Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD _________________Thursday, April 1, 1965 A tavasz békét kíván Márki Kálmánnak a Miami-i Kultur Klubban március 15-én elmondott beszéde. A kis magyar nép története Európában 1848 előtt és azután is, soha meg nem szűnő harc volt a létezésért. Talán földrajzi letelepülése volt az oka, hogy Európa ütközőpontjának, Európa fő- harcterének tekintették ezer éven át. Azért sirta Petőfi egyik versében: Te rác, te német, horvát, tót, oláhság. Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török és tatártól, ki titeket védett? Magyar kezekben villogott a kard. Bámulatos, hogy ez a kis magyar nép mindezek ellenére is megmaradt. De ha visszatekintünk a múltjára, megmagyarázható ez. Alig van példa rá, hogy arányaihoz mérten mennyi nagy embert adott ez a kis nép. Hősöket, tudósokat, művészeket, vezéreket. És az elfogadott tény, hogy csakis nagy emberek tettei biztositják a megmaradását egy ilyen kis népnek, mint a magyar nép, az ezer évvel ezelőtt elfoglalt országban. 1848-ban Európán végigsöpört a forradalmi vihar. És minthogy a magyar nép élete sem volt olyan könnyű a Habsburgok és a főurak elnyomása alatt, előléptek a férfiak, akik a hatalommal szemben, a néppel foglaltak állást. Fegyverrel, tudással, minden eszközzel, amire szükség volt. Éppen, úgy mint száz és száz évvel azelőtt Hunyadi János, Kinizsi Pál, Dózsa György, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc és számtalan nagy ember, akiknek a működése tartotta össze a kis magyar népet, megvédte az elpusztulástól; most is, mint tüz- oszlopok léptek elő Kossuth, Petőfi és még sokan, hogy a népet a szabadság felé vezessék. Már iskolás gyermekkorunkban megünnepeltük március idusát, mint a magyar szabadságharc emlékünnepét. Mindig megemlékeztünk arról, hogy 1848 március 15-én az összegyűlt pesti nép előtt szavalta el Petőfi Sándor először halhatatlan versét, a Talpra Magyart. És ott osztották ki a nép között a hires röplapot: “Mit kiván a magyar nemzet.” 1848 március 15-én kezdődött a magyar szabadságharc, amely elkápráztatta a világot a hősiesség, az önfeláldozás ragyogó tetteivel és már majdnem le is győzte az ellenséget, amikor az orosz cár — félve a példától — óriási hadsereget küldött a kis magyar nemzet ellen, a Habsburg monarchia megmentésére. Világosnál beborult az ég a magyar nép felett. Bosszúhadjárattal és százak kivégzésével végződött a magyar szabadságharc. Görgei leghübb tábornokai mártírként adták oda életüket az aradi vár sáncai között. Nem telt bele 70 év és az orosz nép megdöntötte a cárizmust és nagyon szeretnénk hinni, hogy a magyarokat legyőző orosz cár boldogtalan utóda életével fizetett a magyar vértanukért. Szerényen de elégtétellel mondhatjuk tehát, hogy a magyar nép mégis győzött 1848-ban, mert akkor indult el az a nagy harc, amely örökre megsemmisítette a cári és császári autokráciát és az uralkodók, zsarnokok kényszeruralmát felváltotta a nép uralma, a társadalmi igazságosság uralma. Ma, amikor március 15 ét ünnepeljük, áhítattal gondolunk a magyar nép hőseire, mártírjaira. De ma már nem a háborút, a csatákat, a gyászos fegyverletételt ünnepeljük, ma már a népek diadalát ünnepeljük a sötétség felett, a népek győzelmét a zsarnokok felett. Minden ember alapjoga az élethez: SZABADSÁG, BOLDOGULÁS, BIZTONSÁG. Ez az amerikai élet értelme és lényege is. Ma már alig vannak népek a földön, akik nem ismerik ezeket a jogokat és nekünk, szerencsésebbeknek, arra, kell törekednünk, hogy ezeket az uj államokat segítsük, mig talpra állnak, megerősödnek. Petőfi Sándor még csak a kis magyar nemzetnek kiáltotta, hogy Talpra Magyar! De ez már ma az egész emberiségnek szól: TALPRA EMBER! Az élet, a boldogság, a szabadság nem luxus többé, amely csak a keveseknek a jussa, hanem minden ember elismert joga. De ennek a jognak ára is van. Ennek a jognak a felséges ára a béke, I PAUL’S SHELL SERVICE | GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ! 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan < I Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdon®*: a nemzetek közötti béke. Az osztályok, a fajok közötti béke. A béke, ami mindennél nagyobb kincs, mert csak az teszi lehetővé, hogy pusztulás, rombolás nélkül épülhessen egy uj, boldogabb világ. Harcok, fájdalmak, gyűlölködések árán jutottunk el a népek tavaszához és ez a tavasz békét kiván. Kard helyett ekét, ahogy a költő mondja: "A tágas rónaság felett bogárka dong, pacsirta énekel Ami annyi hősnek temetője lett, a táj most úgy mosolyog az égre fel, mint szerető leányka kedvesére. Itt folyt ki annyi szívnek meleg vére. Itt gázolák élők a holtakat? Hol most ezernyi kis virág fakad? Gondol-e arra a szántó-vető, hogy amin jár, egy roppant temető? Nem hall-e hangot küzdelemről. Mikor a szántó ekevas megcsendül? Az eke vágva mélyre, rozsdás vasat vet fel A föld színére. Egy csonka kard, most lom, haszontalan. Nincs fénye már, csak tompa hangja van. Szikrát sem ad, mint hajdan kézbe fogva. És az ekevas utjából félre dobja. Mi más vas ez? Már nem a könnyek árja, Meleg veríték hull csupán reája. És e veríték a munkásé, a népé, avatja fel Az élet eszközévé. Nyomán a táj a kéklő láthatárig. Hullámzó kalász-óceánná válik. Arany kalászból rendre dől a rend. Csillog a sarló éles kasza peng st., stb. Kedves Honfitársak! Ne tévesszen meg bennünket az a boldog látszat, hogy a béke már útban van. Napról-napra a megsemmisülés küszöbén állunk és csak az együttes békemozgalom, az igazi békeszeretet fékezheti meg a sötét erőket és akadályozhatja meg a katasztrófa kirobbanását. A békének úgy kell betölteni minden ember lelkét, mint a legfőbb, legnagyobb emberi szenvedélynek. Ápolnunk kell a béke palántáját a legnagyobb szeretettel, a legmélyebb érzéssel. Harcolnunk kell a béke fegyverével minden és mindenki ellen, aki viszályt, gyanút, gyűlöletet kelt ebben a most rügyező, fakadozó testvéri érzelemben. Erre emlékeztet bennünket most Március 15-ének szelleme. Március 15-ének szelleme uj fogadalmat kiván tőlünk. Fogadalmat, hogy a béke és szeretet zászlaját vigyük győzelemre magyar hőseink, Kossuth, Petőfi, Táncsics és sok-sok ezer mártírunk küzdelmének befejezésére. CSIPETEK Körúton jártam a múlt hetekben. Alabamában. Wallace-t kerestem. A kormányzónak rém sok a gondja, hogy a négerkérdést jól megoldja. Feltűnt a kormányzói épület... Két sheriff a kormányzóhoz vezetett. A falról rám meredt Washington képe, Lincolnét elhordták a pincébe. — Kapóra jön, mondja Wallace nekem, kész van szavazatjogi tervezetem. Ne szóljon bele, felolvasom, hat tömör pontot egy oldalon. 1. Minden négernek szavazati jog dukál, ha két lábbal a sirgödörben áll. Itt tehetünk kivételt, ha tetszik, az is jó, ha sirgödörben fekszik. 2. Ha visel feje helyett acélkobakot, amin vigan táncol harminc rendőrbot. Ha botütést esetleg fenekén érzett, joga van viselni azon is vértet. 3. Ha van benne ügyesség és erő, és bátorság, hogy közelünkbe jő, hát jöjjön, az ajtóban majd mi is várunk, mert istennél erősebb a mi várunk. 4. Ha kiállja a megkövetelt vizsgát, mikor ráuszítok egy tucatnyi vizslát, nem lehet érvényes a szavazat, ha felfordult vagy hazaszaladt. 5. Ha sorban áll száz kilométert innen és türelmes, ha hullaházba vittem, a szavazásra mindig lesz esélye, joga is lesz, csak az kell, hogy megélje. 6. És még egy pont van, ez a legfőbb szerintem, ennek betartására felette intem, erre nem figyelmeztetem kétszer: ha szavazni jön a néger, ne legyen néger! Martin (Szirmai) Stone Megjelent újra egy régi karakter MIAMI, Fia. — Egy ismert karakter járja manapság a magyarok által látogatott helyeket és klubokat Miamiban és röplapot osztogat, mely magyarországi látogatása alatt szerzett tapasztalatait és azok alapján irt kritikáját tartalmazza. Ismerve múltját, érdeklődéssel olvastam írását, mivel kiváncsi voltam arra, hogyan gondolkodik a mai Magyarországról egy olyan ember, aki, mint az amerikai magyar munkásmozgalom fizetett alkalmazottja, hirdette évekig azokat az igéket, azt a politikai és gazdasági ideológiát, amely alapon a mai Magyarországot építik. Az illetőt meg kell ismertetni a magyar kolónia azon tagjaival, akik még nem ismerik. Neve: Becker János. Az elmúlt 50 évben tagja volt az amerikai munkásmozgalom minden csoportjának, mely csak létezett. A szocialista pártból kizárták, majd aktiv tagja lett az IWW-nak, ahonnan szintén kizárták. Opportunista természete újabb működési teret keresett, s látva, hogy a magyar munkás- mozgalomban egyre erősödik a kommunista-szimpatizáló csoport, aktivan kezdett dolgozni, majd rövidesen fizetett alkalmazottja lett az egyetlen magyar marxista munkáslapnak. De ez sem tartott sokáig, mert a különböző munkásmozgalmi csoportok ideológiája összezavarodott agyában, amihez még hozzájárult összeférhetetlen természete is, s az eredmény: innen is kizárták. Ezzel befejeződött az általa olyan büszkén hirdetett harcos munkásmozgalmi működése. Az amerikai magyar munkásmozgalom büszke lehet arra, hogy kizárta őt soraiból. Most pedig rátérek írásbeli kritikájára, amit egy szóval lehetne jellemezni: rosszakaratú. Az elmúlt 3—4 évben ezrével mentek magyarok látogatóba az óhazába és ha nem is zengtek dicshimnuszokat az ottani helyzetről, mindenki talált valamit, ami szép, ami biztató a jövőre, ami reményt ad az újjáépítés sikerére. Még az amerikai polgári lapok, köztük a Miami Herald is talált dicsérni valót Magyarországon, de Becker János, a “harcos” munkásvezér csak tolvajokat, naplopókat és fékereket talált ott. Lehet, hogy csak azokat kereste, de az is lehet, hogy ezek a karakterek csak az ő saját agyában születtek meg. írása éppen ezért zavaros. Egy helyen azt állítja, hogy nem találkozott egyetlen egy személlyel sem, aki elégedetten beszélt volna a rendszerről. Később idézi beszélgetését egy lelkes szövetkezeti taggal, aki nagyon szép képet festett neki a jövő lehetőségeiről. Azt írja, hogy Budapest piszkos, amiről minden látogató az ellenkezőjét tudja. De arról nem ir, hogy Budapesten nincs “slum”, hogy eltűnt az angyalföldi nyomortanya és helyébe szép munkásházak épültek. ír a parasztság helyzetéről, elégedetlenségükről, de nem említi, hogy a földmunkások túlnyomó többsége a volt béresekből került ki, akik ma már nem dolgoznak 18 órát naponta, akiknek biztosítva van a megélhetésük, úgyszintén az orvosi kezelés sajátmaguk és családjuk számára. S akiknek többé nem a kocsma az egyetlen szórakozásuk, mert a színház és a mozi kiment a faluba. Hogy a földmunkások gyermekei éppen olyan közel vannak az iskolához, mint a városi gyerekek és ha tehetségük megfelelő fokot ér el, úgy az egyetem is nyitva áll részükre. A jóakaratu kritikára szükség van, mert csak úgy lehet javítani a hibákon és előkészíteni a fejlődés útját. De Becker János kritikája csak eltorzítása a tényeknek és tudatos propaganda Magyar- ország ellen. Végezetül még csak egy kérdést szeretnék tisztázni. Vajon mi buzdította Beckert arra, hogy hosszú évek után “téli alvásából” kilépjen és kampányt indítson azok ellen, akikkel évtizedekig együtt dolgozott és akiknek ideológiáját fizetésért hirdette? öntudatos magyar munkásmozgalmi csoportok nem veszik be tagjaik közé, s igy talán azért keresett menedéket a “magyar irodalmi körben”, ahol a volt náci és nyilas társaság szép számmal van képviselve. Vajon ki fedezi költségeit ennek az úgynevezett “röpiratnak” és kik állnak a háttérben, kik buzdítják, hogy kiköhögje agyából ezt a propagandát? Mindenesetre érdemes lesz figyelemmel kisérni működését a jövőben, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk. A Miami-i magyar kolónia sok kérdésben különböző álláspontot képvisel, de egyben egyetért: jóakarattal van a szülőhaza iránt. Hitelt adunk ott, ahol a fejlődés útja ezt megérdemli és kritizálunk ott, ahol erre szükség van, de mindig jóakarattal. S ez az érzés velünk marad, amig élünk. Megfigyelő' +¥*****¥*■¥+**¥•+¥■*¥■*•¥•¥■¥***'¥¥•¥¥**•¥■¥■¥■•¥■****•¥ ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZET*! L.
