Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-08 / 14. szám
Thursday, April 8, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Irta: WIENER ANDOR Annak ellenére, hogy a Magyar Szó rendes olvasó. illetve előfizető táborához tartozom és nemcsak hébe-hóba (mint a múltban), hanem állandóan olvasója és figyelője vagyok, csak most érzem, hogy talán érdemlegesen fel kell szólalnom, segédkezet nyújtva bizonyos dolgok tisztázásához. Hogy őszinte legyek: a szerkesztőség kommentárja biztató hatással van rám és ezért vettem magamnak a bátorságot a megszólaláshoz, mert szerintem hozzáértően, emberiesen — és mint akik a dolgok ütőerén tartják a kezüket — nagy megértéssel kezelik a folyton zsugorodó és rohamosan ritkuló Írógárdát. Hiába. . . ugylátszik, hogy a korral jár már nálam is a kullogás. Aki annyit jártam elől és oly hosszú ideig az élen, mindig azon veszem észre magamat, hogy — lemaradtam. így volt valahogyan a múlt nyáron is, amikor Chicagóból azzal az elhatározással mentem New Yorkba, hogy megveszem a Gyetvai-könyvet és miután elolvastam — hát majd beleszólok a vitába és elmondok egyet- mást Neuwald érvei mellett. De bezzeg mire, ahogy ilyesmihez illik, jól felkészültem — a szerkesztőség lezárta a vitát! Semmi kétségem nem volt az iránt, hogy — ha már az olvasók egy része nem is — de a szerkesztőségben még igen jól ismernek; mégsem tartottam ildomosnak, hogy éppen miattam nyissák fel a vitát. Ám, úgy találom, hogy velem együtt mindany- iriyian nagyon sokat engedtünk abból a bizonyos negyvennyolcból és bizony, ha lopiban is, csak úgy oldalt pislantva, a nagytöbbség élvezettel olvassa Neuwald Jenő írásait és az olyan nevekről szóló történelmi megemlékezéseket, akiket egy negyed század óta már kitöröltek az amerikai munkásmozgalomból. Hát kérem szeretettel, ez igy van rendjén. Nagyon helyesnek tartom és gratulálok is érte. Még azértsem neheztelek rá, hogy Geréb nevét nein említette meg a Magyar Munkások Védelmi Bizottsága tevékenységével kapcsolatban, noha az azért és csak addig élt, amig Geréb életben tartotta. Azt sem kutatom, hogy (tudtommal már csak három él belőlük) az IWW több tucat kálváriát járt magyar tagja közül egyetlen egynek a nevét sem említette meg. Lehet, hogy ez feledékeny- ség, vagy szépséghiba — bánom is én —, a halottak nem bánják, az élők meg, ha nekik úgy tetszik, bosszankodhatnak. Nem igaz, Kosa Berti, vagy Török István? Régen volt... de igaz volt, hogy ti Walla Wallában, meg Fort Ogletorphban voltatok internálva! Remélem EHN nem haragszik, meg azért a csekélységért, hogy e két nevet kiemeltem. Mindkettő oszlopos támogatója a Magyar Szónak. Ilyen személyi kultusznak sok hive van. Mint aki meglehetősen visszavonulva es eléggé távol élek mindentől, nem érzem magamat hivatva arra, hogy tanácsokat adjak az aktivistáknak. De valahogyan úgy érzem, hogy nem kötelez semmi a világon arra, hogy tévedéseket elhallgassak! így vagyok egy pár dologgal, amelyek nyomdafestékbe kerültek a “Két kortárs” polémiában. Rev. Gross az egyetlen fél, akinek igaza van! Megírta a véleményét! Neki, hekuba akárki, akármit ir, beszél róla. Viszont a hozzászólók annyira belemelegednek, hogy egy-két betű mögé bújva, füllentgetnek és nyelvet öltögetnek. Mint pl. az E. B. is. .. Ő ki- hordta a Bérmunkást 1919-ben. Mi az, hogy ki- hordta? A Bérmunkás az első világháború alatt 6, jrd és mond HAT különböző név alatt jelent meg és bukott le! 1919-ben Felszabadulás néven jelent meg és csak 1924-ben vette újra fel a Bérmunkás 'evet! Szóval E. B. nem hordhatta ki ’19-ben azt a 'ot, amely csak ’24-ben jelent meg újra! lajdnem igy vagyok az r. g.-vel is, aki amellett, uogy Bérmunkás olvasónak vallja magát, ha jól MEGJELENT ILLÉS BÉLA hires könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy unokáik kezébe adhatják Angol cime: CARPATHIAN RHAPSODY, a budapesti Corvina kiadásában Angolra fordította: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: $4.00, valamint 25c postaköltség Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában sejtem a Bérmunkásnak fizetett alkalmazottja is volt. Hát én is voltam. Ami azt illeti, ez nem bűn. De ha jól emlékszem — és nagyon jól emlékszem — az az inkriminált karikatúra, a Kun Béla féle nyakkendővel sokkal előbb jelent meg a Felszabadulásban — nem a Bérmunkásban — semmint r. g.-t a magyar IWW-isták Chicagóba felhozatták Philából. Nem a munkásmozgalmi emberek bűne volt az, ha olyan embereknek a kezébe adták egyes alkalommal a volánt, akik alkalmatlanok voltak és elkerülhetetlenné vált a leváltásuk. Ilyesmi kellemetlen volt. De semmiesetre sem bűn. Valamikor Paál Máthé körül és vele együtt viharzott Magyar Amerika munkásmozgalma és akkor ki mert volna gondolni arra, hogy sok viszontagság után a Bérmunkáséknál köt majd ki; és azután a sors különös szeszélye folytán, mint a Magyar Szó valóban szorgalmas irógárdistája, a Bérmunkás záróévei alatt és után a sorokból kidőlt harcosok védelmezője lesz? Nem kérek és nem várok semmi elismerést sem tőle, sem a köztől, hogy a leteritett öreg harcost éppen akkor emeltem fel, amikor legnagyobb szüksége volt erre1 De valóban csak feledékenységgel lehetne magyarázni, hogy az elhunyt magyar IWW-isták koszorújából — a szintén halott — Fishben Lászlót felejtette ki! Bár igaz, hogy Fishbein László nem csatlakozott le a Magyar Szó Írógárdájához, sokan mások sem a magyar IWW-isták közül. Például Lefkovits Lajos sem, aki nélkül a magyar IWW-isták mozgalmát és lapjaikat lehetetlen volna említeni, arról nem is beszélve, hogy 1917-ben a Bérmunkás megindításának második kísérletében, a newyorki lapbizottság élén az egész bizottsággal, börtönbe került. Apró mozaikok ezek és bizony nem lehet ÉS NEM SZABAD K. E. talán jogos dühével úgy odadobva elintézni, hogy “A BÉRMUNKÁS FENNÁLLÁSÁNAK UTOLSÓ 15—16 ÉVÉRE” jutó időt ű'juk akár a lap, akár a forradalmi ipari unionista mozgalom javára. E mozgalomnak múltja NEM MEGSZŰNÉSÉNEK utolsó 15—16 észtén(széljegyzetek] Antonio Villegas, Manila polgármestere január hónapban kiadott rendelete csaknem minden nyilvános helyen eltiltja a dohányzást. A 3 milliós város éttermeiben, szállodáiban, tánctermeiben, közúti vonalain, liftjeiben, kórházi ágyakban és még számos más helyen tilos a dohányzás. A tilalom ellen vétőket öttől 25 dollárig terjedhető pénzbírsággal és 20 napig terjedhető elzárással büntethetik. Az éttermek elveszíthetik engedélyüket, ha helyiségeikben megtűrnek dohányzást. Végre EGY tisztviselő, aki nemcsak beszél népe egészségéről, hanem TESZ is valamit annak megóvása érdekében! • • • Hónapokkal ezelőtt csak Morse és Gruening szenátorok voltak azok, akik bátran szembeszálltak a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a CIA kémszervezet propagandájával és csapataink Dél-Vietnamból való visszavonásának feltétlen szükségességét hangoztatták. Örvendetes haladás, hogy a két bátor szenátorhoz Fulbright, Mc Govern, Nelson, Pell, Bartlett, Church és más szenátorok csatlakoztak, akik a kockázatos kalandpolitika megváltoztatását követelték. Népünk és a világ érdeke azt kívánta volna, hogy Johnson elnök ne a háborús uszitókra, hanem ezekre a józan szenátorokra, az amerikai nép többségére és a világ közvéleményére hallgasson. • • • Örvendetes eseményként könyvelhetjük el azt a tényt, hogy amig tíz év előtt évente 58 ezer embert sújtott gyermekkori paralizis, a múlt év folyamán mindössze 121 ilyen eset fordult elő. Joggal állíthatjuk, hogy ezt a rettegett, nyomorító betegséget sikerült kiirtani Amerika területéről. • • • A szabadságot jelenleg két fronton védjük és demokráciát ugyanazon a két fronton tanítunk: Vietnamban és Alabamában. Vietnamban a szabadságot védik az uj partra- száliitásokkal gyarapodó amerikai "tanácsadók.” És demokráciát tanítanak repülőink, akik az északi és déli lakosságot példás pártatlansággal gyilkolják. dejében kezdődött és hogy őszintén kimondjam: az említett időszak semmiesetre sem mondható e mozgalom és lapjai hőskorának. Nem mondható ilyesminek annak ellenére sem, hogy a K. E. által említett 1938—39-es években én voltam a szerkesztője. Bár rövid ideig ugyan, de Paál Máthéval egy sandusky-i hajógyárban 50 órás robot mellett együtt irtuk egy kis padlásszobácskában és úgy oldalról — éjszakánként kétszer hetenként hajtottam Clevelandba szerkeszteni fizetés nélkül. Mégis tagadom, hogy ez időszak arra a történelmi oldalra fog kerülni, ahol a forradalmi ipari union- izmus hősiességének bámulatába esik majd az utókor. A Magyar Szó szerkesztőjének van igaza, amikor imigyen ir: "Az 1917-es forradalommal uj korszak nyílt meg és ezt még a mai napig sem értékelték ki teljesen. Igy helyük van a különböző véleményeknek és értékeléseknek olyan lapban, mint a Magyar Szó." Rátérek arra a személyi kultuszra, amely mögé már hosszú évek óta bujtatják mindazt a sok vitás elvi kérdést, amelyeket személyek, NEVEK emelkedésével és elsüllyesztésével kapcsolatosan adnak magyarázatul. Jóllehet, a belső harcokat és szakadásokat lehetetlen elválasztani az egyénektől vagy személyektől, akiket az események sodra az élre dob; ám az okok, amelyek kikényszerítik, sokkal mélyebbről fakadnak és táplálkoznak, semmint azokat egyének vagy személyek érdemlegesen befolyásolhatnák, avagy megállíthatnák. A társadalmi mozgalmakat az adott kor viszonyai szülik és a változó viszonyok kényszerítik a megváltozott körülményekhez való igazodásra. Ebben, az egyénektől úgyszólván teljesen függetlenül végbemenő folyamatban, pro és contra csak szerepet kapnak emberek. Ki-ki aszerint, ahogyan megérti, vagy megnemérti a bugyogást! Engedtessék meg, hogy Eugene Debs szavaival éljek, amikor börtönéből kiszabadulva, megjelent Chicagóban az IWW Egyetemes Központi Irodájában és karjait kitárva, Bili Haywoodot — aki biztosíték mellett csak pár nappal előbb szabadult ki — imigyen üdvözölte: Szeretlek benneteket, mert oly sok az ellenségetek! Alabamában a szabadság védői és a demokrácia tanítómesterei a sheriffek és rendőrlegények, akik "felsőbb utasításra" botoznak, korbácsolnak fe- hért, feketét egyaránt. Akárcsak az egykori nácik, akik szintén "felsőbb' utasításra" végezték ki áldozataikat. Máskülönben ártatlanok voltak. • • • Amerika összes városai közül csak Los Angeles büszkélkedhetik azzal, hogy 1964-ben lakosai fe- jenkint átlag 1,002 dollárt költöttek automobilok vásárlására és üzemben tartására. A második helyen Detroit áll 870 dollárral, mig New York City 529 dollárral a harmadik helyre szorul. (Csak négyszem között áruljuk el, hogy Los Angeles közúti szolgálata oly silány, hogy az emberek kénytelenek autót vásárolni, ha a munkahelyükre akarnak jutni.) Minden Amerikában gyártott 10 automobil közül egyet (tehát az összesnek 10 százalékát) Kaliforniában gyártottak, adtak el, javítottak és — törtek össze. És az állam legtöbb automobilja Los Angelesben van. Csoda hát, hogy pontosan ide összpontosul a SMOG is? • • • Országunkban évenkint több mint 700 ezer csont-átültetést végeznek, rendszerint a páciens, saját testrészének valamelyikéből. Ez a módszer két operációt igényel és néha kivihetetlen. Ezen az állapoton segit az a körülmény, hogy az E. R. Squibbs & Son gyógyszergyár 20-tól 40 dollár összegben, mélyhűtött állapotban, borjú-csontokat szállít kórházaknak, amelyekben már több mint ötezer borju-csont-átültetést végeztek a Food' & Drug Administration helybenhagyásával. A láb-, kar- és egyéb csonttörés tehát mór nemolyan nagy gond, mint eddig volt. Hála az orvosi' tudomány haladásának és a — borjuknak. • • • Joe Tonahill, Jack Ruby ügyvédje állitja, hogy az Oswald meggyilkolásában bűnösnek talált védencének tárgyalása alkalmával tett vallomások szöges ellentétben állnak a Warren-bizottság jelentésének bizonyos adataival. Ezt a körülményt fel fogja használni Ruby védelmében, amikor az ügy a texasi fellebbezési bíróság elé kerül. Amikor a Warren-bizottság jelentése szóba jön. annak legtöbb adata “szöges ellentétben” áll szemtanuk és szereplők vallomásaival. ★* *★**★★★★*★★**★★★★★**★★■*•★*★*★★★★★★*★★*★★********★★★★★★★*★★★★★★★★*+★*★**■*•★*★★*★★★★ BETESZEM A GARAST
