Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-22 / 16. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 22, 1965 *­8 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szuksegszeriien azonosak a szerkesztoseg álláspontjává!. |g@ggggSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS5&sü^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^SSSSSS®SSSS5 Van ideje olvasni ALBERTA, Canada. — Nagyon meg vagyok a lappal es a naptarral elégedve, sok jó olvasnivaló van mindkettóóen. Köszönetét mondok minden munkástársnak és munkástársnőnek, akik olyan sok szépet és értékesek írnak amit mi olyan élve­zettel olvasunk. Mert már van idő az olvasásra, mivel munkát mi már nem kapunk. Alex Bodor Üdvözlet Neuwald munkástársnak NEW YORK, N. Y. — Érdeklődéssel olvastam E. H. Neuwald évtizedekre visszatekintő beszámo­lóját a Magyai' Szóban és mint “régi amerikás”, gondolatoan végigkísértem a göröngyös utón, me­lyen haladva, megalkuvást nem ismerve, kitartott meggyőződése mellett. Bár az a szerep, amire vállalkozott, még mindig hálátlannak bizonyul, s nem hiszem, hogy az ő ese­tében annyi babért termett volna, hogy azon meg­pihenhessen, mégis a legnagyobb boldogságot az a iuuoi aiija, nogy egesz eleien at a munkások ön­tudatra ébresztéséért dolgozott. Ezen az utón a Magyar Szón és elődein át vezette Amerikába sza­kadt munkástestvéreinket a jelenlegi Magyaror­szág, a dolgozók hazájának megismerése és érté- keiese felé. Tudom, hogy sokan vannak a Magyar Szó olva­sói között, akik veiem együtt egészséget és kitar­tást kivannak további hasznos (es szükséges) mun­kájához. Egy régi amerikás Elmélkedés a washingtoni látogatásról CHICAGO, 111. — A postás, mint a múltban már annyiszor, levelet hozott. A borítéknak hosszúra szabott hivatalos formája volt. Sohasem szerettem az ilyen hivatalos formájú leveleket, azok csak bajt hoznak az emberre; hangjuk rendszerint hiueg, Követelő, sokszor még rosszabb, mert pénzt kér. Azért van, hogy a kisebbfajtája szögletes bo­rítékban érkező postámat előnyben részesítem; ezeKneK tartalma rendszerint meleg, barátságos hangulatot kelt. Ez utóbbi ad erőt azután arra is, hogy utánuk a hosszúkás boriték hideg hivatalos- ságu tartalmával megbirkózzam. Megtörténik azután, mint az utóbbi időben is, hogy a kis szögletes, barátságos borítékok elma­radoznak és csak a hosszúkás, hideg, hivatalosak érkeznek meg órapontossággal. Ezen utóbbi esetek azuiau prooara teszik az ember idegeit. így jár­tam legutóbb is, amint ott nyújtózkodott egy hosz- szukás hivatalos, mélíóságos hidegséggel a posta­ládámban. Szorongó érzésemet viszont a meglepe­tés és izgalom váltotta fel, amikor a tartalmával megismeiKeütem. Ereztem, hogy most megtréfált az élet furfangja. A tartalma a már megszokottól eltérően, meleg, barátságos volt. A Magyar Nép- köztársaság washingtoni követségének ügyvivője küldött meghivót; arra kért, hogy legyek velük, szeretettel tatnak vendégül Magyarország felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmából. Nálam ilyen meghivás nem mindennapi eset, érthető hát, ha hatása sem volt mindennapi. Az etotvito gunuotatOK, mint a viharos tenger hullá­mai csapkodtak bennem; mint a méhkas dolgozói­nak nyüzsgő sokasága, tömegesen buggyantak fel bennem a gondolatok. Távolról sem voltam képes mind széjjelszedni, valamennyit egyenként anali­zálni. Még a nevemet is betűkként sillabizáltam, hogy tényleg nekem szól-e a meghivó? Megcsip­kedtem magamat, hogy én vagyok-e én? Hogy nem valami lebukott méltóságos lopta el testem, lel­kem9 Mortiepetésem határtalan volt. Igaz, amint kissé lehűltem és józanabb fővel bíráltam a hely­zetet, oda lyukadtam ki, hogy elvégre az ezeréves im yar pexesKeaésnek már vége, a történelem táblaszéke már meghozta a döntést. Más irányban is meggyűlt a bajom a gondolataimmal, mert el­végre nem vagyok mai gyerek. Újságokból, rádió- és televízión keresztül jól ismerem az ilyen követségi murikat, tudom, hogy a régi méltóságo­tok gyülekező fészkei voltak ezek az alkalmak. A magamfajta parasztivadékot csak szolgaként ren­delték az ilyen helyekre és most, mint újdonsült vendég, bizonyos szorongás fogott el. Majd más irányba csaptak gondolataim. Bár Amerika polgára vagyok és szeretem hazámat, so­hasem felejtem el, hogy magyar talajból fakadtam, érdekel tehát a magyar nép sorsa és figyelemmel kisérem a nemzeti akarat megújhodását. Olvasok napi életükről, elkövetett hibáikról és elért sike­reikről. Nagy megtiszteltetés tehát számomra, ha velük együtt ünnepelhetek. Mivel 20 év nem nagy idő egy nemzet életében, nem meglepő, ha itt-ott előtűnik a régi kor fekélye, nem csoda hát, ha ez irányban is elfogott a szorongás, hogy nem talál­kozom-e majd a farizeus köpenyében megbújt ré­giséggel is. Csak most utóbb látom, hogy mennyire alapta­lan volt a félelmem, tamáskodásom, hogy mennyi szeretettel, megértéssel és önzetlenséggel fogad-. tak. Néhány órai kellemes együttlét után a dolgo­zó magyar nép szerves részeként ismertük meg őket. Ezért, mint ott is tettem, köszönöm, hogy annyi szeretettel láttak vendégül engem is. Hannagy István Kiér visszatáncol NEW YORK, N. Y. — Köszönöm, hogy szívesek voltak leközölni lapjukban a “Good and Welfare és Mr. Zoltán Klar” c. Írásomat. E cikkemben ki­tértem Kiár ur gondolkodásmódjára. Engedjék meg nekem, hogy most meggyőző példát nyújtsak olvasóiknak arról, hogy gondolkodik Kiár ur. Ho­gyan is lehetne a magát olyan humánusnak és minden erénnyel felmagasztalt főszerkesztőnek az eljárásait összeegyeztetni a tényekkel. Kiár ur több Ízben felszólította lapjában, a tőle megszokott módon, a Magyar Zsidók Világszövet­ségének vezetőségét, hogy vigye zsidó döntőbírás­kodás elé (melynek elnöke Schönfeld Lázár főrab­bi ur volna) “dokumentáris” vádjait dr. Farkas Ervin ellen. 1964 szept. 12-iki számában pl. ezt Írja: “Vigyük Választott Bíróság elé, melynek elnöke a magyar zsidóság főpapja: Schönfeld Lázár le­gyen és a 4 bírót ők (a M.Zs.V.Sz.) nevezzék min­det meg, én senkit sem. Ha a biróság ellenem dönt, eltűnők a közéletből, ha ellenben ellenük, úgy csak azt kérem, hogy adják át helyüket a Szö­vetségben található kitűnő férfiúknak...!” To­vábbá: “Ami jön, a legfőbb zsidó testvéri érdek, testvéri tisztesség parancsa, legfőbb kötelesség, melynek most már haladéktalanul ELEGET te­szünk.” Ezek Kiár ur szavai. Ajánlatát komolyan véve, nemrégen beszéltem Schönfeld Lázár főrabbi úrral és Adler Alfréd ügyvéd úrral, ilyen értelemben. Rábírtam dr. Far­kas Ervint, hogy készittessen elő ügyvéd által ilyen döntőbírósági javaslatot Kiár ur feltételei alapján. Ezt dr. Farkas ügyvédje át is nyújtotta dr. Adlernak, Kiár ur, illetve “Az Ember” jogtaná­csosának. Dr. Adler egy heti gondolkodási időt kért, hogy kliensét megkonzultálja. Miután Adler még több nappal megtoldotta ezt a hetet, olyan el- lenpropoziciókkal jött vissza, melyek merőben el­térőek Kiár ur fentidézett Írásának feltételeivel. Többek között azt kívánták, hogy most már ame­rikai arbitrációs biróság elé kerüljön az ügy, mind a két félnek engedtessék meg 2 biró kijelölése, dr. Farkas deponáljon $50,000-t, mint garanciát (Kiár pedig egy centet sem), stb. Mint láthatja az olvasó, ez egy “kissé” eltér attól, amit Kiár ur szeptemberben irt. Dr. Farkas nemrégen bírósági kiértesítést ka­pott, amely szerint Kiár ur állítólag $500,000-os pert indított ellene, dr. Görög Frigyes, Nánási Miklós és ellenem. Nyilvánvaló, hogy Kiár, illetve Adler ügyvéd meg akarja előzni Farkas Ervin rá- galmazási perét Kiár és “Az Ember” ellen. Farkas u.i. elhatározta, hogy ilyen pert indít az ellene irá­nyult rágalmazó cikkek miatt. (Megjegyzem, ez a per is tiszta nyereség lesz, mivel Kiár ur időköz­ben ugylátszik leszállította igényeit.) Csepeli Weiss Gábor Kiállnak lapunk mellett CALIFORNIA. — Sietek beküldeni az előfizeté­semet, mert már 55 éve olvasom ezt az újságot és amint látom, a világ forgása úgy igazodik, ahogy azt ezen keresztül megtanultuk. Mrs. E. Soós CLEVELAND, O. — Nagyon is megértem kérel­müket. Én már 1917 óta olvasom a munkás­lapot, de sajnos 25 éve csak egyedül és pár éve öregen és betegen. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok más segítséget nyújtani, mint a küldött öt dollárt, s előfizetőket sem tudok már szerezni, mert nem tudok utána járni. Minden jót kívánok. Horváth néni A nyugdíj kérdése CLEVELAND, O. — Mint a lap olvasója, ér­dekel, amit a magyar helyzetről, Magyarországról és a magyar népről Írnak. Ha jó a hir, úgy örülök én is. Sok mindenről Írnak, s van olyasmi is, ami­vel nem értek egyet. Olyankor szeretnék válaszol­ni az Írójának, ha itt volna. De most másról aka­rok írni. Eddig a lapban senki sem irt arról, hogy mi magyarok, ha egyszer nyugdíjba megyünk, ho­gyan költözhetnénk vissza szülőhazánkba, s ott él­hetnénk le hátralévő éveinket és ott költenénk el nyugdijunkat. Úgy gondolom, hogy a magyar nép­nek igen nagy szüksége volna a mi dollárjainkra. Már olvastam egyesek Írását, akik elkeseredettek, hogy milyen nehéz nekik itt a megélhetés öreg korukra, mert hát bizony ebből a kis nyugdíjból igen nehezen tudunk kijönni. Hát miért nem gon­dolnak az ilyen emberek a hazaköltözésre? Ott jobban ki tudnának jönni a nyugdíjból, mint itt. Figyelem már régebben, hogy igen sok magyar, aki már nyugdíjban van, Ausztriában telepedik le. Nagyon sajnálom, hogy nem Magyarországra men­nek ezek. Azután kezdtem érdeklődni, hogy mi is az oka ennek? Először is azt mondják, hogy a ma­gyar kormány és az amerikai kormány között nincs olyan megállapodás, hogy a nyugdijat oda átutal­ják, tehát ez a legnagyobb akadály. Másodszor, ha át is települ valaki Magyarországra, nincs meg a lehetőség arra, hogy olcsó lakáshoz jusson. Ha va­lakinek van pár ezer dollár megspórolt pénze, azt nem ölheti bele mindjárt egy öröklakásba, mert csak ilyenformán tudna lakáshoz jutni. Itt közlök néhány sort egy barátom leveléből, melyet Ausztriából irt: Itt is, mint mindenütt, la­kásínség van, de azért mindenki hozzá tud jutni, sok uj társasház és öröklakás épül, ezekhez be le­het társulni. Pl. egy négy-szobás lakás, konyhával, előszobával, fürdővel, spájzzal és hozzá pincével, 66,500 schilling, a két-szobás (ugyanolyan mellék- helyiségekkel) 36,800 schilling. Ezek öröklakások, megállapítják viszont, hogy minden lakástulajdo­nos mennyi havi bért fizet, a szerződések 70 évre szólnak, amik átruházhatók, eladhatók, stb. Én mint egyedülálló ember egy-szobás, konyhás, mel­lékhelyiséges lakásban lakom, amiért 12 dollárnak megfelelő schillinget fizetek havonta. Miért ne lehetne ezeknek a magyaroknak Auszt­ria helyett Magyarországra menni és ott költeni dollárjaikat? Amint tudom, Jugoszláviába is át­utalják a nyugdijat, sőt mint hallottam, Romániá­ba is, igy hát a magyar kormánynak is igen aján­latos volna ilyen irányú tárgyalásokat elindítani. Azt is ki kellene dolgozniok, hogy mondjuk egy­két ezer dollár előleggel, vagy hozzájárulással oly lakásokhoz jussanak a hazatérni vágyók, mint pl. Ausztriában. De elsősorban a két állam közti meg­állapodást kellene rövidesen megkötni, hogy a nyugdijat átutalják Magyarországra. Hiszem, hogy sok magyar örömest települne le Magyarországon. Szerintem, ha az osztrák kormánynak szüksége van minden dollárra, úgy a magyar kormánynak is szüksége van arra. Szeretném, ha a lap foglalkoz­na ilyen irányú kérdéssel és ha ez valóban meg­valósulna. Egy olvasó cw Szerk. megjegyzése: Lapunk több esetben foglal­kozott ezzel a kérdéssel, de kormányunk fenntart­ja magának azt a jogot, hogy oda fizesse ki a nyug­dijat, ahová neki tetszik. Sajnos meg kell állapíta­ni, hogy az amerikai magyarsággal mostohán bá­nik el, mert mind a mai napig sem hajlandó a nyugdijat Magyarországra folyósítani, már pedig a nyugdíjra jogosult egyén szabadon rendelkezhet a nyugdijával. Ez jogosan jár neki és a törvény nem szabja meg, hogy csak bizonyos országokba folyósítják. A magyar kormánynak nincs ebbe beleszólása, mivel ez U.S. polgárok belügye. Ha akadna va­laki, aki hajlandó lenne bíróságra vinni a kor­mány ezen önkényes intézkedését, akkor a Magyar Szó — és biztosra vesszük, hogy egész olvasótábo­runk is — pártolná ezt a törekvést. k'WW»V*WH>.*W%VWW»W»»WWWWWV»-,WW*-»VW» k'tí I PAUL’S SHELL SERVICE | GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS j; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan r Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonol:,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents