Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-06 / 18. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 6, 1965 Victor Perlő: A háború fokozása Hitlernek ott volt Haushofer, mint “geopolitikus”, aki kidolgozta az őrült elméleteket a “fel- sőbbrendü” és “alsóbbrendű” népekről és felállította a “Lebensraum” teóriát a német imperializmus hódításainak és az emberiség ellen elkövetett horribilis bűneinek igazolására. Az amerikai imperializmusnak van Herman Kahn-ja, aki a világ legfőbb népirtási teoretikusa. “A Termonukleáris Háborúról” cimü Írás szerzőjének a Fortune folyóirat ápr. 1- számában nagy cikke jelent meg “Kiterjesztés mint stratégia” cim alatt, amely nemsokára megjelenő könyvének szemelvényeit tartalmazza. Ez a cikk nem akadémikus tanulmány. Mint pen- tagoni kliensei, a cikk Írója szándékosan a vietnami helyzetre alkalmazza a kiterjesztés stratégiáját és megállapítja, hogy a U.S. is ezt teszi. Ezt Írja: / “Sok ember számára a kiterjesztés, magától értetődően, a háborúnak a kis incidenstől a katasztrofális nukleáris fegyverváltásig való felfokozását jelenti. A katonai stratégia és taktika szakértői azonban egyre inkább olyan tudatos kockázatnak tekintik, amely már szerves része a korlátolt háborúknak a nukleáris korszakban. Az olyan stratégiát, amely kihangsúlyozza a háború kiterjesztésének lehetőségét, általában ‘meredekpolitikának’ nevezik. Mindazonáltal, a gondosan végrehajtott kiterjesztési stratégia valóban csökkentheti a hirtelenül és esztelenül bekövetkező nukleáris pusztulás veszélyét.” Stratégiájának magyarázatára Kahn 44 fokú ki- terjesztési létrát állít fel. Nézete szerint a U.S. és a “logikus” ellenfél ezen a létrán fokról fokra mehet feljebb; mindkettő bármikor visszafordulhat és lejjebb szállhat — ha történetesen a másik oldal behódol a Pentagon felsőbbrendü lényei előtt. Johnsonnak a Tonkin-öbölbeli támadását és ezt követően a kongresszus felhatalmazását a további kiterjesztésre, a cikk a létra 3. fokának, az 1962 októberi Karib-tengeri krízist a 9. fokának nevezi. Leírása szerint a U.S. jelenleg Vietnamban a létra 5. és 8. foka között van. Nukleáris fegyvereket “szántszándéku baleset”- ből kifolyólag a létra 15. fokán kezdenek használni. Általános használatukat az ellenfelek országaitól távol, a létra 23. fokán kezdik meg. Két fokkal feljebb a városok lakosságának 70 százalékát kiürítik. Ekkor az ellenfél országai nukleáris bombázás alá kerülnek és a 29. fokon megkezdődnek a lakosság elleni nagyméretű támadások. A modern agresszorokra jellemzően, csak a 32. fokon, az ellenfelek országainak hosszas, nukleáris bombázása után üzennek háborút. A 39. fokon már a városokkal való “csere-üzletnél” tartunk, “. . .a legbizarrabb lehetőség, amely a modern stratégia analizálásánál felmerül,” melyben mindkét félnek “majdnem teljesen megtámad- hatatlan erői” vannak, amelyeknek “mindkét ország polgári lakossága egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul ki van téve...” De még ezt is úgy tünteti fel, mint amelyet a generálisok féken tartanak, éppúgy, mint a létra 42. fokát, amelyet “polgárságot pusztitó támadás”- nak nevez. Ezen felül még egy fok van a “kontrollált” háborúban, amit még Kahn gyilkos képzelőtehetsége sem képes leírni, mielőtt a végső 44. fokig fejlődik a helyzet. Ez a “hirtelen és esztelen háború”, amikor “minden gombot megnyomnak.” Csakis ezen a fokon tartja Kahn szükségesnek az óvatosságot: “Meg kell kísérelni, hogy ezt elkerüljük.” Ennek az egész szörnyű szüleménynek a kizárólagos célja meggyőzni az embereket arról, hogy a Pentagon valóságosan kontrollálni képes agressziós politikájának következményeit — hogy mégha használnak is nukleáris fegyvereket ázsiaiak, középeurópaiak és más “alsóbbrendű” népek ellen, mi, amerikai felsőbbrendü lények, még minMAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek S..........-t Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:...................................... Állam:............ remisen az ottani helyzetben.” Nem találunk megfelelő kifejezést Hermád Kahn szerepének jellemzésére. A legelső hely illeti meg azok között, akik felelősek Amerika népirtó háborújáért Vietnamban, azokkal a kapitalistákkal együtt, akik ezt sugalmazták és a militaristákkal és politikusokkal, akik végrehajtják. Kahn feltételezései a létrával kapcsolatban helytelenek. Természetes, hogy azok, akik az amerikai imperializmus ellen védik magukat, nem játszanak a Pentagon kezére és nem Kahn létrája szerint reagálnak. Akkor ütnek vissza, amikor és ahol nekik az legjobban megfelel. Kell, hogy az amerikai nép tudomásul vegye: a valóságos háborúban sok létrafokot átugranak. Lehet, hogy a 15. fokról, az atomfegyverek első használatáról, egyenesen a 44. fokra ugranak, amely pillanatok alatt a mindent elpusztító háborút jelenti. Sokkal közelebb állunk a katasztrófához, mint ahogyan a háború mániákusai állítják. Mindent meg kell tennünk a vietnami háború megállítására, nemcsak saját életünk, de lelkiismeretünk védelmében is. MEGHATÁROZÁS Determination = Elhatározás. Deliberation = Meg forttolás. Discussion = Tárgyalás vagy Desperation = Kétségbeesés. Delusion = Megtévesztés. Defeat = Kudarc Irta: LUSZTIG IMRE Az olvasók bizonyára tudják miről van itt szó, hiszen a fejeim megmondja. A Johnson adminisztráció az utolsó néhány napban az amerikai nép és a világ közvéleménye elé tárta, hogy vietnami politikáját a három “D”-re alapozza: Determination (Elhatározás), Deliberation (Megfontolás) és Discussion (Tárgyalás). Holott a helyzet egészen más. Johnson elnök, McNamara hadügyminiszter, Dean Rusk külügyminiszter és McGeorge Bundy tanácsadó, a kormány négy tagja, akik országunk jelenlegi vietnami politikájáért felelősek, nem higgadt elhatározásból, hanem kétségbeesésből folytatják a jelenlegi politikát. Csak kétségbeesett egyének térhetnek el ennyire minden tárgyilagosságtól és folytathatnak az ország és a világ népeinek érdekeivel szembenálló politikát. Úgy látom, hogy ez a “négyes” nem képes kellő megfontolás tárgyává tenni a vietnami helyzetet és megfontolás helyet a megtévesztés politikáját folytatják. Hogyan lehetne különben másként értelmezni azt, amit Johnson elnök adminisztrációjának egyik szószólója a következőkben fejezet ki: “A Johnson adminisztráció burkolt formában tudomására adta a kínai kormánynak, hogy szükség esetén ATOMFEGYVEREKET is igénybe vesz, hogy győzelmet arasson.” (Idézet a New York Times ápr. 27-iki számából.) Arthur Krock cikke nem nevezi meg a Johnson adminisztráció képviselőjét, aki ezt a kijelentést tette, de tudjuk, hogy Russel Long, az adminisztráció szenátusi szószólója ugyanezt a kijelentést tette a Kereskedelmi Kamara előtt tartott beszédében. Világos tehát, hogy a Johnson kormány délvietnami politikáját nem a “Determination”, a “Deliberation” és a “Discussion” vezényli, hanem a “Desperation”, “Delusion” és “Defeat”. Johnson meghátrál A Johnson kormány abban a hiszemben tette ezt a kijelentést, hogy gyengíteni fogja azokat az erőket, amelyek a dél-vietnami nép harcát támogatják. De ennek éppen az ellenkezője történt. Az amerikai és a világ népének közvéleménye, amely egyre inkább békés tárgyalásók utján óhajtja megoldani a dél-vietnami kérdést, hallatlan méretekben megmozdult, amikor az amerikai kormány atomfegyverek használatának lehetőségét emlegette. A világközvélemény felháborodása olyan méreteket öltött, hogy Johnson elnök április 27-én tartót sajtókonferenciáján arra a kérdésre, hogy milyen lehetőség áll fenn atomfegyverek használatára Dél-kelet Ájzsiában, többek között ezeket mondta: “Tizenhét hónapja vagyok az elnöki székben.., ez alatt az idő alatt a kormány egyetlen tagja, vagy a kormány egyetlen tisztviselője sem ajánlotta az atomfegyverek alkalmazását.” Johnson elnök e kijelentése kétségtelenül száz százalékos visszavonulást jelent... felismerve a világ népeinek felháborodását, a békeerők növekvő nyomását. Hajlandó tárgyalni “minden kormánnyal” Sajtókonferenciáján az elnök ismét kijelentette, hogy hajlandó azonnali tárgyalásokba bocsátkozni “minden kormánnyal”,amely érdekelve van a dél-vietnami kérdésben. Ebben van a probléma lényege. A dél-vietnami “kormány” nem képviseli a népet. Bábkormány, amelyet az amerikai szuronyok tartanak hatalmon. Morley Safer, a Columbia Broadcasting System vietnami riportere április 25-i jelentésében ezeket mondta: “Ha az amerikai csapatokat kivonják innen, a Vietcong huszonnégy órán belül uralmon lesz az egész országban.” Véleménye megegyezik a vietnami helyzetet tanulmányozók többségének nézetével. Bizonyíték a fentiekre, hogy a National Liberation Front (NLF) az ország 60—70 százalékát tartja fennhatósága alatt. Ha tehát Johnson elnök valóban békét akar és nem a háború kiterjesztését, akkor ki kell fejeznie készségét aziránt, hogy hajlandó tárgyalásokba kezdeni az összes érdekelt felekkel — beleértve az NLF-t is. Az amerikai békemozgalomnak két fő jelszó alatt kell folytatnia hazafias munkáját: 1. Szüntessék meg Észak-Vietnam bombázását, 2. Kezdjünk béketárgyalásokat az összes érdekelt kormányokkal, s az NLF képviselőivel. Csak e két előfeltétel vezet békéhez. Csak ez az ut áll rendelkezésünkre. Aki nem hajlandó e tényt elfogadni, csak önmagát ámítja. Minden más ut kudarchoz vezet. Minél tovább halászijuk ezen tények felismerését, minél tovább késleltetjük a béketárgyalások megkezdését, minél jobban fokozzuk a háborút, annál nagyobb lesz a washingtoni kormány kudarca. Itt az idő, hogy Johnson elnök és tanácsadói észre térjenek. Goldwater párizsi beszédében egekig dicsérte Johnsont, a vietnami politikájáért. “Johnson azt teszi, amit én tettem volna, ha engem választottak volna elnökké.”/ Kell ennél világosabb beszéd? Kell ennél nyilvánvalóbb érv, hogy Johnson politikája homlok- egyenest ellenkezik az amerikai nép akaratával? Újfajta szükségvilágítás Német szakemberek pincehelyiségek, raktárok megvilágítására újfajta lámpát szerkesztettek. Ez kiválóan megfelel az ilyen világítótestektől várt követelményeknek, hogy ti. függetlenek legyenek a hálózati áramtól, és hosszú ideig égjenek. Amikor a lámpa nincs használatban, a hálózati áramkörbe kapcsolva folyamatosan fetölthető. A lámpa 15 óráig világit megszakítás nélkül, a megvilágítás erőssége egy, a készülékhez tartozó fényszóró segítségével többszörösére fokozható. Alkalikus cellákkal ellátott akkumulátor táplálja. A cellák évekig használhatók. Ha a készüléket nem lehet villanyárammal feltölteni, ezüstklorid-töltőelemek használhatók erre a célra. Ezek sokáig elraktározhatok. Szükség esetén csak vízbe kell őket mártani, és a lámpa máris üzemkész. Az utóbbi megvilágítási módot főleg jelzőbójákon és mentőöveken (mellényeken) használják. dig messze leszünk a? igazi veszedelemtől. Vegyük figyelembe, hogy már a létra egyharma- dán sor kerül a nukleáris fegyverekre. Nem véletlen, hogy áprilisban a kormány már nukleáris fegyverekkel kezdett fenyegetőzni a vietnami nép ellen. Úgyszólván minden, amit Kahn csinál, az a Pentagonnal való szerződése alapján történik. Jelentései legalább is szakértői véleményül szolgálnak a politika magyarázatára, vagy irányítására. Ezeket nemcsak a dr. Strangelove féle generálisok sugalmazása alapján dolgozzák ki, hanem a muníció-mágnások és a térhóditó ambíciójú nagyiparosok befolyása nyomán is. A Fortune folyóirat, a milliomos kalózok orgánuma, vezércikkben dicséri Kahn cikkét és azt állítja, hogy háborút kiterjesztő terveinek alkalmazása Vietnamban “nagyobb reményt teremtett a U.S.-ben, mint bármikor az utóbbi két évben az iránt, hogy rendet te-
