Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-13 / 19. szám
Thursday, May 13, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD JÍL Bódog András: A törvény napja Remélem nem olvassa senki a fejemre, hogy pár héttel elkésve emlékezem meg a legfrissebb állami ünnepi alkalmatosságról, a “törvény nap”-járól. Ez annak köszönhette megszületését, hogy május elsejét a nem jó nációk és “alacsonyabb társadalmi állású népek” ünnepük, tehát valami okos kitalálta, hogy ellenünnepélyt kell felállítani ugyanerre a napra. Ez pedig mutassa be, hogy mi törvényes nép vagyunk. Tehát tisztelet a törvénynek, a tudjuk már miféle törvénytelenségekkel szemben, mert az ilyesmi forradalmi dolog. Igaz, hogy nekünk is volt egy forradalmunk valamikor, de volt, régen volt, tán igaz se volt, legjobb volna letagadni, mint ahogy az újdonsült milliomos szeretné letagadni a mezítlábas nagymamát. Pár éve ilyentájban május elsejéről Írva azt a hibát követtem el, hogy azt mondtam: ez az ünnep a majálisból nőtt ki. Akkor egy nálam tájékozottabb olvasó szememre vetette, hogy nincs igazam, mert a május elsejét a haymarketi munkásmozgalmi események és mártírok emlékezetére ünnepük. Igaza volt, én tudtam ezt rosszul. így azonban talán még nyilvánvalóbb, hogy akik a törvény május elsejei ellenünneplésének ideáját kezdeményezték, lehet, hogy akaratlanul, de nemcsak arra akarnak emlékeztetni, hogy a törvény'milyen jó és hasznos dolog, hanem hogy a törvény arra is felhasználható, hogy azzal az okvetetlenkedő embereket és munkásmozgalmakat meg- és el lehet fojtani irgalmatlanul, amint ez olyan jól sikerült többek között 1886-ban a haymarketi mozgalommal kapcsolatban. A törvény napja hivatalos ellenünnep lévén, tekintélyes jogtanárok, ügyvédek és bírók szerepeltek mindenfelé ünnepi méltató beszédekkel és cikkekkel, lévén a törvény az ő szakmájuk. Az igazat megvallva — a jogászok legtöbbje csak annyit tud a jogról, mint az átlagos automobilvezető a kocsijáról; tudja, hogy kell megindítani a gépezetet, hogyan kell kormányozni, fékezni és megállítani, no meg, ha jól megy, némelyike azt is tudja, hogy hol és mikor ajánlatos megolajozni továbbá a helyeket, amelyek időnként egy kis kenőcsöt kívánnak. Egyébként azonban kevés fogalmuk van a szerkezetről, hogyan és miért csinálták, ahogy csinálták és miért működik, ahogyan működik. Mindezt elárulták az ünnepi beszédek és cikkek. Ellenünnepély lévén, két főpontot hangsúlyoztak. Elsősorban, természetesen azt, hogy nálunk a törvény uralkodik, míg ellenben bizonyos országokban (nem kell mondanom mifélékben) ez nem igy van. Azután persze jött másodiknak, amit szintén hallhatunk elégszer, hogy a mi jogrendszerünk, amely az úgynevezett angolszász jogfelfogásból nőtt ki — a legelső és legjobb a világon, messze maga mögött hagyja az összes többi országokét, minden tekintetben. Hát ez szép, közkeletű frázis, csak az a baj vele, hogy akik ilyeneket mondanak, egyszerűen azt sem tudják, hogy miről beszélnek. Úgy tesznek, mint az ember, aki azt magyarázgatta, hogy az ő autóját nem a benzingázok mozgatják, hanem a kerekek, hiszen ezek forognak, továbbá, hogy az ő autója még biztontságosabb is mint mindenki másé mert az a pár ember, akiket eddig elgázolt, mind szegény ember volt és ezeknek kevesebb kártérítési igényük van, olcsóbb is velük kiegyezni, mintha gazdag embereket ütött volna el. A törvény lehet jó is, rossz is, ezen csak egy része múlik a dolognak. De emberek alkalmazzák és ezeken legalább annyi múlik. Jó emberek kezében a rosszabb törvény is sokszor többet ér, mint rossz embereknél a legjobb. Aki ezzel nem számol, az ostobaságokat beszél. Száz éve, hogy a törvény egyenjogusitotta a négereket és hol vagyunk még a megvalósítástól? És ez csak egy példa a száz közül. Kétségtelenül a legtöbbet hangoztatott dicséretet a mi törvényrendszerünknek az a szabálya kapja, amely szerint: nem a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem a vád képviselőjének a vádat, ennélfogva mindenki ártatlannak tekintendő, amig a bíróság a bűnösséget meg nem állapítja. Ezt a tételt unos-untig halljuk jogászoktól és laikusoktól egyaránt, még hozzá olyan beállításban, mintha a mi kizárólagos találmányunk volna és ez a szabály sehol másutt nem állna fenn. Közkeletű és népszerű ostobaság az ilyen beállítás. Először is ez a tétel minden modern állam jogrendszerében megvalósul. Sőt, ha pontosabban vesszük, sokkal jobb formában, mint a mi úgynevezett angolszász jogrendszerünkben. Mindenütt a bíróságnak kell a vádlottat bűnössé nyilvánítani és amig ez meg nem történik, ártatlannak minősül. Ismételjük meg, ez nem az angol és amerikai jogok találmánya. Csak két dologban találunk erős különbségeket az angolszász és az európai eljárások között és ezek is erősen az európai rendszer javára szólnak. Először is, ha nálunk a vádlott akár a tárgyalás elején, akár később bűnösnek mondja magát, akkor további eljárás nincs, a vádlottra tehát kiszabják a büntetést anélkül, hogy a bűnösség valóban bebizonyittatott volna. Az európai bíróságoknál azonban még akkor is rá kell bizonyítani a vádlottra bűnösségét, ha elismerte, sőt részletes vallomást is tett. Vagyis beismerheti a vádat, de további bizonyítékok kellenek az elítéléshez. Másodszor pedig a mi bíróságaink csak annyit tudhatnak a bűnről és a vádlottról, amennyit a vád és védelem előhoz. A bíróság nem kutathatja a vádlott egyéniségét, életkörülményeit, a bűnét mentő vagy súlyosbító körülményeket —, sok esetben tehát Ítélnie kell, ki kell szabnia a büntetést anélkül, hogy valami komoly fogalma lehessen kiféle és miféle az az ember, aki előtte áll és mi késztette a bűn elkövetésére. Az európai törvények ellenben nagyon fontosnak tartják, hogy a bíróság valóban megismerjen mindent a tettről és az emberről, egész élete körülményeiről, hiszen nem is remélhetjük, hogy az igazságszolgáltatás egyénileg és társadalmilag is hasznoa,és javitó célokat szolgálhasson, ha mindezt a bíróság nem mérlegelheti kellően. Nálunk ilyen megfontolásokra sokszor nincs alkalom. Persze itt nem politikai színezetű bünperekre gondolunk, mert ha egyszer ilyen háttere, vagy előtere van, a bíróság itt is, ott is, sajnos elég gyakran nem jogászi megfontolások alapján ítél. De egyéb ügyekben legalább, már társadalmi egészség szempontjából is, igazán fontos volna, hogy a bíráskodás ne csupán afféle itéletknnérő hivatal legyen. A fejek a bíróság előtt egyenlőek. Az elv szép, valóságos szabadságjog, keresztül is visszük jogilag, .de nem ténylegesen. Kiki a maga igazát szabadon bizonyítsa a bíróság előtt, egyenlő fél gyanánt. Csakhogy valóban egyenlőek-e a felek? Az ügyészÜnneplik a felszabadulás huszadik évfordulóját A második világháborúban a náci Németország felett kivívott győzelem huszadik évfordulóját a szovjet nép és kormány, a moszkvai Vörös Téren nagy felvonulással s díszszemlével ünnepelte meg. Malinovsky marsall ünnepi beszédében megemlékezett a II. világháború döntő eseményeiről és azokról az erőkről, amelyek hozzájárultak a Hitler fasizmust és a japán militarizmust összerop- pantó teljes győzelemhez. Úgy Malinovszky, mint más szovjet vezetők, az ünnepi évfordulón elhangzott beszédekben tárgyilagosan említették meg Sztálin szerepét a második világháborúban. “A tények azt mutatják, hogy az imperialista tábor különösen az Egyesült Államok vezetői keveset tanultak a múlt eseményeiből. Újból háborúval fenyegetik az emberiséget, hogy megállíthassák a társadalmi fejlődést”, mondotta. Felemlítette a US szégyenletes bűneit, többek között a mérges gáz használatát Vietnamban és a Kuba ellen intézett provokációkat. A díszszemlén a vezetőség soraiban ott volt Georgi K. Zsukov marsall volt honvédelmi miniszter is, aki a legutóbbi 7 év folyamán nem jelent meg nyilvános ünnepségen. A közönség kitörő tapsviharral üdvözölte. A felvonuláson a Szovjetunió bemutatta legújabb hadi felszerelését is, amelyet a nyugati szemlélők kellő tisztelettel és felértékeléssel vettek tudomásul. Különböző katonai erők vonultak fel a történelmi emlékű vörös zászló mögött, amelyet 20 év előtt a szovjet hadsereg Berlinben tűzött ki a Reichstag épületromjaira; utánuk a legmodernebb rakéták, tankok és más felszerelések bemutatása következett. Az újdonságok között legfontosabb volt két 110 láb hosszú és 10 láb átmérőjű 3-részes korlátlan lőtávolságu távlöveg. Ilyen hatalmas rakétát használtak a Vostok és a Voskhod űrhajók kilövésére. Ünnepség Belgrádban Belgráclban a VE nap huszadik évfordulóján Tito figyelmeztetett békét fenyegető újabb veszélyekre és a mostani helyzetet a II. világhánek hatóságok, rendőrség és pénz áll rendelkezésére, hogy bizonyítékait kikutassa, a tanukat megtalálja és bemutassa. De micsoda nagy munkájába és pénzébe kerül a gyanúsítottnak, hogy ugyanezt megtehesse, még ha volna is pénze bőven. Kispénzű ember azonban tönkremegy, ha bűnügybe kerül, még ártatlanul is. A szegény ember pedig...? Még jó, ha ingyen ügyvédet kap, de mit tehet a legjobb akarattal is pénztelenül, vagy kis pénzzel, amikor tanukat keü megtalálni, bizonyítékokat kikutatni, magamagának nyomozni, ami ezresekbe kerülhet. Ha fellebbeznie kell — hacsak nem teljesen pénztelen — még ennek költségeit is viselnie kell. Tehát az úgynevezett egyenlőségi elv szigorú keresztülvitele sok ember életébe vagy szabadságába került már, holott egyetlen bünük talán csak az, hogy nem volt pénzük. Túlzás volna azt állítani, hogy az európai törvényrendszerekben a bajba került embernek nem kerül pénzébe a bíróság előtti védekezés. Egy kis pénz mindig hasznos. De legalább ő is és a bíróság is megláthatja az összes iratokat, a tanukat megidézik számára a bíróság költségén és az ügyészség nem titkolhat el körülményeket, amelyek a javára mentségül szolgálhatnak. Ez nem is érdeke, mint nálunk, ahol az ügyész hivatala igen sokszor politikai és rossz pont számára, ha egy vádlottat felmentenek. Egyik volt elnökjelöltünk pár éve pl. azzal dicsértette magát, hogy államügyész korában egyetlen ügyet sem vesztett el. Ahol a győzelem fontosabb, mint az igazság szolgálata, ott a pénztelen, sőt kispénzű vádlott nem egyenlő és voltaképpen meztelenül áll a talpig felfegyverzett ellenféllel szemben. Mindez mégis az egyenlőségi elképzelés nevében történik. Sok mindent, jót is, rosszat is el lehet mondani a törvényeinkről, ha nem is egy ilyen rövid irás keretében. Bizonyos, hogy a május elsejei “törvény napjáénak ünneplői találhattak volna jobb és méltányosabb elveket is alkotmányunkban és törvényeinkben ahelyett, hogy nyakra-főre agyon- tíicsérgették éppen azokat, amelyekkel szerintem nem sók a dicsekedni való. Ezenfelül teljesen elfelejtették, hogy a törvény csak egyik fele a dolognak, az emberek, akik alkalmazzák, teszik ki a másik felét. Inkább a jó embert ünnepelték volna, mert a jó törvény is csak ilyen kezekben lehet jó. Az érdek, elfogultság s eljőitélet a törvényből hurkot készíthet az emberek nyakára. Erre a törvény napja ünneplőinek is illett volna emlékeztetni bennünket. ború előtti helyzethez hasonlította. “Amikor Hitler és Mussolini ördögi terveiket koholták, mindig az állítólagos kommunista veszedelem jelszavával éltek... Az erőszak és terror alkalmazói ma is olyan vagy hasonló jelszavakkal, az állítólagos kommunista veszedelemmel rémitgetik a világot”, mondotta Tito. Szovjet űrállomás indult a holdba A Szovjetunió műszerekkel felszerelt űrbéli állomást indított a hold felé, amelyet egy földkörü- li pályán keringő rakéta lőtt ki. Az Egyesült Államok három szerkezetet indított eddig sikeresen a Holdba, amelyek mindegyike sokezer tv képet közvetített a Hold felületéről. A személyzet nélküli ürszerkezeti megfigyelések előfeltételei az első Holdbéli expedíciónak, amelyet 1970-ben tartanak lehetségesnek. A Szovjetunió 1959-ben három kísérleti szerkezetet indított a Hold felé. A legelső elhaladt a Hold mellett és napkörüli pályára futott be. A második becsapódott a Holdba és a harmadik ismeretlen oldaláról képeket vetített vissza a Földre. A negyedik kísérlet 1963-ban, szintén elhaladt a Hold mellett. • " S AMERIKAI MAGYAR SZÓ í 1 130 East 16th Street $ New York, N. Y. 10003 jj Elolvastam mutatványszámként küldött lap- jf jukat és kérem, hogy további mutatványpél- i dányokat küldjenek címemre minden köt»< lezettség nélkül. Név:................................................................. J I Cim* ................... t Város:......................................Állam:............. Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre ^ ■m (A !ap kedvezményes előfizetési ára uj otva- 4 ú sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.)
