Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-06 / 18. szám
Thursday, May 6, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 irj<x: EH.TT Newyorki napid A vidékiek — és New Yorkban mindenki “vidéki”, aki nem lakik ebben a kőrengetegben —, még azok is, akik olyan terjedelmű városban laknak, mint Los Angeles, kissé bátortalanul érkeznek New Yorkba, mert az utcai gyilkosságok és a földalattin előforduló támadások hire eljut mindenhová, ahol újságot olvasnak, tv és rádió hírmagyarázókat hallgatnak. Ezeket az állapotokat nem lehet újaknak nevezni, mert amikor négy év előtt itt jártunk, a helyzet hasonló volt. Legfeljebb árnyalatban különbözött, mert most az állapotok rosszabbak, amit — ha őszinték akarunk lenni —, elmondhatunk minden nagy városról és általában az egész országról. Ezt a rendőrségek és az FBI évenkint kiadott jelentései bizonyítják. Hogy a rablások, a betörések, az autólopások, a gyilkosságok és a nők elleni erőszakok miért szaporodnak évről-évre; hogy a bűnözők száma miért emelkedik állandóan, amikor az ország gazdasági fellendülést élvez, — annak magyarázatát azoktól várjuk, akik ezzel a kérdéssel hivatalból foglalkoznak. Azzal az elhatározással érkeztünk New Yorkba, hogy látogatásokat csak nappal teszünk és a sötétség beállta előtt szállodai szobánk biztonságába vonulunk, nehogy egy éjszakai utonállás megzavarja utazási tervünket és Európa helyett valamelyik .newyorki kórházban töltsük a következő hónapokat. Ezt az elhatározást mindjárt az első napon megszegtük, nemcsak azért, mert nappal elfoglalt emberekkel csak este lehet találkozni, hanem azért is. mert Wagner polgármester uj intézkedésébe helyezett bizalommal még éjféltájban sem féltünk földalattin utazni és a földalatti állomástól a szállodába sétálni. Az uj intézkedés értelmében a veszedelmes éjjeli órákban minden földalatti vonatra rendőrt helyeznek, aki az állomásokon kilép a vonatból, végignézi az állomást, azután folytatja útját a vonalon. Az újságok szerint ez határozottan használ, de a biztonság helyreállításának fő feltétele az marad, hogy a rendőrség létszámát állandóan betöltve tartsák —, amit takarékossági vagy egyéb szempontból állandóan elhanyagolnak. Jelenleg több mint ezer rendőr hiányzik a létszám betöltéséhez. Négy nappal a megérkezésünk után, április 9-én, az újságok híreit nem lehetett éppenséggel megnyugtatónak nevezni. A Herald-Tribune szerint “a hirtelen és erőszakos halálesetek mindennapi események lettek New Yorkban, de a tegnapi nap a még a megszokottnál is rosszabb volt: a rendőrség jelentése szerint 24 órán belül négy gyilkosság történt.” Az előző éjszaka folyamán történt rablások közül három abban a Bedford-Stuyvesant (brooklyni) környékben történt, amely “erős rendőri felügyelet alatt áll.” Manhattan-ben a rendőrség eredménytelenül kutat hat 13 és 15 évkor közötti fiú után, akik dr. Clarence Adler zongoratanártól és egyik tanítványától 61 dollárt raboltak. Két nappal később a szállodánk szomszédságában, a West 29-ik utcában, fényes nappal két alvilági egyént lőttek agyon automobilból, amikor a halálra Ítéltek az autójukban ülve beszélgettek. Ezek és hasonló csekélységek látszólag nem zavarják a newyorki életet, mert a rablások és gyilkosságok “mindennapi események lettek.” Megértjük ezt mi is, akik csak két heti látogatásra érkeztünk ide, mert hiszen e rövid idő alatt mi is megszoktuk, akárcsak az idevalósiak, az erőszakosságok olvasását és hallgatását és az esti látogatásoktól mi sem húzódozunk. Tudat alatt mi is úgy gondolkozunk, mint a helybeliek, hogy ilyen balesetek mindig valaki mással történnek, nem velünk. E sorok írásáig igy van és miután már csak három napunk van hátra hajóindulásig, reméljük, hogy a szerencsénk kitart. New Yorkot több éves távoliét után mindig újra meg kell ismerni, mert hiszen ez a nagy város olyan gyors ütemben épül és változik, hogy még maguk a newyorkiak sem ismerik. Rómában hallottuk négy év előtt, hogy egy turista kérdésére, 1 PAUL’S SHELL SERVICE Í GAS. OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS < 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ; {Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdona* jól ismeri-e a várost, a helybeli igy válaszolt: “Nem nagyon jól, mert még csak 35 éve lakom itt.” Hasonló a helyzet New Yorkkal is. A newyorki olvasók közül vajon hányán tudják amire egyik rövid sétám alatt jöttem rá, hogy a 21-ik utcában a 6- és 7-ik Avenuek között, magas épületek közé beékelve van egy régi kis temető? Valószínűleg nem sokan, mert hiszen annyi más fontosabb tudni- és látnivaló van itt. Engem a véletlen felfedezés csak annyira érdekelt, hogy megjegyezzem a lakattal elzárt bejárat feletti tábla szövegét: “A spanyol és portugál zsinagóga 3-ik temetője.” Hogy több mint száz év előtt már a harmadik temetőre volt szükség, arra mutat, hogy a Spanyolországból és Portugáliából menekült zsidók egy része Amerikába jött, mig többségük főként Törökországban települt le. Az időszakra úgy jöttem rá, hogy elolvastam egy közeli sírkő elmosódott felírását, amely igy szól: “Sarah, Jacob és Rachel Brandon leánya. Született 1835-ben, meghalt 1842-ben.” Szegény kis Sarah, nem sokat látott, nem sokat tapasztalt New York rohamos fejlődése idején... örömmel tapasztaltam, hogy nagy áruházakban, szerényebb étkező helyeken, sőt bankokban is alkalmaznak négereket és portorikóiakat, tehát olyan vállalatoknál, ahol régebben csak mosogatásra és tisztogatásra alkalmazták őket. Azt is láttam, hogy az utcai támadások elhárítására “zsebalarmot” árusítanak, amely szükség esetén egy mozdulatra fülsértő és messzire elhangzó vészjelet ad le, amire a merénylő vagy elszalad, vagy ijedtében lead egy lövést, amit máskülönben talán nem adott volna le. Egy másik és számomra uj készüléket is láttam, amely nem életmentésre, hanem az élet megköny- nyitésére lenne hivatott: villanyerőre működő hát- vakarót. Akinek egész konyhaberendezése villanyerőre működik, aki a húst villanyerőre működő késsel szeleteli és a fogát villanyos fogkefével súrolja — az valószínűleg ezt a villanyos hátvakarót is megveszi, hogy az addigi fáradságos és primitiv hátvakarást modern műszerrel végezze. Az a sok százezer newyorki, aki közsegélyen vagy anélkül tengődik, kénytelen lesz az élet jármát villanyerőre berendezett hátvakaró nélkül tovább huzni, legalább is addig, amig majd tisztességes lakásra és elegendő élelemre lesz pénze. A N. Y. Timesben olvastam, hogy az adóhivatal egyik volt és jelenleg a postahivatal egyik alkalmazottját; az egészségügyi hivatal egyik tisztviselőjét és a Carter Tax Service egyik alkalmazottját 252 hamis adóbevallás kiállítása miatt vád alá helyezték. A három vádlott közel 60 ezer dollárral károsította meg a szövetségi kormányt. Újabb bizonyíték arra, hogy a csalásokat, a lopásokat gyakran nem szükségből követik el, hanem kapzsiságból olyan egyének, akiknek mindenből elég van, de mindenből többet akarnak. A Chelsea szállodáról is kellene írnom, ahol nappal Joe Gross, az esti órákban régi barátom, Zsolt Frank és más magyar alkalmazottak igyekeznek tőlük telhetőleg kellemessé tenni a lakók életét. De erre egy más alkalommal kerül sor, mert ez az intézmény, a lakók és maga az épület, amely New York műemlékei közé tartozik, egy-két rövid mondatnál többet érdemel. De befejezésül meg kell említenem, hogy ismételt látogatásaim folyamán volt alkalmam tapasztalni, hogy a Magyar Szó és a Nők Világa szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdájának alkalmazottai (akiknek száma EGY kéz ujjain felsorolható) milyen erőfeszítéssel és odaadással töreksze- nek tartalmas és nívós lapot adni az olvasók kezébe; igyekeznek minden levélre válaszolni és teljesíteni azt a lehetetlennek tűnő feladatot, hogy az olvasók és a külső munkatársak igényeit és kívánságait kielégíthessék. Ha ez olykor nem sikerül, nem a jóakaratukon múlik. Alkalmam volt az Országos Lapbizottság rendes gyűlésén is résztvenni, amelyen egész nap elfoglalt emberek fél nyolctól 11 óráig tárgyalták a lap ügyeit és hoztak megfontolt határozatokat, amelyekkel politikailag és gazdaságilag irányítják az amerikai magyarság haladó sajtóját. Sok más meglátás és tapasztalat mellett számomra ez volt New York, ahonnan most egy időre elbúcsúzom barátaimtól és az olvasóktól, akikkel az útról irt cikkeken át igyekszem fenntartani a kapcsolatot. ’T"’1*1 V TT TtTTTTTTTTTTTTT : APRÓSÁGOK :- i ► Kovács Erzsi rovata <j A New York Times egyik vasárnapi számának cikke szerint nekem csodagyereknek kellett volna lennem. Vagyis az utóbbi években már nem csodagyereknek, hanem valami nagy géniusznak kellett volna lenni. A kedves olvasó most elcsodálkozik és kérdi, hogy: miért? És ha annak kellett volna lennem, miért nem voltam csodagyerek és később géniusz? Hát ez a hires cikk a hires Times-ban arról ad komoly hangon hirt, hogy egy olasz tudós, egy Nobel-dijas nagy ember, dr. Bővet addig tanulmányozta a dohányzás jó tulajdonságait, amig rájött, hogy ha valaki naponta elszív legalább egy vagy két cigarettát, az sokkal könnyebben tanul. A dohányfüst az intellektuális érzést izgatja és igy könnyedén, minden megerőltetés nélkül tanulhat valaki bármit is. Ez a kedves egyetemi tanár ur az olasz Sassari egyetemen tanít Szardíniában, ő nem beszél a világba. Miután elszívott ő is vagy két cigarettát, megmagyarázta a Times tudósítójának, hogy ezt a teóriáját kipróbálta a laboratóriumban az állatokon. Nem írják, hogy milyen állatokon próbálkozott. Kutyákon, vagy patkányokon, talán egereken. Azt se írják, hogy hogyan cigarettáztak ezek az állatok. Slukkeroztak, vagy csak pöfékeltek. De a cigaretta után sokkal okosabbak lettek. Hát én most itt a nagy nyilvánosság előtt bevallom, hogy majdnem 30 évig cigarettáztam. És sokkal többet szívtam naponta, mint egyet vagy kettőt. S bár nem szeretem magamat lesinkófálni, de nem voltam soha géniusz. Úgy látszik, hogy füstbe ment minden számítás, nekem legalább is nem használt a cigaretta, nem lettem tőle okosabb. De be kell vallanom azt is, hogy az utóbbi időben meggyengült az emlékezőtehetségem. Sose jutott eszembe, hogy ezt a cigarettázás hiányának tudjam-e be. Inkább az időnek tulajdonítottam. (Ami a fejem fölött elment.) Lehetséges volna, hogy a cigaretta füsthiánya okozná? Hiszen sokan még úgy se emlékeznek, mint én és csak úgy füstölnek! Most aztán itt van a nagy dilemma. Szoktassuk-e rá a fiatal iskolásokat a dohányzásra, hogy jobban tanuljanak és mire felnőnek tüdőrákot kapjanak? Vagy óva intsük őket a dohánytól s próbáljanak tiszta fejjel tanulni. Én már nem fogok, visszaszokni a cigarettára, azt tudom. Nem érdemes. Már amit én ezentúl fogok tanulni, azt cigarettafüst nélkül is megtanulom. De valahogy az az érzésem, hogy valami más is van az ilyen tudományos cikkek mögött. Olyan nagy a propaganda a dohányzás ellen, hogy félnek a hatalmas dohánytrösztök, hogy megjön a józan esze az embereknek és mindenféle módon próbálják a komoly propagandát ellensúlyozni. Mézesmázos hirdetésekkel csábítják a fiatalságot a dohányzásra és talán akad egy-egy nagynevű tudós, — nem mondom éppen, hogy a kedves dr. Bővet, is az—akik a dohányzás mellett szólalnak fel imitt- amott. Úgy hallom, hogy egy pakli cigaretta már 40 cent. De hol van az a sok 40 cent, amit vagy hat éve megspórolok? Hiszen ha mindennap nem szívok el egy pakli cigarettát, az 40 cent. Ezt meg kell szorozni 365-tel, az egy év és azt megszorozni hat évvel. Nehéz feladat. Ha cigarettáznék, akkor ki tudnám számítani, hogy mennyit spórolok, ha nem cigarettázom... SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS9 Előzetes jelentés A newyorki haladó szellemű spanyol nyelvű lap, x “La Nueva Voz” kulturdélutánt rendez a Fraternal Clubhouseban, 110 W. 48th Street, New York elmen május 16-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel. Belépődij $1.00. Kitűnő program várja a vendégeket. MEGJELENT---------■ ILLÉS BÉLA hires könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy írnokaik kezébe adhatják Angol cime: CARPATHIAN RHAPSODY, a budapesti Corvina kiadásában Angolra forditotta: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: $4.00, valamint 25c postaköltség Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában
