Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD n Két évtized: Dokumentumok, szemelvények, adatok és tények alapján a badult Magyarország történetéből (III. közlemény) Az uj központi hatalom megszüntetése A felszabadított területeken igen hamar tömörültek a haladó, demokratikus erők. Helyi hatalmi szervek az uj államhatalom politikai alapjává váltak. Az uj magyar államot a kommunista párt által vezetett, s a haladó erők igen széles körét összefogó Magyar Nemzeti Függetlenségi Front teremtette meg. A Függetlenségi Front 1944. december 2-án alakult meg Szegeden; programját december 3-án nagygyűlésen terjesztette szegedi a dolgozók elé. A program első pontja kimondja: “Azonnal be kell kapcsolódni a német fasizmus és cinkosai ellen folyó háborúba, a legmesszebbmenő támogatást nyújtani a Vörös Hadseregnek, amely kiűzi magyar földről a német elnyomókat.” 1944. december 21-én csütörtökön ült össze Debrecenben az újjászülető ország Ideiglenes Nemzetgyűlése. A debreceni előkészítő bizottság döntése alapján, 19 teherautón, 24 küldött szedte össze a 230 képviselőt, Pesttől Szegedig, Makótól Vásárosnaményig, Miskolctól Egerig, Jászberénytől Ceglédig, mindenütt a felszabadított területeken. A képviselőket a városokban, községekben nyilvános gyűléseken választotta meg a nép. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés a debreceni református nagytemplomban gyűlt össze. Itt tartotta tanácskozását az 1849-es forradalmi országgyűlés is, amely április 14-én kimondotta a Habsburg- ház trónfosztását. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Kossuth örökségének, a magyar függetlenségi harc hagyományainak hódolt, amikor ezen a helyen ült össze, hogy elfogadja a néphez intézett szózatát, megalakítsa az ideiglenes kormányt, és a szabad fejlődés utján elindítsa az uj magyar államot. íme, két idézet e felhívásból: “Az ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával a magyar nép végre maga dönt sorsa felett.” .... . . “Rákóczi és Kossuth nagy hagyományaihoz híven az ideiglenes kormány egyszer s mindenkorra szakit az országot évszázadokon át leigázó német elnyomókkal és a német szövetséggel, amely egy emberöltő alatt két Ízben sodorta hazánkat háborús vereségbe, nemzeti összeomlásba.” Azokban a napokban, amikor Debrecenben egy uj ország alapjait rakták le és tervezték meg, az ország igazi fővárosa Budapest, körül végleg bezárult a felszabadító szovjet hadsereg tüzgyü- rüje. Még másfél hónapig tartott az elkeseredett harc, de a náci és a hazai fasiszták esztelensége sem tudta visszatartani a történelmet. 1945. február 13-án Budapest szabad volt! Márciusban Budapestre költözött a kormány, s mindinkább irányt tudott adni azoknak az öntevékenyen megalakult népi szerveknek és az újat teremtés lendületétől vezetett lelkes embereknek, amelyek és akik mindenütt habozás nélkül munkába kezdtek, ahonnan a szovjet hadsereg kiverte a visszavonuló csapatokat. Az elárult, tönkretett, harctérré vált ország romjain serényen épült az uj ország. Április 4-én felszabadult Magyarország. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. április 23-án rendeletet hozott: “AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS ÁLTAL 1944 ÉVI DECEMBER Hó 22.NAPJÁN ADOTT FELHATALMAZÁS ALAPJÁN AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY A KÖVETKEZŐKET RENDELI: 1. §. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány április hó 4. napját a felszabadulás ünnepévé nyilvánítja.” EGY ÉVEZRED MAGYAR TÖRTÉNELME ZÁRULT LE. A. föld azé, aki megműveli Az 1945-ös földosztás során 650 ezer család kapott földet. Nem volt egyetlen olyan község Magyarországon, melynek lakói közül ne részesültek volna földjuttatásban. Földigénylő bizottság 3200 községben alakult, 30 ezer taggal. Az igénybe vett földterület hatmillió kát. hold. A földreform előtt ezer holdon felül volt 756 nagybirtok, 2 millió 719 ezer holddal — egy sem maradt belőlük. Volt 3117 nagybirtok 200—1000 hold között, 1 millió 289 ezer kát. holddal — maradt belőlük 21, maximum 300 holdig, összesen 5676 holddal. Az úri nagybirtokos Magyarország gazdasági alapja összeomlott. 1945 április 1. Az orosházi földigénylő bizottság tagjai a kakasszéki határrészre indultak, hogy ünnepélyesen megkezdjék a földosztást. Egy pirosra festett, fél méter hosszú karót és egy hatalmas 10 kilós kalapácsot is vittek magukkal. Kijelölték az első karó helyét, és a földigénylő bizottság elnökének Poór Istvánnak hivó szavára a jelenlevők összesereglettek. Ezután Bir- kás Imre, a kommunista pártszervezet titkára mondott rövid ünnepi beszédet. “Majd Birkás elvtárs kezébe vette a piros karót, leerősitette, és három ütéssel felszentelve, megkezdettnek nyilvánította a földosztást. Akik jelen voltunk, valamennyien három ütést mértünk a nagy kalapáccsal a karóra, amely csakhamar belesüllyedt a földbe úgy, hogy akik utoljára maradtak, csak jelképes ütéseket mérhettek rá.” (Morőcz Jánosnak, a földigénylő bizottság tagjának visszaemlékezése.) 1945 tavaszán igy vették birtokba a kakasszéki 1300 holdas lovag Zselinszky-féle birtokot. így történt ez szerte az országban. A földosztó karóra mért jelképes ütések példázzák azt a halálos csapást mely ezen a tavaszon a magyar nagybirtokosrendszert érte. EZER ÉVES PER ZÁRULT LE. Egy tankért öt hold föld A földkérdés hosszú időn át napirenden volt Magyarországon. Az első világháború után már oly nagy volt a parasztok földéhsége, hogy még a Horthy-rendszer is kénytelen volt 1920-ban egy látszatföldosztással csillapítani a hangulatot. Ezt a reformot urak hajtották végre, az úri nagybirtok és az úri társadalom védelmében. Mindössze 632,000 holdat váltottak meg a nagybirtok területéből. A 100 holdon felüli földbirtokok részaránya az összes müveit földterület 53 százalékáról csak 48 százalékra csökkent. Az ország egyik nagybirtokosa, Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, majd később miniszterelnök, az ország másik nagybirtokosának, Horthy kormányzónak igy ir erről a “földosztásról:” “Azt lehet mondani, hogy bizonyos vérszegény konstrukciókat létesítettünk a föld elvételére, de a megfelelő juttatásra, a telepítésre egészséges, gazdaságilag és nemzeti szempontból értékes egvedek kialakítására sem irányelveket nem adtunk, még kevésbé pedig eszközöket nem bocsátottunk rendelkezésre...” De Kállay szerint is: ... Csak egy lassan vezetett földbirtokpolitikai akció vihető keresztül úgy, hogy az ország gazdasági, társadalmi és politikai struktúráját meg ne bontsa.” .. Amikor aztán 1944-ben égni kezdett a föld a lábuk alatt, akkor már adtak volna a parasztoknak földet. De hogyan és miért? 1944. szeptember 27-én rendeletet hozott Horthy minisztertanácsa. Ebből értesülhettek a föld után vágyakozó parasztok, hogy “minden ellenséges harckocsi egyéni megsemmisitőjének”, minden egyes kilőtt harckocsi után soron kívül 5 kát. hold földet kell juttatni lakóhelye területén. 1944. december 21-én elhangzik az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózata, melyben a földosztásról ezeket olvashatjuk: “Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok százezer földnélküli és szegényparasztot, hogy gyarapitsuk a magyar nemzeti erőt és évszázadokra megszilárdítsuk a demokratikus magyar államrendet.” Mit akartak a parasztok? A felhívásoknak, nyilatkozatoknak nagy lett a hatása. Debrecenben az egyik paraszti küldöttség a másikat éri: követelik a földosztás azonnali megkezdését. A nagykunsági Kisújszállás, Karcag, Kenderes, Kunhegyes, Kunmadaras, Turkeve közös küldöttsége 1945 január közepén memorandumban kéri a kormánytól a 100 holdon felüli birtokok felosztását. (A debreceni Néplap 1945. január 17-i számában tudósítás ) Balmazújvárosból január végén küldöttség érkezik Debrecenbe, az 1600 holdas gróf Semsey- birtok ügyében. Azt kérik, hogy addig is, amig a földbirtokreform megtörténik, kisbériéibe szétoszthassák az elhagyott földeket. így érvelnek: “Egyik oldalon ott áll a művelés nélkül hagyott nagybirtok, a másik oldalt a létbizonytalanságban hagyott szegényparasztság, amelyik a tavaszi munkák megkezdésének idejéig tudni szeretné, mi lesz.” Tiszántúlon február második felében már nagy az öntevékenység. Csanád megyében 1945. február 20-án a pártközi értekezlet olyan határozatot hoz, hogy a pártok községenként alakítsák meg a “földreformbizottságokat.” Biharnagy baj ómban 1945. február 20-án a Magyar Kommunista Párt és a földmunkás-szakszervezet népgyülése után összeírták a földigénylőket, földigénylő bizottságot választanak, és annak tagjait felszólítják, hogy “a földek kiosztása érdekében tegyenek azonnali lépéseket.” Hajdusámsonban 1945. február 20-án a helyi nemzeti bizottság előterjesztést készít a községbeli “radikális földreformra”. Valóban radikális a javaslat, hiszen a nem paraszti foglalkozású földtulajdonosok ingatlanait, mind igénybe akarják venni, és ugyanakkor a mentesülő paraszti birtok felső határát is csak 50 holdban ismerik el, nem pedig 200 holdban. Földeákon, a község határában levő nagybirtokokat, 3800 holdat, a földmunkás-szakszervezet lefoglalja, és azok ideiglenes ii'ányitását a földmunkások tanácsa veszi át. “Sohase volt ebben az országban semmi biztos, csak a grófi uradalmaknak a sorsa. Nem volt biztos még az uralkodó ház dolga sem. Mert azzal szemben mindig szemben állott az egész nemzetnek rebellis lázadása. De az uradalmak, az valami nagyszerű és biztos dolog volt. Azt még a török is respektálta, a kisnemesség is respektálta. És utóvégre ők voltak a nnemzet...” (Móricz Zsigmond: Kivilágos-kivirradtig cimü regényéből.) Több termelőszövetkezet is alakult ebben az időben. Ezek érdekes, említésre méltó vállalkozások, ha természetesen ebben az időben még inkább elszigetelt jelenségnek számítanak. A Bihar megyei Nagykereki községben 700 család 20 taggal alakit általános jellegű termelési társulást. Pátrohán hasonló szövetkezet alakul. Az albertfalvi nemzeti bizottság “kollektiv művelésű kertgazdaság” létesítését határozza el. A 600-as rendelet A földreformrendeletet 1945 március 15-én Debrecenben pártközi értekezlet tárgyalta meg, rá két napra pedig rendkívüli minisztertanács fogadta el. A minisztertanács ülése ünnepélyesen zajlott le. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök megnyitó beszédében kijelentette: “A javaslattal nagyrészt ledönteni akarjuk mindazokat a bástyákat és védőfalakat, melyek egy osztály uralmát más osztályok rovására évszázadokon keresztül lehetővé tették. E javaslat szétrombolja és összezúzza a reakciónak leghatalmasabb fellegvárát és a nenVzet demokratikus fejlődésének Htjából a legmagasabb akadályokat is elhárítja.” A javaslatot Nagy Imre földművelésügyi miniszter terjesztette elő. A Magyar Kommunista Párt nevében Molnár Erik népjóléti miniszter, a Kisgazda Párt nevében Gyöngyösi János külügyminiszter, a Nemzeti Paraszt Párt nevében Erdei Ferenc belügyminiszter, a szociáldemokrata párt nevében Valentyin Ágoston igazságügy-miniszter járult hozzá a javaslathoz. Vörös János, dr. Vásáry István, Gábor József, Faraghó Gábor miniszterek is kifejezik egyetértésüket, Gróf Teleki Géza kultuszminiszter nevében, aki nem vett részt a minisztertanács ülésén, dr. Balogh István miniszterelnöki államtitkár fogadta el a javaslatot. Az újságok is hirt adtak róla, hogy a földreformrendeletet az Ideiglenes Nemzeti Kormány az ügyhöz méltó ünnepélyességgel, egyhangúlag hagyta jóvá. Csak később vált ismeretessé, hogy gróf Teleki Géza a minisztertanács 1945. március 17-i jegyzőkönyvére utólag bejegyezte: “Balogh államtitkár urnák semmiféle felhatalmazást nem adtam erre a hozzájárulásra. A rendeletet rossznak és keresztülvitelét törvényellenesnek tartom.” Ez a grófi vélemény azonban nem tudott gátat vetni a nagy történelmi igazságszolgáltatásnak, a 600/1945-ös földreformrendelet az úri nagybirtokrendszer lélekharangja lett. (Folytatjuk)
