Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-25 / 12. szám

Thursday, March 25, 1965 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Bepillantás a mult függönye mögé Irta: E. H. NEUWALD Vizsgálom, osztályozom tovább a sárguló, hajtá­sukban szakadozó ujságoldalakat, a régi leveleket, röpcédulákat. . . Egy röpcédula a következő, amellyel a los-angelesi Magyar Munkás Otthonban 1929 február 20-án megtartott értekezlet által megválasztott bizottság az 1929 május 5-én a South Park Auditorium tornatermében megtartandó nagy nyilvános népgyülésre hivta a magyarságot. “Ál­lásfoglalás a buffalói nemzetgyűlés kérdésében” volt a meghirdetett tárgy, amelynek ismertetésére a következő előadókat hivták meg: Réthy Józsefet, a Californiai Magyarság szerkesztőjét; Láni Mátyás plébánost; Hady Albert ref. lelkészt; Neuman An­dort és E. H. Neuwaldot. A gyűlés a los-angelesi magyarok százainak rész­vételével folyt le és a buffalói Horthy-mentegető “országgyűlés” Réthy, Láni és Hady minden eről­ködése mellett sem nyert híveket, mert a két utol­só előadó megdönthetetlen érvekkel mutatta ki annak hamis törekvéseit és hiábavalóságát. Károlyi Mihályhoz 1930 január 9-én New York­ba irt levelem másolata van soron. Értesítettem őt, hogy a szerkesztésemben megjelenő NYUGAT hetilap mindent elkövet, hogy látogatását Kalifor­niába elősegítse és sikeressé tegye, mert “nagy szükség lenne az eszmének olyan hirdetőjére, mint Ön.” Mint ismeretes, Károlyi eljött és Los Ange­lesben és San Franciscóban magyar és amerikai tömegek előtt beszélt a fasizmus veszedelméről. A most véletlenül előkerült röpiraton a san-fran- ciscoi és oaklandi magyar egyletek egyesült bizott­sága 1930 május 4-re, vasárnap estére a Califor­nia Hall-ban megtartandó népgyülésre hivta a kör­nyékbeli magyarságot. A szónokok a NYUGAT szerkesztője, E. H. Neuwald, Gellért Hugó mű­vész, a Fasizmus Elleni Liga elnöke és Károlyi Mihály, a volt magyar köztársaság első elnöke vol­tak. A gyűlés az elvártnál is sikeresebb volt és Károlyit beszéde előtt és után ovációban részesí­tették a megjelent magyarok százai. A San Franciscóban megjelenő “Labor World”, a Szocialista Párt nyugati hivatalos hetilapja, rész­letes beszámolót közölt Károlyi san-franciscoi gyű­léséről. Egy héttel később nagy vonalakban közöl­te Károlyi magyar előadásának fordítását, amelyet kérésükre a gyűlés után készítettem el számukra. A lap 1930 május 16-i számában közölt teljes ha­sábra terjedő szöveg a következő szakasszal vég­ződik: “Károlyi meggyőződése, hogy országunk bűnt követ el, amikor pénzzel és egyéb támogatással segíti Horthy és Mussolini kormányát, mert ez­zel őket egy uj háború előkészítésében támo­gatja.” Mint tudjuk Károlyi jóslata bevált, az “uj há­ború” bekövetkezett és emberéletben, anyagiak­ban oly pusztítást okozott, amilyenre addig példa -nem volt. • • • Időrendben most nagyot lépünk: a következő :okmány a Trentonban Szabados Zádor szerkeszté­sében megjelent Magyar Egység 1936 április 22-i számának két első oldala. Szabados a hetilapot “a magyarság egységéért, tisztességes társadalmi biz­tosításért, a bevándoroltak védelméért, a fasizmus és háború ellen” indította meg és igy természetes, hogy szembe került Orosz Antallal, a reakciós Függetlenség szerkesztőjével. Szabados a harcban segítséget kért, amit meg kellett adnom. Az emlí­tett lapszám első oldalán nagy hirdetés adta a trentoni magyarság tudtára, hogy “EHN, az ELŐ­RE volt szerkesztője, a kitűnő humoru szónok, nyilvános vitára hivta ki Orosz Antalt.” Az újság második oldalán, a vezércikk helyén, Orosz Antal­hoz intézett “Nvilt levelem” jelent meg, amely ki­hívásomat a vitára tartalmazta. A gyűlés a ma­gyarság nagy érdeklődése és részvétele mellett folyt le, persze Orosz Antal nélkül, aki szájaskod- ni tudott, de bátorsága nem volt ahhoz, hogy a sa­ját városbelijei előtt megjelenjen. • • • Az 1938. évhez jutottunk az okmányok válogatá­sa közben. Ez év őszén a Magyar Jövő elindítására, megszervezésére kaptam megbízást, mivel kapcso­latban New Yorktól Milwaukee-ig rendezett gyű­léseken, az akkori politikai helyzet ismertetése ré­vén beszéltem a munkássajtó fontosságáról és a haladó eszmék terjesztésének szükségességéről. A vidéki gyűlések közül az 1938 december 2-án Bridgeporton megtartandó népgyülés vonta ma­cára egész Magyar-Amerika figyelmét. A Rákóczi Hallba összehívott gyűlésre szónokoknak Kovács Imre trentoni ref. lelkészt és EHN-t, a Magyar Jö­vő ügyvezetőjét jelölték. Röviddel a gyűlés dátu­ma előtt Father Kiss Szaléz, new-brunswicki plé­bános Bridgeporton olyan kijelentést tett, hogy “másfél éve keresi az alkalmat, hogy egy vagy több kommunistával vitassa meg az általános euró­pai, de különösen a magyarországi eseményeket.” A most előkerült dokumentumok alapján a követ­kezőkben ismertetem a kihívás és következményei­nek a történetét: Kapva az alkalmon és biztatásomra az amerikai KP bridgeporti magyar csoportja nevében Koszta József 1938 nov. 24-i levelében értesítette Kiss Szaléz plébánost, hogy december 2-án a Bridge­porton megtartandó népgyülésen alkalmat kap az óhajtott vitára. Ellenfelének engem jelöltek meg. Ugyanakkor az Északamerikai Magyarok Demokra­tikus Szövetsége szintén levélben értesítette Kiss plébánost, hogy elhangzott bridgeporti kijelentése alapján EHN kihívja őt az óhajtott vitára és ama reményének adott kifejezést, hogy a dec. 2-i nép­gyülésen meg fog jelenni. Kiss plébános a kezemben levő nov. 27-én kelte­zett levelében válaszolt. A meghívást “készséggel elfogadta” és hét pontban foglalta össze feltéte­leit, amelyeket én teljes egészükben elfogadtam, köztük az 5. és 6. pontokat, hogy két vitaelnök le­gyen. Rév. Kiss Chernitzki István bridgeporti plé­bánost, én pedig Kundráth Istvánt kértem fel vi­taielnöki tisztségre. Rév. Kiss minden indokolás nélkül megváltoz­tatta eredeti feltételeit és nov. 30-án keltezett sür­gönyben követelte, hogy Rév. Chernitzki legyen az EGYETLEN vitaelnök. Ismerve a legitimista Chernitzki ultra-reakciós múltját, mi az eredeti feltétel betartásához, tehát két vitaelnökhöz ra­gaszkodtunk, amire Rév. Kiss a gyűlés napján kül­dött sürgönyben lemondta megjelenését. A bridge­porti népgyülés Rév. Kovács és EHN előadásával azért sikeresen folyt le és a munkás sajtó komoly anyagi támogatását eredményezte. Rév. Kiss többé soha nem beszélt vitáról és Kovács tiszteletes rö­videsen maga is reakciós vizekre evezett, amelye­ken ma is — valószínűleg nagyobb anyagi siker­rel —. mindenféle reakciós kalandorokkal együtt hajókázik. A következő röpcédula "Hitler Magyarország el­foglalására készül" fejeimmel a new-brunswicki magyarságot 1939 jan. 6-ra a Workmen’s Circle Institute nagytermében megtartandó népgyülésre hivta. Kiss Szaléz plébános, aki lemondotta a Bridgeport, Conn.-i megjelenését erre a gyűlésre, is meghívást kapott, hogy a “másfél év óta kere­sett vitában” része legyen, de megint csak egye­dül beszéltem, mert ide sem jött el, de a gyűlés teljes sikerrel folyt le. • • • Milwaukeeban 1939 márc. 14-én a Miker Hall­ban volt népgyülés, amelynek tárgya többek közt az volt, hogy “az Amerikai Magyar Szövetség útja helyes-e számunkra, vagy az, amelyet az Észak­amerikai Magyarok Demokratikus Szövetsége mu­tat?” Az előadó kívülem S. G. Weilert “a milwau- kee-i magyarság legnépszerűbb vezére” volt. A következő röpcédula a daytoni magyarságot hivta a márc. 17-én, a Ref. Egyház nagytermében megtartott népgyülésre, amelyre kívülem meghív­ták az egyházi és egyleti vezetőket és Kelemen P. Jánost, a Magyar Híradó szerkesztőjét — akik va­lamennyien ajánlatosnak tartották távollétükkel tündökölni. Az utolsó előkerült röpcédula 1939 márc. 18-ra hivta a magyarságot, az egyleti és egyházi vezető­ket, valamint a Nagybizottság tagjait a Parsons Avenuen levő Ivanoff Hallban megtartandó nép­gyülésre, amelyen előadó voltam. A röpcédulán nem szerepel a város neve és bizony én elfelejtet­tem, hogy hol volt az Ivanoff Hall. Los Angeles­ben sokan vannak, akik azelőtt a keleti magyar központokban éltek és talán akad valaki, aki em­lékezni fog erre a népgyülésre és — a városra is. • • • A Budapestről, 1948 január 30-án keltezett és Göndör Ferenchez intézett levelem másolata a következő dokumentum. Rámutattam arra “a meg­döbbentő tájékozatlanságra és elfogultságra, mely “Az Ember” példányaiból kiviláglott az óhazával kapcsolatban irt cikkekből” (már akkor is!!) és fel­világosítottam őt arról, hogy Magyarországon “csak a titokban működő nyilasoknak, a feke­tézőknek, a csempészeknek, az árdrágítóknak, a gyujtogatóknak, a gyilkosoknak és betörőknek, az összeesküvőknek és kémkedőknek van okuk sorsuk miatt aggódni. Azoknak, akik becsülete­sen dolgoznak, akik betartják a törvényeket és rendelkezéseket, akik segítenek lerakni a jövő­beli igazi demokrácia alapjait, semmi okuk nincs aggodalomra.” Levelemet azzal a kéréssel fejeztem be, hogy “segítsen Magyarországnak abban az elhatározás­ban, hogy megteremtse a dolgozók jobb, boldo­gabb hazáját. Segítsen többet és jobban, mint ed­dig.” Göndör nem segített többet és jobban sem. Mi­után levelemet nem közölte “Az Ember” hasábja­in, annak másolatát 1948 márc. 6-án kelt levelem­hez csatoltan elküldtem a Magyar Jövőhöz, amely­nek 1948 április 6-iki számában teljes egészében meg is jelent. . . Göndört akkor már nem lehetett megállítani a lejtőn, mint ahogyan most dicstelen, utódját sem lehet megállítani. • • • A dokumentumok végefelé járok... Még egy budapesti lapkivágás, amely amerikai magyarok észrevételeit közli az 1948 május elsejei ünnepsé­gekről. Látom, hogy kívülem Hirsch Paula, a ka­nadai Antal János, a newyorki Fenyő József és a kaliforniai Gidály (?) Sándorné fejezték ki örömü­ket, hogy azon a napon Budapesten lehettek és a magyar dolgozók munkájának eredményeit láthat­ták. Néhány meghívó: a Magyar Vagon és Gépgyár­ból; az “Ignis”-től; a “Rába” kulturháztól; a Mun­kaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetsége Bori csoportjától; az MNDSz Béke Clubtól; a Kelet­európai Általános Biztositó Rt.-tól; a Dolgozók Pártja VIII. kerületi Központjától — ahol előadá­sokat tartottam. A magyar vasutasok lapjának kivágása, amely "Amerikai levél Bebrits Elvtárshoz" cim alatt köz­li a “Magyar Menekült Vasutasok Szövetsége” ideiglenes vezetőjéhez, Kisfalusi Attilához, Párizs­ba intézett levelemet, válaszként arra a kérésre, hogy ezt a Franciaországban élősködő fasiszta vas­utas csoportot anyagilag támogassuk. A budapesti “Magyar Nap” egy oldala, amely szintén Hirsch Paulától és tőlem közölt interjút Amerikáról általában és különösen a magyarok szerepéről az uj világban. A “Magyar Orvosi Szemle” 1948 nov. 10-iki száma, amelyben a XIV. kerületi szakszervezeti csoport kulturális programmal összekötött taggyű­léséről számol be, amelyen orvosokat és ápolókat érdeklő témáról október 6-án tartottam előadást. És végül: a Szebenyei József szerkesztésében megjelent “Magyar Magazin” 1950 májusi és de­cemberi számai, amelyekben “Régi jó idők” és “így születnek rémhírek” c. cikkeim jelentek meg. • • • A véletlenül kezembe került régi iratok, leve­lek, újságok és ujságkivágások végére jutottam. Valóban úgy éreztem magamat, mint aki a múlt függönye mögé tekint és részben végignézi, rész­ben megint végigcsinálja egy részét annak, ami az utolsó 40—50 év folyamán történt körülöttem, a munkássajtóval és a haladó mozgalommal. Olvasó­ink közül számosán vannak olyanok, akik rásimer- nek a három cikkben érintett eseményekre: Szabó János Trentonban, aki minden trentoni gyűlésen részt vett, a lap és a mozgalom erős oszlopa volt; Scheiberék, akik körutam alatt Milwaukeeban ven­dégül láttak és most los-angelesi lakosok: Tchomá- ék, akik most South Gate és Oroszék, akik Elsinore lakói: Paczier, aki a “Magyar Jövő” szedője volt; Hirsch Paula és Gellért Hugó, akik értékes mun­kájukkal ma is hozzájárulnak lapunk irányításá­hoz. És sokan mások, akiknek nevét sok lenne fel­sorolni, akiknek áldozatkészsége évtizedek óta táplálja a magyar munkáslapot és akiknek elszánt­sága és jövőbe vetett hite tette lehetővé, hogy Ma­gyar-Amerika széltében-hosszában páratlan sikerű tömeggyüléseken adhattunk nevelést és felvilágo­sítást a magyarok tízezreinek. Az utolsó 40—50 év erősen megritkitotta sora­inkat. A harcosok közül többen eltávoztak, mint megmaradtak. Ezért valóságos csoda, hogy a meg­ritkult sorok ellentállása a reakcióval, a háborús uszitókkal és szülőföldünk ellenségeivel szemben ma is oly erős, elszánt, mint évtizedekkel ez­előtt volt. Az elhatározottság, hogy Magyar-Ame- rikának munkáslapjai legyenek, olyan szilárd, mint akkor volt, amikor többen voltunk és fiata­labbak voltunk. A szeretet, amely szülőföldünkhöz és a magyar dolgozókhoz fűz, olyan lángoló ma, mint régebben a gyűlölet volt azok ellen, akik né­pünk nagy részét elnyomásban, megalázottságban és reménytelen szegénységben tartották. Amit az ELŐRE, az UJ ELŐRE, a Magyar Világ, a Magyar Jövő tett és munkával, harccal, agitáció- val elért és amit a Magyar Szó ma tesz és elér — az mind csak azért volt lehetséges ma, mert mint “porszem a viharban”, a megritkult sorok marok­nyi csoportja becsülettel és rendületlen hittel ki­veszi a részét a nagy világküzdelemből a reakció ellen, a BÉKÉÉRT, a gyermekek és unokák jobb jövőjéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents