Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD * aHOGV&n én -Ccitom... Írja: EH. 7ST Orvosok és gyógyszerek Lapunk március 4-i számában Lusztig Imre kimerítően irt arról, hogy a gyógyszergyárak határtalan kapzsisága mily súlyos terheket ró azokra, akiknek orvosságra van szükségük. Ezzel a témával szeretnék az alábbiakban foglalkozni, mert éppen ezekben a napokban személyes tapasztalatokat szereztem ezen a téren. Tudvalevő, hogy külföldre távozó amerikaiaknak himlő elleni oltást Írnak elő a szabályok. Ilyen oltásokat ez év január elsejéig ingyenesen eszközöltek az egészségügyi hivatalokban. Nincsenek bizonyítékaim arra, hogy ezt a jó szokást azért szüntették be, mert az AMA kijárói tiltakoztak ellene —, de számomra nem lenne meglepetés, ha idővel kiderülne, hogy az orvosszövetség volt az ingyenes oltások beszüntetése mögött. Miután külföldre készülünk, kénytelenek voltunk “házi” orvosunkat felkeresni, aki kevesebb, mint EGY PERC alatt a feleségemet és jómagámat beoltotta az említett himlő ellen. Ezért ott helyben kifizettünk 14 dollárt, mert ez ellen nincs fellebbezés. A feleségem oltása napokon belül “fogant.” Az oltás körül alaposan kivörösödött a bőr, a karja megdagadt és különösen a hónaljban napokon át erős fájdalmat érzett. Megnyugtattam (mintha tudtam volna), hogy ennek ez a lefolyása és különben is hét dollárért ne várjon mást. Nálam ez idő alatt semmi nem történt. Már-már azt hittem, hogy én vörösödés, dagadás és fájdalom nélkül megúszom a dolgot, de amire a feleségemnél eltűntek az említett jelek, addigra nálam elkezdődött a balhé. Az oltás helye meggyűlt, de miután semmi fájdalmat nem éreztem, nem törődtem vele azon kívül, hogy tapaszt tettem rá, amelyet reggel-este váltottam. Néhány nappal később komoly bajok jelei mutatkoztak. A testem több részén, főként a háton, a nyakam két oldalán és kopasz fejem tetején dagadt kiütések mutatkoztak. Miután egy-két napon belül javulás nem mutatkozott, feleségem unszolására bőr-specialistát kerestünk fel, aki ránézett a dagadt kiütésekre és igy nyilatkozott: Súlyos természetű fertőzés áll fenn, aminek az okát nem tudja. Vér- és egyéb vizsgálatot kell eszközölni. Lehet, hogy nincs elég vörös vérsejt, de cukorbetegség sincs kizárva. Azonnal penicillin-oltást adott, a hátamból kicsipett egy darabot, amit folyadékkal telt üvegcsébe helyezett. A fejem tetejéről vért vett, amit egy másik üvegcsében levő folyadékba csöpögtetett és három receptet irt. Az egyik fertőtlenítő folyékony szappant irt elő, amellyel naponta háromszor kellett zuhany alatt egész testemet lemosni. A másikért penicillin-pirulákat vásároltam, amelyekből naponta négyet kellett bevennem, A harmadik színtelen kenőcsöt irt elő, amelyet a három zuhanyozás után, a fertőzött pontokon kellett használnom. Mindezek tetejébe kilátásba helyezte, hogy a tervezett utat el kell halasztani, mert ilyen fertőzés gyógyítása rendszerint hosszadalmas. Elrendelte, hogy a következő napon reggeli nélkül jelentkezzem az épületben levő laboratóriumban, ahol a vér- vizsgálatot fogják eszközölni és utána jelentkezzem nála újabb penicillin-oltásra és mesterséges napsütésre. Az előirt orvosságokat megvásároltam, az utasításokat pontosan betartottam, a másnapi kezelést megkaptam és attól kezdve minden másodnap jeMEGJELENT----—| ILLÉS BÉLA híres könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy unokáik kezébe adhatják Angol címe: CARPATHIAN RHAPSODY, a budapesti Corvina kiadásában Angolra fordította: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: §4.00, valamint 25c postaköltség j Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában lentkeztem oltásra és napsütésre. Közben a penicillin-pirulákból hat napra további 24 darabot vásároltam, naponta három zuhanyfürdőt vettem és kenegettem magamat. A hajójegyeket egyelőre nem rendeltük le, mert vártam a laboratóriumi vizsgálat eredményére: maradt-e elegendő vörös vérsejtem, van-e cukorbajom? Közben a fertőzések rohamosan gyógyultak. Az orvos még mindig nem tudta, hogy azokat mi okozta, én a himlő-oltást gyanítottam. Az orvost először szerdai napon kerestem fel, hétfőn tudtuk meg a laboratóriumi vizsgálat eredményét, amely szólt a következőképpen: Vérvizsgálat: KITŰNŐ. (Több vörös vérsejtet már ki sem bn-nék.) Cukorbaj: NINCSEN. A hátamból kiharapott husdarab vizsgálata: SEMLEGES. (Nincsen semmi baj.) Hat orvosi vizsgálat és kezelés után a páciens “egészségesen elbocsáttatott.” A fertőzéseknek semmi nyomuk, amire az orvosnak egy-szavas megjegyzése volt: “Terrific!” Az utazás elhalasztásáról többé nem esett szó és egy hét alatt — szerdától szerdáig — teljesen rendbe jöttem. A “hosz- szadalmas gyógyítás” rövid lejáratát az orvos némi csalódással vette tudomásul. Az olvasó észrevehette, hogy eddig nem tettem KESERŰ EMLÉKEK Irta: VARGA ANDRÁS Az egyik magyargyalázó hetilapban olvastam egyszer “Eger, a kulturvaros”—a régi Egerről. Lás suk csak, mi igaz ebből? A harmincas években nagyobb számban dolgoztunk magyarok a Dakota nevű bányában. Egy Bálint nevű magyar is dolgozott ott, akitől mindenki félt, mert nagyon “harapós” volt. De nem tudom miért, engem nagyon becsült, még a bányában is velem akart dolgozni, de én megsúgtam a bósznak, hogy ne tegyen bennünket össze. A közeli Rives- villen lakott. Többször elmentem hozzá, beszélgettünk, irni-olvasni tanitgattam őt. Egyszer kisebb operáción ment keresztül, s utána sokáig beteg volt. Munka után lakására siettem, bevásároltam, főztem, takarítottam neki. Mikor jobban lett, azzal az újsággal fogadott, hogy “hallod-e, küldök pénzt az öcsémnek az óhazába, már kértem a postán utalványt, s azt mondta ez a tálján stóros, ha ideje lesz, kitölti nekem.” “Add ide — mondtam neki — majd kitöltőm én.” Akkor Bálint keményen a sarkára állt és csúfosan rámkiáltott: “Már csak nem akarsz többet tudni, mint aki iskolába járt!” Bálint Egercsehi- ből való volt, ez a falu ott lehet valahol a kultur- város közelében, ahonnan a kultúra nem nagyon sugárzott. • Egyszer egy zempléni (monoki) bányásztársam ugyancsak rámripakodott: “Ne hencegj, hogy tudsz írni, olvasni angolul, mert hiszen te is csak a Rinaldón tanultál meg olvasni.” Az ő vidékük inkább a kálomista papok “vezetése” alatt állt, akik sokat kérkedtek magyarmentő munkájukkal, de a népet ők is teljesen elhagyták, annyira, hogy a hires sárospataki iskola, a “négyszázéves gigász” árnyékában élő paraszt a Rinaldón tanult meg olvasni. Már, aki megtanult. Ma már a kálomista papoknak egvrésze is versenyt üvölt sok mással a magyar nép ellen. A római papok, akiknek majdnem száz százaléka a magyargyülölők gyermekei közül került ki, nem dicsekedtek magyarságukkal, mégis több iskolát adtak, de ők sem sokat. Én is azoknak az iskolájába jártam. Apró, kis könyveimbe bele volt nyomtatva, hogy azokat Sztrigoniumban engedélyezték. Ez Esztergom latin neve és képzelhető, hogy milyen tudományok voltak azok, amiket ott engedélyeztek. Érdekes története van az ő iskolájuknak. Amikor egy Paul nevű ember megszervezte a zsidó vallás jól ismert szektáját, először is azt rendelte el, hogy “nem kell tudni, csak hinni.” Az egyház nagyon megfogadta ezt a parancsot, annyira, hogy “nagy” Juszticián. keletrómai császár 529-ben az utolsó iskolát is bezáratta Athénben. A betűtől azonban még sem lehetett megszabadulni. Több száz év múlva újra létesítettek iskolákat, igy Prágában is alakult egyetem, amelynek egyik tanára Húsz Ján,os—mint előtte már sokan — kiabálni kezdett Róma szertelen rablása ellen. Mert Róma vitte el Európának minden megmozdítható pénzét. Kiderült azután, hogy a prágai érsek, akinek először szembe kellett volna szállnia az “eretnekkel”, nem tudott Írni, olvasni és éppen 200 könyv elégetésével volt elfoglalva. Ekkor észemlitést költségekről, de sejthette, hogy azok is voltak. .. Itt adom az “eredményt.” Az előttem levő orvosi számla igy szól: Consultation, biopsy, injection $15.00 Histopathology and slide $15.00 Négy további vizit, egyenkint $7.50-ével, $30.00. Összesen $60.00. A gyógyszertárban 12 dollárt költöttem el. Lusztig felesége egy-egy “Orinose” piruláért 14 centet fizet, mert a gyógyszertár “kénytelen” insulinnal versenyezni. Nem tudom, hogy a penicillin-pirulák gyártója kivel-mivel “kénytelen” versenyezni, de az bizonyos, hogy én minden egyes penicillinpiruláért 22 centet voltam kénytelen fizetni — naponta 88 centet. Szerencse, hogy nem tartott sokáig! A laboratóriumból még nem jött számla, de “szerencsés” leszek, ha ezt a komédiát megúszom egy százassal. A vicc az, (szép kis vicc!), hogy még panaszra sincs jogom, mert az ismeretlen okból eredő fertőzés teljesen és gyorsan elmúlt, megtudtam, hogy a vérvizsgálat eredménye “kitűnő”, cukorbajom nincs és a tervezett utazást sem kell elhalasztani. Ez pedig minden pénzt megér! Ha ivós ember lennék, örömömben egy héten át minden este be- csipnék... be kaptak, iskolákat kezdtek építeni pápai agitátorok kiképzésére. így építettek egyet Nagyszombaton is, melynek növendékei a későbbi reformáció ellen nagy munkát végeztek. A reformáció idején különösen kitűnt közülük egy Peter Passmann nevű, éleseszü ember, aki úgy megtanult magyarul, hogy jobban ismerte a nyelvet, mint a magyarok. Azt is tudta, hogyan kell az “ellenfélre ráborítani az asztalt.” Azt irta a hitvitázó kálomista prédikátoroknak: “támogatjátok ti a hazát, mint az ágyugolyóbis a várfalát.” A reformáció elfojtása nagy tragédia volt, akárcsak a mohácsi vész, vagy a muhi pusztai ütközet, mert ha megmarad, akkor a kálomista papok gyermekeiből kifejlődhetett volna egy erős, öntudatos, müveit középosztály, amely nem engedte volna a sokat szenvedett népet minden idegen zsivány prédájára. Talán akkor Bácskában nem irtották volna ki a népet, nem hozhattak volna oda 37,000 szerb családot a Habsburgok 1689-ben, akik nyíltan kimondták, hogy a magyar nép teljes kipusztitása a céljuk. Talán a románok se húzódhattak volna Debrecenig és akkor nem az oroszok szabadították volna fel a magyar népet. A jezsuiták erősen dol- gaztak, hiszen kövér falat volt Magyarország. • Gyermekkoromban olvastam az újságban, hogy a gróf miniszter Bécsben járt, ahonnan “nemzeti vívmányokat hozott haza a tarsolyában.” Nagy nemzeti vívmány volt az is, hogy ott a püspököket nem a pápa nevezte ki, hanem a “magyar” király, akinek azután gondja volt arra, hogy kiket nevezzen ki. Az egyház annyira magyarellenes volt, hogy pl. 1849 után jó ideig csak az ő újságjuk jelenhetett meg magyar nyelven, a “Religio”, melynek egyik számában azzal dicsekedtek, hogy 1848—49- ben a római egyház, egy Szabó nevű pap kivételével, nem volt a magyar ügy mellett. (Erre mifelénk azok ünnepelték a márciust.) Amikor az ország már mindenből kifogyott, hiába kiabált Kossuth: “hol vannak azok a gazdag püspökök?”, nem jelentkeztek. A magyar közép- osztály nélkül, idegen zsarnokok uralma alatt lépett a magyar nép az uj korba, akik az ipart sem engedték felépíteni és igy a nép tömegeinek nem volt munkája, megélhetése és futnia kellett valahová. A grófok, a papok, a magyar nép ellenségei a 19. század végén és a 20. század elején millió magyart hajtottak ki hazájából és ezeknek túlnyomó része az ostoba újságok ponyvaregényeibe butult bele. Ma már az amerikai magyarság rohamosan közeledik a megsemmisülés felé. Hallottam, hogy vannak már iskolák Magyarországon, sőt Veszprémben is van főiskola. Ott azelőtt is volt iskola, de annak a neve “davidikum” volt. Hogyan és mire tanítják most a magyar fiatalságot? Szerettem volna élettapasztalataimból átadni a mai fiatalságnak, de sajnos ezt a “sors” nem engedte meg. GINGÁR HOME SERVICE 7661 FOUNTAIN AVENUE, LOS ANGELES, CAL. Telefon: 876-3350 or 936-4627 — Julius Cincar, mgr. Remodeling — Carpentry — Plumbing — Electricals Kitchens — Bathrooms — Painting — Garage work
