Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD _23_ A temelöszövetkezeti gazdálkodás térhódítása 1949-töl kezdve az egyénileg gazdálkodó parasz-parasztságnak számottevő kiegészítő jövedelmet tok társulásával sorra alakultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. 1952-ben az összes szántó- terület 23 százalékán már termelőszövetkezetek gazdálkodtak. A közös gazdaságok fejlődése azonban nem volt egyenletes. 1951—52-ben az önkéntesség elvének megsértésével, kellő megalapozottság nélkül szervezték a szövetkezeteket, s emiatt számuk, területük a következő években csökkent, 1956-ban az ellenforradalom idején számos szövetkezet feloszlott s igy 1957 elején a szántóterületnek alig 10 százaléka tartozott a szövetkezeti szektorhoz. A termelőszövetkezetek tömeges alakulása 1958 őszén kezdődött meg ismét. Ekkor azonban már egészen más alapokon. Az önkéntesség elve szigorúan érvényesült, s az állam már az uj szövetkezetek létrejöttével párhuzamosan nagymértékű anyagi segítséget nyújtott a parasztságnak a közös gazdálkodás alapjainak megteremtéséhez. Három év alatt, 1958 és 1961 kő- . zött több mint 800,000 parasztcsalád lépett a nagyüzemi társasgazdálkodás útjára, s több mint hét millió kát. hold földet vittek magukkal a közösbe. 1961-ben lényegében befejeződött a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése. Azóta az egyes társadalmi szektorokhoz tartozó földterület nagysága tulajdonképpen változatlan. A szocialista szektor üzemei most a mezőgazdaságilag müveit föld 96.8 százalékát foglalják el. A terület nagy többségén, kereken 73 százalékán termelő- szövetkezetek gazdálkodnak. A szántóterületet tekintve még nagyobb: 76 százalékos a szövetkezetek aránya. 1964 végén több mint 3400 tsz működött az országban, több mint 9 millió holdon. A termelőszövetkezetekben csaknem egymillió parasztcsalád gazdálkodik. A termelőszövetkezetek létrehozása természetesen könnyebb és rövidebb időt igénylő feladat volt, mint a nagyüzemi közös gazdaságok szervezeti kiépítése és anyagi-technikai bázisuk megteremtése. A legfiatalabb szövetkezetek egy része még ma is számos kezdeti nehézséggel küzd, de évről-évre nagyobb a száma azoknak, amelyek már szilárd szervezeti alapokon, megfelelő szakmai és politikai vezetéssel működnek, s tevékenységükben megtalálhatók a korszerű nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb elemei. A szövetkezetek erősödésére jellemző, hogy 1961, tehát az átszervezés befejezése óta közös vagyonuk több mint 50 százalékkal növekedett. A termelőszövetkezeti közös gazdaságoknak szerves kiegészítő részét jelentik a tsz-tagok háztáji gazdaságai. Ezek egyrészt a közös területből a tagságnak egyéni használatra kiosztott földből, másrészt a tagok saját állatállományából állnak. A háztáji föld az ország egész szántóterületének 10 százaléka. A háztáji gazdaságoknak jelenleg hármas funkciója van. Az első: egy sor fontai élelmiszerből, elsősorban állati termékekből teljesen vagy részben biztosítják a szövetkezeti családok élelmiszerellátását, ezzel tehermentesítik a központi készleteket. Második szerepük, hogy némileg hozzájárulnak a nem mezőgazdasági lakosság ellátásához is, mert termékeiknek mintegy 30 százaléka piacra kerül. És végül, a szövetkezeti nyújtanak. A mezőgazdasági terület 3-4 százalékán a nagyüzemi társasgazdálkodás alacsonyabb típusait képviselő termelőszövetkezeti csoportok és — főképpen egy vagy néhány meghatározott üzemágra specializált — szakcsoportok működnek. Ezek száma együttesen mintegy ötszáz. A mezőgazdaság szocialista, szektorához tartoznak az úgynevezett kisegítő gazdaságok is. Ezek tulajdonosai a szocialista népgazdaság valamelyik nem mezőgazdasági ágazatában dolgoznak, s e mellett müveit gazdaságuk termékeit — főképpen zöldségfélét, szőlőt, gyümölcsöt, állati terméket, — szinte kizárólag saját háztartásukban használják fel. A kisegítő gazdaságokéval csaknem azonos összterületet , körülbelül 400,000 holdat foglal el, a mintegy 140,000 egyénileg gazdálkodó paraszt önálló gazdasága, amelyek zöme szintén szőlőt és más kertészeti növényt termel. A parasztság jövedelme A magyar parasztság jövedelme 1957 óta több mint 20 százalékkal növekedett. Különösen fontos, hogy ez a növekedés csaknem teljes egészében pénzben jelentkezik, s személyes fogyasztásra fordítható. Egyéb társadalmi tényezők mellett ennek is nagy része van abban, hogy az utóbbi A pásztor őrzi a termelőszövetkezeti nyájat időben a paraszti fogyasztás szerkezete sokat változott, sokkal kulturáltabb lett. Jellemző erre, hogy a statisztikai felmérések szerint a parasztcsaládok most kétszer nagyobb összeget költenek tartós iparcikkre, lakáskarbantartásra, színházra és mozira mint hét évvel ezelőtt. A parasztság életszínvonalához, reáljövedelméhez jelentős mértékben hozzájárul a betegségi,- és nyugdijbiztositás. Az előbbit — az ingyenes orvosi és kórházi, valamint kedvezményes gyógyszerellátást — már 1949-ben kiterjesztették a termelőszövetkezeti tagokra. 1958 óta az idős termelőszövetkezeti tagok az ipari dolgozókhoz hasonló feltételek mellett, — bár azokénál kisebb összegű — nyugdijat kapnak. 1960 óta pedig valamennyi idős, rendszeres munkára már képtelen szövetkezeti tag, minden előzetes biztosítás vagy más feltétel nélkül meghatározott összegű öregségi járadékban részesül. 1964-ben a termelőszövetkezeti nyugdíjasok és járadékosok száma meghaladta a 300,000-et, s együttesen csaknem egy- milliárd forint juttatásban részesültek. A szövetkezeti tagoknak kifizetett családi pótlék, születési és egyéb segélyek összege megközelítette a százmillió forintot. A MAGYARORSZÁGI KULTÚRA HÚSZ ÉVE A magyar kultúra nagy hagyományokra tekint vissza, nemzetközileg ismert tudósok, művészek, irók, pedagógusok életműve jelzi fejlődésének hosszú útját. Mégis a felszabadulás előtt a nagy Egy iskola a sok közöl _.-*y szellemek kiváló alkotásaival szemben állott a tömegek viszonylagos kulturális elmaradottsága. A felszabadulás után a kulturális forradalom keretében került sor az évszázados mulasztások pótlására. A következőkben rövid áttekintést adunk e kulturális forradalom legfőbb eredményeiről. 1937—38. tanévben a 6—14 éves koruaknak csak 79 százaléka járt iskolába. Az elemi népiskolai végzettsége (VI. osztály) 1930-ban a lakosság csak 48.5 százalékának volt. A középfokú iskolákba az elemi iskola négy osztályának elvégzése után lehetett jelentkezni. Ezekben a középfokú iskolákban erősen érvényesült az osztálytagozódás. Az úri osztály iskolája volt a 8 osztályos gimnázium, innen érettségivel mindenfajta felsőbb tanulmányt lehetett folytatni. A kispolgárság gyermekeinek egy része négy elemi után a négyosztályos polgári iskolát végezte el. Az egyetemek és főiskolák hallgatói — kevés kivétellel — a kiváltságos osztályok fiaiból kerültek ki. Egészen elhanyagolt volt az iparos- tanuló oktatás, a tanoncok teljesen ki voltak szolgáltatva a munkáltatóknak. A felszabadulás utáni iskolareform (iskolái államosítása, iskolarendszer átalakítása, iskolaköteleskor kiterjesztése, stb) széles néprétegek művelődésének alapjait rakta le. Az oktatási reform lehetőséget teremtett a felnőtt lakosság számára is a továbbtanulásra. Az úgynevezett “dolgozók iskoláidban a felnőtt lakosság esti vagy levelezőtanfolyamokon végezheti el az általános iskolát, középiskolát, tehet érettségi vizsgát, illetőleg foly tathat egyetemi és főiskolai tanulmánvokat. Ma Magyarországon minden gyermekre kötelező az iskola, amig 15. életévét betölti, vagy % VIII. osztályt be nem végzi. Közoktatás Nemzetiségi iskolák kai lássák el a mezőgazdaság több szektorát és példát mutassanak a korszerű termelési technikai és üzemszervezési módszerek alkalmazásában. Az állami gazdaságok fokozatosan valósították meg ezt a feladatukat, s ma már lényegében teljesen betöltik hivatásukat. Napjainkban 1,800,000 hold területen kereken 200 állami gazdaság működik. A földreform eredményeképpen óriási jelentőségű változás ment végbe a föld-tulajdonviszonyokban és a mezőgazdaság üzemi szerkezetében is. Az öt holdasnál kisebb birtokok száma 114,000- rel, a 4—20 holdasoké 350,000-rel nőtt, szántó- területük 600,000, illetve kétmillió holddal lett nagyobb. Az egyéni kisbirtokok azonban méretüknél s viszonylagos gazdasági gyengeségüknél fogva alkalmatlannak bizonyultak a korszerű, gépesített termelésre. Szorgalmasan dolgoznak a tsz. melegházában 1945 április 4-e, a felszabadulás után a magyar oktatási rendszer lényegesen megváltozott. A háború előtt az iskolaköteles kor 6 éves kortól 12 éves korig tartott. Ez idő alatt végezte el a tanuló az elemi népiskola négy vagy hat osztályát. A tankötelesek mintegy tiz százaléka az általános nyomor miatt nem is került iskolába, például az Érdemes megemlíteni, hogy Magyarország lakóinak 96.6 százaléka (1949-es adat) magyar anyanyelvű, ezenkívül német, szlovák, román, szerb, szlovén és horvát anyanyelvű lakosság él még az ország különböző területein kisszámban, meglehetősen szétszórtan. A nem magyar anyanyelvű lakosság gyermekei több mint 300 nemze-
