Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-25 / 12. szám
Thursday, March 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I Bódog András: Az európai emberek két kérdése Bármerre is jártam Európában az elmúlt nyáron, mindegy, hogy keleten, nyugaton, északon, délen, Dániától Olaszországig és keresztbe, Hollandiától Magyarországig, mindenki, akivel csak beszélhettem mindjárt két nagy kérdéssel hozakodott elő, mihelyt felfedezték, hogy amerikai vagyok. Persze csak azokról beszélhetek itt, akikkel valami nyelven érintkezhettem, de nem kétséges, hogy úgyszólván mindenkiben ugyanezek a kérdések motoszkáltak. Miféle emberekkel is beszélgethet egy turista, ha nem ismeri az ország nyelvét? Leginkább olyanokkal, akik idegen nyelvet is tudnak. Mondjuk leginkább középosztálybeliekkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mindennapi egynyelvű embereknek nem lettek volna ugyanezek a kérdezni- valóik, csak nincs lehetőségük. így feltételezhettem, hogy a keleti, de még inkább a nyugati világban a kérdezősködők egy része inkább polgári gondolkodású volt. Különösen az ilyen embereknél erős érthetetlenséget és megzavarodást érezhettem. És komoly aggódást. Miért? Nem volt nehéz kitalálni ebből a két újra és újra megismétlődő kérdésből. Csak képzeljük el magunkat az európai átlag ember helyzetében. Két nagy háborút és pusztulást szenvedett végig. Minél nagyobb volt a pusztulás, annál nehezebb munkával érkezett el addig a pontig, hogy most valamennyire élvezhetné a békés világot. Másrészről: az Egyesült Államok. Pártállás nélkül elismeri róla az európai ember, hogy gazdagságban és technikai vivmányokban a világ legelső népe ezidőszerint. Tudja ugyan, hogy ott jobban keresnek az emberek pénzértékben, már akik dolgoznak, de tudja azt is, hogy munkanélküliség van. Tudja, hogy a nagyszerű felhőkarcolók árnyékában rozoga nyomorbérházak húzódnak meg, és tud valamit a négerek szabadságharcáról is. Egyszóval tudott a jóról és tudott a rosszról valamicskét. Amit nem tudott és el sem képzelt az a tény, hogy az amerikai gazdasági rendszert a háborús készülődés és ipar tartja egyensúlyban. És hogy az , ország a fasizmus és militarizmus irányába halad. Az európai ember saját tapasztalatai alapján eddig úgy látta, hogy a fasizmus a gazdagok és zsoldosaik diktatúrája, hogy egy nagy gazdasági válság okozta forradalmat megelőzzön. De minél virágzóbbnak képzelték el egyesek Amerika gazdaságát, annél kevésbé tudták megérteni a fasiszta irányzatok erősödését. Megrémültek a gondolattól; a fasiszta militarizmus háborús véren él, a lelki nyugodalmát csak mostanában visszanyert európai ember féltette a békéjét tőle. így kellett megérteni a mindig visszatérő két kérdés rugóját. így hangzott az első: Ki ölte meg Kennedy elnököt és miért? Szerették volna azt a választ hallani még jobb tudomásuk ellenére is, amit a Warren-bizottság mondott, hogy a merénylet egy magányos, megzavarodott ember tette volt és nem fasiszta összeesküvés. Mert ez azt jelentené nekik, hogy talán túlzott a félelem az amerikai jobboldal előretörésétől. Az európai ember ugyanis még nem felejtette el, hogy a nácizmus a liberálisabb polgári vezetők elleni merényletekkel kezdte el pályafutását. De Hitleréknek azért még további tiz évig tartott, amig az uralmat magukhoz kaparintották. Ipr legrosszabb esetben is lehet még Európának tiz békés esztendeje. Igen ám, de a jobboldaliság Amerikában sokkal vésztjóslóbb gyorsasággal haladhat. Innen jött a még sokkal aggodalmasabbnak hangzó kérdés: “Hogyan történhetett meg a virágzónak mondott Amerikában, hogy az ország másik nagy pártja egy kimondott háboruspárti jobboldali embert jelölt elnöknek? Ez még a választások előtt volt és ezért hozzátették a kérdezők: Lehetséges, hogy megválasztják? Nem kellett, hogy próféta legyek, amikor igy válaszoltam: Valószínűleg most még nem, viszont 3968-ban már megtöi’ténhet, hogy egy hasonló színezetű ember kerül az elnöki székbe. Ez a két kérdés és háttere többet mondott nekem az európai közvéleményről, mintha én kérdeA KONGRESSZUSI ETIKA KÉRDÉSE ben akármilyen nagy illúziókat táplált is eddig rólunk. És remegett békéjéért. Két nagy kérdést emlegettem eddig? Persze, hiszen ez még a nyáron volt. Azóta bevallott háború lett abból, amit addig még a rendcsinálás nevű pókháló szemérmetesen eltakart azok számára is Vietnamról, akik se látni, se hallani nem akartak. Vajon ezek mit kérdeznek most? És mit gondolhatnak rólunk? És mi mindentől remegnek? Egyik főkatonánk, a dél-ázsiai vizeken működe hajóhad admirálisa igy viccelődött a televízióban a vietnami bombázásokról pikánsan, cinikusan és minden érzésből kivetkőzve: “Vannak, akik az* mondják, hogy naponta kétszer is bombázhatnánk De én öreg ember vagyok és azt mondom, naponta egyszer is elég.” Jó, hogy most nem vagyok Európában. Még egy gyűlöletes náci előtt is szégyelném magamat. A kongresszus tagjai részéről napvilágra került megvesztegetések, részrehajlások és a szenátorok képviselők magánérdekeit szolgáló különböző politikai manipulációk általános elégedetlenséget teremtettek a megválasztott közéleti emberek morális magatartása iránt. Különösen éles megvilágításba került ez a kérdés az un. “Bobby Baker- ügy”-ből eredő kihallgatások folyamán, amikor a Senate Rules Committee a szabálytalan, felelőtlen és minden szempontból etikai szabályokba ütköző eljárásoknak egész láncolatát hozta napfényre. Bobby Baker 1942-ben mint 14 éves térdnadrá- gos fiú került a szenátusba, kifutó-fiu tisztségben. Huszonnégy évvel később, amikor a vallomások súlya alatt lemondásra kényszerült, majdnem 20 ezer dollár évi fizetést húzott, mint a szenátusi demokraták titkára. A leghatalmasabb, legbefolyásosabb körökben voltak barátai és maga is nagy vagyont szerzett, amely saját bevallása szerint 2 millió dollárt tett ki. A hónapokig tartó vizsgálatokról mindenki olvashatott az újságokban, az ezekről összegyűjtött adatok nehéz könyveket töl- tenének meg. A vizsgálatok olyan botrányt idéztek elő, hogy a közvélemény nyomása alatt a szenátus egy hattagú mindkét pártból álló bizottságot létesített, amelyet felhatalmazott a helytelenségek kivizsgálására, a tanuk beidézésére és a fegyelmi eljárások megszabására. A kongresszusi kijárók A Baker manipulációk felderitésének nyomán sok szenátor sürgette, hogy kötelezzék a szenátus tagjait pénzügyi helyzetük nyilvánosságra hozatalára. Clifford P. Case, N. J.-i rep. szenátor kijelentette, “a pénzügyi összeköttetések nyilvánosságra hozatala segítene eloszlatni azt a kétkedést és bizalmatlanságot, amellyel a polgárok a hivatásos politikusokra tekintenek.” A sok példa között említésre méltók: Thomas F. Johnson volt Md.-i dem. képviselő, akit 1962-ben a szövetségi bíróság elitéit abból kifolyólag, hogy pénzt fogadott el egy banktól, amelynek érdekében felszólalt a képviselőházban. A fellebbezési bíróság megmásította az ítéletet, de közben Johnsont a választók kibuktatták hivatalából. A Billie Sol Estes üggyel kapcsolatban másik két képviselő neve került kérdéses megvilágitásba. Az 1964. évi választási kampány alatt kiderült, hogy William E. Miller rep. képviselő és alelnök- jelölt évi 7,500 dollár fizetést húzott a Lockport Felt Co.-tól és hogy 1956-ban és ’58-ban beszédeket mondott a képviselőházban olyan védővámi törvényhozás érdekében, amely a filc-üzemek érdekeit védte. A Lockport filc-céggel fennálló kapcsolatait elhallgatta. A kongresszus 535 tagja közül 36 saját jószántából nyilvánosságra hozta pénzügyi helyzetét és összeköttetéseit, több, kevesebb őszinteséggel, de még igy is nyilvánvaló lett, hogy a kongresszus tagjai úgyszólván kivétel nélkül gazdag emberekből állnak. Tizenöt évvel ezelőtt egyedül Morse szenátor javasolta, hogy a tagok hozzák nyilvánosságra privát pénzügyi helyzetüket, ezért ma már ebből a szempontból bizonyos haladás észlelhető. A kongresszus tagjainak többsége azonban ellenez minden olyan javaslatot, amely őket erre kötelezné. Csak a közvélemény és a szavazóközönség nyomása változtathatja meg ellenállásukat. Egyesek az un. “conflict of interest” törvények keresztülvitelét hatásosabb fegyvernek tekintik a kongresszusi kijárások, megvesztegetések és egyéb közérdekbe ütköző eljárások kiküszöbölésére. Az errevonatkozó tervjavaslatok a kongresszus tagjainak magatartására határozott szabályokat állítanának fel és kizárnák azt a lehetőséget, hogy képviselők és szenátorok javasoljanak vagy védjenek olyan törvényhozást, amely saját érdekeike' elősegíti. Az ilyen törvénykezés híján már a pénz ügyek nyilvánosságra hozatala is jótékony hatással lenne az esetleges rendellenességek megakadályozására. A kongresszus kettős mértékkel mér Érdekes, hogy maga a kongresszus kezdeményezte a nyilvánosságra hozatali kampányt 1953- ban, amikor a Senate Armed Services bizottság vizsgálatai folyamán nyilvánosságra került a honvédelmi miniszternek kinevezett Charles E. Wilson, a General Motors igazgatójának érdekeltsége hadi-ipari részvényekben. Ekkor szigorú szabályt állítottak fel, amelynek érteimében a jövőbeli honvédelmi miniszterek kötelesek feladni a birtokukban lévő kötvényeket, részvényeket és más érdekeltségeket, gyakran súlyos anyagi veszteség árán. A Ford Motor Co. volt elnöke, Robert S. McNamara, honvédelmi miniszteri kinevezése alkalmával kénytelen volt feladni 400 ezer dollár értékű Ford- részvényt. Ugyanez a szabály áll fenn a többi kormánytagokra és magasrangu hivatalnokokra is. A kormányhivataloktól függetlenül, a kongresz szus, ha saját tagjairól van szó, kettős mértéke alkalmaz; a megszigorítások a kongresszusra nem vonatkoznak, annak ellenére, hogy a kongresszus még az állami alkalmazottak magatartására is hasonló megszigorításokat léptetett érvénybe. Mind a ház, mind a szenátus felállított bizonyos szabályokat, amelyek megengedik, hogy az egyes tagok mentesíthessék magukat a szavazástól, ha az a saját érdekükbe vágó javaslatra vonatkozik, de a törvényhozók csak ritka esetben élnek ezzel a joggal. Az is előfordulhat, hogy a kongresszusi tag saját érdekétől eltekintve a választókerületét is érintő fontos javaslatról van szó. Ha nem szavaz, nem teüe«iti a szavazók mandátumát. ▲ rendkívül magas kampány költséeek ic **"■*&- járulnaK anhoz, hogy egy képviselő, vagy szenátor bizonyos érdekeltségek befolyása alá kerüljön. Néha kongresszusi fizetésük tízszeresét kell elköl- teniök az ujraválasztási kampányban. Azok, akik nagy összegekkel járulnak a kampányhoz, elvárják, hogy a győztes részükre szívességeket tegyen. Javaslatok merültek fel, amelyeknek célja a közérdekbe ütköző kongresszusi szavazatok kiküszöbölése és általában a kongresszus magasabb etikai színvonalra való emelése. Nem lehet tudni, milyen sikerre vezetnek ezek a kísérletek, de bizonyos, hogy a közvélemény egyre hangosabban követeli, hogy a kongresszus végre seperjen a saját ajtaja előtt is. | “POCSÉK ÉS TŰRHETETLEN” y mondta Fritz Bauer ügyész, amikor Otto $ Hunsche és Herman Krumey felett kimond- 5 ták az Ítéletet. Az előzőt "ártatlannak" talál- S * ták, mert ő "csak segített" Eichmannak ab- J / ban, hogy 437 ezer magyar zsidót kivégzőtá- 'i í* borokba zsuppoltatott. Az utóbbi öt évi bőr- ‘i í tönt kapott, mert "csak segített" 300 ezer i / magyar zsidónak elpusztításában, de az itéle- £ £ tét felfüggesztették, mert "elég" időt töltött £ vizsgálati fogságban. Csaknem félmillió zsidó nem "fordul meg £ / sírjában" ilyen Ítéletek hallatára — hiszen ^ / még sirjuk sincsen —, viszont a német nácik f y a markukba nevetnek és a német nép nyu- / godtan alszik, mert hiszen ezek a gyilkosok , ^ csak a "kötelességüket teljesítették", amikor & J parancsokat hajtottak végre. & És hányán állnak készen uj parancsokat G zősködtem volna órákhosszat. A háború után több mint egy évtizeden keresztül bennünket itt Amerikában és az európai népek egy részét azzal rémisztgette a propaganda, hogy a szovjet hatalom háborút akar és Amerika a béke megőrzője, ezért kell fegyverkeznie. A tiz év elmúlt és aztán már senki sem emlegette többé az orosz háborús veszélyt. De nehéz lett volna elhinniök még, hogy ez a veszély voltaképpen a “békés” oldalról fenyeget. Az elnök meggyilkolása és a háboruspárti elnökjelölés azonban kinyitotta a legvaksibb szemeket is. Az európai átlag ember megrendült nézetei,jj-T T ▼ ▼ 1/ ^ M V » TT V U RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA • ; ( 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < 1 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < | Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bal- , 1 Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 4 • minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
