Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-15 / 15. szám
Thursday, April 15. 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ft Victor Perlő: A BOJKOTT-JAVASLAT A sajtó is, a kormány is kampányt inditott dr. King javaslata ellen, amelyben az Alabamában készített gyártmányok bojkottálását ajánlja. A Wall Street Journal azt állítja, hogy a bojkott nem lehet eredményes, mert a kereskedelem nem fog közreműködni és mert Alabamában kevés olyan áru készül, amely kizárólagosan onnan ered. Humphrey alelnök azt akarja, hogy bízzuk Washingtonra, ott számos módszert találnak a gazdasági sakkbantar- tásra; Johnson elnök figyelmeztetett olyan lépések ellen, amelyek ártatlan embereknek kárt okozhatnak. Ezek az érvek féligazságokból és teljes ferdítésekből állanak. Van elég hatalma mind a nagyiparnak, mind a szövetségi kormánynak, hogy döntő gazdasági nyomást gyakoroljon a déli négerek ellen alkalmazott elnyomás- és elkülönítés megszüntetéséin. A déli államok gazdasága országos vállalatok kezében van, amelyeknek vezetői váltig tesznek ígéreteket, hogy az alkalmazásban megszüntetik a megkülönböztetést és olyan irányú célzásokat is, hogy a kulisszák mögött erőfeszítések folynak a mérsékeltebb hangulat létrehozására. A polgárjogi törvény, a már régebbi törvényekkel és rendszabályokkal együtt megszabja, hogy a kormány vonja meg pénzügyi támogatását azon államoktól, amelyekben a négerek elnyomatást szenvednek. A bizonyítékok azt mutatják, hogy mindez ideig Washington nem teljesítette felelősségét és a nagyipar a fajgyűlölők ügyét szolgálta, amikor kiterjesztette vállalatait a legelmaradottabb déli államokban. Hasonlítsuk össze az öt legreakciósabb államnak juttatott megrendeléseket az országos átlaggal. Azon államok ezek, amelyekben a négereknek nincs mandátuma és amelyek Goldwater mellett szavaztak. Az ország 50 államában az 1961-től 1964- ig terjedő költségvetési években a szerződések száma 10 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor Alabama, Georgia, Louisiana, Mississippi és South Carolina államokban a hadi szerződések 68 százalékos emelkedést mutattak. 1963 és 1964 között az 50 államban 3%-os csökkenés állt be, de a nevezett 5 államban a rendelések 4%-kal emelkedtek. A kormány támogatja a déli államokat Az 1965-ös költségvetési év első negyedében, amikor a kormánynak már a polgárjogi törvény külön mandátuma is rendelkezésére állt, az 50 állam megrendelései összesen 10%-os hanyatlást mutattak, de a fenti öt állam ugyanakkor 101 százalékkal több honvédelmi megrendelést kapott. Az országos átlag 3.0%-áról 1961-ben az öt állam összmegrendelései 8.9%-ra ugrottak a polgárjogi törvény megvalósítása utáni első évnegyedben. Ez semmi más, mint a dixiekraták szemérmetlen támogatása. A Wall St. Journal március 12. száma is megerősíti, hogy a kormány nem-katonai hivatalai egyszerűen nem hajlandók megvonni a szegregációs államoktól a szerződéseket. Ami a privát vállalatokat illeti, itt van a Wall St. Journal 1964 julius 21. számának fejeimé: “A Dixie gazdasági növekedése gyors iramban terjed, dacára a faji válságoknak. Nagy vonzóerőt jelentenek az olcsó árak; Dupont, Jersey Standard, U.S. Steel gyárakat építenek. A szakszervezet-el- lenesség meggyőző erővel hat.” A Journal of Commerce 1964. szept. 22. száma jelentette: “Tőkebefektetések ömlenek a többi államokból Mississippibe, minden eddigi mértéket túlhaladó mennyiségben. A kormány magasrangu hivatalnokai ebből arra következtetnek, hogy ez az állam — legalább is gazdasági szempontból — sértetlenül megúszta a ‘hosszú, forró nyári’ faji zavargások következményeit.” Egy későbbi számában ez a hírlap még nagyobb fellendülésről számolt be Louisianában és Mississippiben. Figyelemreméltó, hogy a nagyipar éppen az üzemek szervezetlensége és az alacsony adók miatt találja a legsötétebb déli államokat gazdaságilag előnyösnek. Az alacsony adózás oka az, hogy a néger lakosság semmiféle közjóléti szolgáltatásban nem részesül. Szeretném, ha integrációs barátaim akik szentül hiszik, hogy a Standard Oil, a U.S. Steel, a Lockheed, stb. és tulajdonosaik az ügy szolgálatában állnak, figyelembe vennék az említett tényeket. Az öt déli államban a gyári alkalmaztatás 1963 decembere és 1964 decembere között 3.7%-kal emelkedett. Az országban átlagban csak 2.8% emelkedés volt. Az öt államban az egyéni jövedelem túlhaladta az országos átlagot. Georgia foglalta el az első helyet, Mississippi, Alabama és South Carolina az ötödik, hatodik és hetedik helyre került. Ezek a kimagasló gazdasági eredmények nem valósulhattak volna meg a szövetségi kormány és a nagyipar aktiv támogatása nélkül. Természetesen mint mindig, a négereknek vajmi csekély rész jutott belőlük. Ahol az ártatlanok szenvednek Az a rosszindulat, amellyel a szövetségi kormány Kubát és Kínát bojkottálja és gazdasági megszigorításokat rendel el más szocialista országok ellen, bizonyítja, hogy nem riasztja vissza az áltatlan embereknek okozott kár, ha az az állam által pártolt politikai célokat szolgálja. Amellett a kormány könnyen és kevés költséggel nyújthatna anyagi támogatást a déli négereknek, hogy ne szén védjék meg a fajgyűlölők ellen alkalmazott gazdasági lépéseket. Washington nem él evvel a lehetőséggel, mert csak élét akarja elvenni a szegregáSztrájko!nak az acélmunkások LOS ANGELES, Cal. — A Harvey Alumimyr. Co. 1,400 munkása sztrájkba lépett; a munkások a United Steel Workers of America tagjai. Cass Alvin, a szakszervezet vezetője, azzal vádolja a munkáltatót, hogy az nem hajlandó tárgyalni a szervezet képviselőivel, nem hajlandó elismerni a USWA-t, mint a munkások szószólóját. A munkáltatók sztrájktörőkkel próbálják a gyárat üzemben tartani. Sztrájkolnak a szerszámkészítők SAN FRANCISCO, Cal. — Hétezer szerszámkészítő sztrájkba lépett magasabb bérért és kedvezőbb munkaviszonyokért. A munkások a város és környékén lévő 100 üzemben dolgoznak és az International Association of Machinists-nek a tagjai. Leszavazták James B. Garey-t WASHINGTON, D. C. — A Munkaügyi Minisztérium ujraszámlálta az International Electrical, Radio and Machine Workers Union-ban nemrég lezajlott választás szavazatait és kijelentette, hogy James B. Carey, a szervezet volt elnöke, elvesztette a választást. Helyébe Paul Jenningset választották 20,000 szavazattöbbséggel. A szervezet ellenőrei a szavazás után azt jelentették, hogy Careyt újraválasztották 2,000 szavazattöbbséggel. Jennings a bírósághoz folyamodott a szavazatok újraszámlálása érdekében. A bíróság az ügyet a Munkaügyi Minisztériumhoz helyezte át. Ez az első alkalom, hogy nagy országos szakszervezet tagsága ellenzéki jelöltet választott elnökké. A második hasonló eset az acélmunkások szervezetében történt, amikor David MacDonald helyét I. W. Abel vette át. A tagság mindkét esetben elégedetlenségének adott kifejezést az uj elnök megválasztásával. Figyelmeztetés ez az ország többi szakszervezeteinek megrögzött és beágyazott maradi vezetősége számára, hogy ha nem tesznek eleget a tagság óhajainak, ha nem folytatnak a tagság érdekeit szolgáló politikát, akkor ők is Carey és MacDonald sorsára jutnak. Az üzem lezárásával fenyezetőznek DETROIT, Mich. — Az Ex-Cello Corp. 2,000 munkása sztrájkba lépett magasabb bér, nagyobb nyugdíj és jobb munkaviszonyok kiharcolására. Az üzem vezetősége hajlandónak mutatkozott felemelni a nyugdijat, megjavítani és kibővíteni a betegsegélyt és a munkanélküli biztosítást, de nem hajlandó béremelést adni. A csomagoló gépeket gyártó üzem tulajdonosai kijelentették, hogy ha a United Auto Workers Union, (a sztrájkoló munkások szervezete) ragaszkodik a béremeléshez, úgy az üzemet bezárják egyszer és mindenkorra. Az UAW és a sztrájkoló munkások azon az állásponton vannak, hogy most is, akár a múltban, az Ex-Cello tulajdonosainak ugyanolyan engedméciónak, hogy lelohassza az ellene irányuló küzdelmet, de megszüntetni nem akarja azt. A nagyipar és a nagyipar kormánya éppúgy nem fejt ki erőfeszítést a szegregáció megszüntetésére, mint ahogy a tengerentúli neo-kolonializmus megszüntetését sem szorgalmazza. Nem azért ellenzik dr. King javaslatát, mert — mint mondják —, nem vezethet eredményre, hanem mert éppen attól félnek, hogy majd eredményes lesz. Az a néhány privát vállalat, amely valóban támogatja a polgárjogi küzdelmet, pl. az alabamai kötvények bojkottálásával, valóban dicséretet érdemel. A bojkottnak egyik célja az, hogy másokat is meggyőzzön a közreműködésre. Általános bojkott megszervezése a déli fajgyűlölők ellen, sok nehézségbe ütközik, mert nehéz megkülönböztetni a többitől a déli árut és biztosítani a közreműködő egyének és cégek érdekeinek védelmét. De ezeknek a nehézségeknek a megoldásával, a néger és fehér tömegek széles rétegei által támogatott bojkott hatásos fegyver lehet, amely megadásra kényszerítheti a fehér oligarchiát; éppúgy, ahogy a tömegtüntetések és felvonulások a kormányt a polgárjogi törvény megvalósítására kényszeritették. nyékét kell adniok, mint az autógyárosoknak. Az Ex-Cello társaság 38 gyárat tart üzemben országszerte. A cég több millió dolláros profitot könyvelt el a múlt évben, de azt állítja, hogy a detroiti gyár nem profittal, hanem deficittel dolgozik. Megegyeztek a nyomdászok NEW YORK, N. Y. — A hét napilapnál alkalmazott 15,500 nyomdász két évi munkaszerződést kötött a munkáltatókkal, hosszú tárgyalások után. A szerződés 12 dollár bérjavitást nyújt, két év folyamán. Az első évben $6.50-t, a másodikban $5.50-t. Jelentős az egyezmény abból a szempontból, hogy az ujságkirályok a tárgyalások folyamán azt hangoztatták, nem hajlandók $10.50-nél magasabb bérjavitást adni. Készpénzként véve kijelentésüket, öt szakmát képviselő szakszervezet elfogadta a tulajdonosok e javaslatát. A nyomdászok képviselői azonban nem tartották ezt kielégítőnek és azt mondták, hogy ha a laptulajdonosok nem hajlandók nagyobb béremelést adni, akkor a sztrájk elkerülhetetlen. Csak a nyomdászok harcos magatartása és a harc tényleges felvétele kényszeritette a hét nagy napilap tulajdonosait, hogy eredeti $10.50-es ajánlatukat 12 dollárra emeljék. A nyomdászok által kiharcolt 12.50 dolláros béremelésre minden szakmai alkalmazott jogos. Az automatizálás problémáját nem oldották meg. A határozat ebben a kérdésben az, hogy ha egy újságnál be akarják vezetni az automatizálást, vagyis a szedés gépesítését, azt csak a szakszervezet jóváhagyásával eszközölhetik. A nyomdászok ragaszkodnak nemcsak ahhoz, hogy a gépek bevezetése révén egyetlen nyomdász se veszítse el állását, hanem, hogy a gépesítés által elért kiadás- csökkentés egy részét a nyugdíjasok javára fordítsák. A nyomdászok az ujságipar legmagasabb fizetésű munkásai. Alapfizetésük heti $149. Éhbéri a zöldség-aratóknak? LOS ANGELES, Cal. — Californiában termelik az ország zöldség- és gyümölcsszükségletének egy- harmadát. Az állam 68,000 gazdaságán 3.5 milliárd dollár értékű zöldséget és gyümölcsöt termelnek. A nagy gazdaságok tulajdonosai a múlt években már megszokták, hogy a behozott mexikói munkásoknak óránként egy dolláros éhbért fizessenek. E munkások behozatalát most törvény tiltja, ami arra kényszeríti a gazdaságok tulajdonosait, hogy amerikai munkásokkal arassák le a zöldség- és gyümölcstermékeket. Legtöbb nagygazda $1.25 órabérrel próbált munkásokat toborozni — nagyon csekély sikerrel. A munkások munkanélküli biztosítás, vagy közsegély formájában majdnem ennyit kapnak és igy nem hajlandók ily csekély bérért nehéz munkát végezni. A tulajdonosok kénytelenek $1.40—$1.50-es órabért ajánlani, hogy kellő számú munkást toborozzanak a zöldség és gyümölcs szedésére. Munkás és szakszervezeti hirek ' ' ^ ___________;___________________________________>______________________■
