Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-22 / 16. szám

Thursday, April 22, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: HOGYAN SZABOTÁLJA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AZ APARTHEID-ELLENES TILALMAT Washington éppolyan hidegen fogadta Rev. King bojkott-javaslatát, mint ahogyan megszegte az ENSZ-nek Dél-Afrika bojkottálására hozott határo­zatát. Az afrikai és a szocialista tagállamok bojkot- tálják Dél-Afrikát, de a U.S. és Anglia továbbra is szabadon folytatnak vele kereskedelmet és egyre kiterjesztik ottani befektetéseiket. A Chase Man­hattan Bank óriási bank-monopólium számottevő részvényeit vásárolta meg; ez a monopólium úgy­szólván az egész afrikai világrészre szándékszik ki­terjeszteni befolyását és tagjai között van az Apartheid országának egyik legnagyobb bankja: a Standard Bank of South Africa. A múlt tél folyamán egy külön bizottság — amely az ENSZ-nek a gyarmatok függetlenitésére hozott határozataival foglalkozik — áttanulmányoz­ta a dél-afrikai viszonyokat és az ottani bányaválla­latok működését. Formálisan az ENSZ mandátuma alatt Délnyugat-Afrika Dél-Afrika gyarmataként szerepel, annak faji törvényei ott is érvényben vannak. Délnyugat-Afrika gazdasági életét két nagyvál­lalat képviseli — a Consolidated Diamond, az an­gol és dél-afrikai tökével finanszírozott de Beers cég, a gigantikus Oppenheimer angol-amerikai gyémánt tröszt alvállalata; és a Tsumeb rendkívül nagy haszonra termelő alapfém érdekszövetség, amelynek főrészvényesei az amerikai Newmont Mining (Morgan csoport) és az American Metal Climax (Hochschield-Lehman érdekeltség) válla­latok. A bizottság jelentése lesújtó véleményt adott az Apartheid rendszerről, a külföldi vállalatok nye­részkedéseiről és munkaviszonyairól. A jelentés kifejti: “Az a munka, amit az afrikaiak a bánya- vállalatoknak és más társaságoknak kifejtenek; alapjában véve kényszermunka. Ezért az afrikai nép úgy él, mintha rabszolgasorban lenne.” A vállalatok saját adataira alapozva, a jelentés kimutatja, hogy a Tsumeb cég az afrikai bányá­szoknak nyolcórás munkanapért 18 centet fizet, amely az egyéves munkaszerződés vége felé kb. 38 centre emelkedik. (Ez alatt dél-afrikai centet értenek, mely 1.4 US centet ér. Ez átlagban 5 US cent órabért jelent.) Természetesen mind a szer­vezkedés, mind a sztrájkolás tilos. Az európai al­kalmazottak amellett, hogy 20-szor annyi fizetést húznak, mint az afrikaiak, még egy havi fizetett szabadságot is kapnak. Az afrikaiak nem kapnak semmi szabadságot. Majd a jelentés igy folytatja: “Az afrikai fizeté­sek rendkívül alacsony színvonala, a rezervációk- ban élő belföldi lakosság nyomorát és leírhatatlan szenvedését idézi elő.” De egy amerikai, aki a US képviseletében ment oda, nem restellte, hogy feldicsérjen egy ameri­kai vállalatot, mint amely nagyban hozzájárul Dél­nyugat-Afrika előrehaladásához. Ez nem volt más, mint Mrs. Mary Endicott Peabody Tree, régi, Mas­sachusetts-! részvénykupónokból élő családok le­származottja és az állam legutóbbi kormányzójá­nak nővére. A jelentés avval végződött, hogy sürgette az ENSZ közgyűlését, ítélje el Dél-Afrikát, amiért kiterjesztette az Apartheid-et Délnyugat-Afrikéba, ............*egy*dél7vár6smmm*m*5 polgármestere ilyen csábitó levelet intézett $ egy connecticuti gyároshoz: "A mi nagyszerű munkásaink, 98 százalék- • ban helyi születésűek, nagy részük felső isko- • lát végzett, 6-tól 49 centig alacsonyabb óra- • bérért dolgoznak, mint más déli államokban • és 50-től 95 centig alacsonyabb órabérért, • mint az északi államokban. Ezen felül az át- J la^os termelés sokkal magasabb, némely gyár • telepen kétszer annyi, mint északi gyárakban. • Ezek a munkások valóban amerikaiak, akiket • nem mételyezett meg a 'valamit-semmiért' • eszme és élvezettel kooperálnak a munkálta- • tokkal mindkét fél sikere érdekében ... Itt } senki nem írja elő, hogy kit kell alkalmaznod J és a gyári termelésre hátrányos állami tör- • vényeket mind eltöröltük." Igy ir a polgármester, aki kétségtelenül • maga is "valóban amerikai" és alacsony bér- o rért magas termelést igér a "nagyszerű" « munkások bőrére. • sürgette azt is, hogy ítélje el a vállalatokat, ame­lyek “saját, kizárólagos céljaikra használják ki az afrikai nép természeti kincseit”, hogy hajtsa végre a fennálló büntető rendelkezéseket Dél-Afrika el­len és mérjen ki szigorúbb büntetéseket ellene és gondoskodjon Délnyugat-Afrika függetlenségének mielőbbi megvalósításáról. A jelentés két monda­ta megnevezte a külföldi cégeket és azoknak or­szágait. Az egyik mondatban felhívta “az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat, hogy tagad­ják meg Dél-Afrika kormányától a támogatást és tartsák be a közgyűlés határozatainak szabályait.” A “H” paragrafus felhívott “minden államot, amelynek lakosai érdekelve vannak a Délnyugat- Afrikában működő nemzetközi társaságokban, kü­lönösen az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, hogy használják fel befolyásukat a nemzetközi cégek működésének beszüntetésére, mert ezek káros hatással vannak Délnyugat-Af- rika népének érdekeire.” A közgyűlés az egész jelentést, e rekommen- dációkkal együtt 16 szavazattal 4 ellen elfogadta; 4 állam nem szavazott. A 12 afrikai és ázsiai tag­állam, valamint a szocialista tagállamok a Szovjet­unióval együtt, a jelentés elfogadása mellett sza­vaztak. A NATO és a SEATO, a U.S., az EK, Olasz­ország és Ausztrália ellenezték. Három latinameri­kai ország és Dánia tartózkodott a szavazástól, av­val a magyarázattal, hogy egyetértenek, de kifo­gásolják a jelentés megszövegezését. A nemszava­zás oka nyilvánvalóan az volt, hogy félnek a nyílt U.S.-ellenes állásfoglalástól. Mrs. Tree vezette a megszavazás elleni vitát. A “H” paragrafusra vonatkozó külön szavazatban Anglia, Olaszország és Ausztria nem vett részt; ezek az országok nem akartak abba a kínos hely­zetbe kerülni, hogy azt nyiltan ellenezzék. Ebben a szavazatban csak az Egyesült Államok és Vene­zuela mondott nemet. A U.S. kormány részéről az amerikai nyerészke­dő társaságoknak ezen szemérmetlen támogatása világosan megmutatja, hogy milyen képmutatók azok a kijelentések és garanciák, amelyekkel Washington és az amerikai nagyvállalatok be akar­ják bizonyítani az amerikai négerek szegregációja elleni álláspontjukat. Megmutatja azt, hogy az amerikai négereknek és az afrikaiaknak ugyan­azok a kizsákmányolói és az ellenségei. Megmu­tatja, hogy csakis a tömegmegmozdulás lehet a döntő eszköz az amerikai néger szabadságmozga­lom célkitűzéseinek elérésére, valamint a dél­afrikai és délnyugat-afrikai felszabadító mozgalom támogatására. Május Elseje New Yorkban Békét Vietnamban. — Szavazótörvényt még ebben az évben Május Elsejét ez évben New Yorkban szombaton a Union Square-en ünnepük délután 3-tól 7-ig. A nagygyűlés két főtémája a vietnami békéért folyó küzdelem és a mindenkire vonatkozó szavazójog megvalósítása a déli államokban. Newyorki olvasók! Ne tervezzenek mást erre a délutánra! Mindenki jöjjön el a május elsejei nagy­gyűlésre! Juttassa kifejezésre a nép százezreinek óhaját a béke helyreállítására Vietnamban. A há­ború kiterjesztése helyett követelje a béketárgya­lások azonnali megkezdését és a polgárjogi moz­galom követeléseinek gyors megvalósítását. A rendezőbizottság az ünnepség témájának és időpontjának kihirdetésére több mint 25 ezer röp­cédulát adott ki. Aki ezeket terjeszteni tudja, ve­gyen át belőlük az alábbi címen: Labor Press Club’s May Day Committee, 27 Union Square W. Room 303. Telefon: 675-9151 Botrányos állapotok a newyorki női börtönben A N. Y. állami képviselőház fegyintézeti bizott­ságának elnöke, Joseph Kottler, kivizsgálás végett vallomást nyújtott be a városhoz, amelyet a new­yorki női gyüjtőfogház (Women’s House of Deten­tion) egy volt lakója írásban adott tapasztalatai alapján. Mrs. Irene Perry 20 napot töltött ebben a börtönben és a látott és tapasztalt állapotok bor­zalmas képet adnak az ott fennálló botrányos hely­zetről. Mrs. Perry-t egy kis jellegű bűnüggyel kapcso­latban tartóztatták le dec. 21-én. Csak január 10- én került a biró elé, aki 50 dollár óvadék ellené­ben azonnal szabadlábra helyezte és megmondta neki, hogy egy nappal a letartóztatása után kisza­badult volna, ha óvadékért folyamodik. A börtön­ben azonban nem engedték meg, hogy ügyvédet hívjon és igy nem volt tudomása törvényes jogai­ról. A 20 napi fogság alatt a cellájában rajzottak a svábbogarak és az egerek, az étel ehetetlen volt, néha még kukacokat is talált benne. A börtönben mindenütt homokszekszuális tevékenységek foly­tak. Mrs. Perryt is megközelítette az egyik orvos­nő. Elmondotta, hogy a gyüjtőfogházba érkezése utáni első éjjelen, egy közeli cellában levő leány állandóan segítségért kiáltozott, de süket fülek­re talált a börtönőrök részéről. Másnap reggel, kifakadt vakbéllel holtan találták. A vallomásában azt is leírta, hogy a nőorvos 30 nő belső szerveit vizsgálta meg ugyanazon műszer­rel anélkül, hogy azt sterilizálta, vagy egyáltalán megmosta volna. Mikor Mrs. Perry ennek láttán, aggodalommal megkérdezte: “Nem lehet igy köny- nyen fertőzést kapni?”, az orvos mérgesen felcsat­tant: “Fogja be a száját. Ne legyen olyan szemte­len.” Egy hétig nem kapott semmilyen ágyneműt, sem tiszta ruhát, szappant, vagy törülközőt. A Women’s House of Detention-ban fennálló vi­szonyok miatt már számosán emeltek panaszt és ezekből kifolyólag már több ízben vizsgálatot in­dítottak. A zsúfolt állapotok, a piszok, a rossz bá­násmód, a homokszekszualitás elterjedése már ré­gen hírhedtté tette ezt a fogházat, de eddig csak annyit tettek, hogy a nők egy részét másik gyüj­tőfogházba szállították. Legutóbb, hasonló borzalmas állapotokról tett panaszt ugyanabban a börtönben egy fiatal leány, Elinor Goldstein, akit a polgárjogi demonstrációk­kal kapcsolatban Ítéltek 30 napi börtönbüntetésre. Tüntető diákok és rendőrök összecsapása Dél-Koreában Heves tüntetések folynak Dél-Koreában. A szöuli diákok elkeseredetten Ítélik el a néhány napja alá­irt dél-koreai—japán államközi szerződést, amit a koreai érdekek kiárusításának tartanak. A két ország viszonyának “normalizálására” hi­vatott szerződést, amely Dél-Korea szempontjából sérelmes és megalázó, az Egyesült Államok erő­teljes szorgalmazására tízévi huzavona után hozták tető alá. Április 12-én felvonulások, ülősztrájkok követ­ték egymást, s a dél-koreai főváros több kerületé­ben elterjedtek az egyezmény ellen tiltakozó röp­cédulák. A diákság értesült arról, hogy a megmoz­dulások 53 vezetőjét és további 1,500 személyt le­tartóztattak. Ez még inkább felkorbácsolta az egyetemisták haragját. A következő napon, helyi idő szerint a déli órákban, öt zsöuli egyetem 3,000 diákja vo­nult az utcákra. A tüntetők összecsaptak a kive­zényelt rendőrséggel, s a gumibotos rohamokat kőzáporral verték vissza. Az utcákon a diktátor Pák Csöng Hit s a japán—dél-koreai szerződést megbélyegző jelszavak hangzottak el. A tüntetések szervezésére megalakult diákbizottság közölte: olyan megmozdulásokat szervez, amilyenre csak 5 évvel ezelőtt Szingman Rhee-rendszer megdönté­sekor volt példa. gN£SSS6XX3í3S3CSSS3£30KSS30S3S3S36SS3S5ÍSS3S3S**Á£SG3SS0S30SSS3SS0fjÍ! \ TEXAS ÉS OKLAHOMA 4 fő autóutjain hatalmas hirdetési táblákon az £ 5 Egyesült Államok zászlója vonja magára az / 4 autósok figyelmét. Akár akarják, akár nem, £ / el kell olvasni a felírást, amely igy szól: $ "To save our Republic — y IMPEACH EARL WARREN! | $ Ezt kell csinálni, Warren főbírót kell vád * 4 alá helyezni és elmozdítani, ha meg akarjuk \t y menteni a mi szeretett köztársaságunkat. 4 Nem Wallace, alabamai kormányzót kell \t /, vád alá helyezni és elmozdítani, holott ö az, £ 5 aki esküvel fogadta, hogy betartja és mások­/ kai betarttatja az alkotmány rendelkezéseit, y de hivatalában folytonosan és következetesen 5 megszegi esküjét. '■£ £ Nem, nem Alabama, Mississippi és Louisi- V Í ana esküszegő kormányzóit kell vád alá he- t lyezni, hanem Warren főbírót, aki szálka a texasi, oklahomai és egyéb állambeli fasisz- 2 fák és KKK tagok szemében, mert döntései í időnkint áthúzzák a legsötétebb reakció ér- y 2 dekeit. y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents