Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-15 / 15. szám
ß AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 15, 1965 A magyar ifjúság problémái Nagyon érdekes cikk jelent meg a “NEW WORLD REVIEW” februári számában Bóka László, a budapesti Eötvös Lóránd egyetem magyar irodalom tanára tollából. Ez a cikk eredetileg a “NEW HUNGARIAN QUARTERLY” cimü, Budapesten megjelenő, angolnyelvü folyóiratban jelent meg. Az alábbiakban néhány bekezdésben, részben szó- szerint fordítva, ismertetem a cikk lényegét, mely némileg megvilágítja a mai magyar ifjúság problémáit. Az iró avval bizonyítja hivatottságát erről a tárgyról Írni, hogy mint tanár, életét az ifjúság között tölti, és úgy érzi hogy gondolkodásmódja közelebb áll az ifjúságéhoz, mint kortársaiéhoz. i956 után Az 1956-os megrázkódtatás után egy rövid időre megszakadt az egyetemi oktatás, és mikor 57 tavaszán újra megkezdődtek az előadások, az előadótermekben komor, fásult és zárkózott diákok ültek. Ugyanezt tapasztaltam amikor országszerte utaztam és amikor irodalmi estéket vezettem gyárakban. Saját, sok megpróbáltatáson átment, generációm sokkal könnyebben heverte ki az 56-os eseményeket, mint az ifjúság. 56 után a fiatal generáció számadásra vonta apáit, saját magát és jövőjét. Egy alkalommal szobámban volt egy kiváló hallgatóm, aki semmiféle aktivitásban nem vett részt, még vitaestéken sem. Mikor befejeztük tanulmányi beszélgetésünket, megkérdeztem: “mondja, maga reakciós?” Meglepetve, hirtelen felélénkült: “engedje meg, hogy megrázzam a kezét, professzor.” — Kezet ráztunk és utána leült. “Ne higyje, hogy bolond vagyok. De olvastam az újságban, hogy reakciós ellenforradalmár vagyok, aki a Horthy-elnyomás visszatértét kívánja. Meg olvastam, hogy nem dőltem be az ellen- forradalmi propagandának, hanem lelkesedéssel épitem a szocializmust. Csak éppen hogy senkinek tem jutott eszébe engem megkérdezni mi vagyok, rsak én rólam beszéltek. Ezért, hálából akartam megrázni a kezét. És hát ha akarja tudni, mindjárt meg is mondom: Mi nem vagyunk reakciósok, csak kétkedünk. Nem akarunk parancsszóra lelkesülni és szófogadóan tapsolni. Mi meg akarjuk nézni mi van a sok szép szó mögött.” Evvel a kis történettel azt akarom mutatni, hogy a magyar ifjúság kérdései 56-ból erednek, és ebből a pontból kiindulóan lehet azokat megfontolni. Különböző generációk nem beszélünk egy nyelven. Csak fájdalmat okozunk apának. És még ha meggyőznénk is, változtatna az bármit is?” Egy termelőszövetkezeti fiatal dolgozó igy szól apjáról, aki egyik alapitója volt és most elnöke a tsz-nek, és párttag: “Apának minden vagy győzelem vagy árulás. Ha begyüjtjük a termést időre: győzött a szocializmus, ha valami nem sikerül: cserben hagytuk a szocialista építést, elárultuk a pártot. De a termést begyűjtik mindenütt; néha másutt is elkésnek. Mit gondol, olyan nagy dolog az egész, amig tisztességesen elvégezzük a munkánkat?” Az érzésem az volt, hogy a szocialista építés éppoly fontos volt a fiatal dolgozónak, mint apjának, de őneki a szocializmus már meglevő, magától értetődő rendszer. A fontos mindebben az, hogy apák és fiaik nem egyforma módon gondolkodnak, és az ebből eredő különbség vagy eredménytelen vitákra vezet, vagy pedig, ami még veszedelmesebb, a köztük levő szakadék csak egyre mélyül eszmecsere hiányában. A ruha-forradalom A szűk nadrágok, meglepő helyeken található zsebekkel, amelyeket ugylátszik, hogy nem is a cérna, hanem egy pár réz-szegecs tart össze, a vastag kötött szvetter, különös szabású és szinü kabátok, a tarka nyakkendők, a feltűnő színek idegenszerü keveréke, mind lázadás a férfi divat egyformasága ellen. Ez a férfi divat a polgári forradalom diadala után fejlődött ki, de később a gyárilag és tömegtermelés utján készült ruhák miatt teljesen elvesztette minden egyéniségét. A közelmúltban ez a lázadás a művészvilágban terjedt el, de mikor a tömegek elkezdték ezt utánozni bársonykabát és beré-vel, maguk a művészek lázadtak fel a “művész egyenruha” ellen és visz- szatértek a polgári ruházkodáshoz. Ahogy én látom, ez igy van Párizstól Irkutszkig. A fiatalság lázadozik az egyéniség és személyiség tágabb szabadságáért, a hipokrizis és hazugságok ellen. Ha ez a nyugaton történik, készek vagyunk a válaszszák a nyugati ifjúság lázad a polgári életmód és polgári hipokrizis ellen. Viszont a felnőttek nyugaton azt mondják, hogy ifjúságuk lázadozik a kommunizmus veszélye ellen, amely megöli az egyéniséget, és hogy az ifjúság kívánja az egyformaságot és a társadalomhoz való illeszkedést. De mit mondjunk mi a saját ifjúságunkról? Sokan azt mondják: a nyugati ifjúság bolondságai megfertőzték a mi ifjaink egy részét. Ez nem igaz. Először is egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy az ifjúság tombolása csak bolondság, és még kevésbé, hogy ez fertőzésnek a következménye. Másodszor: materialista vagyok és nem vagyok hajlandó elismerni, hogy egy múló bolondság vonzása erősebb, mint létünk gazdasági, társadalmi és politikai valóságai. Harmadszor pedig, amikor ifjúságunk egy “részéről” beszélünk, ezt burkoltan úgy értjük, hogy persze nem a jobbik részéről beszélünk, hanem a megtévedt, a másodrendű részéről, akik az idegeneket majmolják. Hát ez sem igaz. Közelebb jár az igazsághoz az, hogy Magyar- ország haragos fiataljai több lehetőséget akarnak személyiségük kifejlesztésére, több szabadságot akarnak és gyűlölik a hipokrizist. És ők készen állnak ezt nyíltan meg is mondani önmagukról, ha valaki megkérdezi őket, nem feddés képpen, hanem egyszerűen érdeklődésből. Magyarország fiataljai nyugtalanok, mert szenvedtek a szocialista fejlődés történelmi tévedései következtében, mert maga a szocializmus türelmetlenné tette őket és mert fiatalok. Mit akar az ifjúság? Ha megvizsgáljuk a magyar ifjúság válságának megnyilvánulásait, meglátjuk mögöttük azokat a társadalmi és korbeli jelenségeket, amelyeket a szocialista elmélet és a sztálinista gyakorlat közti eltérés okozott. Ez nem a szocializmus belső krízise, hanem az a szakadék, amelyet napvilágra hozott a Szovjetunió Kommunista Pártja és amelyet elitéit és elvetett a 20. és 22. pártkongresszusban. Magyarországon, ahol megkísérelték a sztálinista kor végét elhomályosítani, ez az 56-os tragikus eseményekre vezetett. Amikor a magyar ifjúság egyéni akar lenni és amikor szabadságot kíván, akkor nem a polgári liberalizmust és polgári demokráciát akarja visszaállítani. Azt a szocialista szabadságot követelik és azt a kommunista személyiséget akarják önmagukban kifejezésre juttatni, amelyet a marxista-leninista elmélet érlelt ki bennük. Ez nem volt meg Rákosi sztálinista vezetése alatt, és ennek a szabadságnak a helyreállítását most túl lassúnak találják. Amikor az ifjúság hipokrizis ellen lázadozik, akkor az ellen lázad fel, hogy túl gyakran a szocialista kollektivizmust köz- igazgatási eljárással való vezetés helyettesíti és az ellen, hogy túl gyakran kispolgári prédikáció szocialista erkölcs képében jelenik meg. Az ifjúság lázadozása kifejezésre jut a szocialista elmélet és gyakorlat közti legcsekélyebb eltérés megnyilvánulásánál. V-ó Valójában két ifjúsági generációval van dolgunk. Az egyik 15—20 éves, a másik 20 és 30 között van. Persze ezeket a határokat nem szabad szigorúan számítani. Az elsőnek nincsenek tapasztalatai fasizmusról, háborúról, még csak a szocialista társadalmi átalakulás belső küzdelmeiről sem, mig a másik, az idősebb, még érzi idegeiben a nácizmus és a háború borzalmait, és személyesen vett részt a 45-öt követő politikai küzdelmekben is. Tehát, amit a 30 évesek saját tapasztalataikból tudnak, azt a fiatalabbak csak szüleik és nagyszüleik elbeszéléseiből ismerik. Az igazi különbség azonban a felnőttekhez, szüleikhez való viszonyukban nyilvánul meg. Egy jó ismerősöm igy panaszkodott 24 éves fiára: “Folyton veszekszik velem és megleckéztet, szememre hányja a múltat. Az ember azt hinné, hogy én voltam Horthy jobb keze és Rákosi segítője a törvénytelenségekben.” De nincs ilyen panasza a 19 éves fiára. Mikor megkérdeztem a fiatalabb fiút, azt mondta: “Mi a célja annak a sok hiábavaló vitának? A bátyám hülye, hogy nem veszi észre, hogy hiábavaló apával vitatkozni, MEGJELENT--------az a könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni! MEGJELENT az a könyv, amelyet gyermekeink, unokáink kezébe kell adnunk! MEGJELENT az a könyv, melyet angolul beszélő ismerőseinknek is ajánlhatunk! WILFRED G. BURCHETT rendkívül érdekes könyve: “VIETNAM, INSIDE STORY OF THE GUERILLA WAR” (Burchett vietnami cikkeit a Magyar Szó közölte néhány héttel ezelőtt) 256 oldaton, rendkívül érdekes fényképekkel és térképekkel ÁRA: $4.95 J Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában ^JdróuclafomLiztoóitúó KÉRDÉS: Férjem és én társadalombiztosításon vagyunk. Nemrégen változott a címünk. Fontos, hogy bejelentsük az uj címünket a Social Security Administrationnál? A postás tudja, hol lakunk. VÁLASZ: A jelenlegi postásuk tudhatja a címüket, de ha uj postásuk lesz, az a csekken lévő címen fogja keresni önöket. Lehetséges, hogy visz- szaküldi a csekket a Treasury Departmenthez, ha nem találja önöket a régi címen és ez késedelmet jelent a csekk kikézbesítésénél. Ugyanakkor megtörténhet, hogy a csekk elkallódik, vagy valaki ellopja. Tehát nagyon fontos, hogy a címváltozást bejelentse a Social Security Administrationnál. KÉRDÉS: Ezen a nyáron az apám és nagybátyám üzletében fogok dolgozni partnerségben. Jogos leszek a társadalombiztosításra? VÁLASZ: 21 éven aluliak által végzett munka, amit partnerségben végeznek, feljogosít a társadalombiztosításra, ha nem az apa és anya a partnerek. Szüksége lesz a társadalombiztosítási kártyára, tekintet nélkül a korára. KÉRDÉS: A nyár folyamán 7—8 embert alkalmazok. A múlt nyáron az egyik munkásnak nem volt társadalombiztosítási kártyája, igy csak a nevét jeleztem a bejelentő ivén, a szám nélkül. Múlt héten levelet kaptam a Social Security Administra- tiontól, Baltimore-ból, melyben a munkás társadalombiztosítási számát kérték. Lehetséges, hogy be tudom szerezni, de szükség van erre? Csak $65-t fizettem neki. VÁLASZ: Mindent el kell követnie, hogy megszerezze a számot és bejelentse. Ennek a bizonyos munkásnak, pl. szüksége lehet arra a nagyedév- re, hogy jogosult legyen a biztosításra. Negyedévnek számit általában az az idő, mialatt a munkás S50-t, vagy többet keresett. A $65, amit ön fizetett neki, s amiért nem kapott kreditet, nagyon fontos lehet ennek a munkásnak. Ha nem tudja beszerezni a számot, közölje a legutóbbi ismert címét. KÉRDÉS: A háztartási alkalmazott munkaadójának is kell évi jelentést adnia a munkásának? VÁLASZ: Ugyanúgy, mint minden más munkaadónak, át kell adni a háztartási alkalmazottnak az évi jelentést az egész éven át kifizetett bérről és a társadalombiztosításra levont összegről. KÉRDÉS: Az utóbbi 5 évben privát háznál háztartási alkalmazott voltam. Ez az egyetlen munka, amit házon kívül végeztem. Kérvényezni akarom a társadalombiztosítást, de munkaadóm sohasem adott jelentést a fizetésemről. Mit tehetek? VÁLASZ: Egész nyugodtan jelentse be igényét. A Social Security Administration kimegy a munkaadóhoz és megtudja, hogy mennyit fizetett önnek. Nemcsak büntetést fognak kimérni reá, mert nem tett jelentést, hanem a kamatot is megfizettetik vele. ^••••«FORDULJON BIZALOMMAL»*»»' 1 JOSEPH BROWNFIELD CÉGHEZ AZ IKKA ÉS IBUSZ KÉPVISELETE • Repülő- és hajójegyek, mindenféle utazási 2 ügyek és biztosítások • Tudományos és szépirodalmi könyvek, szótá• rak, hanglemezek magyarországi beszerzői Kérjen árjegyzéket! Uj cim: 1484 Third Avenue • New York, N. Y. 10028 — Tel.: LE 5-6490 KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELÖLEI
