Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-22 / 16. szám

Thursday, April 22, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 nHOGWfin én-Cátom... y * • Z rja: EMIST U t i napló Március 28. Indulás Santa Monica-ból. Az indu­lás perceiben és még hosszú órákon át az első két napon, az autóut végén terpeszkedő New York roppant messzinek tűnik. Hiába tudom, hogy a 3,000 mérföldes távolságot már több Ízben és aránylag könnyen leküzdöttem, az ut és az ország elindulás ideién óriásinak tűnik. Los Angelestől 120 mérföldnyi távolságban van Victorville, a sivatag bejáratánál. Egy hatalmas villanyfejlesztő telep mellett megállunk és csodál­kozással látjuk, hogy a bekerített terület a Los Angeles Water & Power társaság tulajdonát ké­pezi. Tudjuk, hogy Los Angeles a világ legnagyobb területű városa, de ilyen messzire nyújtózni mégis csak túlzás. Néhány mérföldnyire Oro Grande és Ellendale falvakon át vezet az ut. Mindkét falut mexikóiak lakják. Ezt könnyű meglátni, mert ilyen nyomorú­ságos falvakat csak a rosszul fizetett mexikói (vagy néger, vagy indián) kisebbség számára rezer­válnak a gazdag Kaliforniában. Barstow a következő város, ahol 172 mérföld hajtás után megállunk. Még csak délután 3 óra van, de az utolsó napok rohanása, a csomagolás és készülődés után szükség van hosszabb pihenésre a nagy ut előtt. Az első Motel irodájánál olvassuk: “We reserve the right to refuse anyone.” (Fenn­tartjuk a jogot, hogy bárkit elutasítsunk.) Ez azt jelenti, hogy négernek és mexikóinak itt nem ad­nak ki szobát. Mert ez a helyzet, hátat fordítunk és a következő Motelban bérelünk szobát. Itt mexi­kói utasokat is látunk. Március 29. Indulás reggel 8 órakor. Rövidesen bekerített térséghez érünk. A felírás: “Marine Corp Supply Center”. Egy órai hajtás után megint bekerített terület: “Navajo Army Depot.” Ez per­sze nem jelenti azt, hogy itt Navajo indiánok had­serege tanyázik, csupán azt, hogy ezt a katonai raktárt a Navajo indiánok területén rendezték be és a tulajdonosokat megtisztelték azzal, hogy a telep az ő nevüket kapta. Mint évekkel ezelőtt angol, francia, spanyol és olasz területen láttuk, most indián területen kerül­tünk szembe nagykiterjedésü U.S. katonai tele­pekkel, amelyeken tömeggyilkolásra alkalmas szer­számokat halmoztak fel, ahogyan az illő egy béké­ben élő és (elnökünk állítása szerint) “békére tö­rekvő” országtól. Arizonában vagyunk. Déltájban egy kis város­ban megállunk és délebédre valót vásárlunk. Az árak — a kaliforniai árakhoz képest — magasra szöktek. Banán, fontja 29 cent (Kaliforniában 10—12 cent); narancs, fontja 39 cent (10 cent); aludt tej, quartja 29 cent (15 cent); túró, quartja 34 cent (25 cent Kaliforniában). A feleségem meg is kérdezi az üzlettulajdonostól: Hogyan tudja a szegény nép megfizetni ezeket az árakat? A keres­kedő vállat von. A bab olcsó. Akinek nincs másra pénze, egyen babot! Winslow-ban, Arizona, 460 mérföldnyi hajtás után megállunk az éjszakára. Március 30. Egy órával korábban, 6 órakor ke­lünk és reggeli után megint utón vagyunk. Gal­lup közelében nagy Navajo reservation területén vezet az ut. “Buy Navajo”, kérik a jelzőtáblák és az utszélen indián asszonyok kínálják a Navajo szőnyegeket és egyéb árucikkeket. Nekünk csak gazolinra van szükségünk. Megál­lunk egy állomásnál, ahol öreg indián megtölti a tartályt. Egy kis papírra reszketeg kézzel, nagy- nehezen felírja az autónk “license” számát és a szolgáltatott gazolin mennyiségét, azután megkér, hogy menjünk be az állomás melletti üzletbe, ahol a pénztárnál elvégzik a többit. Nyilvánvaló, hogy nem tud írni. Minek is az egy öreg Navajo-nak?! Az üzletben fiatal és feltűnően szép indián le­ány kiállítja a formát, aláírom és kész az üzlet. Mehetünk tovább. Az ut két oldalán leverő szegénység jelei. A fá- ból-bádogból összetákolt kunyhókban laknak egész indián családok és az alacsony ajtókon (inkább csak nyílásokon) át ki-bejárnak a csirkék és a bá­rányok. Már ott, ahol ilyen jószág van. Mert a leg­több indián családnak nincs ilyen “vagyona.” Akiknek se fa, se bádog nem jutott, sárból vert kerek kunyhóban laknak. Ilyen kunyhók teteje is sár. Akik erről fényképfelvételt készítenek, a kép alá bátran Írhatják, hogy Kongó, Chad, Nigéria, vagy Tanganyika. A szegénység, a mérhetetlen nyomorúság, amely ezekről a kunyhókról leri, in­kább Afrika valamelyik visszamaradt országára vall, mint a világ leggazdagabb államára, ahol az ország egykori tulajdonosai élnek. Újabb 463 mérföldet hagytunk magunk után és Tucumcari-ban, New Mexico, állunk meg éjsza­kára. Március 31. Mindjárt délelőtt “American Air­force Base” mellett vezet az ut. Újabb nagy kato­nai épületek, repülőgépek, tankok, teherautók,, jeep-ek és az ég tudja mi minden, amivel “békére” (?) készülünk. A rádió jelenti: a hírhedt “Un-American” bi­zottság fogja kivizsgálni a Ku-KIux-Klan-t. Ha va­laha “kecskére bíztak káposztát”, — ez annak klasszikus esete. Előre elképzelhetjük, hogy a nagyrészt déliekből álló bizottság milyen “kivizs­gálást” fog végezni!! Újabb rádió-jelentés. A KKK nagymogulja ál­lítja, hogy “a polgárjogokért folyó küzdelmet a kommunisták kezdeményezték.” A szélhámosok és a fasiszták nem tudják, hogy ha ez igaz, akkor ez nem “vád”, hanem elismerés. Amióta Kaliforniát elhagytuk, három napon át egyetlen falevelet, egyetlen zöld fűszálat nem lát­tunk. Sötét, szomorú pusztaság, amerre a szem ellát. Texasban látunk először legelőket. Sehol egy szál virág, sehol egy zöld fa. Nyilvánvaló, hogy itt még tél van. Texas “Panhandle” részében látjuk először, azután megint Oklahomában az utszéli hatalmas hirdetési táblát, amely a csillagsávos lobogó alatt figyelmezteti az autósokat: “To save our republic, — IMPEACH EARL WARREN!” Nem a fasiszták, nem a KKK, nem a Birch társaság, hanem Warren főbíró veszélyezteti a köztársaságot... Újabb 529 mérföld autózás után éjszakára a Tulsa, Oklahoma, melletti Clairmore-ban állunk meg. Április 1. Beérünk Missouri államba. Miami, Lebanon és Cuba városokon át St. Louisba és Illi­nois államba, East St. Louisba érkezünk. Az utób­bi helyen terveztük a megállást, de a vágóhidak nem éppen marasztaló illata tovább kergetett egé­szen St. Elmo-ig, ahol 488 mérföldnyi autózás után megállunk éjszakára... Még mindig sötét erdők, sötét mezők. A tavasz elkésett az idén, vagy csak nekünk hiányzik? Április 2. Illinois állam területét gyorsan el­hagyjuk és Indianában vagyunk, de úgy tűnik, mintha külföldön járnánk: Brazil, London, Bécs és Róma városokon át vezet az utunk. Egy helyen nevetésre fakaszt hatalmas utszéli hirdetési tábla: “Christian Quality Chevrolets.” Kár, hogy sietős az utunk, talán érdemes lenne megállni és megnézni egy ilyen “keresztény minő­ségű” automobilt és meglátni, ugyan miben kü­lönböznek a közönséges Chevrolet autóktól? Persze az üzlet érdekében minden jogosult. Öt évvel ezelőtt két hasonló üzleti fogással találkoz­tunk Spanyolországban. Az egyik a “Szűz Mária Bankja” volt, a másik egy maiagai rövidáru üzlet kirakata, amelyben karácsony előtt a Szűz Mária karjára helyezett legújabb divatu női kelméket kínáltak a mélyen tisztelt vevőknek. Könnyű napunk volt, mindössze 353 mérföld után Columbus, Ohio-ban álltunk meg. És mert elutazásunk előtt a trentoni Szabó János barátom levélben hivott meg, telefonon értesítettem, hogy vasárnap déltájban Trentonba érkezünk, ha lehet, hivja össze azokat, akik velem találkozni akarnak. Április 3. Ragyogó napsütésre ébredünk. Eluta­zásunk után hallottuk, hogy Kalifornia hatalmas esőket kapott, előttünk pedig újabb hóesés köszön­tött a keleti államokra. Szerencsénk volt: az esők és havazások között bennünket mindenütt szép de­rült időjárás fogadott. Ezért aránylag könnyen és gyorsan érkeztünk utunk végéhez. A Pennsylvania Turnpike-on igazán gyorsan ha­ladtunk. Pittsburghot elkerültük és a Harrisburg közelében fekvő Carlisle kis városban töltjük az éjszakát 376 mérföld hajtás után. Tovább nem mentünk, nehogy még az este Trentonba érkez­zünk. Április 4. Vasárnap, Magyarország felszabadulá­sának 20-ik évfordulója! Ragyogó napsütés, mintha a természet ilyen messziről is méltóan fogadná a napot, amely oly sokat, annyi szépet és jót jelent a magyar dolgozóknak! Alig 130 mérföld hajtás után Trentonba érke­zünk. Egy gazolin állomásról telefonon érdeklő­dünk, hogyan juthatunk Szabóék címére. Az én ré­gi jó barátom megadja az utasítást: “Maradj ott, értetek jövök, öt perc múlva ott vagyok.” Valóban, perceken belül megérkezik és megölel hetem a régi bajtársat. Rövid autóut után a ba­rátságos Szabó-portához érkezünk, ahol évtizede­ken át annyi jó barát talált meleg fogadtatásra. A délután régi emlékek felidézésével, a jelen­események megbeszélésével telt el. Estére össze­jött egy tucatnyi jó barát, lapunk régi hívei, akik véleményemet akarták hallani Vietnamról, az orosz-kinai helyzetről, a négerek nagy küzdelmé­ről és szülőföldünk nagyszerű előretöréséről az utolsó 20 esztendő folyamán. Másnap — április 5-én — a trentoni kvótára szánt 25 dolláros csekkel bocsátottak utamra la­punk régi jó barátai és alig 70 mérföld hajtás után (elindulásunktól számítva 3041 mérföld után) a West 23-ik utcai Chelsea szálloda üzletvezetője, Joe Gross régi barátunk, már az utcán, tart ka­rokkal fogadott. Amire New Yorkba ér az ember, a baj nél­küli ut után megállapítja, hogy ez a nagy város nincs is olyan nagyon messze Santa Monica falu­tól, mint ahogyan az egy héttel előbb, az indulás perceiben látszott. VIETNAMI KÖLTŐK HO SI MINH:* Sakkozni tanulok I. Unalmamban sakkozom: harcos, lovas ütközet, ostrom, védelem, futás; aki ügyes, az vezet. II. Táruljon a szem, a szív! A jó harc: kemény, szoros. Tévedsz? minden hasztalan. De győzhet egy gyalogos. III. Kezdet: egyenlő erő, mégis egyik a nyerő. Haditerved réstelen, igy leszel hős hadverő. Fordította: Weörös Sándor CHE LAN VIEN:** Hajnali szerelmes ének Ha te elmész, az este tovaszáll, és vele röppen a dalos madár. Ha visszajösz, a hajnal újra kel, s virulva nyit minden virágkehely. S ha mellettem vagy, felizzik a nap az ég azúrján zengő sugarak. A szerelmedben ezer csillag ég, és szinarany a kéklő messzeség. S bár tovarebbennek a madarak, a fény, a fény, a fény velünk marad. Szeretlek, s a hajdani kikelet felpattintja a gyönge rügyeket. S ha megfakultan elzuhan a nap, örökre őrzöm a csillagokat, a csillámló öröm, a szerelem, itt aránylik és itt lobog velem. S ha visszatérsz a pirkadaton át, virág leszel, virágból szőtt virág. Balássy László fordítása xj * Ho Si Minh a Vietnami Demokratikus Köz (j ® társaság elnöke. Népdalszerü verseit a szenvedé- Sí $ lyes hang és az őszinteség hevíti. Börtön-napló Á <f címmel jelent meg versgyűjteménye. $ ** Che Lan Vien 1920-ban született. Az ellen- 3 w állás éveiben újságíróként dolgozott. Verseiben jj * hazája uj életéről ir. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssS; A MAGYARORSZÁGI TÁRSASUTAZÁS IRÁNT ÉRDEKLŐDÖK FIGYELMÉBE! A szezon kezdetével napról napra nehezebb meg­felelő hajójegyet biztosítani. Kócs István barátunk, aki a junius 9-én induló csoportot vezeti, tudatott bennünket, hogy még néhány hely kapható a Queen Mary hajón, amelyen az ő csoportja megy Európába. Azok tehát, akik ez időtájt kíván­nak utazni, jól teszik, ha azonnal jelentkeznek a Magyar Szó kiadóhivatalában. WWWWVWV^WVWW^WV^a^WVVWWWVWWWWWWV KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents