Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-01 / 13. szám

Thursday, April 1, 1965

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

7

Olvasóink Írásai a évfordulóra

Mikor érünk mi is oda?

YOUNGSTOWN, 0. — A magyar nép és elődei történelmük folyamán gyakran kerültek uj, nehéz helyzetek elé. Nehéz volt a kezdet kezdete, amikor a magyarság ősei néhány ezer évvel időszámításunk előtt együtt éltek más rokon népekkel, valahol az Ural hegység környékén. A nagy népvándorlás nyugat felé kergette a magyarokat és rövid időre az Etelközben telepedtek le. Itt választották fejedelemnek a legnagyobb törzs vezérének, Álmosnak a fiát: Árpádot, aki azután elvezette népét a Kárpátokon túlra.

Sok vér folyt azóta a magyar hazáért, a magyar szabadságért. Erdei, mezői a nép könnyétől dúsak. A magyar nép bánatát, szivfájdalmát, reménységét világszerte sok hegedű sirta, mert a harci győzelem mindig a grófoké volt, s nem a népé. De mindez véget ért. A magyar nép végre, húsz évvel ezelőtt felszabadult. A sok fájdalom örömmé vált, a remény megvalósult. A magyar nép hirneve messze terjed, munkája eredménye elismerést nyer; gyártmányait messze földeken alkalmazzák.

Még azt is túlélte, hogy a külföld annyi sok ezer technikust, orvost elcsalt, amire pedig nagy szükség lett volna. De sebaj, tanítottak másokat. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a magyar köztársaság erős kősziklára épült, falai meg- dönthetetlenek, kristályablakain át tisztán látják a kapitalisták kapzsiságát és nem igen akadnak, akik máshová vágyódnak. Hiszen nem minden arany, ami fénylik!

Sok dicséretet érdemel a magyar nép munkájának eredményeiért, a kitartásért, s reméljük, hogy az összetartás, az együttműködés meghozza mindazt, amire a magyar nép jogosan igényt tart és a kis Magyarország mintaképül szolgálhat a ma még elnyomott népeknek.

őszinte szívből jövő jóakaratunkat és jókívánságainkat küldjük magyar testvéreinknek e nagy ünnep alkalmával. Ti már révbe értetek, de mikor érünk mi is oda? Sok örömet és állandó békét kívánunk.

Báthory András és Mary

Ezt különösen szeretik

A lapot mi is nagyon szeretjük, különösen Neu- wald írásait, aki most már négy lóerőre dolgozik. Mint hallom, világkörüli útra indul szeretett feleségével, ugylátszik megirigyelte Marco Polo dicsőségét! Meg kell említeni Fodor Erna cikkeit Magyarországról, nagyon szép, élvezetes és őszinte írások, érdemes volna könyvbe foglalni őket.

Szabóék, New York

Magyarországot második Amerikának mondják

Perris, Cal. Én is a legjobbakat kívánom szülőföldünk népének a 20. évfordulóra, mert rém sokat szenvedett az a nép és igazán csak örülni lehet, hogy igy megváltozott a sorsuk. Örül az ember, ha olvassa, hogy olyan jól vannak. Éppen nemrégen olvastam, hogy azt mondják: Magyar- ország második Amerika, mert úgy feldolgozták magukat, hogy annak nevezhetik.

Emilia Packer

A MAGYARORSZÁGI TÁRSASUTAZÁS IRÁNT ÉRDEKLŐDÖK FIGYELMÉBE!

A szezon kezdetével napról napra nehezebb megfelelő hajójegyet biztosítani. Kócs István barátunk, aki a junius 9-én induló csoportot vezeti, tudatott bennünket, hogy még néhány hely kapható a Queen Mary hajón, amelyen az ő csoportja megy Európába. Azok tehát, akik ez időtájt kívánnak utazni, jól teszik, ha azonnal jelentkeznek a Magyar Szó kiadóhivatalában.

CHICAGÓI JELENTÉS

Április 11-én, vasárnap délután születésnapokat ünnepelünk: Sauser Joe 65., Fischer János 78. és Paule Gusztáv a 75. születésnapját. Ugyanakkor üdvözöljük a február és március hónapokban született tagtársainkat is. Mindenkit szeretettel várunk erre a kellemes vasárnap délutánra, a 1632 Milwaukee Ave., Chicago, 111. címen lévő Shoe Workers Hallban. A tiszta hasznot a kvótára fordítjuk.

MEG EM~LÉK EZ ÉS

Szeretettel emlékszem meg drága férjemről, Istvánról, aki 1954 március 23-án hirtelen elhunyt. Emlékét mindig szivemben hordom.

Chiki Istvánná, Canton, O.

Glory, Glory Hallelujah!

|j LOS ANGELES, Cal. — Húsz esztendő >. hosszú idő. Április 4-e a magyar nép húszra éves felszabadulásának napja. Április 15-e pe- > dig az én felszabadulásom napja. 1945 ápri- ! lis 15-én egy gyönyörű napsütéses vasárnap , délelőtt a Bergen-Belsen-i haláltáborban hallj lottam énekelni a Glory, Glory, Hallelujah-át. • Éhségtől, betegségtől elkinzottan, 29 kilóra I lefogyva, nem is tudtam felfogni, hogy mit is ® jelentett ez a három szó.

$ Ugyanazt jelentette nekem, amit MagyarÍ országnak április 4-e. Békét és szabadságot. Tehát én most duplán ünnepelhetek. Ünneplem a magyar nép felszabadulásának napját % és ünneplem annak a maroknyi zsidónak a v felszabadulását, amennyi abból a sok millió- | ból megmaradt.

í) Még most is, 20 év után, remeg a toll a kelj zemben és sirás fojtogatja torkomat, midőn v; ezt a levelet Írom. De rr.eg kellett írnom, íj mert én is üdvözölni akarom a magyar né- •1 pet és mindazokat, akik velem együtt felsza- j badultak a koncentrációs táborokból 1945- ; ben. Úgy a magyar népnek, mint a világ ösz- yj szes békeszerető népének szebb és jobb jövőt '» kívánok.

* ESTER DJURMARK

A felszabadulás húszéves évfordulójára

írták: Várady István és Kovács János

Üdvözletünk száll messze idegenből,

Békegalamb szárnyán hozzátok elér.

Által repül a nagy óceánon,

Honszeretetről igaz dalt zenél.

A nagy nemzeti ünnep édes mámorához A-zt üzenjük, hazánk fiai,

Kossuth, Petőfi, Táncsics szelleme Vezéreljen jövőtök utjain.

Nemzeti ünnepély magasztos hangulat, jMinden igaz magyart boldogságban ringat.

Arcukat pirosra csókolja a napfény,

Szülőhazánk népe, végre szabad lettél.

Egy évezred után megszűnt a nagy terror,

Az idők múlásával enyhül a nagy nyomor.

Ötéves terv után második terv készül, üszkös romok helyén gyár és lakás épül.

Újra itt a Tavasz, illatozó zöldben Fürdik a hóvirág, tavaszi napfényben.

Nemzeti nagy ünnep szelleme szárnyra kel.

Szünetel a munka, mindenki ünnepel.

Falu, város népe már egymásra talált,

Egy a jelszó, egy cél: Építeni a hazát.

Mit a régi rendszer, a magyar nép kínzója Kirabolt, lerombolt, úri, Hitler parancsszóra.

És a régi rendszer torzszülött fajzata,

Krokodil módjára könnyeit hullatja.

Hogy mennyi a bünük? Arról csak hallgatnak, Hazugok voltak ők, azok is maradtak.

Szép magyar hazánkban, hol gyermekkorunk eltelt, Sok tízezer traktor szántja már a földet.

Ott már a jelszó: Jobb, ha versenyezel,

(Mert a Biblia is azt mondja) Hogyha nem dolgozol, akkor nem is eszel.

Édes szülőhazánk, de sokat változtál,

Végre beteljesült, amiről álmodtál.

Változott a falu és a város népe,

Halad a nagy munka, mely tervbe van véve.

Eltűnnek a kunyhók, helyettük ház épül,

Amit leromboltak lassan újjá szépül.

Gyárak. Hidak. Kórház, sok tízezer házak,

Mind az Április 4 gyönyörű vívmánya.

És végre teljesült Kossuth Lajos álma, (Hogyha összetartunk, lesz még a magyarnak, Duna-Tisza közén igazi hazája).

Eljött hát az idő, midőn a szép haza Minden igaz fiát szeretettel várja.

Kedves testvéreink, kik ma ünnepelünk,

A régi rendszernek helyet ne engedjünk.

Mert van még közöttünk mindenféle magyar, Olyan is van, aki: “MINDENT VISSZA AKAR”.

Fel hát a nagy harcra, ameddig nem késő, Ezzel a jelszóval: Ez a harc a végső.

Neveld gyermekedet béke harcosának,

Ne legyen mártírja úri hazugságnak.

Sohasem csüggedve, mindig csak előre, Úgy lesz a világon: IGAZSÁG és BÉKJE!

Amerikai-magyar művész üdvözlete

NEW YORK, N. Y. — Meleg szeretettel üdvözlöm magyarországi művész barátaimat a felszabadulás 20-ik évfordulóján. Továbbra is olyan jó munkát kívánok nekik, mint amit eddig kifejtettek szülőhazánk szépítésére és a magyar nép kulturális nívójának emelésére.

Zilzer Gyula, festő

Régi amerikás üdvözlete

NEW JERSEY. — Régen jöttem Amerikába, de szivem mindig visszahúz drága szülőföldemre. Most a felszabadulás 20. évfordulóján, ismét elfog a honvágy, hogy viszontlássam otthagyott rokonaimat, barátaimat.

Dósay Antonia

Magyarország újjászületésének huszadik évfordulójára

Húsz évvel ezelőtt újra születtetek,

A múlt húsz esztendőben de sokat tettetek.

Az összetört országot felépítettétek,

Építsétek tovább, mert úgyis a tiétek.

Többet tettetek ti a múlt húsz év alatt, ‘

Mint a semmittevők több mint ezer év alatt.

Én is szeretnék még közétek menni,

Tiveletek együtt a jónak örvendni.

Persze mi örvendünk, kik veletek érzünk, Egybefolyt már régen a ti s mi vérünk,

De van még miköztünk több oly bus magyar,

Aki még mindig Horthy-rendszert akar.

A Horthy-rendszertől kaptam én négy évet.

De én abból a rendszerből nem kívánok többet. Építsétek testvér azt a szép országot,

Melyet mi szemünkkel először megláttunk.

Teremtsetek ottan Kánaánt a földön,

Hogy veletek együtt a mi szivünk is örüljön,

Hogy irigykedve nézzen rátok ez a cudar világ, Hogy ez a kis ország a népnek minden jót megád.

Én kívánom, hogy e kis nemzet, Kádár Jánossal Kövessen el mindent mindenki másokkal,

Hogy ez a kis nemzet boldogságban éljen S hogy a magyar nép jobbakat reméljen.

Andy Czako

Gondolatok április 4-re

Amerikai nagy temetőben

De sok magyar munkás van eltemetve!

Az mind szerette hazáját,

S hü maradt hozzája mindörökre.

De a régi úri rendszer Oly mostohán kihasználta,

Éhbérért dolgozott a mezőn, a gyárban.

Nehéz, verejtékes munkája után

Még kenyérből sem jutott elég a számára.

A lenézés, a megaláztatás .

S olykor még az ütleg is kijárt,

S ha száját az igazságért kinyitotta, Csendőrszurony, puskatus, csontját puhította.

Vándorbotját kezébe vette, j

Tarisznyáját a vállára, i

S elindult túl az aceánon A nagy Amerikába.

De amikor megérkezett uj hazájába, I

Ott se sokkal jobb sors várt reája.

Tovább dolgozott éhbérért,

Mezőn, bányában, gyárban.

Nehéz, verejtékes munkája után Alig tudott ballagni otthona tájára.

Otthona előtt leült kis lócájára,

S bánatában fejét lehajtotta,

S eszébe jutott egy régi magyar nóta:

"Éjszaka volt, amikor én születtem.

Halálmadár lebegett felettem.

Éjszaka lesz akkor is, ha meghalok,

Igy hát szivem, soha sem volt nappalod."

Mikor e nótát eldalolta, 1

Nagyot sóhajtva, igy gondolt magában:

Én velem is egy magyar munkással

Több fog feküdni Amerika nagy temető sírjában.

Kócs István