Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-13 / 19. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 13, 1965 Munkás és szakszervezeti hírek Az AFL-CIO támogatja a nyomor elleni harcot WASHINGTON, D. C. — “Minden lehetőt elkövetünk, hogy az adminisztráció által kidolgozott nyomorelleni harcot nyélbe üssük és kiszélesítsük. Az amerikai szakszervezetek főcélja éppen az volt, hogy megszüntessék a nyomort. Noha nagy eredményekről számolhatunk be, a még észlelhető és tényleges nyomor elrettentő. Nem 35, de 50 millió amerikai él nyomorban” — mondta George Meany, az AFL-CIO országos elnöke. Meany felszólította a szakszervezeti lokálokat, hogy vegyenek részt azokban a bizottságokban, amelyek a városokban és községekben terveket készítenek a nyomorelleni akcióra. Kijelentette, hogy a minimális órabérnek 2 dollárra való felemelése országszerte nagy lépést jelentene a nyomor leküzdésében. Rámutatott arra is, hogy a jelenlegi adótörvény szerint a szövetségi kormány 300 millió dollárt vesz fel adó fejében azoktól, akik nyomorban élnek. Meany támogatja a vietnami politikát WASHINGTON, D. C. — George Meany, az AFL-CIO elnöke táviratot küldött Johnson elnöknek, melyben üdvözölte őt abból az alkalomból, hogy “olyan tisztán és élesen fejtette ki az amerikai kormány álláspontját a dél-vietnami helyzettel kapcsolatban. Minden amerikai büszke lehet és megegyezik a Johnson elnök által lefektetett eszmékkel és célkitűzésekkel.” Úgy hisszük, hogy Meany ur ebben a kérdésben nem beszél az AFL-CIO tagság többségének nevében. Öt-centes órabéremelés GLOVERSVILLE, N. Y. — A város kesztyümun- kásai, akik 70 üzemben dolgoznak, óránként öt centes béremelést kaptak. Az uj szerződés értelmében ezenkívül egy és fél centnek megfelelő javítást kapnak a különböző juttatásokban. A munkások egy hónapig sztrájkoltak, hogy ezeket az engedményeket kiharcolják maguknak. Az AFL-CIO a négerek teljes egyenlőségéért WASHINGTON, D. C. — William F. Schnitzler, az AFL-CIO országos titkára, beszédet tartott a Howard Egyetemen, melyben kifejtette, hogy a szervezet a néger nép teljes egyenjogúságáért száll síkra minden téren. Bevallotta, hogy az AFL-CIO-hoz tartozó több szervezet még ma is diszkriminációt gyakorol a négerekkel szemben, de lépéseket tettek ennek kiküszöbölésére. “Nem leszünk megelégedve azzal — mondotta Schnitzler — ha egy lokál néhány négert munkába állít. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ne csak látszólagos, hanem tényleges egyenlőség legyen. Azonban ezzel kapcsolatban ki kell jelenteni, hogy a tanoncok összlétszáma egyre csökken, a munka- lehetőség is egyre csökken és a kérdést csak úgy lehet megoldani, ha munkalehetőséget teremtünk mindenkinek, aki dolgozni akar.” Az egyes szakszervezeti lokálokban lévő négerellenes magatartást Schnitzler azzal magyarázta, hogy a fajgyűlölet eszméje fennállt még a szak- szervezetek létesítése előtt. Tovább folyik a riporterek sztrájkja BALTIMORE, Md. — Az A. S. Abel Co. által kiadott napilapoknál dolgozó 600 riporter és irodai alkalmazott, a Newspaper Guild tagjai, április 17 óta sztrájkban vannak és többszöri tárgyalás után sem tudtak eredményre jutni. így a sztrájk tovább folyik. A nyomdászok eddig tiszteletben tartották a piketvonalat és nem voltak hajlandók dolgozni, így az újságok nem jelentek meg a sztrájk" megkezdése óta. C-+J TERRE HAUTE, Ind. — E város napilapjainál dolgozó nyomdászok már hatodik hónapja sztrájkolnak. A napokban visszautasították a munkáltatók legutóbbi ajánlatát. IWWWWWMWWwWWWUWWWVWMWWWI/IAW/W ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI 10,000 munkás sztrájkol NEW YORK, N. Y. — Az 1,200 üzletben dolgozó 10,000 alkalmazott, akik vásznat, szalagot, bélést, csipkét és gombokat szállítanak New York női ruha gyárainak, sztrájkba lépett a Retail, Wholesale and Department Store Union vezetésével. Az alkalmazottak nagy része hivatalnok, csomagoló és raktári személyzet. Az 1,200 üzlet közül 800-at már a sztrájk előtt megszerveztek és 400 üzlet alkalmazottai első ízben követelik a szak- szervezet elismerését. A munkások heti 15 dollár bérjavitást követelnek; ezen felül óránként 2 cent többlet fizetésre akarják a munkáltatókat rávenni a munkások nyugdíjalapjának növelésére. Érdemes megjegyezni, hogy a szakszervezet egyik főkövetelése az, hogy a néger és portorikói alkalmazottak előléptetésben részesüljenek és közülük ügynököket is kijelöljenek. Kétszáz üzlettulajdonos már aláírta az uj szerződést. Ha a sztrájk hosszabb ideig tart, a város egész női ruhaipara kénytelen lesz leállni. A szervezett sofőrök szolidaritást vállaltak a sztrájkolókkal. A sztrájkolok tüntettek Rockefeller kormányzó irodája előtt, tiltakozva az ellen, hogy a kormányzó megvétózta a minimális órabér $1.50-ről í?2-re emelését. Követelték, hogy Rockefeller változtassa meg álláspontját ebben a kérdésben. Szervezkednek a kórházi alkalmazottak CAMDEN, N. J. — A Cooper kórház alkalmazottai sztrájkba léptek. Követelik, hogy az igazgatóság ismerje el szervezetüket, a Retail, Wholesale Drug and Hospital Workers Union 1034-es lokálját. Tárgyalások folynak a szakszervezet és a kórház igazgatósága között. Rövidebb munkaidőt követelnek PHILADELPHIA, Pa. — 40,000 épitőmunkás sztrájkra szavazott, ha a munkáltatók nem hajlandók a jelenlegi 40 órás munkahetet 37 és fél órára csökkenteni, 1966 májusában és napi hét órára a következő évben. A munkások bérlevágás nélkül akarják a munkahét csökkentést elérni, ami azt jelenti, hogy a munkáltatóknak 35 centtel több órabért kell fizetniök munkásaiknak. A MUNKÁSMOZGALOM 1965 MÁJUSÁBAN Lényeges és mélyenszántó változás ment végbe az amerikai munkásmozgalomban az elmúlt évben. A nagy, történelmi események befolyásolták a munkásokat és szervezeteiket, a munkás szervezetek pedig befolyásolták a történelmi eseményeket. A néger nép egyenjogúságáért folyó harcban az amerikai szakszervezetek egyre tevékenyebb szerepet játszanak. Ez évben volt az első alkalom, hogy az AFL-CIO központi végrehajtó bizottsága egyhangú határozatot hozott a Selma-i és a Montgomery-! tüntető felvonulások támogatására. (Érdemes megjegyezni, hogy nem támogatta az 1963- ban tartott washingtoni tömegtüntetést.) Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága határozatot hozott, melynek értelmében minden lecsatlakozott szervezetnek fel kell állítania bizottságot, melynek az a feladata, hogy előmozdítsa a néger tagok jogainak megvédését, a néger munkások munkába állítását és előléptetését. Ez is példátlan az AFL- CIO történetében. A munkások a békéért Tény az, hogy az AFL-CIO központi végrehajtó bizottsága George Meany vezetésével a háború kérdésében teljes támogatást nyújt a Johnson-ad- minisztráció imperialista politikájának. De az is igaz, hogy az AFL-CIO legnagyobb szakszervezete, a United Auto Workers of America, az autómunkások szervezete határozati javaslatban arra szólította fel a Johnson-kormányt, hogy keressen békés megoldást a vietnami háború felszámolására. Ez uj fejlemény az amerikai szakszervezeti életben, melyet minden haladó gondolkodású egyénnek nagy örömmel és lelkesedéssel kell vennie, mint egy folyamat kezdetét. Most arra kell törekedni, hogy az UAW példáját a többi szakszervezetek kövessék és Meany urat egyedül hagyják imperialista álláspontjával. A District 65, a Csendes-óceán menti rakodó munkások (ILWU), a United Electrical Workers Union, az Amalgamated Clothing Workers és jó néhány más szakszervezet ugyancsak síkra szállt a béke érdekében. A tény azonban az, hogy a szakszervezetek nagy többsége még Meany politikáját támogatja, vagy semmitevéssel ugyanazt a célt szolgálja. A szakszervezetek és az automatizálás A nagy profitot harácsoló trösztök egyre nagyobb összegeket fektetnek be automatikus gépek beállítására minden iparban és az irodákban. A munkások és az irodai alkalmazottak százezreinek munkája válik bizonytalanná. Hétről hétre ezrek vesztik el munkájukat és a gépek veszik át teendőiket. Az amerikai szakszervezetek eddig csak felületesen kezelték ezt a problémát. Igaz, hogy 1964—65-ben több munkás lépett sztrájkba, mint bármely más esztendőben 1959 óta. E sztrájkokkal a munkások kiharcolták a több fizetett ünnepnapot, a hosszabb fizetett szabadságot, a magasabb nyugdijat, a nyugdíjba lépés évének csökkentését, előnyösebb kórházi és betegsé gi biztosítást, a munkáltató által fizetett meghosz- szabbitott munkanélküli biztosítást stb. De e probléma megoldása (s még ez sem “végleges”) azt követelné, hogy a munkaidőt a mai heti 40 óráról 35-re vagy 30-ra csökkentsék, ami módot adna arra, hogy a különböző iparokban, az irodákban dolgozók munkája biztosítva legyen és a munkatáborba jövő fiatalok munkalehetőségre találjanak. Az amerikai szakszervezeti vezetők e nagy probléma megoldását csak a tagság egyre növekvő ellenzésére tudják elhalasztani. A tagság kész harcba szállni és csak a vezetőktől várja az időpont kitűzését. Nyugtalan a tagság Az amerikai szakszervezetek tagsága nyugtalan és elégedetlen a vezetőség magatartásával szemben, mert számos problémát a szakszervezeti vezetőség nem kezel megfelelően. Ez a magyarázata annak, hogy két nagy országos szakszervezet tagsága uj országos elnököt választott a múlt esztendőben. Az International Union of Electrical Workers leszavazta Jamem B. Carey-t és a United Steel Workers of America leváltotta David McDonaldot, mint elnököt. Ez példátlan az amerikai szakszervezeti mozgalomban. Példátlan és nagyjelentőségű. A legtöbb amerikai szakszervezetben a vezetőség, az általa jól megolajozott gépezet segítségével marad uralmon konvenciótól-konvencióig. így volt ez a fenti két szervezetben is. Ennek ellenére a tagság utat és módot talált arra, hogy változást hozzon létre. Figyelmeztetés ez a többi szakszervezetek vezetői részére. A 17 millió szakszervezeti tagság elvárja a vezetőségtől, hogy kellő Útmutatást, kezdeményezést és vezetést kapjanak problémáik megoldására. A tagság határozata, döntése az IUE-ben és az USWA-ban az amerikai szakszervezeti mozgalom egyik legjelentősebb fejleménye. Az acéltröszt és az acélmunkások között jelenleg folyamatban lévő tárgyalások rá fognak világítani a tagság által a szakszervezetben létrehozott változás következményeire. Ha az acélmunkások képesek lesznek a 40 órás munkahétben változást létrehozni, akkor tör* ténelmi eredményt könyvelhetnek el. Ez év májusában biztató fejleményekről számolhatunk be, de ugyanakkor fel kell ismerni az amerikai munkásmozgalom politikai visszamaradottságát és minden erővel arra kell törekedni, hogy ezt legyőzze és síkra szálljon nemcsak legelemibb gazdasági érdekeiért, hanem a széleskörű társadalmi célkitűzések érdekében is. Hisszük, hogy ezen a téren eredményt várhatunk 1965 és 1966 májusa között. E. L. JEGYEK A VILÁGKIÁLLÍTÁSRA Kiadóhivatalunkban leszállított áru jegyek kaphatok a VilágkiálUtásra. A jegyek ára $2.00 (a •opqppuoaSaiu s; uejsoj '(0S'2$ ■** sopuoa
