Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-06 / 18. szám
Thursday, May 6, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORÄ 11 HérVéGi £€Véc ■m Ismét otthon jártam (III.) örömmel értesültem, hogy az utóbbi időben a Budapestre özönlők száma erősen megcsappant. .Mivel a fővárosi lakásviszonyok távolról sem ideálisak, nyilvánvaló, hogy minden vidéki, aki Budapesten telepszik le, csak súlyosbítja az amúgy is nehezen megoldható problémát. A Pest felé gra- vitáló vidékiek számának a csökkenése elsősorban annak köszönhető, hogy a kormány az utóbbi években egyre-másra létesített a vidék különböző pontjain hatalmas iparvállalatokat, amelyek odavonzzák az uj pályát és városias légkört kereső falusi fiatalságot és ilyenformán a főváros megszűnt a “bevándorlás” Mekkája lenni. Ezeken a vidéki gócpontokon egyrészt az ipari pályákon való elhelyezkedést, másrészt a fővárosival vetekedő kulturális atmoszférát is megtalálhatja az a fiatal vagy felnőtt, akit a falusi élet szerényebb keretei és lehetőségei nem elégítenek ki. A vidéken nincs lakáshiány, nemcsak azért, mert ott a háborús és az ellenforradalmi pusztítás sem volt olyan nagyméretű, mint Budapesten, hanem azért is, mert valahányszor egy-egy család a fővárosba költözött, az elhagyott lakás megürült és igényelhetővé vált mások számára. A falvakban pedig az uj családi házak építése — viszonylagosan szólva — sokkal lázasabban folyik, mint a városokban. Ez a körülmény természetesen a parasztság ezelőtt sohasem tapasztalt anyagi fellendülését és jómódját tükrözi vissza. Nincs olyan réteg ma az óhazai társadalomban, amely jólét dolgában tultenne a paraszton — hacsak a “maszek” iparost nem számitjuk ilyennek. De ezeknek a száma elenyészően csekély a nagy paraszti tömegekhez képest, amelyek a nyomor testet-lelket ölő béklyóiból szabadultak ki és most olyan módban élnek, amilyenről ők vagy atyáik egy emberöltővel ezelőtt még álmodni sem mertek. Nem a levegőből beszélek. Hadd idézzem kivonatosan azt a rádió-interjút, amelyet Belléncs Györggyel, a Magyar Rádió tehetséges munkatársával folytattam és amelynek egy része a Hazai Tudósítások egyik legutóbbi számában is megjelent: “Harmincöt év után 1965-ben másodízben járt Magyarországon Gross László szolgálaton kívüli baptista lelkész, az Amerikai Magyar Szó munkatársa. — Hajdanában több évig Poroszlón éltem —• mondotta — és meglehetősen jól ismertem az akkori viszonyokat. Egy akkor még létező iparvállalatnak voltam a főkönyvelője és csak azután szereztem meg a teológiai képesítést, amikor kikerültem Amerikába. A 35 éves távoliét után ismét felkerestem Poroszlót, s hihetetlen dolgokkal találtam magam szemben. Először is megálltunk a kultúrotthon előtt, amely Dunaújvároséval vetekszik. A falu annakidején nagy szegénységben élt, s most az uj házak egész soraival büszkélkedik. A falubeliek elmondták, hogy helyzetük ahhoz képest, amelyben én elhagytam őket, összehasonlíthatatlanul jobb és szebb. Az egykori kastély (a Horthy- rokon Graefl-család büszke vára) átalakult az öregek otthonává. A föld a volt nincstelenek birtokába került. A hajdani alűszékony Poroszló szegényparasztsága ma olyan tehetős termelőszövetkezetben működik, amely az utóbbi néhány év során képes volt 72 (hetvenkét) millió forintos beruházást eszközölni... — Ellátogattam Monokra is. Ezt zarándok-utnak tekintettem, mivel Kossuth Lajost kora-ifjuságom óta mélységesen tisztelem. Úgy éreztem, hogy szinte vallásos kötelességem szülőfalujába elmennem, ha arra alkalom adódik. A ház, amelyben született, pontosan megfelelt annak az elképzelésnek, amelyet én alkottam felőle: egy középnemesi kúria, hat-nyolc tágas, boltíves szobával. A jókarban tartott kúria ma Kossuth Muzeum. Van még bőven hely a múzeumban relikviák számára, éppen ezért felkérem mindazokat a külföldön élő magyarokat, akiknek kezében esetleg van még eddig ismeretlen Kossuth-emlék, küldjék el Zsuffa Tibor tanár ur cimére, aki a múzeumot meleg szeretettel végtelen gondossággal és tudóshoz illő hozzáértéssel igazgatja. Azt hiszem, ezzel minden honfitársunk tartozik a nagy magyar hazafi emlékének. .. A riporter egy kérdésére válaszolva, Gross László kijelentette: Az a megfigyelésem, hogy Magyar- országon a vallásszabadságon nem esik csorba. Kiki szabadon gyakorolhatja vallását, ez viszont nem akadálya annak, hogy ugyanakkor hűségesen támogassa a mai magyar kormányrendszer törekvéseit. A népi demokrácia nem foglalja bele az Istent a programjába, de ez nem jelenti azt, hogy nem Istennek tetsző munkát végez. Természetesen látok hibákat is, viszont én még nem jártam olyan országban — az amerikai Egyesült Államoktól Magyarországig —, ahol ne lettek volna ilyenek. Miért lenne éppen Magyarország kivétel?! Ezek a hibák azonban — megfeszített szorgalommal — idővel kiküszöbölhetők. Úgy érzem, a kormányból a jóakarat, a törekvés nem hiányzik. Ha a nép a kormányt őszintén támogatja, akkor ezek a hibák a múlt emlékei lesznek hamarosan. Mik ezek a hibák? öt évvel ezelőtt, amikor itthon jártam, illetékesek előtt szóvátettem a lakáskérdést. Azt mondották, hogy 1970 körül ez a kérdés már orvosolva lesz. Most 1965-öt Írunk, tehát félúton kellene járnunk az orvoslás felé, de úgy látom, hogy a megoldásnak még a felét sem értük el. (Azért beszélek többesszám «Iso személyben, mert annyira együtt érzek a magyar néppel, hogy szinte természetesnek tartom ezt a beszédmódot.) Egyébként nagy változásokat látok mindenütt és ezt feltétlenül a kormány javára irom; szabad az emberek szája és kifejezési módja. Például megnéztem a Vidám Színpad előadását. Hát olyan nyíltan — szinte nyersen — kormányt és rendszert színpadon kritizálni, mint ahogy itt teszik, még nem hallottam. Ha ez lehetséges ma Magyarországon, kell ennél több bizonyíték a szólásKissé álmosan, de jókedvűen indultunk útnak egyik kora reggel Bábolna felé (Komárom megyében), mert tudtuk, hogy alkalmunk lesz megtekinteni a hires bábolnai ménest. Bábolna lovai ma is híresek, bár létszámuk erősen leapadt, részben azért, mert a németek jól megdézsmálták, részben, mert a ló ma már nem olyan keresett, mint valaha volt. A lovak jórésze Amerikába került a háború után (ezeknek az ivadékai az uj gazdáknak szereznek dicsőséget az ügetőkön). A bábolnai ménes hires fajtái az arab, a lipicai és magyar félvér. A gazdaságot II. József alapította 1789-ben. Az igazgató kedvesen fogadott bennünket a régi uradalmi kastélyban berendezett irodájában. Sok különböző adattal illusztrálta a gazdaság működését, de ezekkel nem kívánom olvasóinkat untatni, csak a legfontosabbat jegyzem meg: az Állami Gazdaság ma nem a lovakról, hanem csirketenyészetéről hires. Kimentünk az erkélyre, ahonnan alkalmunk volt gyönyörködni a lovas huszár-zenekar felvonulásában. Régebben az előkelő vendégek tiszteletére vonultak fel, akik Bábolnára jöttek lovakat vásárolni. Kattogtak a fényképezőgépek és mindenki örömmel tekintett a szép szál magyar fiukra. Majd a szép és tisztán tartott istállókba mentünk, ahol megsimogattuk a barátságos, szelíd lovakat, amelyek hiába várták a cukorkát, mivel arról sajnos teljesen megfeledkeztünk. Láttuk a jól megművelt földeket, melyeknek hozama teljesen kielégíti a gazdaság szükségleteit és még feleslegük is van. Megnéztük az uj épületeket, a “törpe” vízmüvet, majd a csirketenyésztő részleget. Nekünk, ebben az országban, nem újság a csirke, tojást is lehet bőven kapni és eszünkbe sem jut, hogy máshol esetleg nem igy van. Európában azonban még nem fejlesztették ki a modern csirketenyésztést és igy örömmel láttuk, hogy a bábolnai gazdaság csirketenyésztő telepe biztosíték arra, hogy néhány év múlva Magyarországon sem lesz hiány csirkében. A legmodernebb felszereléssel látták el ezt a gazdaságot. Keltetőgépekkel, tojás-termelő ólakkal, ahol elkülönítve tartják azokat a tojóstyukokat, melyek eladásra kerülnek és azokat, amelyeknek tojásait a keltetőben használják fel. Eledel-keverő gépek, szalagberendezéssel, automatikus hőmérséklet-szabályzóval, vizadagolóval, stb. Mindenütt óriási tisztaságot láttunk, szagokat nem éreztünk; üvegablakok választják el a csirkéket a látogatóktól, akiknek cipőit fertőtlenítik, mielőtt belépnek a helyiségbe. Kitünően felszerelt laboratóriumban tanulmányozzák a legjobb módszereket, melyekkel a legnagyobb megtakarítással a legjobb eredményeket érhetik el. Sok mindent megmagyaráztak, de mivel nem vagyok szakértő, nem is akarom olvasóinkat untatni a részletekkel. Inkább rátérek a kitűnő ebédre, melyet felszolgáltak. Csirkepaprikás és kirántott csirke volt az asztalon, mindenféle körítéssel. Megjegyzem, hogy a csirkét nem nagyon szeretem és ezért csak ritka esetben eszem. De ezúttal kitűnőnek találtam és jócskán ettem belőle. Mondtam is a szakácsnak, hogy nem értem, mi lehet az oka annak, hogy a csirkének nincs halize, mint nászabadságra? Nekem ennél erősebb, meggyőzőbí» bizonyíték nem kell. Ugyanakkor ez a színpadi előadás véleményem szerint azért is hasznos, mert a meglévő hibákra ráirányítja az illetékesek figyelmét és igy ezek a hibák biztosan előbb megoldódnak. Öt év alatt itt csodálatos dolgok történtek. Nem is annyira fizikai és anyagi, hanem inkább szellemi téren. Az, hogy ma ilyen szólásszabadság és ilyen felszabadultság van minden téren — és ex annyira nyilvánvaló! — azt mutatja, hogy bölcs, humánus vezetés alatt áll ez az ország, ahol mindenkinek joga van megszólalni, panaszt emelni, » ha arra oka van, orvoslást követelni. Szerintem Kádár János európai stilusu, bölcs államférfi, akiben nemcsak bölcsesség, hanem rengeteg szivjó- ság is lakozik. Befejezésül Gross László az újságíró kérdéseire elmondotta, hogy magyarországi látogatásának bőséges volt a programja. Résztvett április 4-én a kormány Parlamentben tartott fogadásán, a Magyarok Világszövetségének vendégeivel pedig ellátogatott Vass Istvánnéhoz, az Országgyűlés elnökéhez. Amikor a magyar rádió “Szülőföldünk*' szerkesztősége fogadást adott a külföldi magyar vendégek tiszteletére, Gross László hosszabb eszmecserét folytatott a magyar rádió és televízió vezetőivel. Az Egyesült Államokba hazatérve, hősi- szabb cikkben számol be az Amerikai Magyar Sz » hasábjain az óhazában szerzett tapasztalatokról?' lünk Amerikában, holott a látogatás során megtudtam, hogy ők is, halport kevernek az eledelbe. A laboratórium embere megmagyarázta (és.meg kell jegyeznem, hogy nem hiszem, titkot árulok el, mert bizonyára Amerikában is ismerik ezt az eljárást, csak talán a kapzsiság nem engedi, hogy alkalmazzák), hogy amikor a csirke bizonyos súlyt ér el, levágás előtt néhány napig nem kevernek, halport az eledelébe, igy húsa elveszti a hal izét. Ugylátszik, hogy nemcsak nekem ízlett a bába$« nai csirke, mert európaszerte értékelik és a skan?» dináv országoktól kezdve, Európában mindenütt megtalálható. Természetesen az országon belül is fogyasztják és sok termelőszövetkezetet is ellátnak a bábolnai csibékkel, ahol szintén törekszenek a modern csirketenyészet bevezetésére. Természetesen vannak külföld-imádók, akik nera értékelik hazájuk termékeit. A bábolnai csirkékről beszélgetve, valaki megjegyezte: “A csirke húsa sokkal jobb, ha a szemétdombon kapargatja össze az eledelét.” Az ilyeneknek külföldre kellene menniök és ott megkóstolni a csirkét, akkor biztosan jobban értékelnék ebben a modern gazdaságban tenyésztett csirkéket. Én pedig, ha pénzem volna, Amerikában Bábolnai Csirke Csárdát nyitnék, s biztosan meggazdagodnék, mert soha jobb csirkét nem ettem, mint Bábolnán. Ebéd után még élvezhettük a magyar vendég- szeretet, gyönyörködhettünk a lovak bravúrjaiban, melyet a fiatalok rezesbandája kisért; ax egyik fehér ló táncmutatványaival és a többi érdekes látnivalóval nem tudtunk betelni, s csak a késő délutáni órákban vettünk búcsút Bábolnától. A társaság kissé fáradtan, de a legjobb hangulatban énekelve indult vissza Budapestre. Biztosra veszem, hogy Bábolna világhíre emelkedni fog az ott tenyésztett csirkék révén. Hálás köszönet jár a Magyarok Világszövetségének, személy szerint Beöthy Ottónak és Komornik Zoltánnak, valamint annak a kedves főiskolai tanárnak (akinek nevét sajnos elmulasztottam feljegyezni), akik lehetővé tették a bábolnai kirándulást. *★★★★★★★★★★★★■* ★★★★★★ ki v*A VII. országos tudományos diákköri konferencia befejezte munkáját. Végezetül 19 pályadijat és 20 miniszteri dicséretet nyújtottak át a legjobl* dolgozatok szerzőinek. Ismét emelik a kenyér árát Nyugat-Berlinben május 1-től. Az utolsó, januári áremeléshez viszonyítva egyes kategóriákban 44 pfennig az emelkedés. C^D k* Ezer szovjet műszert szerelnek fel a diósgyőri Lenin Kohászati Müvekben, ahol csaknem minden üzemben rátértek a nagy kalóriáju hajduszobosx- lói földgáz használatára. A kénmentes, kiváló hatásfokú tüzelőanyag célszerű, gazdaságos felhas/v nálását szolgálják az uj szovjet gyártmányú automatikus szabályozóberendezések. A debreceni egyetemi énekkar Rostockba utazott, hogy viszonozza az ottani egyetemi kóro$ őszi debreceni vendégszereplését. , BÁBOLNA ÉS AZ “UJ MÉNES” Irta: ROSNER SÁNDOR
