro Miyamoto, japán egyetemi tanár elméletét érdemes megemlíteni. E szerint a marsbéli légkörzés a földéhez hasonlítható. Az egyes légáramlatok évről évre mindig ugyanazokon a vidékeken söpörnek végig, anélkül, hogy irányukban számottevő változás következnék be. Kézenfekvő tehát az a feltételezés, hogy a légáramlatok által évszázadokon, évezredeken át mindig ugyanazokon az útvonalakon szállított homok- és porszemecskék mély árkokat, “csatornákat” vájhattak a sziklás-sivatagos talajba. Nincs sugárbörtönben? Egy másik tisztázatlan kérdés a Marssal kapcsolatban valószínűleg az égitest belső szerkezetével függ össze. Saheki és Mayeda japán csillagászok néhány évvel ezelőtt több alkalommal is hirtelen fényvillanásokat észleltek a Mars peremvidékén. E fényjelenségek néhány percig tartottak, majd a szóban forgó területek felett sötét felhők tűntek fel. Feltéve, hogy az utólagos elsötéte- dés nem egyszerűen kontraszt-jelenség volt. arra gondolhatunk, hogy talán marsbéli tűzhányók törtek ki. Ám ez a vulkán-hipotézis nem áll elég szilárd alapon. Kimutatták, hogy még a leghevesebb földi tüzhányókitöréseket sem lehet a Mars távolságából észlelni. Ha tehát az említett jelenségek mégis marsbéli vulkánok kitörésének következményei lettek volna, akkor azzal kellene számolnunk, hogy ott a vulkanizmus lényegesen erőteljesebb, mint a Földön. Csakhogy ez ellentétben áll a Mars korára vonatkozó felfogással. Általában ugyanis az a vélemény, hogy a Mars mintegy százmillió évvel idősebb Földünknél, a Föld vulkanizmusa pedig erősen csökkent az utolsó harminc millió év folyamán. A számítások arra vallanak, hogy a Marsnak valószínűleg nincs magja. Ebből következik, hogy — akárcsak a Hold esetében — a Marson sincs erősebb mágneses tér. Minthogy pedig a mágneses tér és a Van Allen-féle “sugárbörtön” létezése szorosan összefügg egymással, a Mars mágneses terének hiánya azt is jelentheti, hogy a bolygót nem övezi sugárzási zóna. Ez a körülmény űrhajózási szempontból rendkívül jelentős. A Mars felszínéről számos jó fényképfelvétel és részletes térkép készült újabban. Szokásossá vált a Mars “tengereiről” beszélni, jóllehet ezek csak kopár vagy gyér növényzettel borított sivatagok, nem pedig vízmedencék. A légkörben felhőképződményeket figyeltek meg, ezek eloszlásából és mozgásából Miyamoto néhány fennsik helyét is meghatározta. Valószínű, hogy a Marson magasabb hegyláncok már nincsenek, az egykori hegységeket az erózió alaposan lekoptatta. A sarkvidékeken jól felismerhetők az úgynevezett “poláris sapkák”, amelyek alighanem vékony hó- és dérrétegből, épülnek fel. Alakjuk, méretük az ottani évszakoknak megfelelően változik. A marsbéli táj — amely a jövendő évtizedek űrhajósait fogadja majd — szokatlan, idegen világ. Mégis a Mars Naprendszerünkben az egyetlen égitest, amelyen az ember viszonylag könnyen megvetheti a lábát. Itt a környezet kevésbé lesz barátságtalan hozzá, mint a kopár, élettelen Hold vagy a sürü légkörű, forró Vénusz. H. P. Los Angelesi Magyar Munkás Otthon 1251 S. St. Andrews Place. — Telefon: RE 5-9532 Minden kedd este 8 órakor a Női Kör teaestélye. Minden hónap első kedd estéjén a Munkás Női Kör gyülésezik. Minden hónap második kedd estéjén a Munkás Otthon taggyűlése. Minden bé 3-ik kedd estéjén kiüturelőndás. Minden hó 4-lk kedd estéjén a lapbizottság gyülésezik Vendégeket minden alkalommal szívesen lát a Vezetőség SIKERES ÚJÉVI ÖSSZEJÖVETEL Százak búcsúztak az ó-évtől a Munkás Otthonban’ vigan és barátságos környezetben. De nemcsak bucsü volt ez 1964-től, hanem valóságos országos találkozó; * mert voltak vendégek Chicagóból, Clevelandból, New Yorkból és Elsinoreból. Nagyban hozzájárult a kellemes hangulathoz az a tény, hogy a Női Kör éi a Munkás Otthon lelkes, nehezen dolgozó tagjai finom hu>-- ka-kolbász-csirke vacsorát készítettek és szolgáltak fel. Igaz, hogy Dudás zenekarának tagjai sem sokat pihentek. A Munkás Otthon vezetősége oda fog hatni, hogy az év folyamán tartandó összejövetelek is ilyen kellemesek és sikeresek legyenek. A vezetőség ezúton is köszönetét mond a nehezen dolgozó tagoknak és a részvevő vendégeknek, külön az elsinoreiaknak, akik bejöttek, hogy segítsenek az előkészítő munkákban. Békés, boldog újévet kívánunk minden barátunknak és az olvasóknak. A Munkás Otthon és a Női Kör vezetősége nevében, j. F. NAGY ÖSSZEJÖVETELRE KÉSZÜLÜNK Jan. 24-én, vasárnap délben 1 órakor nagyszabású programmal egybekötött ebédet rendezünk a Magyar Szó javára, amely lap minden sora a dolgozók érdekeit, a békét és az emberi előhaladást szolgálja. Uh- rin János lesz a programvezető, Rákosi Sándor tartja az alkalmi beszédet, Weisz Jóska szaval és szinre kerül a Vadász c. bohózat műkedvelőink legjobbjaival. Úgy a vezetőség, mint a műkedvelő gárda megérdemli a los-angelesi magyarság széleskörű támogatását. Az ebéd $1.50-be kerül, adomány 50 cent. A zenét Julia és Wishy zenekara szolgáltatja. C. G., tudósitó Elkésett jelentés Los Angelesből Mindig azt hittük és még mindig valljuk, hogy az amerikai postánál pontosabb intézmény nincs a világon (különösen, ha a postai alkalmazottak is úgy akarják). S mégis, a legnagyobb meglepetésünkre e hét elején (pontosan január 11-én) kaptunk egy levelet Los Angelesből, melynek dátuma december 9 (1964), A levélben a Tény dec. 6-i ünnepélyéről Cincár munkástárs irt tudósítást. Természetesen azonnali kötelességünknek tartjuk, hogy a cikket még ebben a lapszámban, itt alant közöljük. A posta sajnos súlyosabb hibákat is elkövet néha. Például amikor naptárunkat csomagoltuk és postáztuk, az egyik postazsák fenekéről kis csomag került elő, amely orvosságot tartalmazott és orvos küldte a betegének. Képzelhető, hogy szegény beteg mióta várhatott a kis csomagra és mit gondolt az orvosáról, aki megígérte, hogy elküldi azt neki. De itt a jelentés: Mint uj kaliforniai lakos kellemes meglepetés és öröm volt részemre, hogy december 6-án olyan szépen megtelt a Los Angelesi Munkás Otthon a Tény ünnepélyén. Senki sem csalatkozott sem az ebédben, sem a műsorban, melynek kiemelkedő pontja Faragó Margit előadása volt Madách Imre életéről. Brown Mariska szép énekszámait élvezettel hallgatta a közönség. A tartalmas alkalmi beszédet Neuwald Jenő tartotta, megemlékezve a Tény körül odaadóan dolgozó, de sorainkból már kidőlt Leitner Aurél, Csont Péterről és érdemeikről, valamint a munkát most fáradhatatlanul végző 83 éves fiatal Uhrinról és Weisz Jóskáról. A műsort Faragó Zsiga vezette le hozzáértéssel, sziporkázó viccekkel tűzdelve mondanivalóját. Julia Wishy zenekarának játékával, valamint a közönség és Cincár együttes éneklése mellett ért véget a program, mely után a közönség még a késő esti órákig együtt maradt és szórakozott muzsikaszó mellett. Cincár Gyula, tudósitó
