Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-14 / 2. szám

Thursday, January 14, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 TÉLI UTAZÁS A BAKONYBAN Tulajdonképpen csengős szán illenék ehhez az utazáshoz. Azon ülve, nem kéne úgy sietnünk, ne­hogy valamelyik keskeny utón ott marasszon ben­nünket a Bakonyban télidőn oly gyakori hófúvás. Mert amilyen barátságos nyáron a Bakony, olyan szigorú az utasemberhez, ahogy zörgetni kezdi a tar erdőket a fagyos szél. Hogy mekkorák ezek az erdők, vagy mekkora maga a Bakony, azon a tudósok is feleselnek egy­mással mindmáig. Másutt szabta meg a határát Eötvös Károly, másutt Fényes Elek. Volt, aki más­félszáz községet tudott bakonyi falunak, mások száznál is kevesebbnek adták meg ezt a rangot. A ma tudósai szerint a Bakony sokszor megéne­kelt erdőrengetege összesen 930 négyzetkilométer. Mi, magunk ezen az utón onnan számítottuk a Ba­konyt, ahol az első, önmagát bakonyinak valló em­berrel találkoztunk. Ez pedig egy semmiképpen sem regényes he­lyen, a hajmáskéri villanytelep tövében történt. Ott, a hó súlya alatt görnyedező vezetékek közelé­ben népes birkanyájat pásztorolt Patai János, a hajmáskéri tsz juhásza. Cukorrépa volt korábban a földben, s a birkák leltek maguknak ott annyi répalevelet, hogy érdemes legyen kihajtani őket — Nincs ez messze a tsz majortól? — kérdés tem a Séd partján ácsorgó pásztort. Ő igy válaszolt: —- Ha Horváth komámnak nem volt mess:« < Szentkirályszabadján Veszprémfajsz, hát mi is k£- birjuk ezt az utat. Hogy ez meg mit jelentsen? Hamarosan meg­tudtam ... Az történt a minap, hogy Jutaspusz- tán szerződött birkákat adott át a két pásztor. Utána betértek egy pohár borra a vendéglőbe. Egy pohár, két pohár, sok pohár. Egyszer csak kapta magát Horváth Feri, hogy neki haza, Vesz- prémfajszra kell még gyalogolnia. Útnak eredt, ment s reggelre kelve azon kapta magát, hogy rossz irányban ballagván, Szentkirályszabadjára ért. A dolog nem maradt titokban, s már mondo­gatják is arrafelé, a rossz irányba induló ember­re: “Ez is odatalál majd, mint a juhász Veszprém- fajszra.” Errefelé különben nemcsak a szólásmondások, de az erdők, hegyek, falvak neve is sokat őriz a nép száján élő történetekből. Mondják, hogy Pén- zeskut falu neve onnan ered, hogy elrejtett pénz után ástak ott és jóizü kúthoz jutottak. Csőt ne­vét meg onnan származtatják, hogy a tatárjárás idején erdőbe bujt lakosságából az ellenség soka­kat előcsalt (előcsót). De mire ezt megtudtuk, már Gyulafirátóton jár­tunk. Van e iskolásgyerek az országban, aki nem ismeri a rátóti legényekről szóló gúnyolódó dalt, amely szerint az idevalósi fiatalember “pénzért nyúl a zsebjébe, s tökmag akad a kezébe...” Manapság nem lehetne ilyesmit fogni a rátóti fiatalokra. A község most épített magának egy uj autóbuszvárót. Már együtt van 800 ezer forintjuk arra, hogy jövőre fölépítsenek egy szép művelő­dési otthont. Igen, hogy építsenek, mert itt jókedv­vel vesz részt a lakosság a falu csinosításában. Ebben az évben több mint 50 ezer forint ára tár­sadalmi munkát végeztek a rátótiak. — Egy bajunk van — mondták. Lett volna még a tsz-ben háromszáz hold őszi mélyszántásunk. Annyira azonban nem szegte kedvüket az elma­radás, hogy lelkemre ne kössék: Írjam meg a rá­tóti létra történetét úgy, ahogy a valójában volt. A széltében-hosszában híreit históriát eredeti formájában mindenki ismeri. E szerint létrát vit­tek a rátóti legények az erdőben, de csigalassúság­gal haladtak. Keresztbe vitték ugyanis és sorra ki kellett vágniok előtte az utjukba került fákat. Viszont a rátótiak szerint az történt, hogy szép­apáik fáért mentek az erdőbirtokos préposthoz. A prépost sajnálta a fát a parasztoktól, ám teljes­séggel megtagadni nem akarta. így szólt hát hoz­zájuk: — Rendben van. Vigyetek keresztül egy létrát az erdőn. Ami fa az útjába akad, azt kivághatjá­tok. Persze, volt eszük a rátótiaknak. Keresztbe vit­ték a létrát, hogy minél több fához jussanak. Szóval igy... És mig a visszájára fordított tör­ténet járt az eszünkben, tejszinü köd torlaszolta el az utakat. Lépésben jutottunk el Olaszfaluig, ahol hire-nyoma sincs a község olasz eredetének, amit pedig állhatatosan hirdet néhány kézikönyv. Egye­sek szerint onnan eredt ez a név, hogy makkoltató hely volt itt és Ólasfalunak mondták s ez a német bevándorlók kiejtésében Olaszfaluvá lett. E fehér hópaplan alatt, lélegző község kaszinó­ja a kormosfalu, százévesnél is vénebb kovácsmü- hely. A mester, mintha csak évszakokhoz válasz­totta volna nevét, Zima Gyula. Bajusza is kormos, a szemöldöke is, a kék kötője is, no meg a kedve is: — Hatvannyolc éves vagyok. És verem a vasat segéd és inas nélkül. Nincs folytatója a kovács­mesterségnek. A munka meg tán, még több, mint azelőtt. És ilyen öreg a kovács Lókuton, Nagyesz- tergáron, Bakonynánán, köröskörül. Tanulót hoz­hatna nekünk a Télapó. Hoz-e?... Úgy hírlik, egyelőre inkább egy lakzit hoz. Re­génye Mária köt házasságot, a vőlegény Fejér me­FŰTÉS FÖLDMELEGGEL Fűtőanyagok után kutat a tudomány. Ezért tár­juk fel az újabb szén- és olajlelőhelyeket, azért kutatjuk az atomenergia uj lehetőségeit, ezért használjuk fel egyre jobban a Nap hőerejét. De talán kevesen gondolunk arra, hogy az egyik legna­gyobb fütőanyagforrás ott hever szó szerint a lá­bunk alatt: ez a Föld belső melegének hőener­giája. A Föld természetes hőenergiája a Föld belsejé­nek több ezer fokos melegéből származik. Tudjuk, hogy amint egyre lejjebb haladunk a Földben, a talaj is egyre melegebb lesz. Átlagban 30—33 mé­terenként emelkedik 1 Celsius-fokkal. Ez az 1 fo­kos hőemelkedési távolság (az úgynevezett “geo­termikus gradiens”) a Föld szerkezetétől függően a különböző helyeken igen eltérő lehet. így pél­dául Budapest egyes helyein 15—20 méterenként emelkedik egy fokkal a hőmérséklet. Sőt például Izland és Uj-Zéland egyes részein csak 2—2.5 mé­ter ez a távolság. A Föld hőenergiájának egyik nagy előnye, hogy saját nyomása következtében legtöbbször magától lép a felszínre: sok helyen forrásokban, gejzírek­ben, tehát minden emberi beavatkozás nélkül: má­sutt mélyfúrásokból, melyek az egyszeri fúrás költ­ségén kívül különösebb fenntartási költségeket nem igényelnek. így az ilyen hőerőművek létesíté­si költsége is igen hamar amortizálódik. A földbe zárt hőenergiák régente csak a meleg vizekben; a meleg források melegítő és gyógyító hatásában nyertek kihasználást. Ma világszerte je­lentős hőerőművek működnek, de nálunk is a me­leg víznek egy része kórházak, üvegházak, lakóhá­zak fűtésére szolgál, ezenfelül az ivóvízellátásban is segítséget nyújt (főleg Budapesten, ahol csak­nem napi 60—70 millió liter termálvíz áll rendel­kezésre.) Ez a viz gyógyvíz. Tehát gyógyfürdőzésre és reumagyógyitásra lehet felhasználni. Mivel azon­ban menyiségük ilyen jelentős, főleg pedig, mivel részben magas hőfokuk (70—80—100 fok lévén) a gyógy- és fürdőcélok kielégítése után jelentős, un. “hulladék hő” marad fenn, amely jól értéke­síthető. Külföldön (az USA-ban, a Szovjetunióban, Olasz­országban, Izlandon, Uj-Zélandban) gigantikus hő­erőművek alakítják át a föld nagy melegenergiáit elektromos energiává. Itt több száz fokos gőzről, 1000 Celsius-foknál jóval magasabb hőfokú viz- és gőzvezetékekről van szó, amelyek óriási feszitő­gyéből, Kálózról való. Az ország kevés részében vannak olyan színes, népes lakodalmak, mint a Bakonyban. Vőfények, koszorúslányok, hivatott és hívatlan vendégek nulnak oly hosszú sorban, mint a lám íuutcája. Kopnak ugyan a régi esküvői szokások, de még mindig nagyon látványosak. A dussolás (néhol du- zsolásnak hallottam), alkalmával például az egyik férfivendég a szoba padlójára ül, vig rigmusokat mond a násznéppel együtt. Minden rigmust tánc követ, a táncot pedig az, hogy aprópénzt dobnak a földön ülő atyafi melletti tányérba. Olyasmi ez, mint a más vidékeken szokásos menyasszonytánc — szemérmes fölszólitás az uj házasok javára való adakozásnak. B. N. E. erőt, nyomást képviselnek. Ezek energiáit gőztur­binák segítségével alakítják át elektromos energiá­vá. Az amerikai csucs-erőmü (Kingston) 1.4 millió kilowattos, a szovjetunióbeli Nazarovban épülő erő­mű 2.4 millió kilowattos lesz előreláthatóan. Fon­tosak a Kamcsatka félszigetén (Pauzsetka), vala­mint az Uj-Zélandban létesült, illetve létesüld újabb hőerőművek is. Magyai vonatKozásban azt mondhatjuk, hogy vizeink hőfoka igen változó, de nagy részük 40 és 100 Celsius fok között mozog, sőt van amely ezt is túlhaladja, főként azokban a mélyfúrások­ban, melyek eredetileg olaj kinyerését célozták. A belőlük nyert hő kétségkívül több, mint amennyit fürdőinkben felhasználhatunk. A fölös hőt óva­tosan felhasználhatjuk nem fürdőrendeltetésü cé­lokra is. Vidéki, falusi viszonylatban érdemes megemlíte­ni, hogy üveghazak mérsékeltebb felfütésére már 30—40 Celsius fokos viz is megfelelő. Városi, köz­ségi, zöldövezeti mezőgazdasági üzemekben lehet igy a lakosság zöldfőzelékellátásáról gondoskodni a téli hónapokban is — az olcsó hőenergia felhasz­nálásával. Tudnunk kell, hogy a 70 Celsius fokos viz minden köbméteréből 30,000 kg kalória nyer­hető. így egy hektár összterületű üvegház fülésó hez, talajmelegitéséhez — óránként kb. 40 köbmé­ter természetes meleg viz elegendő. A lakosság zöldfőzelékkel való folyamatos, téli-nyári ellátásá­hoz egy 10,000 lakosú városnak 10 hektár mele­gített területtel kellene rendelkeznie. Érdemes ilyen tervekkel foglalkozni annál is inkább, piert a mezőgazdasági melegházakba beruházott költ­ségösszeg közgazdászok számítása szerint 1.5—2 éven belül előreláthatólag megtérül. Leggazdasá­gosabb a melegvíz-kihasználás, ha az több oldaluan történik, azaz, amikor a fürdőkben való felhaszná­lással kombinálva kerül sor a hévvizek ipari és fűtési célokra történő hasznosítására. (Szabad Föld) VWAAnmnMUWUWWUUVMMIWnAAAMVWUWnMl v* Lovaspostások a Nagykunságban. A Nagykun­ság mintegy százezer holdas területének tanyavilá­gát nyáron motorkerékpárokkal, kerékpárokkal járják a postások. Ősszel és télen viszont a mély, sáros talajokon ezek a közlekedési eszközök hasz­navehetetlenné válnak, s a motoros jármüveket hátaslovakkal váltják fel. Az utóbbi napokban a kézbesítést ismét a lovas-postások kezdték meg. Egy-egy kézbesítő 45—50 kilométert is megtesz naponta, mig a legtávolabbi tanyai házakat is fel­keresi a küldeményekkel. A BADACSONYI SZÜRET jól sike­rült rendezvényeit, amelyek néptánc­fesztivállal kez­dődtek és tűzijá­tékkal, majd nem­zetközi szüreti bál­lal zárultak, sok külföldi vendég is végignézte. Ké­pünkön Markovié* Gyöngyi, a Buda­pesti Vegyipari Szakiskola Bartók Béla Táncegyütte­sének tagja készül a szüreti felvonu­lásra (MTI Foto — Járai Rudolf I felvétele) .J v* Kedves ajándékot kapott a Magyarok Világszövetsége a ten­gerentúlról: a torontói Kodály- kórus, Zadubán György karmes­ter vezényletével, több karácso­nyi dalt énekelt magyar nyelven hanglemezre. A hazaküldött fel­vételeket a tervek szerint a rá­dió is bemutatja. ★ A békéscsabai ut-, hid- és viz­müépitészeti technikum tanárai és diákjai tiz évvel ezelőtt kötöt­tek testvéri barátságot a kujbi- sevi energetikai és vizmüépitési technikummal. A jubileum alkal­mából kölcsönösen elhatározták, hogy újabb cserelátogatást bo­nyolítanak le Békéscsaba és Kuj- bisev között. ★ v* A Madách-centenárium alkal­mából az Országos Béketanács 120 külföldi békemozgalomhoz, szervezethez, illetve intézmény­hez juttatott el dokumentumo­kat, ismertetőket a nagy magyar drámairó életéről, munkásságá­ról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents