Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-22 / 16. szám
.6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 22, 1965 Bódog András: Vallás a világűrben A világ egyik nagy szenzációja, vagy négy hete, a két pár űrhajós teljesítménye volt. Az amerikai gépet pilótái kormányozták, a szovjet rakéta egyik utasa pedig elhagyta a hajót, vagy 10 percen keresztül tartózkodott és tornázott a nehézkedési erő nélküli világűrben. Mindez eszembe juttatott egy történetet, melyről egyik magyar folyóiratban olvastam. Nincs kétségem aziránt, hogy valóban igy is történt, annyira jellemző. Valamelyik magyar faluban a szokásos hétvégi ismeretterjesztő előadások során az előadó az űrhajózásról beszélt. Érthetően és népszerűén magyarázta el technikai problémáit és nehézségeit, de úgy, hogy falusi hallgatósága megérthesse, miről van szó. Célja sikerült, ezt bizonyították az előadás után a hallgatóság értelmes kérdései. Végül egy öreg parasztnénike kérdésére került a sor: “Én megértettem mindent — mondotta — csak egyet nem látok tisztán. Hogyan tudott az űrhajó lyukat fúrni a mennyország boltozatába?” A nénike kérdése a saját szempontjából tekintve nem volt éppen ostoba. Könnyen megérthette az alapvető problémát, hogy tudniillik a rakétának olyan nagy kezdő sebességet kell adni, hogy legyőzze a Föld vonzóerejét; persze minél nagyobb erővel, tehát kezdősebességgel hajítunk el egy követ, annál tovább repül. Tehát csak fokozni kell a rakéta erejét megfelelően. De a fölöttünk lévő mennyország egészen más dolog, mint ahogy a nénike vallása szerint tanulta — annak padozatán sétálgatnak az angyalok, szentek, megdicsőült lelkek, egyszóval mindazok, akiket a vallásos hit a mennyországba helyez. Ebbe tehát lyukat fúrni lehetetlenség. — Mondjon akárki, akármit. így a nénike. Az vesse rá az első követ, aki sohasem tapasztalt ennél is egyszerűbb gondolkodást. Hiszen a parasztnénike csak azt tette, hogy hitének mennyországát mindjárt itt közel, a Föld fölött képzelte el. nem pedig olyan naivon messze, ahová a rakéták nem érhetnek el. Ennyi az egész. Mi is itt, ebben az országban tudvalevőleg a nénikéhez hasonlatosan nagy hivők vagyunk úgyszólván kivétel nélkül. A jó és megbízható polgársághoz való tartozóságnak első jele ez. Majdnem olyan, mint egykoron a dolog a boszorkányokkal. Aki keresztet tudott vetni magára és nem süly- lyedt közben a föld alá, vagy hiba nélkül elmondta a miatyánkot, az még nem mentesült ugyan a boszorkányság vádja alól, de egy pontot számított a javára. De ez régen volt, barbár időkben, ma már az is jó pontnak számit, ha az illető egyén templomba jár, vallásosnak mondja magát, feltéve. hogy ugyanekkor nem beszél olyan eretnekségeket, hogy például szép dolog a béke és jobb szeretni embertársainkat, mint égő benzinsziruppal megkeresztelni apraját, nagyját. Ugyanis mi nagyon tiszteljük a vallást és a vallásos embereket, ha megmaradnak a kaptafánál és nem zavarják össze afféle szocialista tanokkal, hogy mondjuk próbáljunk háborúk nélkül megélni, vagy hogy nem szép dolog embertársaink bőrét lenyúzni. Magyarán mondva szent a vallás, amig az embert egy nagyon messzi, a rakéták lőtávolán kívül lakó istenhez közelíti, de istentelenség volna, ha az embereket próbálná közelebb hozni egymáshoz. Betegeskedtem a hét végén és jobb teendő híján összejártarn a televízió összes csatornáit unalmamban. A szó “Channel” magyarul Csatorna, nagyon is illik rá, mert a szappan, szagtalanító, mosószerek, hajfestékek és bacilusölők között az úgyMEGJELENT az a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni! MEGJELENT az a könyv, amelyet gyermekeink, unokáink kezébe kell adnunk! MEGJELENT az a könyv, melyet angolul beszélő ismerőseinknek is ajánlhatunk! WILFRED G. BURCHETT rendkivül érdekes könyve: ‘VIETNAM, INSIDE STORY OF THE GUERILLA WAR” (Burchett vietnami cikkeit a Magyar Szó közölte f néhány héttel ezelőtt) 256 oldalon, rendkivül érdekes fényképekkel és térképekkel ->■ ÁRA: $4.95 Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában nevezett hírek szennyes áradata folyik le az összes állomások csatornáin. Valóságos csoda, hogy be nem dugulnak tőle, mint ahogy egy becsületes és rendes szennyvizlevezető csatornával ez már régen megtörtént volna. Persze a cigány is a maga lovát dicséri és a szagtalanító gyárostól nem kívánhatom el, hogy a pénzemért ne rágja a fülembe, hogy büdös vagyok és maradok, amig be nem kenem magam kenőcsével. Hasonlóképpen a hírek gyártóitól sem vehetem rossz néven, ha szerényen elhallgatják, hogy talán valami csúnyán szaglik Vietnamban, az esetre pedig, ha a finyásabb orrokat mégis piszkálná valami leírhatatlan bűz, az. ellen a legjobb szagtalanitót a kormányunk saját gyáraiban termelt hazugságok, féligazságok és titkolódzások finom keveréke nyújtja. De jött a vasárnap és mert hogy ezen a napon reggel 7 órától 12-ig minden csatornán vallásosak vagyunk, ezeken folyt le papok, prédikátorok, rabbik beszédeinek áradata. Csatornáról csatornára mentem abban a tétova reményben, hogy talán akad egy-két hang, amely föltételezné, hogy a rakéták lőtávolságán túleső mennyországban sem szeretik, ha élő embereket napalm-bombákkal csiklandoznak a szabadságra, vagy hogy egy iskola kis tanulóit bombabizonyitványokkal felsőbb osztály helyett mindjárt a mennyországba léptetnék elő. Ilyesmiről még véletlenül sem esett szó. Ellenben bőven hallottam olyasmiket, hogy “járjunk Istennel”, “tegyünk vallomást Érte”, “dicsőítsük a Nevét”, “legyünk kiválasztottak”, “javuljunk meg”, tisztuljunk meg” — ki is tudná mind felsorolni e buzdításokat, melyek szólamok, szavak, általánosságokat mondanak és ■ az égvilágon Április 14-én volt a századik évfordulója annak a tragikus eseménynek, amellyel a déli reakció ügynöke, John Wilkes Booth színész, kioltotta Lincoln életét. Lincoln elnök, aki győzelemre vitte az ország egységét, a haladás kerekét megállítani igyekvő, visszamaradt, sötét erőkkel szemben, a négyéves polgárháború után még csak 56 éves volt, de a reánehezedett rendkívüli felelősségek és gondok súlya alatt jóval öregebbnek látszott. Lee generális és hadserege csak pár nappal előbb, április 9-én adta meg magát Appomatox-nál. A kimerült államfő feleségével és barátaival színházba ment és ott, a Ford’s szinház páholyában érte utói a gyilkos golyója. Az akkori reakció tévedett, amikor arra számított, hogy Lincoln eltávolításával aláássa és megdönti a haladó szellemű amerikai nép egységének erejét. Az egyesült nemzet feltartóztathatatlanul megindult a haladás utján és Lincoln neve, mint a nemzet legkimagaslóbb vezetője lett megörökítve a történelemben és az emberek szivében. Mi, akik nemrégen hasonló megrázkódtatáson mentünk keresztül Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban, elgondolkodhatunk a hasonlósáH—U—M—O—R Egy időjós olyan gyakran jósolta helytelenül az időjárást, hogy szinte nevetség tárgyává vált. Kérte az áthelyezését. Levelet kapott, melyben a feljebbvalója megkérdezte: Miért kéri áthelyezését? — Azért — válaszolt az időjós —, mert az itteni kiima nem egyezik meg velem. • — Mit veszel be álmatlanság ellen? — Egy pohár bort, időközönként. — Ez segít az alvásban? — Nem, de jól érzem magam, amig ébren vagyok. • Egy turistát gyorshajtásért letartóztattak az egyik déli városkában. A biró 20 dollár büntetést rótt ki rá. Az elitéit négy 10 dolláros bankjegyet dobott az asztalra. — Mi ez? — kérdezte a biró. — A bírság csak húsz dollár! — Tartsa meg csak, mert én éppen olyan gyorsan hagyom el ezt a várost, mint ahogyan bejöttem — mondta a turista. Csak álom Férj: Szóval beszéltem alvás közben a múlt éjjel, eh? Ez különös, az anyádról álmodtam. semmire sem köteleznek,— semmit sem kívánnak, semmit sem tesznek. Valóságos légüres térség. Mindez persze nem újság és aligha írnék róla, ha aznap este Kanadából nem hallottam volna a Békeintézet hirét arról, hogy mi a kanadai közvélemény a háború és béke kérdéséről. Ez a Békeintézet nagyon komoly tudományos társulat, amely a világbéke lehetőségeit és feltételeit vizsgálja. Nos az intézet azt a kérdést tette fel a lakossághoz, hogy véleményük szerint mi volna jobb, a békés együttélés, vagy háború a kommunista világgal. Nos, gondoljuk meg, hogy a kanadai sajtó egy fokkal szókimondóbb a mienknél és a lakosság egy fokkal tájékozottabb is nálunk. Mégis az eredmény az volt, hogy amig a megkérdezettek 10%-a nem nyilatkozott, a megmaradt 90% telesen fele-fele arányban oszlott meg a béke és háborupártiak között. Amikor pedig véleményadókat csoportosítottak, egyrészt iskolázottságuk, másrészt vallásosságuk foka szerint, kitűnt, hogy az iskolázottabbak és a kevésbé szigorúan vallásosak és vallástalanok voltak túlnyomó számban a békepártiak. A különböző vallásfelekezetek lelkészei Ugyanúgy csoportosultak, mint híveik, az unitáriusok és quakerek álltak ki leginkább a háború ellen és minél primitivebb vallásról volt szó, annál több volt a háború-párti hivő. Mit mondjon az ember erre? Legfeljebb üzenhetem annak a kis magyar falucskából való öreg nénikének, hogy tévedett, mikor a mennyországot itt mindjárt a fejünk fölött az ég kékségében képzelte el. De ez a hit mégis sokkal jobb, mint a mi világunk vallásosaié, akik a hitük szerinti mennyországot olyan istentelenül messze képzelik el e földtől és az emberektől, hogy oda a legembertelenebb és kegyetlen felfogás, gondolkodás és beszéd, sőt a rakéták zaja, atombombák robbantása és az emberi áldozatok jajveszékelése sem hallatszik el. gon, ami a két tragikus esemény között fennáll. Egyre szélesebb rétegekben terjed el a meggyőződés világszerte, a Warren-jelentés konklúzióinak ellenére, hogy sokkal több rejlik Kennedy meggyilkolásának körülményei mögött, mint az a nyilvánosságra hozott adatokból kitűnik és hogy minden valószinüség szerint a legcsekélyebb haladásnak is ellenszegülő, legreakciósabb erők szervezték meg, a kulisszák mögött, a gaztettet. Kennedy elnök jelentősége korántsem hasonlítható össze Lincoln kimagasló nagyságával; ö csak a kezdeti jeleit mutatta annak, hogy képes tudomásul venni az amerikai nép akaratát és hajlandó politikáját annak megfelelően irányítani. A reakció most is arra számit, hogy Kennedy eltávolításával megállíthatja a haladást és könnyű szerrel nyeregbe ültetheti az amerikai politikában az ultrareakció képviselőit. Éppúgy, ahogy Lincoln halála után ez nem sikerült, a reakció most sem lesz képes sikert elérni. A polgárjogi mozgalom, a munkásszervezetek, a békecsoportok és más haladó szellemű erők egysége fogja megakadályozni, hogy azok, akik szeretnék a történelem kerekét visszafordítani, ne érhessék el célkitűzéseiket. Feleség: Miért tartod ezt különösnek? Férj: Nem értem, hogyan tudtam még csak egy szóhoz is jutni? Háp-háp-háp! — Özsdi gazda, nem mehetek ki többé a tanyádra. — Mi baj, doktor ur? — Valahányszor odamegyek, a kacsáid mindig megsértenek. Feleség: Ha mondok valamit kendnek. a2 az egyik fülén bemegy és a másikon kijön. Férj: Hm! De ha én mondok neked valamit, az a két füleden bemegy és a szádon jön ki. Elképzelés Marika: Mi a legnagyobb bűnöd? Juliska: Hiúságom. Ott állok a tükör előtt és gyönyörködöm a szépségemben. Marika: Ez nem hiúság Marikám — ez elképelés. • — Mama, adjál még egy cukrot, — mondja az 5 éves Józsika. — De már ettél hármat — mondja az anya. — Csak még egyet anyukám! — Na jó, de ez az utolsó. — Köszönöm anyukám, de meg kell jegyeznem, hogy nincs akaraterőd. LINCOLN HALÁLÁNAK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA
