Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-25 / 12. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 25, 1965 A tudatlanság mozgósítása Kiár főszerkesz megint kitett magáért, amint “Az Ember’ rcius 13-i száma bizonyit- ja; de azt hisszük, ilyen bakot talán még sohasem lőtt életéb pedig nála a tévedés nem megy ritkaságszámba. Hatalmas betűkkel MOZGÓSÍTÁSA hirdet, amelynek láttára a gyanútlan, magyar anyanyelvű polgár ijedten kapja fel a fejét, abban a hiedelemben, hogy kitört a háború. A szöveg olvastára aztán megnyugszik az olvasó, mert csupán a német kártérítés kiterjesztéséért hiv fel tüntetésre a főszerkesztő ur, ami egymagában nagyon üdvös dolog lehet, különösen akkor, ha az arra illetékes szervezetek annak idejét és megnyilvánulását helyesnek találják. Itt van aztán a hiba, mert hiszen dr. Kiár sohasem tehet semmit az illetékesekkel egyetértésben, egyszerűen azért, mert az illetékesek nem tekintik tárgyaló vagy szövetséges partnernek. így a saját propagandája érdekében kénytelen önálló utakon járni, ami viszont azt bizonyitja, hogy az elnökökkel történt kézszoritások halhatatlan szelleme és erről a szellemről készitett fényképek nem teszik meg a Kiár által elvárt hatást és senki sem veszi már komolyan. A tüntetés megszervezése azonban már komoly dolog és ezért Kiár is tisztában van azzal, hogy nem elég ha meghirdeti a tüntetést, meg is kell azt indokolni. Itt kerül “Az Ember” főszerkesztője a magavájta zsákutcába: Orditó tudatlansággal állít olyan jogi vonatkozású dolgokat, amelyekhez semmit sem ért és közben bátran rágalmaz tovább, mit sem törődve azzal, hogy a német kártérítés ügye az első olyan téma, amelyben Kiár valóban kárt okozhat. Addig ugyanis, amig magyar közéleti személyiségeket rágalmaz, az ügy megmarad “belső ügy”-nek, de ha — amint bejelenti — memorandumot készül átadni a német főkonzulátuson és tudatlanságát már nemzetközi viszonylatban teregeti ki, az már súlyos sérelmére válhatik az érdekelteknek. Kiár dr. tudatlanságának megértéséhez tudni kell a következőket: Az 1953 után kiérkezettek igényeit a jelenlegi német kártérítési törvény nem ismeri el. A német parlamentben most tárgyalás alatt álló, un. “zárótörvény” javaslata ennek a csoportnak a részére 600 millió DM-ben meghatározott külön alapot létesít, amelyből az igények teljesitendők volnának. A külön alapra vonatkozó szabályozás különböző megszorító feltételeket tartalmaz, igy többek között, azt kívánja, hogy az igénylő legalább egy évi koncentrációs táborban való fogvatartást igazoljon. Érdekelt zsidó nemzetiségi szervezetek, igy magyar vonalon a Magyar Zsidók Világszövetsége elsősorban azt követeli, hogy a német törvényhozás az 1953 utániaknak ugyanazokat a jogokat adja meg, mint az előbb kiérkezetteknek. Az esetben pedig, ha ehhez a német kormány nem járulna hozzá, akkor azt követeli, hogy a külön alapból való részesítésnek egyáltalán ne legyenek megszorító feltételei, tehát mindenki, aki üldöztetésben részesült, tekintet nélkül annak időtartamára, kapjon jóvátételt. A német kormánynak ugyanis mindegy, hogy az előre meghatározott összegű külön alapból hányán és milyen mértékben fognak részesülni. Az 1953 utániak igényeitől teljesen függetlenül más jogi vonalon is folyik a küzdelem a német kártérítés kiterjesztéséért. így vitás kérdés az is, hogy milyen tartamú fogvatartás alapján lehet véleményezni a munkaképtelenséget egészségi kárigények elbírálásánál. Az említett képviseleti szervezetek az eredetileg egy évre tervezett időtartam helyett hat hónapot kívánnak az uj törvényben megállapítani. Kiár dr. természetesen ezt nem érti, viszont kezébe került az Aufbau legutóbbi száma és abban olvasta, vagy lefordították neki, a képviseletek küldöttségjárásáról szóló közleményt. Nosza, Kiárnak sem kellett több: nekivadult és megalkotta legújabb szerzeményét, imigyen: “A mi Szövetségünk (a MUSZ-szövetség. — a szerk.) a maga kezébe vette ezt a nagy sorsdöntő ügyet, mert hiszen a ténylegesen szenvedett MAGYAR zsidók NEM bizhatják másokra az óriási károsodás veszélyébe került magyar testvéreik, egykori bajtársaik és a magyar-zsidó özvegyek és betegek jussának kiharcolását... Ez legutóbb is eklatánsán igazolódott, amikor egy, a különböző nemzetiségű igénylőkből összetákolt (!) képviselet “küldöttségileg” a washingtoni State Departmentben a német ügyek vezetőjének: TYLER államtitkárnak bejelentette, hogy MEGELÉGSZIK A HAT hónapi “Szabadságvesztés” feltételével! így olvasható ez a szörnyűség az AUFBAU egyik számában e “munkaközösség” köréből származó cikkben! .. Az AUFBAU cikke szerint e 6 hónaphoz hozzájáruló Egyletek közt volt a Magyar Zsidók Világszövetsége is. Mi appellálunk a Szövetségben lévő magyar zsidókhoz: Vizsgálják ki azonnal ezt az ügyet és bélyegezzék meg azokat, akik e határozathoz hozzájárultak...!” Mi ugyan nem vagyunk a Világszövetség tagjai, de ezúton közöljük dr. Klárral, hogy kivizsgáltuk az említett ügyet és megbélyegezzük azt a szörnyű tudatlanságot és rosszindulatot, amellyel dr. Kiár a német kártérítés kiterjesztésének kétségtelenül fontos ügyét kezeli és ismét csak azt javasoljuk, fejezze be végre szégyenteljes közéleti működését és publicisztikai eltévelyedéseit. Ha egy magát “főszerkesztőnek” becéző újságíró valamit kritizálni óhajt, de nem tud különbséget tenni két, egymástól szögesen különböző törvényhely között, ahol egyiknek semmi köze sincs a másikhoz, akkor legyen benne annyi önkritika, hogy tudatlanságát ne vigye nyilvánosságra, ne okozzon ezzel sérelmét a köznek és maradjon meg Az Ember-Bál hirdetésének kaptafájánál. PAUL NOVICK LÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓBAN Kivonat Morris U. Schappes cikkéből a Jewish Currents márc. számában A Morning Freiheit, New Yorkban megjelenő haladó jiddis napilap szerkesztője, Paul Novick, január 30-án érkezett vissza európai útjáról, melynek során többek között a Szovjetuniót is meglátogatta. Vendége volt a szovjet iró-szövetség Lite- raturnaya Gazeta lapjának és ellátogatott Moszkvába, Leningrádba, Kievbe, Odesszába, Rigába és Vilnába. Ez az utazása itt is nagy érdeklődést keltett és a N. Y. Times közölte Theodore Shabad riporternek Mr. Novick-al tartott interjúját. Egy évvel azelőtt, 1963 decemberében az Egyesült Államokban tett látogatást Aaron Vergeüs a Sovietish Haimland szovjet zsidó folyóirat szerkesztője. Ez alkalommal — amely az első ilyen eset volt — többek között azt a nagyjelentőségű kijelentést tette, hogy a szovjet zsidókat azelőtt kény- szeritették az asszimilálódásra, de határozottan kijelentette azt is, hogy ez a kényszer-asszimilálódás az SzKP 20. kongresszusa alkalmával megszűnt. Kijelentése azonban nem volt meggyőző. Mi indította meg a vitát Vergelis ideérkezése és Novick odautazása közötti időszakban kezdődött el a nemzetközi marxista mozgalomban a szovjet zsidóság kérdése feletti vita. A vita kifejlődésének alapját egy bizonyos antiszemita karikatúra és szöveg képezte, amely a “Zsidóság minden szépitgetés nélkül” cimen jelent meg az Ukrán Tudományos Akadémia vallásellenes kiadványában, T. K. Kichko professzor aláírásával. A könyv ellen tiltakozásul felszólaltak Izrael, Franciaország, Kanada, az USA, Olaszország Anglia, Svédország, Norvégia és Ausztrália kommunista pártjai. A világ békemozgalmának vezetői, mint Lord Bertrand Russell és Linus Pauling szintén sürgették a szovjet vezetőséget a zsidó kérdés alapos uj- ra-átértékelésére. Különös fontossággal bírt az amerikai kommunisták szószólója, Gus Hall felszólalása, aki kereken kijelentette: “semmi kétségem sincs az iránt, ...hogy amit láttam” a Kichko könyvben, “az antiszemita jellegű.” Mr Novick maga is értékes hozzájárulással segített a vitás kérdés tisztázásához Iosif Braginsky szovjet profesz- szorral folytatott polémiájában a zsidó beolvadás kérdéséről. Érvelésének lényegét képezték azon szovjet intézkedések, amelyek a zsidók kényszer alatti beolvadását eredményezték, a lenini és a szovjet elveknek ellentmondóan. Ezek után Mr. Novick látogatása a Szovjetunióban, a marxista és a békemozgalomban a szovjet zsidók helyzetéről még mindig fennálló viták szempontjából még nagyobb jelentőséget nyert. Alkalma volt a szovjet közélet sok befolyásos képviselőjével beszélgetni és velük eszmecseréket folytatni. Elsősorban igazolásra talált Mr. Novick abbeli meggyőződése, hogy nagy szükség van a Szovjetunióban a zsidó kulturális élet jiddis és más nyelvű újjáélesztésére. Még ma is mellőzik ennek a kérdésnek pozitív, alapvető tisztázását. Az ezen a téren fennálló hiányosságot legjobban kimutatja az, hogy a legfelsőbb szovjet 1964 decemberben rehabilitálta a volgai németek nemzetiségét. Egy szovjet tanári szaklapban Mr. Novick olyan adatokra talált, amelyek azt mutatják, hogy a szovjet iskolákban 48 idegen nyelvet tanítanak, hogy sokszáz iskolában a második elemitől kezdve német anyanyelven oktatnak. Ezen osztályok számára 431 ezer példányban nyomtatnak németnyelvű tankönyveket és a németnyelvű oktatás kiképzésére 4 pedagógiai intézetet s 3 fiókintézetet állítottak fel. A nemzetiségi kérdés Ezek a németnyelvű szovjet polgárok nem laknak többé egy területen, hanem szétszórtan az orosz, ukrán, üzbék, kazakh, kirgiz és a többi köztársaságokban. Ezért azon érv, hogy a zsidók kulturális szükségleteit nem lehet kielégíteni, mert nem egységes területen laknak, még kevesebb meggyőző erővel bir, mint azelőtt. Amint Mr. Novick kifejtette a Mr. Shabad-nak adott interjúban, olyan városokban, amelyeknek nagyszámú zsidó lakosságuk van, létesíthetnének zsidó iskolákat, de sok más helyen is kötelessége lenne a kormánynak, hogy külön osztályokat állítson fel a jiddis nyelv, a zsidó kultúra és történelem oktatására mindazok számára, akik ennek szükségét érzik. Ehelyett Mr. Novick csak un. “pragmatikus” megoldásokat talált, a szilárd, lenini elvekre fektetett megközelítések helyett. Habár észlelhető a haladás, a megoldások elvileg bizonytalan alapokon állnak. Például a Sovietish Haimland, amely azelőtt kéthónaponként jelent meg, most havilap lett. A múlt év végén megjelentek — először négy év óta — jiddis nyelven nyomtatott könyvek. Ellenben Rigában a népszerű zsidó kórus és amatőr jiddis drámacsoport váratlanul megszüntette működését, annak ellenére, hogy nagyban hirdették a további előadásokat. Bármi okból történt is, ez visszafejlődést jelent. Ha az szolgáltatta rá az okot, hogy a hatóságok a zsidó kultúrát halottnak és idejétmúltnak tekintik, akkor valami nincs rendben, Mi másnak lehet tekinteni, mint kényszerű asszimilációnak? Hova menjenek most a fiatal művészek és táncosok, ahol alkalmuk lenne szerepelni, talán a zsidó templomokba? Mr. Novick határozott jelét látta annak, hogy elég erő és akarat van a szovjet zsidók között egy erőteljes szovjet zsidó kultúra újjáélesztésére. Odesszában résztvett a Sovietish Haimland által összehívott konferencián, amelyen hirdetés nélkül 600 olvasó jelent meg. Még kétszer annyian kintrekedtek, mert a helyiségben nem volt több hely. Ezen a gyűlésen sokan ajánlották egy jiddis ábé- césköny kiadását. < Decemberben Mr. Novick résztvett ugyanazon havilap által összehívott jiddis Írók és kritikusok konferenciáján. Ez alkalommal a megbeszélések arról folytak, hogy szükséges egy másik jiddis folyóirat vagy napilap és jiddis nyelvoktatási tankönyvek kiadása. Valaki tanulmányt olvasottt arról, hogy a szovjet városokban sokszáz utcát 89 zsidó forradalmi vezetőről neveztek el és hogy 118 zsidót tüntettek ki a legmagasabb érdemrenddel. Hiányzik a politikai meglátás Mindezek azt mutatják, hogy mind az erő, mind az akarat megvan. Ami hiányzik, az a határozott politikai állásfoglalás az eddig gyakorolt kényszerasszimilációval szemben. A kommunista pártnak és a kormánynak aktivan kellene támogatni a zsidó kulturális élet újjáépítését. Ami a vallásos zsidókat illeti, Mr. Novick nagy eltérést talált a szovjet alkotmányban lefektetett jogok és a fennálló lehetőségek között. A vallás- ellenes kampányban, amikor a zsidókról és a zsidó vallásról van szó, még most is becsúszik az antiszemitizmus. Mr. Novick azonban kereken elutasította azt az állítást, hogy az antiszemitizmus a szovjet kormány hivatalos politikájából ered. A nyugati sajtóban megjelent cikkekkel ellenkezően meggyőződött arról, hogy a szovjet zsidók akadálytalanul kivehetik részüket a szovjet élet gazdasági, ipari, oktatási, kulturális, polgári és katonai ágazataiban. Azt az érdekes hirt is tudomásunkra hozta, hogy a Moszkvai Katonai Akadémia — a Szovjetunió West Point-ja — parancsnoka a zsidó Alexander Zirlin. A diplomáciai kar még mindig kivételt képez. Mr. Schappes evvel zárja a cikket: Részünkről érdemesnek tartjuk a nemzetközi vita folytatását, mint a szovjet zsidó probléma megoldásának hathatós eszközét. ^tVWWWWVWWV. WWVWWV»W»^WWW»'»\ VWWWfc ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI
