Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 1, 1965 “AKIKET AZ ISTENEK EL AKARNAK PUSZTÍTANI, ELŐSZÖR MEGFOSZTJÁK ÉPELMÉJÜKTŐL” Irta: LUSZTIG IMRE A fenti idézet Euripides ős-görög filozófustól •zármazik, aki noha Krisztus előtt 500 évvel élt, mégis fején találta a szeget. Euripides ezen mondása ötlött agyamba, amikor elolvastam a New York Times február 21-i mellékletében Hanson Baldwin cikkét. Baldwin, a Times katonai szakértője hosszú évek óta. A cikk hosszú, mégis szeretném, ha módunkban állna azt szóról szóra leközölni, hogy olvasóink saját szemükkel lássák — a hihetetlent. Baldwin ur azt állítja, hogy “az Egyesült Államok világ tekintélye függ és forog kockán a délvietnami harc kimenetelétől. S ha az ország hatalma nem elegendő e harc megnyerésére, akkor helyzetünk reménytelen és a világ térképe lépésről lépésre vörösre válik,” Ez Baldwin ur megfontolt megállapítása. Minden ebből a megállapitásból folyik. Nem csoda, ha a cikk folyamán arra a következtetésre jut, hogy tekintet nélkül arra, milyen áldozatokba kerül, s ha egymillió amerikai katonát is kell Vietnamba küldeni, a háboilut meg kell nyerni. Egy hét telt el — s én nem reagáltam Baldwin ur cikkére. Úgy véltem itt egy eszeveszett egyénnel van dolgunk, aki a polgári szólásszabadság védőszárnya alatt atomháborúra uszít. Ezt fölhá- boritónak és válaszra érdemesnek tartottam. De azért mégis hallgattam. Viszont egy hétre rá a washingtoni kormány kiadta az úgynevezett Fehér Papirt, melyben az állitja, hogy a délvietna- mi háborút tovább kell folytatni, mert azt Észak- Vietnamból irányítják és támogatják. Ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni... Az amerikai nép sem hagyja szó nélkül. Ennek bizonyítására engedje meg a kedves olvasó, hogy teljes egészében idézzem a NY Times feb. 25-i vezércikkét, valamint részleteket idézzek több száz egyetemi tanár felhívásából Johnson elnökhöz és idézzek Henry W. Edgerton, a fellebbezési bíróság főbírójának leveléből. íme itt a vezércikk: “Tárgyalni, vagy kiterjeszteni a háborút? Itt az ideje, hogy valaki emlékezzen John F. Kennedy székfoglaló beszédére, amikor mondotta: ‘sohase tárgyaljunk félelemből, de sohase féljünk tárgyalni.’ “Az Egyesült Államokra egyre nő a nyomás, hogy a délvietnami problémát tárgyalások utján oldjuk meg. Napról napra növekszik elszigetelésünk. A napokban a Szovjetunió csatlakozott Franciaországhoz s most közösen szóllitanak fel bennünket, hogy tárgyaljunk. Az angolok szeretnék ha a tárgyalások megkezdődnének. Észak-Vietnamból szin tén olyan hir jön, hogy ők is hajlandók tárgyalni. India ugyanezen óhajának adott kifejezést. U Thant most hozta nyilvánosságra, hogy megközelítette az Egyesült Államok és más nagyhatalmak képviselőit, azzal a céllal hogy tényleges tárgyalásokat hozzon létre. “Tegnap hozták nyilvánosságra, hogy amerikai pilótákkal a kormányrudnál, amerikai repülőkről bombázzák a Vietcong állásokat. Most már az amerikaiak nemcsak mint tanácsadók, hanem mint tényleges harcosok szerepelnek. Szóval a háború kiszélesedett. Washingtoni újságírók azt a felvilágosítást kapták, hogy az amerikai haderők bombázni fogják az északvietnami központokat, még akkor is, ha nem lesz provokáció. KÖZELEDÜNK AHHOZ A PONTHOZ, AHONNAN NEM LESZ VISSZATÉRÉS. “A külügyminisztérium pedig megismétli, hogy addig nem tárgyalunk, amig Hanoi támogatja a Vietcongot. Peking azt mondja, hogy nem tárgyal addig amig az amerikai csapatok el nem hagyják Vietnamot. Egyik előfeltétel sem állja meg a helyét. A tárgyalások fő célja éppen az, hogy beszüntessék a háborút és lehetetlenné tegyék az idegen államok beavatkozását. “Johnson elnök minden bizonnyal aggódik amiatt, hogy a tárgyalások rossz hatással lesznek a délvietnamiak harci készségére. De az onnan érkező jelentések bizonyítják, hogy a harcikészség már ma is oly parányi, hogy alig látható — még a generálisok között is. “AZ IDŐ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELLEN DOLGOZIK. U Thant titkárnak igaza van, amikor azt mondja, hogy ‘a helyzet rossznál rosszabbra fordul.’ Az a felfogás, hogy a tárgyalások megkezdése vereséget jelent az Egyesült Államok róizére, a legeltorzitottabb felfogás. Bebizonyítottuk, hogy erősek vagyunk. Nem adunk fel semmit csak azért, mert hajlandók vagyunk tárgyalni. A tárgyalások folyamán majd megtudjuk, hogy elérhetjük-e célunkat tárgyalások utján és nem hadviseléssel. Célunk: az ország semlegesítése. “U Thant titkár kijelentésének legfontosabb része a következő: ‘Ha az amerikai nép tudatában lenni a tényleges helyzetnek, biztos vagyok abban, hogy egyetértenének velem, hogy nincs szükség a további vérontásra, és csupán diplo- -miáciai egyezmény hozhat olyan helyzetet amelyben az Egyesült Államok méltóságteljesen visszavonhatja haderejét a világ ezen részéből.” “Az amerikai nép Johnson elnöktől várja ‘az igazi aények feltárását’.” A vezércikkhez nem kell kommentár, ez magáért beszél. S ismételten kihangsúlyozom: ez a cikk a nagy kapitalisták szócsövében, a NY Ti- mes-ben jelent meg; nem munkáslapban, nem kispolgári lapban, hanem a nagy kapitalisták New York Times-jában. Idézetek az egyetemi tanárok leveléből. “... Az idő múlásával egyre népszerűtlenebbekké váltunk és nem szívesen látnak bennünket Dél-Keletázsiában. Jelenlétünk nem egységet hoz létre a népek között, hanem csak mélyíti a viszályt. Tíz esztendővel ezelőtt a délvietnami nép legyőzte a francia hadsereget. Mi is hasonló harcok elé nézünk? “.. .Tudunk-e győzni Vietnamban? A franciáknak 175,000 áldozatba került. S jól emlékszünk, hogy a francia generálisok és diplomaták éppoly nagy hangon beszéltek, mint a mieink most, de mégis csak végső vereséget szenvedtek Dienbien- phu-nál. A francia hadsereg úgy számbelileg, mint fegyverek tekintetében fölülmúlta a délvietnami hadsereget, de mégis vesztett, mert az ország népe ellenezte a franciákat. Mi ugyanezen végzet felé haladunk, — ha csak az amerikai nép nem lesz tisztában a tényekkel.” Ez a véleménye Edgerton főbírónak; “Dirksen szenátor a minap azt mondotta, hogy Ugyanúgy döntött volna a vietnami kérdésben mint Johnson elnök. Minden bizonnyal azok többsége, akik Goldwatert támogatták az elmúlt választásokban, szintén úgy döntöttek volna. De mi nem azért szavaztunk Johnsonra és választottuk őt elnökké, hogy ilyen döntést kapjunk---“A délvietnami népnek semmi köze azokhoz, akik időről-időre ideiglenesen kormányon vannak. A tény az, mi vagyunk azok, akik a polgárháború keretén belül hatalmon akarjuk tartani ezeket a generálisokat. Az egyáltalán nem világos, hogy bárkinek a szabadságát is védenénk. ... “Addig, amig mi be nem avatkoztunk, egyetlen külföldi állam sem avatkozott be a dél- vietnami polgárháborúba. “Még ma is — az egyetlen külső hatalom melynek katonái harcolnak Dél-Vietnamban az amerikaiak.” “. ... Senki sem hatalmazott fel bennünket arra, hogy felfogásunkat a szabadságról másokra kényszeresük és nem áll módunkban hogy ezt keresztülvigyük. Úgy vélem, hogy azért fokozzuk délázsiai beavatkozásunkat, mert nehéz bevallani hogy tévedtünk, hibát követtünk el. Hagyjuk a délázsiai népeket magukra, hadd dolgozzák ki ők maguk, hogyan éljenek, mint szomszédok egymás mellett. Ha kommunista diktatúrát akarnak, mi nem vagyunk hivatva azt ellenezni. Ez nem hozna magával hildrogénháborut. Mi hozunk ilyen veszélyt azzal, hogy kiterjesztjük a háborút. “Ha ez a háború nem fajul el hidrogénháboru- vá, amely a világ pusztulását jelentené, akkor tárgyalások fognak véget vetni annak. Noha az elnök tudja, mit akar — el akarja halasztani a tárgyalásokat, amig biztos abban, hogy megszerzi azt amit akar. Tekintettel arra, hogy nem mi vagyunk az egyedüli nagyhatalom, semmi sem mutat arra, hogy ez az idő valaha is elérkezik.” E levél szintén önmagáért beszél. Nem kell ahhoz semmi kommentár. Úgy véljük Edgerton bi- ró a gondolkodó amerikaiak nagy többségének nézetét, magatartását és állásfoglalását hangoztatja levelében. Amerika népe nem akar háborút. Amerika né- ue békét akar. Békére szavazott a múlt évi novemberi választások alkalmával s békét akar most is. E békeakaratát a népnek továbbra is egyre erősebben kell hangoztatnia, hogy Johnson elnök is tudomást szerezzen róla, hogy mi az amerikai nép álláspontja. Euripides görög filozófus mondásával kezdtem e cikket Shakespearral óhajtani végezni. Ezt mondja a költő a “Szeget szeggel” cimii színmüvében: ó, jó az, hogy nagy hatalommal rendelkezünk, de zsarnokká válunk, ha a hatalmat, mint óriások használjuk.” Látogatás a romániai aggkori intézetben Érdekes tudósítást továbbított a kanadai hü'- ügynökség, a CDN, romániai tudósítójától, Judy Bardentől. A kanadai ujságirónő látogatást tett a ma már világhírű Aggkori Intézetben. Az intézet vezetője, prof. Ana Aslam kijelentette, hogy szerinte az öregség, különösen a tulkorai öregség nem elkerülhetetlen életfolyamat, hanem betegség, amelyet éppúgy lehet és kell kezelni, mint más betegséget. Az intézetben 150 állandó bentlakó és 150 ideiglenes páciens van. Azonkívül 8 magánszobát tartanak fenn külföldi látogatók számára. Aslam professzor elsősorban egy procain nevű gyógyszert használ az aggság “kezelésére”. Egyes szakértők ezt a gyógyszert és Aslam professzor egész módszerét értéktelennek tartják. De a kanadai ujságirónő nagyon érdekes esetekkel ismerkedett meg ottléte folyamán. Először egy 83 éves nyugdíjas szabót mutattak be neki. Kezet fogott vele, megrázta mindkét kezét. Ez az ember 18 évvel ezelőtt gutaütést kapott, csaknem teljesen megbénult, haját teljesen elveszítette. Ma aktivan dolgozik szakmájában (az intézet szabómühelyében); dús fehér haja van. Majd egy 74 éves volt ápolónőt mutattak be neki, aki 18 hónappal korábban idegösszeomlásban volt. Elvesztette emlékezőtehetségét, teljesen tehetetlenné vált. Most mosolyogva, frissen lépett be a látogatók számára fenntartott terembe, nagy üzleti könyvvel a hóna alatt. Ő a kórház könyvelője és büszkén mutatta meg Miss Bardennek könyvvitelét. A harmadik páciens, akit bemutattak a kanadai látogatónak, egy 91 éves asszonyka volt. Frissen, szinte fürgén lépett be, ajkain egy kis pirosító volt, gyöngy fülbevaló füleiben, ezüstfehér haja fekete szalaggal volt átkötve. Tökéletesen beszélt angolul. Elmondta, hogy az első világháború végén megismerkedett egy amerikai katonával, aki feleségül vette. De a férje visszament Amerikába, o azonban nem mehetett vele, mert beteg anyjának kellett gondját viselnie. Közben az idő eljárt, a férje meghalt és ő otthon maradt. Amikor a kórházba jött, ő is idegösszeomlásban, volt és annyira tehetetlen, hogy még ruháját sem tudta begombolni és állandóan sirt. Az intézet ingyen nyújtja a kezelést. Amellett a páciensek megtarthatják az aggkori nyugdijat, amit az államtól kapnak. Külföldiek 30 dollárt fizetnek az első vizsgálatért, 12.50 dollárt a napi kezelésért, ha bentlaknak, vagy 5 dollárt ha csak a kezelésre jönnek az intézetbe. A világ minden részéről jönnek látogatók az intézetbe, egyszerű emberek éppúgy, mint világhírű személyiségek. Az intézetet jövőre meg fogják nagvobbitani, hogy helyet tudjanak adni az egyre nagyobb számú érdeklődőnek. A procaint, amelyet Romániában készitenek, orvosi előirásra kísérleti célra lehet kapni csaknem az egész világon,, beleértve az Egyesült Államokat is. : XM»v%v%svv\^\ww\>\\\\\v\\v\v\vs«w í BAD GODESBERG ? { nevezetes Rajna-menti fürdőváros legfénye- 5 í sebb lokálja a "Redoute", amelynek üzlet- & I vezetője gróf Széchenyi György, Magyaror- k szagról elmenekült "főur". Nemrégiben eb- > ben a lokálban látták vendégül Husszein ki- é rályt, mely alkalomból a "Handelsblatt" meg- jj* j irta, hogy a pompás és ízletes hideg büffét / Vj nyilván "házonkivül" készítették, jj Több se kellett a nemes grófnak! A vérig £ / sértő gyanúsításra az egykor szokásos lova- £ * gias elégtétel helyett 20 ezer márka kártéri- é Jf tésre perelte a lapot, amellyel kevesebb rizi- > £ kó jár, mint régente párbajjal. A pert elve- * J szitheti, de az nem olyan veszedelmes, mint £ é kard-okozta vérveszteség lenne. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE1
