Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-06 / 18. szám

Thursday, May 6, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s A Jewish Currents havi folyóirat májusi számában Morris U. Schappes analizálja Izrael és az arab államok problémáját. Kivonatokat közlünk a cikkből. Izrael függetlenségének 17. évfordulója május 6-án van. Ennek az alkalomnak ünnepi hangulatát az izraeli közvélemény előtt meglehetősen elkese­ríti az a gyötrelem és aggodalom, amelyet a Nyu- gat-Németországgal való diplomáciai kapcsolatok közeli megvalósítása előidéz. Furcsa érzés tölti el Izrael népét arra a gondolatra, hogy rövid időn be­lül nyugatnémet követség lesz Izraelben, saját sze­mélyzetével, katonai attasékkal, akik valószínűleg annakidején Hitler hadseregében is szolgáltak. Az érzéseken kívül, fontos vita tárgyát képezi az a kérdés, hogy a diplomáciai kötelék Németország­gal megerősiti-e, vagy gyengíti Izrael biztonságát. Mi egyetértünk azokkal Izraelben, akik káros­nak tartják, hogy a hidegháborúban országuk a nyugati hatalmakra támaszkodik. Mi azt mondjuk, hogy Izraelnek az Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra, vagy Nyugat-Németországra való támaszkodása nem vezethet más eredményre, mint végtelen fegyverkezési versengésre, határinciden­sekre, arab hajthatatlanságra és az országot egyre jobban fenyegető veszélyre. Nem az absztrakt barátság-érzés, ami meghatá­rozza a nyugati hatalmak politikáját Izraellel szem­ben, hanem az ott levő olaj. A nyugatnémet kor­mány, amely 1960-ban titkos fegyverszállitási szer­ződést kötött Ben Gurion akkori elnökkel, ugyan­akkor rakéta-szakértőket, technikusokat, atomtu­dósokat küldött Egyiptomba, az egyiptomi hadse­reg megerősítésére, hogy saját katonai séljaira olyan szaktudást szerezzen be, amely elől Nyugat- Németországot eltiltotta a Potsdami Egyezmény. Ilymódon Nyugat-Németország Izraelt is, Egyipto­mot is hadi felszereléssel látja el, kiélezi a konflik­tust, fokozza a fegyverkezési versengést és hamis illúziókat kelt Izrael “megerősödött helyzete” iránt. Haszon ebből csak Nyugat-Németország ter­jeszkedő politikája és hidegháborús célkitűzései­nek megvalósítása számára eredhet. A U.S. a Közép-Keleten a zavarosban halászik Mialatt a U.S. megnyugtatja Izraelt jóindulata és barátsága felől, ugyanakkor fegyverszállitási szerződést köt Jordániával, Irakkal, Libanonnal és Szaud-Arábiával. Hogyan segítheti elő Izrael biz­tonságát, ha a U.S. elárasztja fegyverekkel mind az arab országokat, mind Izraelt, középkeleti szov­jetellenes manőverezésének megfelelően? A Szov­jetunió már 1957-ben javasolta, hogy minden ál­lam, nyugaton és keleten, szüntesse be a fegyver­szállítást a Közép-Keletre. Jó lenne, ha Izrael most visszagondolna erre a javaslatra — és ha mi, ame­rikaiak, akik meg akarjuk menteni a Közép-Kelet békéjét, sürgetnénk kormányunkat hasonló javas­lat kezdeményezésére. Helyes ut lenne Izrael számára, ha a közép-keleti béke megszilárdítására és az ország biztonságának megerősítésére eltérne a nyugati orientációtól és a semlegesség útját választaná. Úgyszintén, az arab államoknak meg kellene változtatniok Izraellel szembeni hajthatatlan politikájukat, bele kellene nyugodniok abba, hogy Izrael valóságos állam és el kell ismerniök. Amikor Ahmed Ben Bella elnök március 20-án 10 ezer főnyi algériai éljenző tömeg előtt kijelentette: ‘elpusztítjuk Izraelt éppúgy, ahogy a francia imperializmust is elpusztítottuk’, nagyban veszélyeztette nemcsak a Közép-Kelet, hanem az egész világ békéjét is. Helyes, ha Ben Bella elitéli Izrael politikáját — amelyet nem nagyon sok idővel ezelőtt annyira el- vakitott Franciaországra való támaszkodása, hogy még az Egyesült Nemzetekben is ellenezte az algé­riai felszabadító mozgalom igazságos ügyét. Vi­szont helytelen, hogy Ben Bella ahelyett, hogy a politika, vagy a kormány megváltoztatását kötné ki feltételül Izrael elismerésére, egyszerűen an­nak elpusztítására szólítja fel az arabokat. Hajlan­dó lenne Ben Bella más ország, méghozzá egy ▼ T ^ <3 ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8434 * Mlgmonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bai­* Mltzvah-torták. — Postán szálUtunk az ország ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva. *.*.*.+.*.*. JL.± A A A A A A, ENSZ-tagország elpusztításával fenyegetőzni? Vagy talán az anti-imperializmus a más országok elpusz­tításából áll? Izraelt anti-imperialista koalíció hozta létre Vajon lehetséges, hogy Ben Bella nem tudja, hogyan jött létre Izrael? Nem az imperialista hatal­mak és a cionisták hozták létre Izraelt, hanem az anti-imperialista erők Palesztinában és a demokra­tikus, imperializmus-ellenes és a szocialista erők koalíciója az ENSZ-ben. Főszerep jutott ebben a Szovjetuniónak, amikor Gromyko 1947-ben, kitér­ve a zsidó nép szenvedéseire a nácik vérengzése idején, beszédében kimutatta, hogy egyetlen nyu­gati állam sem nyújtott segítséget a zsidók életé­nek, biztonságának és emberi jogainak védelmére, ‘ez magyarázza meg a zsidók reményét, saját álla­muk megalapítására. Igazságtalanság lenne, ha mindezeket nem vennénk tekintetbe és megtagad­nánk a zsidó nép jogait ahhoz, hogy ebbeli remé­nyeiket megvalósítsák.’ Ha Ben Bella, vagy Ulbricht, vagy Nasser Izra­elről, mint a2 imperializmus" szülöttéről beszél, av­val nemcsak a történelmet hamisítja meg, hanem, soviniszta érzéseket táplál Izrael ellen. Ezt a néze­tet nemcsak Izrael népe veti el, hanem az Izraelben élő arab kommunisták is. A1 Ittihad nevű lapjuk, az Ulbricht-Nasser kijelentésre való megjegyzés ben kifejtette, hogy az izraeli uralkodó osztály el­len gyakorolt jogos kritika nem szolgál _ mentségül olyan kijelentésre, hogy Izraelt ‘agresszív, impe­rialista terveknek megfelelően hozták létre, hogy éket vágjon az arab népek között és megakadályoz­za a szabadságért és a haladásért folyó küzdelmü­ket.’ Izrael az ENSZ határozata alapján jött létre, a szocialista államok támogatásával; ez a határo­zat magában foglalja a zsidó és az arab államok önrendelkezési jogának garantálását is. Az afrikai, közép-keleti és ázsiai felszabadító mozgalmak támogatói megerősíthetik a mozgalmat és annak izraeli támogatóit is azáltal, hogy megért- tetik Ben Bellával és másokkal, hogy mig nagy szükség van az izraeli kormány külpolitikájának megváltoztatására, ugyanakkor Izraelnek törvényes joga van ahhoz, hogy létezzen. Izrael, mint állam* nemcsak létező valóság, de teljes joga van a lét«» zéshez. Rácz László A disznó makkal álmodott... Nemrégiben múlt négy éve, hogy majd kétezer jól felfegyverzett kubai zsoldos ellenforradalmár — az Egyesült Államok nyíltan beismert támoga­tásával — az éj leple alatt, az úgynevezett Disznó­öbölben partra szállt, azzal a céllal, hogy meg­döntők a kubai forradalmat. Az. ellenforradalmá­rok és a mögöttük álló washingtoni hatalmas kém­szervezet arról álmodoztak, hogy csak m§g kell adni a jelt és Kuba “elégedetlen lakossága” azo­nosan megdönti majd a szocializmust építő rend­szert. A disznó — a Disznó-öbölben — makkal álmo­dott .. . Tudvalevő, hogy a hosszas előkészülettel és még nagyobb költséggel véghezvitt vállalkozás dugába dőlt. Kubai szegény parasztok — vállvetve a forradalmi hadsereggel — a tengerparti mocsa­rakba szorították az ellenforradalmi zsoldosokat. Aki élve maradt közülük, fogságba került. A fog­ságból úgy szabadultak, hogy a kubai kormány — ötven millió dollár váltságdíj ellenében — vissza­engedte őket megbízóikhoz: az Egyesült Államok­ba. A váltságdíjat az Egyesült Államok közegei, or­vosság és gyermektáplálék formájában rótták le. Természetesen a kiszabadult “hősök” továbbra is fennen hangoztatják, hogy Kubát kizárólagosan ők képviselik. Az évek múltak. De a provokációk az ellenforra­dalmárok és a mögöttük álló washingtoni kormány- szervek részéről nem szűntek meg Kuba ellen. Különböző kubai ellenforradalmi terrorszerveze­tek, rajtaütésekkel, éjjeli bombázásokkal próbál­koztak. A “gusanok” — magyarul férgek — pró­bálkozásai megtörtek a kis sziget lakóinak ébersé­gén. Hasonlóképpen sikertelen maradt a washing­toni diplomácia szívós törekvése, hogy szigorú gaz­dasági blokáddal törje meg Kuba dolgozóinak épí­tő munkáját. Csak annyit ért el, hogy az “Ameri­kai Államok Szövetsége” (spanyol rövidítésben OEA) —, mely lényegében nem más, mint Wash­ington gyarmatügyi minisztériuma —, szó többség­gel keresztülvitte, hogy Latin-Amerika kormányai megszakították Kubával diplomáciai és gazdasági kapcsolataikat. (Az egyetlen Mexikó nem volt haj­landó eddig alávetni magát ennek a határozatnak.) De mindezen külső beavatkozás ellenére is, a ter- melő-épitő munka feltartóztathatatlanul tovább fo­lyik Kubában. Ezt a tényt állapította meg Fidel Castro legutób­bi beszédében, melyet a Disznó-öbölben elért győ­zelem évfordulója alkalmából tartott. De már az évfordulót megelőzőleg, a kubai kormány mozgó­sította a hivatalokban-minisztériumokban rendel­kezésre álló összes munkaerőt, a cukornád-termés sürgős betakarítására. Fidel Castro és a kubai köz- társasági elnök: Dorticos-szal az élén, tízezernyi köz- és magánalkalmazott, köztük nők és nyugdí­jasok is, résztvettek ebben a társadalmi munká­ban. Csak egy, a szocializmust építő országban és egy magasabb erkölcsű kormányrendszerben le­hetséges ilyen fajta mozgósítás, ahol a köz érde­kében összefog az egész dolgozó népesség, beleért­ve a legfőbb kormányférfiakat is. Büszkén álla­píthatták meg azután, hogy ez a népi összefogás teljes eredménnyel járt és véget vetett az impe­rialista ellenfél minden elképzelésének: annak, hogy Kubát a fegyveres invázió után majd gazda­sági bojkottal fogják megfojtani. Mert az ország legfontosabb terméke: a cukor» nád, ez évben már olyan eredményeket mutat fel: összesen hatmillió tonnát, mely az előre tervezeti* termést egymillió tonnával múlja felül. A szigorít gazdasági blokád ellenére a forradalmi Kuba dol­gozói és kormánya megbirkóztak a fennálló ne­hézségekkel, lényegesen emelni tudták a légió­ként exportra szánt cukortermést. Természetesen, mindez a testvéri szocialista országok segítség:-* nélkül nem lett volna lehetséges. De bizonyítéka ez a nagyszerű eredmény annak is, hogy — mint Castro ünnepi beszédében kiemel­te — az imperialisták újabb próbálkozása: hogy invázió után, zavarokkal, belső felkelésekkel, a ku­bai katonai erők megbontásával tartsák vissza az ország fejlődését: “csak meg nem valósítható ál­modozások.” Kuba forradalmi kormánya előrelátja, hogy az Egyesült Államok katonai pártja, a Dél-Vietnam- ban szükségszerűen bekövetkezendő vereség után, minden erejét majd megint Kuba megsemmisítésé­re fogja irányítani. Ezért már most megteszi az összes szükséges intézkedéseket. Ezek nem kizáró­lagosan katonai jellegűek. De nem szorítkoznak csupán a szocialista világ testvéri támogatására sem. Mert legbiztosabb alap a védelemre: az ősz- szes dolgozók mind tudatosabbá vált szolidaritá­sa a maguk teremtette szocialista rendszerrel. Az a “társadalmi lelkiismeret”, melyen megdönthe­tetlenül nyugszik maga a fiatal kubai szocialista forradalom. A disznó makkal álmodik. De az imperialista álom, mindvégig álom marad. Tüntetés Egyiptomban Tunézia eilen Kairóban, április 28-án tüntető arab diákok kö­vekkel és téglákkal dobálták meg a tunéziai követ lakóházát. A rendőrség csak tettleges beavatkozás­sal és könnygázzal tudta távoltartani a diákokat a követség palotájától, de a követ lakását feldúlták; és felgyújtották. Később a nap folyamán összeültek az arab álla­mok képviselői, hogy közös terveket dolgozzanak ki Izrael ellen; egyúttal elitélték Habib Burgib» tunéziai elnököt, amiért azt az ajánlatot tette, hogy a palesztinai arab menekültek Izraelbe való visz- szatelepitése esetén az arab államok ismerjék el Izraelt és állítsák helyre a békés viszonyt. Moha­med Badra követ bojkottálta a gyűlést. A középkeleti sajtóiroda jelentette, hogy Tuné­zia visszahívta egyiptomi, sziriai, jordáni és iraki követeit. Az arab államok gyűlésén javasolták Búr- giba kitiltását az arab csúcskonferenciákról és hogy az Arab Liga tanácsa külön gyűlést hívjon össze májusban Tunézia kiközösítésére. SXSOOS*%3SXSS£*SÍSÖi*SS8SSSSJC£JC£SSSXS3S3SJÖSSSSSSS3S3SSí3S« is Öt camping nyílik az idén a Duna-kanyarbar, Már megkezdték Esztergom mellett, továbbá Le­ányfalu északi részén és Sződligeten, a Duna part­ján a sátorozóhelyek építését. Szorgalmasan dől goznak a nagymarosi tábor befejezésén és a Szent­endre—pap-szigeti camping bővítésén is. Az uj tá­borok júniusban nyílnak. Izrael dilemmája

Next

/
Thumbnails
Contents